Az AMD ZEN 5c architektúrája köré épített EPYC szerverprocesszorok, amelyek a 9005-ös szériát erősítik és a Turin kódnevet viselik, már bemutatkoztak, így a felépítésükkel kapcsolatos összes fontos újításról szó eshetett. Nemrégiben egy beszédes kép is megjelent, amelyen az látható, hogyan épül fel egy ZEN 5c típusú processzormagokból álló CCD, ami a szóban forgó EPYC szerverprocesszorok egyik legfőbb építőköve a szerverpiaci I/O lapkán kívül. Annak érdekében, hogy még érdekesebb legyen a helyzet, a ZEN 5 típusú processzormagokat tartalmazó CCD is jelen volt a ZEN 5c alapú CCD mellett.
Ahogy az a lenti fotón is látszik, a ZEN 5c típusú processzormagokkal ellátott CCD, ami egyébként a TSMC 3 nm-es osztályú csíkszélességével készül és összesen 16 darab ZEN 5c processzormagot tartalmaz, igencsak nagyobb kiterjedéssel bír, mint ZEN 5 alapú társa, amelyen csak 8 darab ZEN 5-ös processzormag foglal helyet. A ZEN 5c alapú CCD chiplet két sornyi processzormagot tartalmaz, amelyek egy egységes harmadszintű megosztott gyorsítótárhoz férnek hozzá, ennek kapacitása 32 MB – a processzormagok lényegében körülölelik az utolsó szintű megosztott gyorsítótárat.
Noha már maga a fotó is eléggé beszédes, már ami az egyes CCD-k közötti méretkülönbségeket illeti, a számok nyelvén is érdemes szemléltetni a differenciát. Míg a ZEN 5 alapú nyolcmagos CCD esetében 7,4 milliméteres szélesség és 11,26 milliméteres hosszúság van érvényben, addig a ZEN 5c típusú CCD már 5,7 milliméter széles és 14,83 milliméter hosszú. A magasabb és keskenyebb felépítésre azért volt szükség, hogy hatékonyan fel lehessen sorakoztatni a ZEN 5c típusú processzormagokat, közéjük pedig el lehessen helyezni a 32 MB-nyi harmadszintű megosztott gyorsítótárat, amihez minden mag egyenlő esélyek mellett fér hozzá. Ezzel lényegében megszületett az AMD első olyan sűrű processzormagokat tartalmazó egy CCD-s megoldása, ami 16 processzormagot és egy nagy egységes harmadszintű gyorsítótárat tartalmaz.
A ZEN 4c esetében ez a dizájn még nem állt rendelkezésre, ott egyetlen CCD lapka esetében két CCX tömbös felépítést használt a gyártó, ami a késleltetések alakulása miatt lehet problémás, hiszen ha az adott processzormag a másik CCX tömb processzormagjaival vagy megosztott harmadszintű gyorsítótárával szeretne kommunikálni, azt az Infinity Fabric összekötőn keresztül teheti meg. Ezzel szemben a ZEN 5c-nél bevezetett egy CCX tömbös CCD felépítés révén minden egyes processzormag közvetlenül kommunikálhat a CCD-n belüli többi processzormaggal, valamint a megosztott harmadszintű gyorsítótárat is egységesen érik el mindannyian.
Az egy CCX tömbös CCD jóvoltából a Turin sorozatú EPYC 9005-ös processzorok is olyan gyorsulást hozhatnak, mint amit a RYZEN 5000 esetében már láthattunk az egy CCX-es dizájn bevetésekor – ez főként a késleltetésre érzékeny munkafolyamatoknál mutathat mérhető előnyöket.
A ZEN 5c alapú AMD EPYC 9005-ös szerverprocesszorok maximum 12 darab ilyen egy CCX tömbös CCD lapkát tartalmazhatnak, amelyek között egy nagy I/O lapka foglal helyet, a processzor közepén. A sorozat a 72 maggal rendelkező, 400 W-os TDP kerettel üzemelő EPYC 9565-ös modellel indul és egészen a 192 darab processzormaggal ellátott EPYC 9965-ös modellig terjed, ami már 500 W-os TDP kerettel rendelkezik.
Maguk a ZEN 5c típusú processzormagok funkcionalitás terén ugyanazt tudják, mint ZEN 5 alapú társaik, viszont a sűrűbb dizájn révén 25%-kal helytakarékosabb kivitelben érkeznek. A sűrűbb felépítés miatt kompromisszumot kell hozni maximális órajel terén, de ezért bőven kárpótol a jóval magasabb magsűrűség, ami kifejezetten ideális például a felhőszolgáltatásokat biztosító adatközpontoknál.
