Oldal I.

Ugyan mit rejthet egy veretes antik ládika, ami már hosszú ideje New York egyik múzeumának alagsorában kallódik? Mesés kincset vagy isteni tudást, esetleg a mítoszok világának szörnyű teremtményeit? Erre a kérdésre a Spark Unlimited egy mitikus-horrorisztikus témájú FPS-sel igyekszik megadni a választ, miközben felidézi és – némileg átírva – továbbmeséli az egyik legismertebb görög mítoszt: Pandora szelencéjének a történetét. A Legendary alapötlete mitológia és horror ütős kis együttesét ígéri: már csak az a kérdés, hogy a benne rejlő lehetőségeket mennyire használták ki fejlesztők.

Az ősi titok feltárul

A játék cselekménye szerint a főhős Charles Deckard, a láda megszerzését egy titkos társaság (a Fekete Rend) megbízásából elvállaló hivatásos műkincsrabló akaratán kívül egy olyan ősi titokra derít fényt, ami az egész emberiség végzetét jelentheti. Ő lesz az, aki évezredek múltán újra felnyitja Pandora szelencéjét – és ezáltal szabadon ereszti a mindaddig a patinás doboz rabságában sínylődő természetfeletti lényeket. Rég várt pillanat ez a szörnyek számára: azonnal megkezdik áldásosnak cseppet sem nevezhető tevékenységüket, azaz a civilizáció módszeres pusztítását – természetesen New York feldúlásával kezdve.

Óriási griffmadarak lepik el az égboltot, kiéhezett vérfarkasok cirkálnak az utcákon prédára lesve, és úgy tűnik, nincs, aki megállíthatná ámokfutásukat. A krízist tovább fokozza, hogy bizonyos titkos szervezetek kétes céljaik elérése érdekében a lények manipulálására törekednek. Azonban épp Deckard az, aki megfékezheti a pusztító erők féktelen tombolását az általa felfedezett titokzatos erő, a Pecsét (Signet) révén, és a szörnyek, illetve a rajtuk keresztül világhatalomra törekvő ellenségekkel szemben.

Variációk szörnyekre

A Legendary játékmenete során a mitologikus teremtények különféle fajtáival kell majd megküzdenünk. Már vérfarkasból is kétféle akad: normál és alfa. A normál kategóriába tartozók gyakran kerülnek az utunkba, de nem túl bonyolult elpusztítani őket. Az alfákkal azonban meggyűlhet a bajunk, őket trükkös dolog lesz végleg megölnünk – hiszen intelligensek, fürgék és emellett még bosszúállóak is. Az antik mitológia jellegzetes figurájaként ismert Minotaurusszal is ellehetünk egy darabig. A felerészt ember, felerészt bika alakú lény először buzogányával próbál megrendítő erejű csapást bevinni nekünk, ha pedig ez nem sikerül neki – és már eléggé elláttuk a baját –, akkor sarokba szorított, vad bikaként igyekszik felöklelni minket. Összeakadhatunk még kisebb méretű, tűzokádó teremtményekkel (az ún. firedrake-ekkel), és egyéb legendás szörnyekkel, mint a griffek, gólemek és ekhidnák stb.

Oldal II.

A lények elleni harcot különböző tippek is segítik, melyek hasznos ötleteket adnak ellenfeleink tulajdonságait és harcbeli sajátosságait illetően – például, hogy milyen gyorsan kapják össze magukat egy-egy csetepaté után. A szörnyek esetenként még a haláluk után is segíthetnek minket: hasznos erőforrásként funkcionálnak, amennyiben feltöltődésre és gyógyulásra használjuk az utánuk maradt energiát.

Egyébiránt nekünk nincsenek különleges képességeink – azt leszámítva, hogy profi tolvaj lévén nyilván kifinomultabb érzékekkel és mászás-, rejtőzködés-, illetve lopakodásbeli ügyességgel rendelkezünk. Persze ez utóbbi a mesterséges intelligenciát is jellemzi, ahogyan az a környezetéhez és az egyes szituációkhoz idomul. Abban is aktívan közreműködhetünk, hogy természetfeletti ellenlábasaink összefuthassanak a természetesekkel, azaz a rejtélyes szervezetek zsoldosaival. Hiszen a szörnyeteg már csak olyan, hogy nem válogat, ha humanoid húsról van szó: ugyanúgy szétcincálja a fajtáját megregulázni igyekvő, képzett harcost, mint ahogy azt adott esetben velünk tenné. Természetesen leginkább fegyvereinkkel ajánlott rendbe tenni a világot ahelyett, hogy hátradőlve végignéznénk: ellenségeink miként végzik ki egymást.

