1. Bevezető
Mai tesztünkben LED-es háttérvilágítással ellátott monitorokat eresztettünk egymásnak, hogy kiderüljön milyen változásokat tapasztalhatunk a hagyományos CCFL technológiához képest, és hogy megéri-e erre némi pluszt áldozni. A tesztalanyok a BenQ, LG és Samsung házból érkeztek, mindegyikük 16:9-es képaránnyal rendelkezik.
2. BenQ V2400Eco - Áttekintés
BenQ V2400Eco
Ugyan csak nemrég ismerkedtünk meg a BenQ 21,5 colos ledes kijelzőjével, máris itt a 24 inches változat, mely szintén a V széria tagjait gyarapítja. A kisebb megjelenítő bár nem volt tökéletes, összességében mégis igen pozitív véleményünk született róla, a helyzet tehát adta magát, hogy mai tesztünkbe bevegyük az alig 8 ezer forinttal drágább nagytestvért is. Mivel főleg a nagyobb monitorok a keresettek a V2400Eco képátlójával és ár/érték arányával minden bizonnyal még a 2200-nál is népszerűbb lesz - feltéve,  hogy képminőség terén jelen tesztalanyunk is hasonló sikereket tud elkönyvelni. A kijelző Full HD felbontás megjelenítésére képes, és az ehhez társított 24 colos átmérő jó olvashatóságot ígér.
A készülék dizájn szempontjából tökéletesen illeszkedik a szériához. Már első ránézésre is feltűnő a makulátlan fehér borítás, a talp aszimmetrikus tervezése és a bal oldalon látható dísz helye (jobb híján radírtartó), ahová a mellékélt műanyag fűutánzatot tehetjük - a gyártó ezzel is a környezetvédelemre próbálja felhívni ismerőseink figyelmét. Küllem tekintetében tehát nem sok a változás, ugyanaz letisztultság és komolyság vár minket, mint a kisebb változatnál. A kijelző pehelysúlyú, de a ledes monitortok általában egyébként is könnyebbek CCFL-es társaikhoz képest. A káva minősége remek, a felhasznált műanyagok pontosan illeszkednek egymáshoz, a masszív borításnak hála lötyögésnek vagy kellemetlen recsegésnek nyoma sincs.
Sajnos a menüvezérlő nyomógombok a káva oldalán kaptak helyet, ami nem egy kényelmes megoldás, hiszen nem látjuk, hogy melyiket nyomjuk meg. A piktogramok alig láthatóak, ám ha ügyesek vagyunk, a dudorok segítségével kitapogathatjuk a gombokat, ez némileg javít a helyzeten. Kezelésük még így sem mondható igazán gördülékenynek és menüvezérlő szoftverrel sem helyettesíthetők (az ugyanis nincs a monitorhoz), de a célnak megfelelnek. Még jó, hogy a képbeállításokat csak egyszer kell elvégezni, és a gyári értékeken sem kell sokat változtatni. Telepítő lemez és színprofilok tehát nincsenek, a dobozban csak a legfontosabbak találhatók meg: VGA kábel, tápegység kábel, útmutató. Sajnos digitális madzag nem jár a monitorhoz. A power led a bekapcsoló gombon kapott helyet, mely diszkréten teszi dolgát, zöld/narancs fénye csak tájékoztató jelleggel bír és díszítésnek is jó.
Az aszimetrikus állvány ugyanolyan módon szerelhető össze, mint a hagyományos, csak néhány centivel arrébb kell a monitorhoz csavarni. A stabilitás ettől függetlenül remek, a könnyű panelt határozottan megtartja a vaskos talp, ráadásul a döntögetés is nesztelenül történik (5 fok előre, 20 fok hátra), ami a minőségérzetnek tesz jót. Az állvány képességei ezzel ki is merültek, hiszen más testreszabhatósággal nem kecsegtet minket, de annyit még megjegyeznénk, hogy a monitor fixen beállított magassága ideális, ezért nem is hiányzott a magasságállítás.
Ha a kijelzőt falon szeretnénk látni, akkor kihasználhatjuk a rögzítési lyukakat, melyek a panel hátulján találhatók. A video bemeneteknél természetesen megtalálható a D-Sub, ám ezen kívül csak egyetlen digitális csatlakozó van a HDMI személyében. DVI nincs, ezért ha videokártyánkon nincs HDMI csatlakozó, akkor a DVI>HDMI kábelt nekünk kell beszereznünk, hiszen a dobozban átalakító sincs. Használat közben, ha megszűnik a bemeneti jel, akkor a monitor önállóan átvált a másikra, melyet nem lehet kikapcsolni (konzolozás közben idegesítő lehet). Pozitívum, hogy a készülék nyakán lévő kábelrendező segít rendet tartani a vezetékeknél. A panel oldalán egy fejhallgató kimenetet is találunk, melyen a HDMI audio sávja szólal meg - szintén egy hasznos extra és legalább nem hátul kell érte kotorásznunk.
