1. Bevezető és specifikáció
A Lenovo a nyár folyamán újította meg nem üzleti szériába tartozó notebook családjait, melynek következtében a korábbi három számjegyű számozásról kettőre váltott. A típus megjelölések többnyire megmaradtak, azaz a G továbbra is a belépő szintet, míg például az Y a játékosoknak szánt megoldásokat jelöli. Az új szériák közül az Y50 már tiszteletét tette nálunk, most viszont a másik végletet vettük górcső alá, amely akárcsak elődjei (G500/505), egy borzasztó széles régiót igyekszik lefedni.
A névben taláható kétszámjegyű végződés alapján három altípust különböztethetünk meg egymástól a családon belül. A G50-30 az Intel Bay Trail platformra épülő, visszafogott teljesítményű, alacsony fogyasztású Intel Celeron N, illetve Pentium N processzorokkal kerül forgalomba, míg a G50-45-ben egy szintén alacsony fogyasztásra kihegyezett AMD Beema platformot találunk, esetenként dedikált videokártyával megfejelve. A csúcsot a G50-70 jelenti, amelyben teljes értékű, igaz, szintén alacsony fogyasztási mutatóval rendelkező Intel központi egységek kaptak helyet. A választék ebből a típusból a legszélesebb, ugyanis a Celeron 2957U-tól kezdve a Core i3-4010U-n keresztül a Core i7-4500U-ig minden megtalálható benne. Az esetek többségében lehetőségünk van eldönteni, hogy megelégszünk-e az integrált videokártyával vagy mindenképpen szükségünk van a dedikált Radeon R5 M230-ra (az egész G50 családon belül ez az egyetlen dedikált VGA), kivéve a Celeronos modelleknél, ott nincs Radeonos opció.
Nagy kérdés volt a teszthét előtt, hogy mekkora kompromisszumokat kell kötni egy gyártónak ahhoz, hogy egy kasztnival ne csak a 80-90, hanem a 160-180 ezer forintot is elkölteni hajlandó felhasználókat egyaránt megnyerje. A kínálat legolcsóbb modellje 85, míg legdrágább variánsa 208 ezer forintba kerül, Windows 8.1 operációs rendszer pedig mindkettő höz jár, így a Bay Trailes változat sokak érdeklődését felkeltheti - jogosan.
Nálunk egy G50-45 családba tartozó változat járt, amelyet ilyen felszereltséggel jelenleg nem találunk meg a kínálatban, viszont operációs rendszer nélkül 110 ezer forintba kerül, ebből kalkuláltuk ki a tesztpéldány kb ~125 ezres végfelhasználói árát. Túl sok izgalmat nem fedezhetünk fel a specifikációt böngészve, egy teljesen átlagos belépőszintű masináról van szó, melynek az AMD processzor és a szintén AMD által gyártott Radeon videokártyák adják az ízét. Mi is ezekre voltunk leginkább kínácsiak, na meg persze az anyagminőségre és az általánosságban elmondható felhasználói élményre.
A 15,6”-os masina hiába tűnik kecsesnek, könnyűnek egyáltalán nem nevezhető, hiszen 2,5 kg-ot nyom a mérlegen, amely részben a manapság ritkaságszámba menő optikai meghajtónak köszönhető - ez az az alkatrész, amelyet egy belépő masinából senki nem mer kihagyni még 2014-ben sem. A 32 Wh-s akkumulátor finoman fogalmazva sem nevezhető erőműnek, de tekintettel arra, hogy alacsony fogyasztású platform dolgozik minden G50-ben, talán elég lehet egy átlagos üzemidőre, amely manapság olyan 4 óra körül mozog. A gyártó egyébként hivatalosan ezt az időt adja meg maximumnak. Két területen kötik meg a leendő vásárlók kezét: az egyik a kijelző, amely kizárólag 1366x768-as felbontással és TN alapokkal rendelkezhet, ráadásul matt opció sincs belőle, a másik az adattároló, amelynél lényegében 500 és 1000 GB-os merevlemezek jelentik a “kínálatot”, bár hivatalosan létezik kisméretű SSD-vel szerelt ún. hibrid merevlemezes változat is. A kijelzővel ellentétben ez az alkatrész könnyedén cserélhető, így akinek nem felel meg egyik opció sem, az kedvére helyettesítheti őket bármivel, aminek klasszikus SATA csatlakozó van a végén.
