Öt évvel ezelőtt, 2014. augusztus 12-én, a Gamescomon a Konami egy PT nevű titokzatos horrorjáték demóját tette közzé a PlayStation Store-on, amelyet állítása szerint a 7780s Studio nevű stúdió fejlesztett. A 7780s Studio valójában nem is létezett, és kiderült, hogy a PT a "Playable Teaser" rövidítése - és hogy a teaser a Silent Hillshez készült, amely Hideo Kojima, Guillermo del Toro és Norman Reedus izgalmas együttműködése. A PT népszerűsége ellenére a Konami törölte a Silent Hills-t, kirúgta Hideo Kojimát, és még odáig is elment, hogy a PT-t kivette a PlayStation Store-ból, így elérhetetlenné tette mindenki számára, aki nem töltötte le korábban.
A Bloober Team az a jelenlegi piac egyik elsőszámú horrorjáték-fejlesztőjeként szilárdította meg hírnevét az elmúlt években, mindez pedig a 2016-ban a Layers of Fear-rel kezdődött. Az első rész Hideo Kojima előbb is említett PT-jéből merítve, egy first-person nézetű horrorjáték volt, amely egy kísértetjárta házban játszódott. Ezt DLC-k és egy folytatás követte, amelyek most egy gyűjteményben érhetőek el. Hogy ne csak egy összegereblyézett, változatlan csomagot kapjanak a játékosok, plusz fejezeteket és grafikai ráncfelvarrást is kapott.
A 2023-as Layers of Fear három részre osztható: az első rész lényegében az eredeti Layers of Fear „remake”-je az Inheritance DLC-vel és egy rövid új, extra fejezettel, ami a The Final Note nevet kapta, a második rész a Layers of Fear 2 felújított változata, a harmadik rész pedig egy világítótoronyban élő íróról szóló történet, amely az alapjátékok keretes szerkezeteként egészíti és bővíti ki az eddig ismert történeteket.
Ez megmagyarázza azt is, hogy a jogos „remake” címke helyett a kiadó miért „reimagine” névvel dobta piacra a csomagot. Mindez persze jogosan veti fel azt a kérdést, hogy aki a két eredetivel játszott mennyi újdonságot talál a csomagban és megéri-e neki megvenni. A „reimagine” grafikája lehet az egyik érv, az extra tartalom viszont nem olyan sok, hogy 30 eurót feltétlenül megérjen. Ezzel a koncepcióval érezhető, hogy az elvakultabb rajongók és az újonnan érkező kíváncsiak járnak jól.
Az első részt tekintve vannak különbségek, de az alapélmény nagyjából ugyanaz. Egy művész bőrébe bújva, egy hátborzongató régi házat fedezünk fel, és természetfeletti borzalmakkal, rejtélyekkel és az emögött álló emberi sorsokkal találkozunk. A játékmenet szinte teljes egészében abból áll, hogy az egyik jelenetből (szobából, helyszínről) a másikba sétálunk és bár a játék nagyon ritkán ijesztő, azért tud meglepetéseket okozni, néha pedig, pl. a festmények átalakításával kellemesen és kreatívan borzongató élményben lehet részünk.
Az új Layers of Fear egyik legnagyobb játékmechanikai változása az, hogy a játékosok kapnak egy lámpást (lantern), amit később komoly fegyverként vethetnek be a házban kísértő szellem ellen – akinek kilétét fedje homály a spoilerek elkerülése végett. Ez a húzás azonban két részre osztotta a játék rajongói táborát. Az egyik fél szerint kiöli a játékból az izgalmat és a horror elemet azzal, hogy egy sima lámpással elkergethetővé válik a fő veszélyforrás.
A másik oldal véleménye szerint viszont sokkal jobban felfedezhetővé és „megnézhetővé” válnak a játék – amúgy tényleg fantasztikus grafikájúra – felújított helyszínei, apróságai és részletei és azok számára is élvezhetővé teszi a játékot, akik nem csak menekülni és rohanni akarnak a ház szobái között.
A Layers of Fear 2 helyszíne egy tengerjáró hajó, ahol viszont a hangsúly a menekülésen van még úgy is, hogy a Bloober Team hangsúlyosan a történetmesélésre helyezi a hangsúlyt és rengeteg apróság, használati tárgy, irat, jegyzet, újságcikk, cetli és egyéb töredék segít összerakni a történet darabkáit. A játékosok részéről itt az akadályok elhárítása, bútordarabok eltakarítása és az ajtók bezárása lesz a kulcsa annak, hogy túléljék a kalandot, ez viszont sokkal jobb ütemben jelenik meg a második részben és nagyon is jól kitalált része a szorongató, horror szerű hangulatnak.
A „harmadik” részben, vagyis a két eredeti rész között elhelyezkedő keretező extra történetben pedig egy író szerepében találjuk magunkat, aki ugyan ösztöndíjat elnyerve érkezik egy ódon világítótoronyba, ahol nemcsak egy furcsa festményt talál, de arra is rádöbben, hogy bezárták ide.
Aki a magával ragadó, jól kidolgozott horror-élményért venné meg a 2023-as Layers of Fear gyűjteményt, az sajnos rossz helyen jár. Túl sok az ismétlés és a horror-klisék is elfáradnak egy ponton túl. Először (és még néhány alkalommal) persze ijesztő és újonnan ható élmény lehet az, hogy bezáródik az ajtó mögöttünk, hogy a szoba átalakul és teljesen megváltozik, ahogy elfordulunk, de tizedjére már nincs ilyen hatása. A scare-jumpok egy része is kiszámítható, de ettől függetlenül azért hozzáad az egészhez.
Amit viszont nem lehet elvenni a „reimagined” verziótól az a hatalmas hangulat beli és grafikai ugrás. Az Unreal 5 hihetetlenül jól muzsikál és néhol fotorealisztikusságig sikerült a fejlesztőknek vinni a látványvilágot – ez pedig egyszerre teszi az egész gyűjteményt gyönyörűvé és a legjobb értelemben véve rettentővé, borzongatóan hangulatossá és kifejezővé. Újonc horror rajongóknak mindenképpen ajánlott, a veteránok pedig gondolják át, hogy az a kevés extra és a felturbózott grafika megéri-e nekik. Az élmény garantált, már csak az a kérdés, hogy miért fut végig rajtunk a libabőr a Layers of Fear újraálmodott verziójától.