3. BenQ V2400Eco - OSD és Képminőség
OSD
A monitorban a gyártó kibővített képernyőmenüje foglal helyet, mely díszes ikonjaival szép és átlátható, ráadásul a menügombok nyomkodását gyors reakcióval követi az OSD. A széria jellegzetessége, hogy az alapvető Standard és sRGB mellett az energiatakarékos Eco profil is megtalálható a monitorban, és ezeken kívül a hagyományos Senseye sémák is megvannak, mint Movie, Game és Photo. Ez utóbbiak a markáns körvonalakkal, valamint kontraszt- és fényerőnöveléssel érik el a látványos hatást. A dinamikus kontrasztot is csak ezeknél kapcsolhatjuk be (bár nem sok gyakorlati haszna van), ilyenkor a képbeállítások zárolva vannak. Az extra képprofilok csak filmeknél, játékoknál és fényképnézegetésnél jönnek jól igazán, normál használatra (internetezés, munka) a Standard vagy Eco profilokat érdemes alkalmazni. Már csak a színhőmérséklet miatt is ez utóbbiak javasoltak, feltéve hogy egyedi keverést akarunk választani. Újdonság, hogy a kép tulajdonságainál a gamma értéke már szám szerint állítható be 1,8 és 2,6 között. A menü egy érdekes extrája a HDMI PC Range opció, mellyel a video bemeneti tartomány szűkíthető le. Ez a kontraszttartományt csökkenti, és mivel értékes információt vesztünk, az eredeti szélesebb tartomány az ajánlott.
Képminőség
És végre elérkeztünk a monitor legfontosabb tulajdonságához, a képminőséghez. A V2400Eco-val összességében elégedettek voltunk, ráadásul már a látószögek sem olyan vészesek, mint a kistestvér esetében. A 24 inches monitor már egy elfogadható nézési tartománnyal rendelkezik, ami valljuk be, egy ekkora kijelzőnél már olyankor is fontos, amikor egyedül használjuk. Oldalról a sárgulás nem számottevő, helyette lecsökken a fényerő, de a képernyő még bőven olvasható marad az oldalt ülőknek is. Felülről némi kontrasztvesztés látható, alulról pedig a szokásos sötétedés és durva színtorzulás vár minket. Tehát a látószögek nem kimondottan jók, de már körbeülhetjük néhányan a monitort. A kijelző színvilága jó, fakó megjelenítésnek nyoma sincs, és a színátmeneteknél is csak nagyon kicsi sávosodás van, ami alig észrevehető. A kontrasztskálánál a kijelző csak a legsötétebb szürkeárnyalatot nem volt képes elkülöníteni a teljesen fekete háttértől, a fehérek viszont kifogástalanok, összességében elégedettek lehetünk, hiszen a monitor széles tartományt képes megjeleníteni.
A gyanúsan alacsony fogyasztástól függetlenül a háttérvilágítással is elégedettek voltunk, a 28W-os legnagyobb fogyasztás ellenére a kijelező meglepően erős megvilágítással rendelkezik. A fekete képernyő szinte tökéletesen homogén megjelenítése szintén magáért beszél, bevilágítások sem a sarkokban, sem a képernyő szélein nincsenek. Ugyan említettük, hogy a látószögek nagyjából közepesek, ennek ellenére a szép színvilága, egyenletes háttérvilágítása és mély feketéje miatt a kijelző még ezzel a gyengeséggel is ajánlott filmekhez.
A monitort a digitális és analóg video bemeneten is kipróbáltuk. Ahogy az általában lenni szokott, most is a digitális győzött, ezért a tökéletesen éles szövegmegjelenítés érdekében ajánlott beszerezni egy HDMI kábelt vagy DVI/HDMI átalakítót. Mivel a natív felbontást nem minden esetben alkalmazhatjuk játékoknál, ezért megnéztük a kijelző interpolációs képességét is. Az 1600*900-at sajnos nem támogatja, így jobb híján maradt a közepes minőségű 1680*1050. A helyzet 1360*768 és az általában jól muzsikáló 1280*720 esetén sem javult sokat, bár ha választanunk kell, akkor inkább utóbbit érdemes elővennünk sebességnövelés céljából. A képarány-kezeléssel viszont továbbra is nagyon elégedettek voltunk, az Aspect mód minden esetben a megfelelő összenyomást alkalmazta levágások nélkül (ritkaság, hogy egy 16:9-es kijelző nem csak a 4:3, 5:4, de még a 16:10-es felbontásokat is normálisan lekezelje).
