Az elkövetkezendő egy évben valamikor tervezek majd egy újabb monitort vásárolni magamnak, így amikor lapoztam az iPon termékkínálatát, akkor egyszer csak szembe jött velem egy monitor, aminek a márkanevével még sosem találkoztam, de hajlított kijelzőt kínált 240 Hz mellett rengeteg érdekes tulajdonsággal együtt. Kipróbáltam, hogy kiderüljön, érdemes-e foglalkozni vele vagy inkább csak továbbra is álmodozzak a váltásról. Mivel nagy rajongója vagyok a monitorok elnevezésének, engedjétek meg, hogy bemutassam nektek az LC-Power LC-M27-FHD-240-C-t.
Az LC-Power egy német márka, amely gamer székekkel, házakkal, tápegységekkel és még sok egyéb IT-kütyüvel foglalkoznak, a monitor tehát csak egy kis szelete a kínálatuknak, összességében pedig nem árulnak rossz termékeket, de a németektől nem is várnánk mást. A monitorokról viszont viszonylag kevés tapasztalatot tudtam olvasni, ezek pedig a végletek között voltak, hol nagyon dicsértek, hol arról számoltak be, hogy be se kapcsolt.
Nagyon kíváncsi voltam, mi is vár rám, pár nap várakozás után végül meg is érkezett hozzám tesztelésre és amint lehetett, ki is pakoltam a dobozból a szükséges dolgokat.
A készülék jól be van csomagolva, körülötte szépen és könnyen elérhető helyen találjuk a különböző kiegészítőket. Akad itt HDMI és DisplayPort kábel, egy adapter és EU, illetve UK csatlakozójú tápkábel. Az M27-et ha szeretnénk, akkor a VESA szabványnak hála könnyen a falra szerelhetjük, ehhez pedig megkapjuk a szükséges csavarokat is.
Az állvány egy viszonylag vékony és elegáns cső, ami jól kiegyensúlyozott mivoltának köszönhetően a lehető legkevesebb helyet foglalja az asztalunkon. Ami meglepett, hogy össze kell csavaroznunk a dolgokat a rögzítéshez, így adnak egy csavarhúzót és pár csavart, amivel stabilan odarögzíthetjük a monitor hátuljára. Az összeszereléshez a dobozban található polisztirolt is használhatjuk: ha ráfektetjük arccal a monitort, akkor a sérülés veszélye nélkül rögzíthetjük rá az állvány vagy a fali csatlakozáshoz szükséges dolgokat. Ez nagyon figyelmes, hiszen így nem fogjuk elgörbíteni vagy megsérteni az eszközt és még a csomagolóanyag is hasznossá tehető, nem válik azonnal szemétté.
Egy jó állvány sokat dob a monitor értékén, a LC-Power pedig nem okoz csalódást e téren. A hozzáadott tartó nem egymásra hegesztett fix darabokból áll, hanem egy nagyon jól igazítható eszköz. Tudjuk állítani a monitor magasságát, dőlését, de még azt is, hogy merre forduljon. Ugyan a függőleges forgatást már nem támogatja, de ez egy görbített monitornál igazán hülyén is nézne ki. Nagyon rugalmas az egész, szeretem az ilyen állványokat, első osztályú a cucc.
De hiába a rugalmas és jól megtervezett állvány, ahogyan a görbített kijelzőkre jellemző, ez is sok helyet foglal. Ha van terünk a fal felé, ahova belóghat, akkor nincs különösebben gond vele, de a ma divatos elegáns vékonyságot nem fogjuk megkapni tőle. A káva is bár vékonynak tűnik, jó egy centit azért belóg a képbe a fekete keret. Vigyázzunk vele, mert a hivatalos termékfotókon a fekete keretre ráphotoshoppolták a kozmikus autópályás képet, ami ugyan jól néz ki, de sajnos nem tükrözi a valóságot. A hasznosítható felület sajnos kicsit kisebb.
Csatlakozási lehetőségből szereltek rá bőven, van rajta jack hangkimenet, kép és videó átjátszására alkalmas 1 darab HDMI 2.0, három HDMI 1.4 és egy DisplayPort 1.2, vagyis van lehetőségünk akár több eszközt, így konzolokat vagy egyéb gépeket is rácsatlakoztatni.
