I. oldal

Ifjabb Dr. Henry Walton Jones, kalandor, archeológus, elismert régészprofesszor, a filmvilág Nathan Drake-je, George Lucas egyik legeredetibb karaktere. Harrison Ford főszereplésével négy legendás mozifilm is készült a történetei alapján, sőt a kilencvenes évek közepén az Ifjú Indiana Jones kalandjai címmel még tévésorozatot is kapott. Indy megszállott kincsvadász, ám messze van az idealizált, megsebesíthetetlen, kőarcú hősöktől, ő sokkal inkább a nép példaképének tekinthető, ugyanolyan esetlen és halandó ugyanis, mint bárki közölünk. Tévedésekbe esik, elcsavarja a fejét a szerelem, csapdába csalják, de a messze földről híres szerencséje épp úgy vele van mindig, mint a névjegyeinek számító barna kalapja, és bőrostora.

Hősünk a LEGO Star Wars mintájára 2008-ban saját építőkockás játékot is kapott, a LEGO Indiana Jones: The Original Adventures pedig nem mást dolgozott fel, mint az első három nagy filmet, vagyis az Elveszett frigyláda fosztogatóit, a Végzet templomát és az Utolsó Kereszteslovagot. Nagyjából ekkor jelent meg a mozikban a Kristálykoponya királysága is, mely a játék jelen tesztünkben bemutatott folytatásának, a LEGO Indiana Jones 2: The Adventure Continues-nak szolgáltatott alapot és feldolgozandó témát.

A Kristálykoponya királysága egészen pontosan 1957-ben játszódik, a történet pedig egy legendás ereklye felkutatása és megszerzése körül forog. Egy 51-es körzetben történt atombombás incidenst követően Indiana Jones a messzi Peruban kezdi meg Akator koponyájának utáni kutatását, a dolog viszont nem könnyű, hiszen a leletre a világhatalmi terveket dédelgető nagy Szovjetunió is igényt tart. Az oroszok ráadásul úgy hiszik, hogy a koponya egy földönkívüli életforma hagyatéka a bolygónkon, és természetfeletti erőket rejt magában, ezért egy egész hadsereget vetnek be a megszerzéséért. A harc megkezdődik, Harold Oxley professzor nyomait követve Indy megtalálja a koponyát, de pechére nyomára bukkannak a kommunisták, és még a társa is elárulja őt. A cselekmények aztán egy ősi templomnál igazi Spielberges végjátékban bontakoznak ki, ahol fény derül a koponya titkaira is. De pontosan mi is vezetett a fináléig? Ha valaki lemaradt volna a tavalyi év egyik legnagyobb mozifilmjéről, akkor most néhány sárgafejű LEGO ember segedelmével bővítheti a popkulturális ismereteit, a játéknak viszont csak azok fogják minden másodpercét élvezni, akik rajongói is a sorozatnak.

II. oldal

A LEGO Indiana Jones 2: The Adventure Continues a régi LEGO Indy receptjét követi. Aranyos műanyag figurák főszereplésével újra átélhetjük a vásznon látottakat, az események viszont az eredetitől eltérően humoros környezetben, már-már paródiaként vannak elénk tárva. A játék majdnem minden percében felfedezhető valami kis poén, lehet nevetni az esetlen figurákon, az emberek beszéd helyetti grimaszolós társalgásán, az eredeti események elferdítésén, a legjobb pedig, hogy nincs a játéknak egy olyan pontja se, ami ne a szórakoztatásra lenne kihegyezve. Itt nincs erőszak, nem folyik a vér, a legfontosabb viszont, hogy minden LEGO köntösbe bújt. Építőelemekből állnak az autók, a házak, a fák, és a környezetünk gyakorlatilag majdnem minden darabja. A sorozat sajátossága viszont, hogy mi magunk csak előre meghatározott helyzetekben tudunk építkezni, azt is csak a továbbjutás érdekében.

 

A játékmenet rendkívül egyszerű, csak rohangálni kell a kis emberünkkel, legyőzni az ellenünk küldött katonákat, majd megoldani valami közepesen nehéz fejtörőt, és már mehetünk is tovább. A kalandok során mindig két karaktert látunk a képernyőn, a gép által irányított másik figura felett pedig bármikor átveheti egy játékostársunk az irányítást. Persze ezúttal is csak helyi gépen van co-op mókára lehetőség, de nem kell aggódni, egyedül is nagyon élvezetes a játék, a CPU nem buta, mindig segíti a dolgunkat. Ezen a téren újdonság pedig, hogy a két játékosnak már nem kell egy helyen tartózkodnia, ha a másik kilép a képből, akkor a játék átvált split screen üzemmódba, minden eddiginél nagyobb szabadságot adva nekünk. Jópofa dolog még, hogy nem kell nehézségi szintet se választanunk, az ellenfelek keménységét dinamikusan állítja be a gép, ha látja, hogy kicsit esetlenek, bénácskák vagyunk, akkor a ránk támadókat is gyengére veszi, míg ha profin elbánunk mindenkivel, akkor ő is bekeményít.

