A csillagok kapcsán eleve rendkívül érdekes, hogy milyen jelentős változásokon mennek át életük során. Egy Naphoz hasonló csillag például élete végén eredeti méretének 300-szorosára duzzad, miközben sűrűsége csaknem nullára csökken, hőmérséklete pedig két nagyságrendet zuhan. Ezek a vörös óriások aztán ledobják külső rétegeiket, és a csillagból egy pici, sűrű és nagyon forró fehér törpe marad hátra.
Ha mindehhez egy második csillagot is hozzáadunk, még érdekesebbé válnak a dolgok. Hogy mennyire, azt látványosan szemlélteti a chilei ALMA teleszkóp egyik friss felvétele a HD 101584 katalógusjelű csillagról. Az égitestet, amely a kép közepén egy zöld pöttyként jelenik meg, egy színes, furcsa mintázatú, homokórát formáló felhő veszi körül, amelyben bizarr ívek és sugarak mentén kavarog az anyag.
Az ALMA a milliméteres és szubmilliméteres tartományban vizsgálja az eget, így különösen érzékeny a porra és a hideg molekuláris gázfelhőkre, amelyek összetételével kapcsolatban is képes megállapításokat tenni. Ami ezt a rendszert illeti, a távcső több tucat különböző molekulát azonosított a csillag körül, de a mellékelt kép specifikusan a szén-monoxidot ábrázolja. A színek az anyagáramlások irányát és sebességét jelzik, a kékes árnyalatok felénk tartanak, a vörösek távolodnak, a zöldek se nem közelednek, se nem távolodnak, a színek intenzitása pedig a sebesség nagyságát reprezentálja.
A kirajzolódott struktúra a csillagászok számára ismerős lehet, hiszen a homokórára emlékeztető alakzat egy sűrűbb koronggal a forma „derekán” nagyon hasonlít az SN 1987A nevű szupernóvamaradványra. A jellegzetes alak így majdnem biztosan egy másik csillaggal való interakciók eredménye.
Egy magányos vörös óriás csillagszele ugyanis gömb alakú, táguló buborékot eredményez, amikor az égitest ledobja külső rétegeit. Ha azonban egy másik csillag is van a rendszerben, azzal felborul a pontszimmetria. Amennyiben a másik égitest kellően közel van, a tágulás során a bekerülhet a vörös óriás belsejébe, aminek nyomán érdekes kölcsönhatások indulnak be. A „bekebelezett csillag” a korábbinál sűrűbb anyagban halad, így veszít orbitális energiájából, és elkezd társa közepe felé zuhanni. Ennek során viszont plusz energiát ad a gáznak, amely így könnyebben dobódik le az óriáscsillagról.
A legnagyobb mennyiségű gáz a csillagok keringési síkja mentén fog távozni, így a két csillag körül egy sűrű anyagkorong formálódik. A második csillag azonban a keringési sík feletti és alatti gázra is hatással lesz, igaz enyhébben: ezeken a részeken egy-egy buborék formájában türemkedik ki az anyag, kirajzolva a homokóra felső és alsó felét.
A HD 101584 esetében majdnem pontosan felülről látunk rá a két csillag keringési síkjára (ezért majdnem teljesen kör alakú a sűrű porkorong, és ezért zöld a színe az itt található gáznak), így a felül és alul kitüremkedő buborékok egyike közeledik, a másik pedig távolodik tőlünk. A rendszer kapcsán azonban ezzel nem érnek véget az érdekességek, a jelenséget tanulmányozó kutatók számításai szerint ugyanis egy második csillag mozgása önmagában nem tudná fedezni a rendszerből kiáramló gáz energiáját.
Szerintük egy másik folyamat is játékban lehet, mégpedig úgy sejtik, hogy a vörös óriás anyagából anyag hullik a másik csillagra, amely körül szintén egy korong formálódott, megváltoztatva a rendszerben az anyag áramlási rendjét. Sőt: egyes jelek arra utalnak, hogy második csillag ezzel párhuzamosan maga is anyagot dob le. A kutatók elmondása szerint valószínűleg ezeknek az összetett folyamatoknak köszönhetők a képen kirajzolódó komplex áramlási mintázatok.