A készülék mellé egy 65W-os tápegységet kapunk, amellyel kevesebb, mint két óra alatt maximumra tölthetjük az akkumulátort, legalábbis abban az esetben, ha a Lenovo Energy Manager alkalmazásában nem módosítunk egyetlen beállításon sem. Az operációs rendszer nélküli változatokhoz a cég korábbi szokásainak megfelelően egy külön DVD-n kapjuk meg a szükséges Windows-os illesztőprogramokat és alkalmazásokat.
2. Hardver és hangzás
Figyelembe véve, hogy milyen hardvereket kell hűvösen tartania az egy ventilátorból álló hűtőrendszernek, gigászi feladattal nem kell szembenéznie, mégis ezeknél a gépeknél szokott néha a legérthetetlenebb probléma lenni a hűtéssel. Szerencsére a G50-nél nincs okunk a panaszra, normál használat mellett kifejezetten halk, még maximális igénybevétel mellett sem nevezhető éktelenül zajosnak, jóllehet, a légkavaró megemelkedett fordulatszámát azért nem esik nehezünkre meghallani. Ami a hőmérsékleti értékeket illeti, egyik alkalmazással se tudtuk megvizsgálni őket, ugyanis abban a pillanatban, amikor a szenzorok beazonosítása megtörtént volna mindannyian merevre fagyasztották a gépet, így csak a kézrátételes verziót tudjuk prezentálni, ami alapján azt kell, mondjuk, hogy a G50-45 nem melegedős fajta.
A család processzor kínálatát nagyjából már kiveséztük a bevezetőben, így ismét nem tennénk meg, elég, ha annyit mondunk, hogy az Intel Core i3, i5 és főleg az i7 processzorral szerelt (kivétel nélkül kétmagos) modellek jelentősen megdrágítják az egyébként abszolút megfizethető masinát. Egy Core i3-4010U-s modell például 25 ezer forinttal kerül többe, mint egy AMD A6-6310-es, a Core i5-4210U-s variáns pedig már 40-45-tel - a Core i7-4500U feláráról inkább nem is emlékezünk meg. Ennél fogva valószínűsíthető, hogy itthon az AMD-s és a Core i3-as változat lesz a legnépszerűbb, az újságok és plakátok pedig feltehetőleg a Bay Trailes G50-30-at népszerüsítik majd bőven 100 ezer forint alatt.
Az AMD A6-6310-es APU-jára érdemes kitérni, eddig ugyanis nem járt nálunk ilyen processzor. Egy alacsony fogyasztásra kihegyezett négymagos egységről beszélünk, amely 1.8 GHz-es alap, és 2.4 GHz-es Boost órajellel rendelkezik. Elsődleges cache memóriája 256 kB magonként, míg a másodlagos gyorsítótár már 2 MB, igaz, azon mind a négy mag osztozik. Fontos újítás, hogy a PSP (Platform Security Processor) egységnek köszönhetően mostantól különálló TPM 2.0 chip nélkül is használható az elsősorban a Windows 8 miatt ismert Secure Boot opció, hiszen ennek feladatát a PSP vette át. A maximális 15W-os fogyasztás elérése érdekében kidobták a kétcsatornás memóriavezérlőt és helyette egy DDR3-1866-os egycsatornásat találunk, amely a mindennapos használatra kevésbé nyomja rá a bélyegét, mint az integrált Radeon R4 névre hallgató videokártyára.
No, nem mintha olyan eszeveszett gyors lenne úgy egyébként, hiszen a GCN architektúrára épülő grafikus mag mindössze 128 feldolgozó egységet tartalmaz, melyek 800 MHz-en dolgoznak. Csodát semmiképpen nem szabad várni tőle, nagyjából az Intel HD Graphics 4400 teljesítményét hozza, de természetesen tesztjeink során nem csak a dedikált videokártyát, hanem ezt is megizzasztottuk.
Ha már a dedikált VGA-nál járunk, a Radeon R5 M230-ról is ejtsünk pár szót. A 320 feldolgozó egységet (855 MHz) tartalmazó videokártya 64 bites memóriavezérlővel rendelkezik, a hozzá társított GDDR3 memóriák (melyek mérete akár 4 GB is lehet) effektív 1800-2000 MHz-en működnek. Teljesítménye nem sokkal, de mindenképpen az Intel HD Graphics széria felett van. A ZeroCore technológiának köszönhetően a fogyasztása jelentősen csökken, amikor a képernyő kikapcsolt állapotban van, az Enduro pedig a kétkártyás használatért felel, azaz, amikor - mint esetünkben is - a dedikált mellett egy integrált Radeon is található a notebookban. Sajnos CrossFire-ben nem képesek együttműködni, így erejük nem összeadható.