A válaszidő-gyorsítás nélküli kijelző játékra csak éppen megfelelt, némi utánhúzást is láttunk, de ennyivel még el lehetett játszogatni. Ezen a területen egy picit átlag alatt teljesített, azonban az értékelést felhúzta a minimális bemeneti késés, ami az irányításának tett jót.
4. LG W2486LP - Áttekintés
LG W2486LP
Második tesztalanyunk az LG berkeiből érkezett hozzánk, mely szintén 16:9 képaránnyal és Full HD felbontással büszkélkedhet.
A gyártó egy kitűnő dizájnmonitorral rukkolt elő W86 széria személyében, mely végre szakított a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” koncepcióval. A szép küllem ezúttal nem illúzió, a minőségérzet a káva fogdosása után is megmarad, hiszen kiváló anyagokat használtak fel a megépítés során. A fényes fekete káva szélén látható krómcsík feldobja a látványt, a nyakrész vöröses árnyalata szintén illik a képbe. A monitor egyébként nagyon vékonyra sikerült, ami a helytakarékos led megvilágításnak és külső tápegységnek köszönhető.
A menüvezérlő érintőgombok már korábbról ismerősek lehetnek, az iPon olvasói az 53V szériánál találkozhattak vele először. Ugyanaz a remek használhatóság jellemzi most is, olyan mintha nem is érintőgombokról lenne szó. A Live Sensornak hála bekapcsol a háttérvilágításuk mielőtt még megérintenénk őket, ezzel elkerülhetjük, hogy sötétben rosszat nyomjunk meg. Hasznos funkció, a Smart menüben kapcsolható be. A power led a bekapcsoló érintőgomb fölött található, kellemes vörös fénye feldobja a látványt, de le is tilthatjuk, ha zavar minket. Szomszédságában a fénymérő szenzor foglal helyet, mely az automatikus fényerőállításhoz kell (ezzel még később foglalkozunk). Ami a gyorsgombokat illeti, sajnos fényerőszabályzásra nincs lehetőségünk (lehet, hogy szándékosan akarják rászoktatni a felhasználókat az automata szabályzásra), mindössze a Smart, FüN és f-engine almenükre kapunk egy-egy gyorsgombot. Ha az érintőgombok helyett a szoftveres vezérlést preferáljuk, akkor ott a forte-Manager, melyet a driverek társaságában a telepítő CD-n találunk meg. A dobozban továbbá egy használati útmutató, DVI és D-Sub kábel, tápegység kábel, és egy külső tápegység foglal helyet.
A kijelző egyszerű állványa nem okozhat problémát a felszerelés során, a jól megszokott csavarozós módszer vár minket. A stabilitás jó, a káva csak alig inog meg, az asztalon való elcsúszást pedig tökéletesen megakadályozza a talp gumi bevonata. A fix magasság tökéletes, se nem túl magas, se nem alacsony, az ideális láthatóság érdekében csak kicsit kell hátradönteni. Apropó dönthetőség, a monitor tökéletesen hangtalanul és simán késztethető bólogatásra, nemcsak hátrafelé, hanem előre is, igaz nem túl széles tartományban (-5 és 15 fok között). Az elforgatás lehetőségét kicsit hiányoltuk, de ennél nagyobb hiányossága ne legyen, a monitor eddig küllem, anyagminőség, és stabilitás szempontjából is jelesre vizsgázott.
Lássuk, mit találunk hátul. A felfüggesztési lyukak hiányoznak, falra szerelés tehát nincs. A bemenetekkel viszont nagyvonalúan bántak. A három csatlakozóból kettő HDMI, a maradék egy DVI, továbbá egy VGA bemenet és egy fejhallgató kimenet is helyet kapott (kár, hogy ez utóbbi nem oldalt van). Az automatikus jelváltás nem kapcsolható ki, a monitor azonnal keresésbe kezd, amikor megszűnik a jel (ez bizonyos esetben kényelmes, máskor idegesítő). A dobozban egy kábel kötegelőt is találtunk, mellyel a kábelrendezés problémáját oldhatjuk meg. Bár vékony monitorról van szó, mégsem tolhatjuk közel a falhoz, hiszen a vezetékek merőlegesen állnak ki a panel hátuljából, ezért a monitor több helyet foglal el, mintha a káva hagyományosan vastag lenne és a csatlakozók lefelé néznének.
