1. oldal
Néhány hónappal ezelőtt a LEGO Lord of the Rings kapcsán kifejtettem, milyen fura jelenségnek tartom a LEGO játékok sorozatánál, hogy részről-részre alig változnak, viszont ha valaki nem játszik az összessel, csak egy konkrét kitalált univerzum legósítására vágyik, akkor néhány epizódot kihagyva igazán jól szórakozhat velük. Akkor lelkesen írtam, mennyire vágytam egy Gyűrűk Urás részre, és bejött. Azt is említettem, hogy a Marvel univerzumot is szívesen látnám viszont egy legó játékban – és mit ad isten? A következő LEGO rész pont a Stan Lee-Steve Ditko (és még sokan mások) által megálmodott és hatalmasra duzzasztott világban játszódik. Persze annyira azért nem meglepő a dolog, hisz a Marvel mostanában nagyon nyomul filmek terén (Vasember, Bosszúállók, Thor, stb.), ráadásul nem is olyan régen jelent meg a LEGO Marvel témájú szettje, ami pedig alapfeltétele annak, hogy videojáték készülhessen belőle. Ezzel együtt kellemes meglepetés volt a bejelentés, a Marvel-rajongók pedig örülhetnek, mert most már nem csak a konkurens, DC-univerzumnak van saját adaptációja, a Marvel Super Heroes pedig bátran felveszi a versenyt akármelyik LEGO-játékkal.
Az alapkonfliktust ezúttal az Ezüst Utazó okozza, aki egy szerencsétlen baleset miatt apró darabokra hullik. Ezek a darabok rögtön felkeltik több szupergonosz figyelmét is, akik természetesen rögtön saját alantas céljaikhoz próbálják meg felhasználni azokat. Azonban a jófiúk sem tétlenek, és mindenki összefog Dr. Doom, Loki és társaik ellen. De tényleg mindenki, a Marvel hőseinek többsége ugyanis szerepel a játékban. Már ha csak azokat a hősöket nézzük, akikkel a történet módban kell játszani, akkor is igen lenyűgöző a felhozatal. A teljesség igénye nélkül irányítani fogjuk Pókembert, Rozsomákot, Amerika Kapitányt, Vasembert, Thort, Hulkot, az X-menből Vihart, Küklopszot, Jean Greyt, a Fekete Özvegyet, a Fantasztikus Négyes tagjait... Az ellenfelek között is hasonlóan színes a felhozatal: Dr. Octopus, Loki, a Homokember, a Zöld Manó, Rinó, Bulldózer, Magneto, stb. Ezek mellett megnyitható extra karakterként még ennél is sokkal-sokkal több ellenfél és hős karakterét érhetjük el, némelyiküket ráadásul többféle ruhában is. És ha már a felsorolásoknál tartunk, meg kell említeni, hogy helyszínek terén is óriási változatosságra lelhetünk, olyan emlékezetes színterek szerepelnek, mint a Stark Torony (a Bosszú Angyalainak főhadiszállása – ugye eredetileg így hívják azt a csapatot, akikből a magyar változatban „Bosszúállók” lett), az Oscorp székház, a Fantasztikus Négyes székhelye, Magneto dinoszauruszokkal teletömött szigete, egy Hydra-bázis, vagy éppen Dr. Doom saját kis országa.
A fő helyszín azonban maga New York. A Marvel Super Heroes ugyanis a mostani LEGO játékok hagyományát követve szintén kapott egy hatalmas várost, melyet a küldetések között szabadon bejárhatunk, berepülhetünk, beautózhatunk vagy bebiciklizhetünk. Ez a terület teli van apró kis logikai feladványokkal, minijátékokkal és extra feladatokkal, melyek legtöbbször új karaktereket nyitnak meg, vagy éppen gyűjthető kockákat adnak. A város változatosabb lett, mint mondjuk a Gyűrűk Ura Középföldéje, több a látványosság, a járókelők, és a feladatok is színesebbek, ez mindenképpen előrelépés, még ha nem is drasztikus. Továbbé nagy öröm az is, hogy végre kaptunk minitérképet!