 

A klasszikus platformer stílust ezúttal több új elemmel is feldobták a Traveller’s Tales-es srácok. Lehet járművet használni, van mindenféle motor, autó és repülő, illetve akadnak olyan küldetések is, melyek pont ezekre az új dolgokra épültek. Emellett lehet bossharcokra is számítani, de szerencsére nem egy Namco-RPG nehézségű a dolog, egy kis agyalás után mindegyik nagyon könnyen teljesíthető. A kalandok mellett a LEGO Indiana Jones 2-ben helyet kapott még egy vadi új creator is, melyben amolyan LittleBigPlanet módjára mi magunk tervezhetjük meg a pályákat, és az ott történő dolgokat. A szerkesztőben megszabhatjuk a térkép méretét, a domborzati viszonyokat, majd teljesen szabadon berendezhetjük azt utakkal, épületekkel, növényekkel, csapdákkal, kapcsolókkal, járművekkel, meg minden mással, amit csak el lehet képzelni. A szerkesztőt amúgy kétjátékos módban is lehet használni, így akkor se unatkozik a vendég, ha nem a sztori módot nyomjuk a gépen.

III. oldal

A látvány sajnos nem a legjobb. A LEGO világnak köszönhetően minden nagyon szögletes, textúrák helyett majdhogynem sima színezett elemeket látni mindenhol, és ebből eredően a részletek se kidolgozottak. Persze egy szimpla LEGO figurán nincs is mit szépíteni, azért mi mégis nagyon hiányoljuk a fényekkel, és a speciális effektekkel való játszadozást. Merthogy ilyen kis trükkökkel egész ütősre meg lehetett volna csinálni az összképet, ide-oda beállítani egy plusz fényforrást, ködöt, vihart, szálló port generálni, csillogást és tükröződést rakni egyes helyekre, és már készen is lennénk. A zene a klasszikus Indy téma egy új változata, ezt leszámítva viszont hangok terén szintén gyengécskén teljesített a játék. A hümmögős beszélgetések aranyosak, de nagyon gyerekesek, míg a hangeffektek helyett mindig valami LEGO ütődéshangot hallani, tudjátok azt, mikor néhány alkatrészt egymásra ejtünk építkezés közben.

 

Az irányítás nagyon nem érdemelne saját bekezdést, de ha már belelendültünk a hibák sorolásába, akkor térjünk ki erre is. Kontrollert használva karakterünket a hagyományos bal karral tudjuk irányítani, az A gomb az ugrás, az X az ütés, eddig nincs is semmi extra, viszont a járművezetés valami csapnivaló lett. Mivel a játék automatikus, távoli perspektívájú kamerát használ, ezért járműveknél sem vált hátsó állásba a gép, ami már megnehezíti a dolgunkat, ami viszont még ennél is rosszabb, hogy még az autókat is úgy kell irányítani, mintha emberek lennének. A kar nem kormányzásra szolgál, hanem arra, hogy megmondjuk milyen irányba menjen a gép, így sokszor belezavarodhatunk a manőverezgetésbe, ami balesettel, és persze sok fejfájással jár, nem csak hősünknek, de nekünk is. A dologba persze bele lehet tanulni, de a reflex az reflex, nehéz rajta úrrá lenni.

 

A hangulat szerencsére megmenti a játékot, és azt hiszem ez a legfontosabb. Remek élmény kis LEGO figurákat irányítva újra átélni Indiana Jones utazásait, a rendezés tökéletes, az egyes jelenetek paródiája pedig annyira fantasztikus, hogy az ember képes szemet hunyni a kivitelezés minden gyengesége felett. Ez nem egy hardcore cucc, ez a játék tényleg a kikapcsolódásról szól, és bár nem hosszú a játékidő, arra a néhány órácskára bizony igencsak ki tudja kapcsolni az embert, ami dicséretes tulajdonság.

IV. oldal

Aki ezután a kis iromány után úgy dönt, hogy beszerzi a játék első részét is, az ne tegye, az abban látott Elveszett frigyláda fosztogatói, Végzet temploma és Utolsó Kereszteslovag feldolgozások ugyanis teljes terjedelmükben megtalálhatóak a második részben is. Ily módon pedig négy játékot kapunk az egyben, sőt azok a kalandok több pályával is kiegészültek ezúttal, így érdemes újra elkezdeni őket, ha már végigtoltuk a Kristálykoponyát.

 

Aranyos kis játék lett a LEGO Indiana Jones 2: The Adventure Continues, a hangulata jó,  ütősek a poénok is, jól el lehet vele lenni néhány délutánt, de nem egy olyan komoly játék, hogy 80-90% körüli pontot érdemeljen. Mondjuk nem is várjuk el tőle, hogy szembeszálljon az ősz nagy blockbustereivel, de azért jó lett volna egy kicsit minőségibb megvalósítás, mondjuk egy szebb összképpel és egy csipetnyivel nehezebb játékmenettel már fogyaszthatóbb lett volna az egész. Persze így is szeretjük, de a jövőre érkező LEGO Harry Potternél már egy kicsivel több munkát kérünk a fejlesztőuraktól!

Platformok: PC, PS2, Playstation 3, Xbox 360, Wii, DS, PSP, iPhone

Tesztelt Platform: Xbox 360