5. LG W2486LP - OSD és Képminőség
OSD
Képernyőmenü gyanánt a gyártó jól megszokott OSD-jét kapjuk, melyben az OK gomb nyomkodásával lépkedhetünk, és a nyilakkal változtathatjuk az értékeket (tehát fordítva, mint ahogy ezt először gondolnánk). A főmenü a szokásos fényerő, kontraszt, színhőmérséklet beállításokkal rendelkezik. A kijelző színhőmérsékletét három fokozatban állíthatjuk be 6500K és 9300K között, elérhető továbbá az sRGB szabvány és az egyedi, színcsatornánkénti beállítás is. Közülük utóbbi ajánlott, és a kijelzőt a gyári értékeken (50,50,50) érdemes hagyni, annak ellenére, hogy a színhőmérséklet még így sem tökéletes, de erről később. A monitor f-engine színkezelő motorja csak kézi beállításokkal képes igazán javítani a vizuális élményen, gyári profiljai (Movie, Internet) nem igazán használhatók. További képi sémák a Normal, Demo (fél képernyős összehasonlítás a Normal és Movie között) és az egyedi (User), ahol lehetőségünk van az ACE és RCM képjavító funkciókat saját kézzel beállítani, de így sem érhetünk el velük javulást. A képernyőmenü extrái közt a gyártó megszokott funkciókon kívül a következők vannak:
Fün almenü:
A „4:3 in wide” képarány kezelési funkció hasznossága az olyan régi játékoknál nyer különösebb jelentőséget, melyeknél szélesvásznú monitoron torz a kép, vagyis nem támogatják a 16:9 vagy 16:10-es felbontásokat. Ennek segítségével oldalról nyomhatjuk össze a képet, így érve el a rendes 4:3 arányt (erről bővebben a képarány kezelésnél).
A „Photo Effect” fényképek nézegetésekor lehet hasznos. Három opció közül választhatunk: Gaussian Blur (mely némileg elmossa a képet), Sepia és Monochrome (utóbbi kettő adja magát, barnássá vagy fekete-fehérré tehetjük vele a képet).
A „Volume” almenü a hangerőszabályzásért felelős. Beépített hangszórók nincsenek, a funkció a HDMI bemenet audio sávját képes szabályozni a fejhallgató kimeneten.
Smart almenü:
Legfontosabb újdonsága a „Cinema Mode”, mely internetes videók nézegetésekor lesötétíti az ablakon kívül eső területeket, hogy figyelmünket a lényegre terelje. Ez csak a forte-Manager telepítésével működik, de nem automatikusan. Aktiválása után a zöld színű egérkurzorral keretezhetjük be a képernyő megfelelő területét.
Az „Auto Bright” a kijelző szenzorjával a környezeti fényt méri, és ennek megfelelően állítja be a képernyő fényerejét, továbbá a képernyőn látható világosságot is figyelembe veszi (pl. megnyitunk egy fehér ablakot, ilyenkor kicsit lesötétíti a képet). Hasznos funkció, de jobb lenne, ha csak a környezeti fényerőtől függne a monitor fényereje.
A „Time Control” egy olyan időzítő, mely beállítástól függően 1 vagy 2 óránként figyelmeztet minket a pihenésre (elsősorban irodai dolgozók számára készült).
A „Live Sensor” bekapcsolásával a menükezelő érintőgombok világíthatóak ki még azelőtt, hogy hozzájuk érnénk, így könnyítve meg a gyors beállításokat.
Végül az almenüben szereplő összes funkciót egyszerre ki- vagy bekapcsolhatjuk, ehhez mindössze a Smart módot kell átállítanunk.
Képminőség
A monitor képminősége nem rossz, de ahogy lenni szokott, most is beárnyékolja valami az összképet, ezért az LG készülékére sem tudjuk ráaggatni a tökéletes minősítést. Kifogásunk a színhőmérséklettel akadt, melyet hosszas állítgatással sem sikerült normálisan beállítani. A kiegyensúlyozott értéktől eltérve a gyári profilok és egyedi próbálkozásaink csak tovább rontottak a helyzeten, ezért kénytelenek voltunk elkönyvelni, hogy a monitor képe, ha nem is durván, de jól láthatóan kékes tónust kapott. A színek egyébként sem igazán megnyerőek, a jóindulattal közepes színhűség mellé némi sávosodás is társult (ami a színátmenetek darabosságán figyelhető meg), így hát színvilágával sajnos nem büszkélkedhet a monitor. A hideg színhőmérséklet ugyan megszokható (van aki kifejezetten így szereti), de ezzel csorbult a színhűség, ezért képe megszokást igényel. A készülék fényerőtartaléka egyébként rendkívül nagy, ami ilyen fogyasztás mellett dicséretes. A kontrasztskálán szépen teljesített, mindössze a szélsőséges árnyalatok fogtak ki a monitoron, mely még így is szép eredmény.