Mikor beüzemeljük, akkor a képernyő saját kis menüjében (OSD) barangolva finomhangolhatjuk a szerkezetet. Ebben kis gyakorlással meg lehet szokni a navigálást, de szerintem kényelmetlen és macerás a beállítások megtalálása és alkalmazása. Ha viszont tudjuk mit akarunk, akkor akár a rácsatlakoztatott füleshez is állíthatjuk benne a hangerőt, bekapcsolhatjuk a játékmódot, hogy gyorsabban reagáljon a képernyő (ilyenkor figyelmeztet, hogy meg fog nőni a fogyasztása), aktiválhatjuk a HDR-t, az Adaptive-Sync-et (vagyis játék közben nem csíkozódik többé a kép), de van kép a képben (PiP és PbP) funkvió, vibrálás csökkentés stb., szóval el vagyunk látva extrákkal rendesen.
Az új EU-s energiabesorolás szerint ez egy F-es készülék. Pár hónappal ezelőtt még valahol A-s besorolás körül lehetett, de a lényeg az, hogy 26 kWh fogyasztással számolhatunk 1000 óra használatra levetítve.
A Full HD minőség egy 27 colos, átlósan 68,58 cm-es görbített panelen oszlik meg, tehát éppen a határán van annak a méretnek, ahol még élvezhető a felbontás. A gyártó weboldala pengeéles képet ígér, én ezt azért túlzásnak érzem, hiszen ez az a képernyőméret, aminél már éppen kellhet egy kicsit jobb felbontás, de még azért elmegy a dolog. Egy finom mosódást látok például a karakterek körül miközben ezen sorokat írom, de életlennek nem mondanám. A pixelsűrűség már nem feltétlenül elegendő, hiszen ha már egy karnyújtásnyiról nézzük vagy kicsit ráhajolunk, akkor a pixelrács szépen láthatóvá válik.
A monitor 1500R, vagyis a játékosoknak leginkább ajánlott görbülettel van ellátva. Kényelmes áttekinteni a kijelzőt, nem kell forgatni a fejünket, hogy lássuk, amit szeretnénk, de érdemes azért szemből ülni elé. Páros filmezéshez ez a görbített Samsung VA panel már finoman szólva sem ideális, de részben még élvezhető marad a látvány annak is, aki kicsit oldalról nézi. A görbített kialakításnál ideális esetben egyedül kell „benne lenned a kijelzőben”, másoknak már nem nagyon van helye körülötted.
Na de milyen a képe?
Kezdjük a színekkel. Nem rosszak. Nem érzem, hogy annyira hihetetlenül élénk lenne az egész, de összességében elég gazdagnak érzem az árnyalatokat és lehet élvezni a képminőséget. Kicsit talán tompa is pár szín, de legalább a szemet nem bántja, nem égeti ki a retinámat és nem kell szándékosan visszább venni az élénkségükből. Kényelmes nézni, ez egészen jó jelző rá.
A 3000:1-hez kontrasztarány nem rossz, a fekete egészen jó és szépen elkülönül. Ami a képminőséget illeti, először 60 Hz-en próbáltam és megfordult a fejemben, hogy mennyire gagyi is ez az eszköz. Előjön a VA paneles szenvedés, minden szellemképessé válik, bármilyen mozgás undorító moslék lesz. Nem voltam elégedett azzal, amit láttam. Már a YouTube videókban is olyan csúnyán mosódott el az emberek arca, ami miatt már kényelmetlenül éreztem magam, aztán játékot el se indítottam rajta. Na mondom, ez se fog 70-nél több pontot kapni tőlem…
Aztán minden megváltozott, amint magasabb sebességre kapcsoltam a képfrissítést.
A videók így már mindjárt máshogyan mutatnak. Nincs több szellemkép és gyenge képminőség, minden azonnal frissül, ráadásul nagyon szép és részletes képet produkál. Dinamikus, kellemes volt minden. Lehet nem tökéletes a színhűség, de mivel a görbület miatt úgyse használhatjuk nagyon grafikai vagy úgy bármilyen fejlesztői munkára, így ez valójában nem is olyan fontos. Mivel kicsit hátrébbről nézzük a kijelzőt, a felbontással nincs is gondunk, a látvány már-már simogatja a szemünket.
A HDR tartalom elképesztően jól néz ki. Alapvetően nem venném észre, hogy hú, hát ez a videó amúgy HDR és ettől most el kéne dobnom az agyam, egészen addig, amíg egymás mellett le nem játszom a videót egy másik, HDR-t nem támogató monitorral együtt. Ilyenkor feltűnik azonnal a különbség, hogy mennyivel részletgazdagabb a videó az LC-Poweren.
