Egy nemzetközi csillagászcsapatnak sikerült megoldania a HD 110067 csillag lehetséges bolygóinak rejtélyét. A NASA TESS űrtávcsövének eredeti megfigyelései még csak két bolygó jelenlétére utaltak, és a későbbi észlelések során aztán megint láttak két bolygót, de nem az eredetieket, hanem két másikat. Egy másik teleszkóppal végzett részletesebb megfigyelésekre volt szükség ahhoz, hogy kiderüljön az igazság: egy nagyon különleges, hat bolygóból álló rendszerről van szó.

A legutóbbi megfigyeléseket az Európai Űrügynökség Cheops (CHaracterising ExOPlanet Satellite) nevű, szintén exobolygókra „szakosodott” űreszközével végezték. Mint kiderült, a HD 110067 igazi különlegessége a bolygók nagy számán túl azok pályáiban rejlik, ugyanis a planéták rezonáns pályákon keringenek. Ez azt jelenti, hogy amíg például a csillaghoz legközelebbi bolygó háromszor körbeér a csillag körül, legközelebbi szomszédja pontosan két teljes kört tesz meg. És a második legközelebbi bolygó pályaideje szintén ilyen arányt mutat a harmadik legközelebbi bolygóéval.

Hasonló rezonáns pályák vélhetően minden bolygórendszerben kialakulhatnak, de könnyen felbomolhat a rend: egy elhaladó csillag, egy ütközés vagy egy óriásbolygó gyorsan összezavarhatja a konfigurációt. Ebben a rendszerben azonban a pályarezonanciák változatlanul fennmaradtak annak születése óta, több mint 4 milliárd éve. Mivel a becslések szerint a bolygórendszereknek mindössze egy százaléka őrzi meg hosszú távon a pályarezonanciát, a rendszer különösen ritka felfedezésnek számít, mondja a kutatásról beszámoló tanulmány társszerzője, Rafael Luque, a Chicagói Egyetem munkatársa.

A HD 110067 rendszerében ugyanakkor az egyes bolygók önmagukban is érdekesek. Mind a hat úgynevezett szubneptunusz, sugaruk a földi 1,94-szerese és 2,85-szöröse között van. A jelek szerint sűrű légkörrel rendelkeznek, és 9–54 földi nap alatt kerülik meg csillagukat. A Cheops korábban már egy másik hasonlóan kompakt, öt bolygós rendszert is talált rezonáns pályákkal.

A HD 110067 20 százalékkal halványabb, mint a mi Napunk, és nagyjából 100 fényévre van tőlünk. Ez a legfényesebb ismert csillag, amelynek több mint négy bolygója van. A csillag fényessége és a kiterjedt légkörök kombinációja tökéletesen alkalmassá teszi ezt a rendszert arra, hogy tanulmányozzák a szubneptunuszok légköri összetételét, és azt, hogy ezek a bolygók mennyire különbözhetnek egymástól. A Naprendszerben nincsenek ugyan ilyen bolygók, de az univerzumban nagyon is gyakoriak.

„Ezek az átvonuló rendszerek aranyat érnek. A csillagok fénye átszűrődik a légkörükön, ami lehetővé teszi a légköri összetevők, a légkörben lévő molekulák mérését” – mondja Hugh Osborn, a Berni Egyetem munkatársa. A jövőbeni munkák során a kutatócsoport finomítani tervezi a bolygók tömegével kapcsolatos becsléseket, ami még több betekintést nyújthat a szubneptunuszok természetébe. Remélik, hogy a légköröket is részletesen tanulmányozni tudják. A rendszer például egy tökéletes célpont lehet a James Webb számára is.