A közeljövőben nem valószínű, hogy genetikai szinten szuperképességekre fogunk szert tenni, genomunk mutációs rátája ugyanis annyira lelassult, hogy mostanra szignifikánsan kevesebb új mutáció történik génállományunkban évente, mint a csimpánzokban, gorillákban és orangutánokban, mondják az Aarhusi Egyetem és Koppenhágai Állatkert kutatói.

Az elmúlt hat évben számos átfogó kutatás történt, amely során családok körében végeztek teljes genom szekvenálásokat, hogy megállapítsák, hány olyan mutáció azonosítható, amely a szülőkben még nincs jelen, gyerekükben viszont már igen. Mostanáig azonban senki sem vizsgálta ugyanezt legközelebbi rokonaink körében, mondja Søren Besenbacher, a kutatócsoport tagja.

A szakértők ezért összesen 10 nem emberi főemlős családot (hét csimpánz, két gorilla és egy orangután), vagyis anyát, apát és kölyköt tanulmányoztak hasonló módon, és meglepetésükre sokkal több mutációt azonosítottak a generációk között, mint hasonló korú szülőpárok esetében az emberre jellemző: éves mutációs rátánk jelenleg körülbelül harmada a többi vizsgált főemlős körében megfigyeltnek.

A jelenség oka egyelőre nem ismert, de az biztos, hogy új adatok átírhatják az ember evolúciójával kapcsolatos ismereteket. A csimpánzok körében mért jelentősen magasabb mutációs ráta például azzal jár, hogy a két faj közti eltérések rövidebb idő alatt alakulhattak ki, vagyis a leszármazási vonalak szétválására később került sor. Ha az emberi mutációs rátát alkalmazzuk a csimpánz és az ember genomjának összevetésére, a szétválás 10 millió évvel ezelőttre kerülne, ha viszont a csimpánzokét, akkor 6,6 millió évvel ezelőttre.

Utóbbi adat egyébként sokkal jobban beleillik a későbbi emberősök fosszíliái alapján felvázolt evolúciós idővonalba is, mondja Mikkel Heide Schierup, a vizsgálatot végző kutatók egyike. Az új adatok tükrében ugyanakkor valószínűleg a neandervölgyeiktől való különválás feltételezett ideje is eltolódhat, és közelebb kerülhet a jelenhez.

A másik terület, amelyre befolyással lehetnek az új eredmények, a nem emberi főemlősök konzervációja. A most kiszámított mutációs ráták alapján ugyanis a szakértők pontosabb képet kaphatnak arról, hogyan változtak a veszélyeztett fajok populációi a múltban az éghajlat változásainak hatására, és ebből jobb következtetéseket vonhatnak le arra vonatkozóan, hogyan fognak megbirkózni a jövővel.