Ha már a monitor támogatja a 60Hz-nél gyorsabb tartalmakat, akkor szinte biztos, hogy játékra van kitalálva. Személy szerint én már nem érzem a 240 Hza gyakorlati hasznát, ám ha bírja a monitor, persze, hogy abban a módban akarjuk használni. Már a 120 Hz és a 144 Hz is megmutatja, mennyivel jobb vele már a netezés: minden simán gördül és csúszik a képernyőn. Ha pedig egy játékot elindítunk, akkor igazán meglepő élményben lehet részünk.
A VA panel ugyanis egy kellemes középút a nagyobb kontraszt és játékok között, ám a szellemképességre való hajlamossága miatt annyira mégsem szokták ajánlani. Szerencsére az LC-Power jól teljesít, még ha nem is tökéletes az eredmény A fehérből feketébe váltással a monitornak nincs gondja, viszont a szürkéből feketébe már annál inkább. Ez viszont a ritkább, de ha valami fekete alapon szürke és ezt megmozgatod a képernyőn, akkor egy csúnya fekete nyomvonal alakul ki a húzott objektum mögött.
Ha tehát van egy sötét témával ellátott weboldal, ahol kicsit szürkésen vannak a betűk, akkor egy apró görgetés után is olvashatatlanná válik a szöveg. Ha fehér alapon van a fekete betű, akkor ilyen probléma nincs, a pixelek nagyon gyorsan frissülnek.
Bizonyos játékokban, például a Star Wars Battlefront növényzeténél vettem azt észre, hogy a sötétebb és zajosabb részek kissé mosódnak, de összességében bármilyen játékot is próbáltam ki rajta, mind nagyon jól működött.
A Need for Speed: Hot Pursuit Remastered remek színekkel operál, a nagy sebesség és a 60 FPS limit ellenére nem mosódott a kép, minden éles és gyors volt. A Spellbreak során egyszer sem éreztem azt, hogy bárhol is homályosodna a kép, a Valorant szintén nagyon gyorsan és gyönyörűen reagált.
Majdnem pont egy évvel ezelőtt teszteltem egy neves gyártó kijelzőjét, amiről mindenki áradozott, hogy az bizony játékra a legjobb cucc. Akkor akárhogyan nyúztam, még véletlenül sem jött meg a kedvem lecserélni a középkategóriás Dell monitoromat itthon, hiszen a tesztelt eszköz annyira szellemképes volt a mozgásnál, hogy élvezhetetlen volt a használata. Miért van az, hogy ez a számomra névtelen márka, az LC-Power pár óra használat után elérte nálam azt, hogy az egyik utolsó helyen lévő fejlesztési beruházást, egy új monitorvásárlást top prioritássá tegyen nálam?
Még az elején írtam, hogy jövőre terveztem monitort vásárolni. Ez az LC-Power LC-M27-FHD-240-C tesztje után megváltozott. MOST AZONNAL venni akarok egy monitort!
Akadt viszont egy kis bökkenő, egyfajta csavar a dologban, nehogy túl szép legyen a történet... Ez lényegében egy gamer monitor és a számtalan csatlakozónak köszönhetően készen is áll számtalan konzol fogadására. Annak ellenére nem ismeri fel az Xbox Series S gépem, hogy ez egy magas képfrissítésű HDR készülék. Egyszerű sima mezei kijelzőnek látja és nem hajlandó 60 Hz-nél többel üzemeltetni. Ez nem tudom, hogy a kijelző vagy az Xbox Series S szoftverének a hibája-e, de akárhogyan is, ez eléggé problémássá válhat idővel.
Rákerestem a dologra, és bár nem konkrétan erre a 240 Hz-es M27-re érkezett a panasz, de a 165 Hz-es változatnál is olvastam ilyen problémákat, miszerint a konzolok nem szeretik az eszköz erejét kihasználni.
Szomorú vagyok, megint nem találtam magamnak monitort, és bár ár/érték arányban remek kütyü lenne, ha a konzolokkal nincs jó barátságban, akkor nálam sincs helye sajnos.
Ha az Xbox felismeri rendesen, akkor 95 ponttal jutalmaztam volna. Jónak jó lenne, alapvetően megkedveltem és lehetséges, hogy a jövőben támogatni fogják a konzolok, de egyelőre emiatt óvatosan tudom csak ajánlani.
Ha viszont belevágsz egy M27-es megvásárlásába, akkor egy remek 240 Hz-es kijelzőt kapsz kézhez, HDR-rel és FreeSync támogatással és természetesen hajlított kijelzővel, ami nem csak a videojátékos teljesítményedet, de a játékélményedet is eléggé javítani fogja.