A HDMI és DVI csatlakozókon némileg élesebb képre számítottunk. Natívon a szövegmegjelenítés így sem rossz (nem homályos), de a digitális bemeneteken ennél jobbhoz vagyunk szokva. Analógon rosszabb a helyzet, ezért ha már ennyi digitális csatlakozót kapunk, feltétlenül ezeket használjuk. Ami az interpolációt illeti, a monitor minden felbontáson egyformán jól teljesít, a 720p (1280*720), az 1024*768, és 1280*1024 is csak enyhén homályos, ezeket nyugodtan elővehetjük játékra. Az 1360*768 és az 1680*1050-es felbontás (1600*900 híján) némileg ugyan homályosabbak, de még ezek is használhatóak. Összefoglalva tehát elégedettek voltunk a monitor skálázási képességeivel. A képarány kezelés viszont még mindig csak a 4:3-ra terjed ki, mely annyit tesz, hogy a készülék a képet oldalról összenyomja. Ennek megfelelően a 4:3-asok torzításmentesek, az 1280*1024 viszont (5:4-esről lévén szó) kicsit torz, ahogy a 16:10-esek is (bár ez utóbbi egy 16:9-es monitornál nem égető probléma).
A fekete képeken is jól látszik, hogy a monitor ledes háttérvilágítása szép homogén, nem láthatunk semmilyen foltosodást vagy bevilágítást. A fekete mélysége szintén jó, mely részben az egyenletes megvilágításnak köszönhető (a fekete képernyőn nincsenek világosabb foltok). A látószögek nem kiválóak, de mindenképpen átlagon felülinek mondanánk őket. Oldalról csak nagyon enyhe sárgás elszíneződés van, ami fényképek nézegetésekor is belefér, ezért ezt nem neveznénk zavarónak. Felülről is szép látvány fogad minket, a minőségromlás igen kicsi (picit elsötétül a kép), alulról pedig viszonylag moderált a színtorzulás és sötétedés - összességében tehát elégedettek voltunk. Az imént felsorolt pozitívumok miatt a kijelzőből remek mozivászon lehetne, kár, hogy a monitor enyhén fakó és kékes tónusú színvilága miatt (akárhogy is próbálunk ezen javítani) filmeknél csak közepes élményben lehet részünk. Játékok alatt viszont elégedettek voltunk a monitorral, utánhúzása csak alig volt látható. Bár léteznek ennél gyorsabbak is, legalább túlvezérlési hibák sincsenek, ugyanis a kijelző nem rendelkezik overdrive technológiával. A bemeneti késés sem számottevő, a néhány órás próba után azt kell mondjuk, hogy egy jó játékos monitorral volt dolgunk.
6. Samsung XL2370 - Áttekintés
Samsung XL2370
Végül lássuk a Samsung készülékét, mely 23 colon büszkélkedhet a Full HD felbontással, ami éppen ideális középút a jó olvashatóság és szép megjelenítés között.
A gyártótól már megszokhattuk, hogy a legegyszerűbb vonalakból is elegáns formatervet képes létrehozni, mely az XL2370 típusra különösen igaz. A káva széleit átlátszó keret díszíti, a kékes árnyalatú nyakrész pedig szépen passzol a csillogós fekete burkolathoz. Az összhatás amellett, hogy elegáns, a hagyományos Samsung vonalakat is ötvözi. A kijelző külső tápegységgel érkezik, melynek egyik előnye a divatos vékony kialakítás, a másik az alkatrész könnyű cseréje. A kijelző ránézésre minőségi látványt nyújt, azonban ahogy tapogatni kezdjük, rájövünk, hogy az érintőgombok nyomkodásával a monitor valahol a nyak és a talp illesztésénél hangos nyiszogásba kezd. Kár érte, mert különben a káva viszonylag vastag anyagból készült, így az összerakottság is rendben van, és illesztési hézagok sincsenek.
A menü vezérlése érintőgombokkal történik, ráadásul a monitorban a gyártó szép, fehér színű visszajelző fénnyel ellátott változata teljesít szolgálatot, melynek fényereje is állítható. A power led bekapcsolva szintén fehér, készenlétnél villog vagy kialszik (beállításfüggő). Ha teljes sötétséget akarunk az sem akadály, a megvilágítást akár le is tilthatjuk a menüben. A gyorsgomboknál piktogram utal a fényerőszabályzásra, azonban ehelyett a monitor a HDMI audio sávjának hangerejét szabályozza a kimeneten. A bemenetváltó gomb és Customized Key továbbra is megtalálhatók, a fényerőszabályzás hiányát viszont kicsit sajnáljuk. Viszont van helyette szoftveres vezérlés (MagicTune), mellyel minden beállítást kényelmesen elvégezhetünk, és még profilokat is gyárthatunk vele. A kellékek közt egy telepítő CD is helyet foglal, melyen a monitor drivere és egy MultiScreen képernyőfelosztó program is helyet kapott. Ezen kívül egy útmutatót, DVI kábelt, D-Sub/DVI kábelt, tápegység kábelt és egy törlőkendőt találunk a dobozban.