GTA light
2. oldal
A játékmenet alapvetően maradt ugyanaz, mint eddig, azaz a jól bevált recepten túl sokat most sem változtattak. A küldetések első végigjátszásra talán túlságosan is könnyűek, de persze az igazi móka most is akkor kezdődik, ha megpróbáljuk az összes elrejtett kis extrát megtalálni a pályákon, amire persze most is csak a szabadjátékhoz megnyitott egyéb karakterekkel együtt van esélyünk. A pályák legmókásabb megtalálható kincse maga Stan Lee, aki minden pályán valamiféle bajba keveredve kéri segítségünket – őszintén meg is lepődtem volna, ha a lassan 91 éves legenda nem jelenik meg legalább egy kis meglepetésként, hisz szinte minden Marveles filmben kapott egy kis szerepet. A játékmenethez visszakanyarodva egy apró újítás azért csak bekerült a logikai minijátékok képében. Nagyon egyszerű, összekötős, átforgatós, eltologatós apró feladatok ezek, és nincs is belőlük túl sok, de időnként azért színesítik a játékmenetet.
A grafikai motor technológiailag nem sokat változott az előző rész óta (bár mintha szebbek lennének a fény-árnyék hatások némely pályákon), azonban a játék összhatása érezhetően szebb lett. Színesebb, élénkebb, vidámabb az egész, sok a nappali pálya, de tulajdonképpen az egész játékot áthatja a Marvel-világ megszokott színkavalkádja, ami jelentősen eltér a DC sötétebb tónusaitól, vagy a Gyűrűk Ura barnaságától. Némelyik főellenség pedig kifejezetten látványos lett, főleg ahol sok-sok apró darabból áll össze az egész lény (Magneto vagy a demóban is elérhető Homokember például fantasztikusan néz ki). Ez alól sajnos kivétel az utolsó főellenség, aki... nos, mondjuk úgy, hogy nagy, és egy baltával faragott legó-figurát hatalmasra növeszteni azt eredményezi, hogy majdhogynem egy nagy doboz ellen küzdünk, ami finoman szólva se túlzottan katartikus élmény. Persze történetileg érthető, miért az a főellenség aki, de ettől függetlenül sem jött ki túl szerencsésen. Az animációk viszont fergetegesen sikerültek, a karakterek harci stílusa nagyon jól átjön, különösen némelyik „kivégző” animáció során. Emellett sok aprósággal tették jellegzetessé a karaktereket, melyek közül nekem a kedvencem, ahogy Rozsomák nulla életre lefogyva sem hal meg, hanem egy lecsupaszított adamantium csontvázként harcol tovább, míg vissza nem gyógyul.
3. oldal
A hangokról kevesebbet lehet elmondani, alapvetően rendben vannak. A szinkronszínészek korrekt munkát hoznak, szerencsére itt nem kellett filmekből kivágott szövegeket összevágni, mint a Gyűrűk Urában, így az eredmény is jobb lett. A szövegírók is elengedhették magukat, melynek eredménye pár nagyon-nagyon agyzsibbasztó szóvicc, különösen a játék elején. A zene általában meglehetősen jellegtelen, néhány pályán azonban (például a dzsungelben) sikerül túllépni az unalmas nagyzenekari kliséken, még ha igazán maradandót ekkor se alkottak.
Finoman elrejtett kakukktojás
A Marvel Super Heroes az alapjául szolgáló univerzumot hűen képviselő játék lett. Jóval könnyedebb, humorosabb és őrültebb, mint akár a Batman-játékok, vagy a Gyűrűk Ura, és ez nagyon jól áll neki. A Marvel világa tökéletesen passzol a legó játékok könnyedségéhez, családbarát, humoros jellegéhez, a végeredmény igazi örömjáték. Játékmenetében azonban továbbra sem változott sokat, pár apróságot leszámítva (minitérkép, minijátékok, sokszor pályák közben lecserélődő karakterek). Még a hibái is visszatérőek, nincs online multi és néha nehézkes irányítani a bumfordi kis figurákat. Azonban mégis annyira egyben van az egész, és úgy összepasszol a téma és a játékmenet, hogy ha csak egy legó játékot szeretnél venni a közelmúltból, a világ pedig nem fontos számodra, akkor mindenképpen ezt ajánlanám. Ha meg szereted Stan Lee és a társai által kitalált világot, akkor pláne. Excelsior!
Platformok: Xbox One, Xbox 360, PlayStation 4, PlayStation 3, Wii U, Nintendo 3DS, PlayStation Vita, PC
Tesztelt platform: PC