Az 500 GB-os merevlemez percenkénti 5400-as fordulatszámával nem váltja meg a világot, egy picit az átlagtól is elmarad, a mindennapos használat során mégsem a tempója, hanem a zajszintje az, amelyet kifogásolnánk.
A sztereó hangszórókról még a Lenovo sem igazán emlékszik meg a termék weboldalán, és tökéletesen megértjük őket, mi sem tesszük: vannak és szólnak, de tudásuk itt nagyjából ki is merül.
3. Ergonómia és kinézet
Külsejével senkit nem fog ámulatba ejteni az új G50, mégpedig azért, mert gyakorlatilag pontosan ugyanúgy néz ki, mint elődje, a G500 (vagy még inkább a vékonyabb G505s).
A fedőlap viszonylag matt, ugyanakkor a gép árát figyelembe véve sem nevezhető robusztusnak, túl könnyen benyomható gyakorlatilag bárhol, nem csak a közepén, szinte érezzük, ahogy az LCD-t piszkáljuk hátulról.
Az alsó burkolattal viszont semmi gond nincs, az alkatrészekhez nagyon könnyen hozzáférünk, így a memória bővítés és a merevlemez csere sem jelenthet gondot. Mint látható, az akkumulátor is eltávolítható, így ha előre tudjuk, hogy napokig váltóáramról fogunk dolgozni, megkímélhetjük a károsodástól - vagy használhatjuk az Energy Manager szoftvert. A zsanér közepesen erős, viszonylag lassan fog elkopni, de az a gyanúnk, hogy ezt még garanciaidőn belül teszi majd - ami itthon két évet jelent.
A billentyűzet alapjában véve egész jó, de nagyon sokat ront az használati értékén, hogy stabilitása nem a legjobb, a közepe felé haladva egyre jobban süpped. Ebben a kategóriában pedig nagyot lehetne dobni egy jó klaviatúrával és a Lenovo-nak van is ilyen, nagy kár, hogy ezúttal - vélhetően a költség optimalizálás miatt - nem foglalkoztak ezzel a területtel a kelleténél többet. Van azért egy elvitathatatlanul jó tulajdonsága a billentyűzetnek, ez pedig az, hogy a gombok felülete és környéke is matt, így nem fog egyhamar összekoszolódni a mindennapos használattól (nyilván pizza és tea ellen nem véd).
A touchpad már egy fokkal jobb, hiszen felülete megfelelően nagy, ráadásul szintén matt műanyagból készült. Az érzékenységét is sikerült viszonylag jól eltalálni, a multitouch funkciók közül viszont a kétujjas, a jobb gomb funkcióját kiváltó gesztus nincs alapból engedélyezve, ezt mindenképpen tegyük meg a beállítások között. Az jobb és bal egérgombokat egyébként nem olvasztották egybe a tapicskolós résszel, ami remek döntésnek bizonyult, hiszen így kapunk két, nem túl finoman, de halkan járó dedikált gombot, megszabadítva minket a frusztrációtól, amit a gyártó más modelljeinél megismert clickpadjei okoznának.
Csatlakozóból nincs hiány, kapunk három USB-t (ezek közül a kék színű a 3.0-s szabványt is támogatja), egy digitális (HDMI) és egy analóg (D-Sub) video kimenetet, kártyaolvasót, sőt, a rendszer visszaállításhoz egy nehezen benyomható dedikált gombunk is akad, így ha a Windows-unk nem indulna, nem kell kísérletezni, milyen billentyű kombinációval tudjuk előcsalogatni a rendszer-visszaállítás elindításáért felelős menüt. Tekintettel arra, hogy a vékony, de hosszúkás akkumulátor a gép hátulsó felébe került, az egyetlen szellőzőnyílást bal oldalon találjuk, amelyen visszafogottan meleg levegő távozik.
A 15,6”-os kijelző nem tud kibújni az 1366x768-as TN panelek árnyékából, hiába egész jó a színvilága, látószögei miatt hamar kontrasztvesztésbe kezd, de úgy vagyunk vele, hogy ennél a kategóriánál még ki lehet magyarázni ennek az LCD-nek a létjogosultságát és itt a 100 ezer forint alatti modellekre gondolunk elsősorban. Szomorú, hogy még a legdrágább kiszerelések esetén sincs lehetőség 1600x900-as vagy 1920x1080-as panel vásárlására, de ne legyünk igazságtalanok, ez a Lenovo belépő szintű modellcsaládja. Amíg így is veszik, mint a cukrot, addig várhatóan még 2015-re se fog javulni a helyzet, pedig tudjuk, kijelző fronton a táblagépek és a mobiltelefonok hogy állnak…
4. Teszteredmények
Még élénken élnek bennünk a múltkori Hewlett-Packard Pavilion 11 x360-nal szerzett élmények és itt főleg az Intel jelenleg futó alacsony fogyasztású platformjára, a Bay Trailre kell gondolnunk. Remek időzítés volt tehát az AMD Beema SoC-jának tesztelése, ugyanis könnyedén összehasonlíthattuk első számú ellenfelével.