A készülék állványa hagy némi kívánnivalót maga után. No nem az összeszereléssel, inkább a stabilitással adódtak problémák, ugyanis a pillekönnyű talpnak a szintén könnyű panel megtartása is nehézséget okozott. A monitor így hajlamos volt könnyen hátra- és előrebillenni, de a panel inogása sem volt túl bizalomgerjesztő. Ha nem nyúlunk a monitorhoz, akkor semmi probléma nincs, viszont egy ilyen szerény képességű állványtól jobb stabilitást várnánk. Ha már a konfigurációs lehetőségeknél tartunk, a döntögetés rémesen nehezen állítható be, ráadásul az állítható tartomány is igen szűk (kb. 0-10 fok között állítható be). A fix magasságot talán kicsit alacsonyra sikerült belőni, de ezt a panel megdöntésével kiküszöbölhetjük, így ez legalább nem jelent gondot.
Azt gondolhatnánk, hogy a vékony kávás kialakítás a falra szerelés miatt fontos, de ahogy az LG esetében, úgy itt is csalódnunk kellett: felfüggesztési lyukak nincsenek. A csatlakozóknál csak két video bemenet áll a rendelkezésünkre, de legalább mindkettő digitális (egy HDMI, egy DVI). A mellékelt D-Sub/DVI átalakítóval pedig egy VGA is készíthető, így nem lehet hiányérzetünk. A bejövő video jel megszűnésekor esedékes automatikus jelpásztázást kikapcsolhatjuk, ami egy hasznos dolog. Audio kivezetésből kettőt kapunk, a HDMI bemenet hangsávja analóg (3,5mm jack) és optikai digitális formában is megtalálható hátul. Az analóg csatlakozót fejhallgatóhoz is használhatjuk, ezért kár, hogy nem oldalra került, de legalább van. Itt is megemlítenénk, hogy a csatlakozók nem lefelé, hanem hátrafelé néznek, ezért a monitort nem tudjuk igazán közel tolni a falhoz.
7. Samsung XL2370 - OSD és Képminőség
OSD
A kijelző menüje a gyártó drágább monitoraiból lehet ismerős, ugyanazok a letisztult, szürke alapon fehér feliratok és piktogramok várnak minket. Ez utóbbiak segítenek nekünk tájékozódni, ugyanis az OSD alsó sávjában látható apró rajzok éppen a megfelelő érintőgombok fölött foglalnak helyet. A menü egyébként gyorsan reagál „gombnyomásra”, és külön öröm, hogy az érintőgombok lenyomásra visszajeleznek, vagyis pislognak. Ez ugyan nem egy technikai bravúr, viszont segít nekünk és még látványos is.
Tekintsük át a menü lehetőségeit:
„MagicBright (PC)/PictureMode (AV)” sémák: Attól függően, hogy számítógéphez vagy konzolhoz/DVD/BluRay lejátszóhoz akarjuk használni a monitort, két féle megjelenítési mód áll a rendelkezésünkre: PC mód és AV mód. A kijelző PC módjában a már megszokott szemkímélő (Internet, Text) és színélénkítő (Game, Sports, Movie) profilokat találjuk. Munkára előbbieket, játékhoz és filmekhez utóbbiakat érdemes elővennünk. A Dynamic Contrast séma csak a látványos kontrasztkülönbségek demonstrálásához jó, egyébként csak egy felesleges extra, mely rikító színei miatt valódi használatra nem igazán alkalmas. Az AV mód profiljai között már nem ilyen nagy a választék, de sajnos a három gyári séma (Dynamic, Standard, Movie) közül egyiket sem találtuk használhatónak, ezért marad a jól beállított egyéni profil.
A „MagicColor” motor felel az automatikus színkezelésért (csak PC módban), mely az élénk megjelenítés érdekében folyamatosan változtatja az alapszínek értékeit. Ha nem szeretnénk ezzel élni, akkor a gyári sémák (Normal, Warm, Cool) is megvannak, plusz a három alapszín variálásával lehetőségünk van egyedi színkeverésre is. A „ColorEffect” egy érdekes extra, mellyel monokróm színhatásokat alkalmazhatunk  fényképeink megtekintéséhez (Grayscale, Green, Aqua, Sepia).