Aprítsuk a szörnyeket!

A Legendary-ban változatos fegyverarzenált tudhatunk a magunkénak. Az egyszerű baltától a legkeményebb tűzerővel rendelkező fegyverekig terjed a skála. Ha jól belegondolunk, ez természetes is, hiszen az igen különböző és eltérően viselkedő lények előbukkanhatnak lesből, távolról, az ég felől vagy a föld alól – a lényeg, hogy megtaláljuk a megfelelő módot az ártalmatlanná tételükre. Némelyikük egyszerű golyófogóként szolgál, vannak viszont trükkösebb és a sebzésre kevésbé reagáló teremtmények is. Kezdetben csak a balta és egy egyszerű pisztoly van a tarsolyunkban, ám amikorra humán ellenfelekkel kerülünk szembe, már automata fegyverrel is rendelkezünk. Érdekes, hogy ez egyben sniperként is szolgál: meglehetősen messze elhelyezkedő célpontra közelítve is igen pontos találatot tudunk leadni vele. Biztató, hogy ellenfeleink az esetleges fedezékek mögött sem érezhetik magukat biztonságban: a legkisebb védtelenül hagyott részükre is tüzelhetünk.

Oldal III.

Játékélmény és hangulat

A Legendary a játékot igazán változatossá tevő hangulati elemekben egyáltalán nem szenved hiányt. Ilyen például eleinte a firedrake-ek baltával történő kaszabolása, ami sokkal élvezetesebb (és meglepő módon könnyebb), mint egyszerűen pisztollyal elintézni őket. A játék során egymást követik a különféle harci helyzetek, emellett kisebb „fejtörők” is akadnak benne, nyilván azért, hogy némileg oldják az öldöklés monotonitását. Ami pedig a nehézséget illeti: a Legendary valahol félúton helyezkedik el a valódi kihívást jelentő FPS és a szörnyek egysíkú gyilkolászása között. Az AI ugyan nem írható le, de nincs is olyan váratlan húzása vagy az adott helyzetre reagáló, megtévesztő megoldása, amivel komolyabban megnehezíthetné a dolgunkat. Hovatovább, a játék időnként különösebb koncentráció nélkül pusztán a fölös feszültség levezetésére is alkalmas.

A játékmenet során előforduló intrókkal is akadhatnak gondjaink. Ha történetesen a mentési pont közben kapjuk az adott videót, akkor a mentés helyének visszatöltése esetén bizony újra végig kell néznünk a bevezetőt. Ami elsőre talán még elmegy, öt perc múlva viszont már idegesítő lehet – főleg, hogy pl. a blizzardos játékok hasonló betoldásaival összevetve eléggé elnagyoltak a videók. Ami azt jelenti, hogy ugyan nem kifejezetten hosszúak és az adott szituációnak is megfelelnek, de messze nem olyan minőségűek, mint más, hasonszőrű játékoknál. Tudni kell jó helyen meghalni, különben újra és újra átélhetjük az átvezető rész jeleneteit, ami némiképp a játékélményt és az összhatást is rontja.

Látvány és hangzás

A Legendary grafikája ötletgazdag és látványos, viszont a fejlesztők nem vitték túlzásba a kidolgozását. Olyat persze nem állítunk (nem állíthatunk), hogy rosszul sikerült volna a látványvilág, csak épp az a plusz nincs meg benne, ami ebből a szempontból is egyedivé tehetné a játékot. A hangzás tekintetében szinte ugyanezt mondhatnánk: az akusztikai hatások jól visszaadják a játék lüktetését, a küzdelem ritmusát, egy-egy üvöltés vagy elbődülés a szörnyek részéről pedig (pozitív értelemben) pattanásig feszíti az idegeinket. Különösebb átütő erő azonban sem a zenében, sem a hangeffektekben nem fedezhető fel.

 

Összegzés

Alapkoncepciójában igazán eltalált, lendületes és izgalmas játékot kaptunk a Spark Unlimited fejlesztésében, ahol a játékmenet során soha nem unatkozhatunk – igaz: az átlagosnál nagyobb kihívással azért nem találkozhatunk. Az AI színvonalával akadnak kisebb gondok, és talán a vizuális és akusztikai hatásokon is lett volna még mit finomítani… Annyi viszont biztos, hogy sem a pályák túlzott egyszerűségéről, sem azok játszhatatlan nehézségéről nem beszélhetünk. Végtére is semmi sem akadályozhat meg minket abban, hogy – ha csupán feszültség-levezetésként is, de – újra és újra felnyissuk a szelencét, és még jó néhányszor végigvigyük a Legendary-t.