Nos, ahogy az a grafikonokon is jól látszik, az A6-6310 minden körülmények között gyorsabb a szintén négymagos Pentium N3520-nál, olykor nem is kicsit. A különbség ugyanakkor a mindennapos használat során nem mindig ennyire markáns, főleg a grafikus megjelenítést igénylő dolgoknál érezzük, hogy az AMD-nél van az előny - nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy az A6 drágább a Pentium N-nél.
A videokártyák teljesítmény viszont meglehetősen visszafogott, bár az egycsatornás memória vezérlő miatt az R4-től túl sokat egyébként sem vártunk. Valamivel az Intel HD Graphics 4400 alatt teljesít, de nem sokkal, így elsősorban régebbi, egyszerűbb grafikával rendelkező játékok futtatására lehet alkalmas, alacsony részletesség mellett, viszont filmnézésre és multimédiás/irodai használatra bőven elegendő, ráadásul keveset is fogyaszt. Némileg erősebb, de a világot aligha váltja meg a dedikált R5 M230, amely hiába rendelkezik brutális mennyiségű memóriával, a teljesítménye alig jobb, mint az Intel HD Graphics szériás integrált vezérlőié. A két Radeont sajnos CrossFire-ben nem használhatjuk, így a teljesítmény különbséget figyelembe véve a dedikált vezérlőnek túl sok értelmét nem látjuk sem az AMD, sem az Intel alapú modelleknél.
Bár a 32 Wh-s akkumulátor finoman fogalmazva sem egy erőmű, a platform alacsony fogyasztása remekül kimutatható a használatával. A 8 óra feletti maximális üzemidő elég tisztességes, de a normál használat mellett mért 4 és fél óra körüli üzemidő is megüti az átlagot. Jó hír, hogy ha nagyon megizzasztjuk a masinát, másfél óránál hamarabb akkor se tudjuk lemeríteni.
5. Értékelés
Felemás, de többnyire pozitív érzésekkel adtuk vissza a Lenovo legújabb belépő kategóriás G50-45 fantázianévre hallgató notebookját, hiszen bár minőségileg nem ér fel a drágább készülékekhez, viszonylag kevés kompromisszumot kíván leendő tulajdonosától, ráadásul meglepően olcsón is hozzájuthatunk, amely nem ritkán 100 ezer forint alatti vételárat jelent. A szimpatikus üzemidő, a halk hűtőrendszer, az átlagos használathoz megfelelő gyorsaságú hardver olyan kombináció, amely elégedettséggel töltheti el mindazokat, akik nem tudnak vagy nem hajlandóak túl sok pénzt kiadni egy hordozható gépért. A kijelző valószínűleg még jó ideig nem fog kikopni ebből a kategóriából, de amit igazán sajnálunk, az a billentyűzet középszerűsége, amely a gyártóra korábban nem volt jellemző, legalábbis a többi modellnél. A drágább változatokat nem ajánljuk megvételre, hiszen ott már jobb konstrukcióval rendelkező notebookok is bejönnek a képbe, az olcsó verzióknak (Celeron N/Pentium N, Celeron-U, AMD A6) viszont véleményünk szerint egyértelműen ott a helyük a “Milyen notebookot vegyek 100 ezer forint körül” listán.
A cikkben szereplő Lenovo G50-45 típusú notebookot a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk!
Pro:
+ alacsony fogyasztású platformhoz képest kellően jó sebesség
+ többnyire halk és hatékony hűtőrendszer
+ jól használható touchpad
+ nagyon széles processzor választék
+ kellemes üzemidő már a legolcsóbb modellnél is
+ 2 év garancia
Kontra:
- a billentyűzet alátámasztása elég gyenge
- a felső burkolat nagyon sérülékeny
- se az integrált, se a dedikált videokártya nem túl erős
- az erősebb Intel processzorral szerelt verziók már nem érik meg a pénzüket
Hivatalos honlap: Lenovo
Vásárlás: Irány a webáruház!