A Customized Key segítségével egy tetszőleges gyorsgomb állítható be, az Off Timer pedig a monitor időzített kikapcsolásáért felel, továbbá említettük, hogy az érintőgombok fényereje és megvilágítása is a menüben állítható be.
Képminőség
Ami a képminőséget illeti a Samsung XL2370 kimagaslik a mezőnyből. Színkezelése kiváló (még ha a színátmenetek nem is tökéletesek), a gond nélkül beállítható színhőmérséklet pedig óriási előny, a gyári, kiegyenlített értéken semmit sem kellett változtatnunk. Kontrasztértékével sem szégyenkezhet, ugyanis a szürkeárnyalatok széles tartományát képes megjeleníteni, egyedül a legsötétebb árnyalatok okoztak neki gondot. Az alacsony fogyasztás ellenére a fényerőtartalékkal sincs gond, ha kell, rendkívül világos képe van a monitornak. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy AV módban csak egy közepes szintig csökkenthető a fényerő, ezért ha sötétebb képre vágyunk, akkor feltétlenül PC módban kell használnunk a monitort (számítógéphez egyébként is ez ajánlott, de a kijelző gyárilag AV módban érkezik).
A monitor natív felbontáson mindkét digitális bemenetén (HDMI, DVI) gyönyörűen éles szövegmegjelenítésre képes, ráadásul VGA átalakítóval is meglepően szép képet produkál. Skálázása közepes (viszont ezt minden felbontásban egyformán tudja), ezért próbáljunk natívon játszani, de ha nem megy a 720p még így is használható. A PC/AV kapcsoló a monitor képarány kezelésére is hatással van, ugyanis AV módban kézzel állíthatjuk be, hogy kitöltse a képernyőt vagy 16:9 vagy 4:3 megjelenítést használjon. PC módban csak a szokásos Wide és Auto megjelenítés közül kell választanunk. Előbbi minden esetben kitölti a képet, utóbbinál az automatika dönti el, hogy oldalról mekkora összenyomást alkalmazzon. A kijelző egyedül az 1360*768-as felbontást nem tudta megfelelően lekezelni, a többi képarányt (4:3-asokat, 5:4-est és még a 16:10-eseket is) tökéletesen torzításmentesen jelenítette meg, ami ritkaság.
A led megvilágítás előnye most is megmutatkozott, a fekete képernyő szép homogén, a kijelzőn nincs semmilyen zavaró bevilágítás vagy foltosodás. A látószögek is meglepően jók. Oldalról megfelelően olvasható marad a kép, ezért a nézési szög egy társaságnak sem okozhat gondot. Mindössze annyi hibát róhatunk fel a monitornak, hogy ilyenkor enyhén vöröses árnyalatba húz a képe (de ez csak szőrszálhasogatás, nem igazán látszik). Felülről gyakorlatilag alig változik a kép, mindössze enyhén sötétedik, alulról viszont a szokásos durva sötétedéssel és némi színtorzulással kell számolnunk. A fekete mélysége nem rossz, de lehetne kicsivel sötétebb is, azért összességében az XL2370 még ezzel együtt is remekül szolgál mozivászonként. A készülék válaszidő-gyorsítást is kapott, mely három fokozatban szabályozható: Normal, Faster, Fastest. Az utánhúzás már Normal módban sem vészes, de a legerősebb fokozattal látványos javulást érhetünk el, cserébe ilyenkor némi szellemképpel is számolnunk kell a gyorsan mozgó helyeken. Emiatt most is az arany középutat, vagyis a Faster beállítást javasoljuk, ahol még nem zavaró ez a jelenség, de már a válaszidő is kellően gyors a zavartalan játékhoz. A kijelző bemeneti késése alacsony, így emiatt sem kell aggódnunk, az irányítás közvetlen.
8. Értékelés
BenQ V2400Eco
A 2400Eco-nak köszönhetően a BenQ V szériája egy újabb használható kijelzővel gazdagodott, bár a készülék ezúttal sem tökéletes. Az anyagminőség remek, az állvány nem sokra képes, de azt nagyon jól tudja, a menükezelő gombokat pedig el lehet viselni. Ami a képminőséget illeti, azt kell mondjuk, hogy a monitor főleg azoknak ajánlott, akik egyedül szeretnék használni, és a játékokkal szemben inkább a filmeket részesítik előnyben. A kijelző színvilága ugyanis jó, kontraszttartománya széles, háttérvilágítása szinte tökéletes, a fekete kellően mély, így tehát egy személynek nagyon jó mozivászon lehet belőle, társaságban viszont már némi kompromisszumra kényszerülnek az oldalt ülők. Játékra csak ritkábban ajánlott, van némi utánhúzása a kijelzőnek és az alacsonyabb felbontások közepesen homályos megjelenítése sem emeli az élvonalba a monitort, de legalább a bemeneti késés kicsi. Összességében azt kell mondjuk: ez egy alkalmi játékmonitor. Mindennapi használatra viszont jó választás az alant felsorolt pozitívumok és viszonylag kedvező vételára (jelenleg 65 ezer forint) miatt, ezért nekünk kell dönteni, hogy hajlandók vagyunk-e némi kompromisszumot vállalni a kijelzővel.
Pro:
-    jó anyagminőség
-    kis tudású, de minőségi állvány
-    szép színek
-    homogén háttérvilágítás
-    mély fekete
-    széleskörű képarány kezelés
Kontra:
-    kicsit lomha, de még használható reakcióidő
-    közepes, de már elfogadható látószögek
-    csak egy digitális bemenet (de legalább HDMI)
-    a menükezelő gombok kényelmetlen helyen vannak
LG W2486LP
A monitor értékelésénél kicsit vérzik a szívünk. Szerettük volna azt mondani, hogy az LG a W2486LP típussal végre egy igazán jól összerakott, szép, kényelmesen állítható és stílusos kijelzőt alkotott meg, melynek képminősége is kiegyensúlyozottan jó, így minden területre ajánlhatnánk. Sajnos a mondatnak csak az első része igaz, a kékes tónusú és enyhén fakó színvilág, valamint a digitális bemenetek csiszolatlansága minden felhasználási területre rányomta bélyegét. Ezektől eltekintve a képminőséggel sem lenne probléma, de így mégsem volt az igazi, pedig a monitor extra képességeivel (Auto bright, Live sensor) remek megjelenítő lehetne. Egyedül játékokhoz tudjuk ajánlani annak, aki egyébként is szereti a hideg színhőmérsékletet, de a fentiekből kifolyólag filmekhez és általános felhasználásra nem a legjobb vétel, főleg ha vételárát is figyelembe vesszük (jelenleg 95 ezer forint). A kijelzőhöz 3 napos pixelhiba-garancia is jár.
Pro:
-    jó anyagminőség
-    kis tudású, de minőségi állvány
-    homogén háttérvilágítás
-    mély fekete
-    jó válaszidő
-    jó látószögek
-    sok extra (Auto bright, Live sensor)
-    4 db video bemenet (ebből 3 digitális)
-    jó menükezelő gombok + forte-Manager
Kontra:
-    kékes tónusú és enyhén fakó színvilág
-    élesebb képre számítottunk (a digitális bemenetek korántsem homályosak , de ennél kicsivel jobbak szoktak lenni)
-    a képarány kezelés csak a 4:3-ra terjed ki
Samsung XL2370
Tesztünk elején a kijelző ránk hozta a frászt, ugyanis a stílusos és ránézésre jól összerakott monitor nyekergése lelombozott minket, továbbá az állvány szűk konfigurációs lehetőségei is elég riasztóak voltak. Miután ezen túllendültünk és rájöttünk, hogy az XL2370 legnagyobb erőssége a képminőségben rejlik, megnyugodtunk, és valljuk be egy monitornál ez a legfontosabb. A ledes háttérvilágítás itt is bizonyított (mely bevilágításoktól mentes homogén képet eredményezett), a látószögek szélesek, a gyönyörű színvilág TN panelek közt pedig igen ritka, a kijelző tehát erősen ajánlott filmekhez. Válaszidejével közepes gyorsítás mellett nincs gond, bemeneti késése csekély, interpolációs képessége viszont csak közepes, de még ezzel együtt is egy kellemes játékos monitorról beszélhetünk, különösen akkor, ha natívon fogjuk használni. Munkára, internetezésre szintén ajánlott, bár egy ilyen mindenes monitornak érdemes kihasználni az összes pozitívumát, hiszen egyelőre igen borsos árcédulával kelleti magát (jelenleg 93 ezer forint). A kijelzőhöz a 3 napos pixelhiba-garancia is jár.
Pro:
-    homogén háttérvilágítás
-    gyönyörű színek
-    jó látószögek
-    jó válaszidő
-    széleskörű képarány kezelés
-    jó menükezelő gombok + MagicTune
-    optikai digitális + analóg audio kimenet (a HDMI-ből)
Kontra:
-    nehezen és szűk tartományban állítható állvány
-    nyekergő nyak
A monitorokért köszönet jár a Cédrus Kft-nek és Juventus Kft-nek!
                                  
