Az első világháború kitörésekor a későbbi Szovjet-Oroszország területén élő csehek kérvényt küldtek II. Miklós cárhoz egy nemzeti alapon szerveződő erő felállításához, amely az Osztrák–Magyar Monarchia ellen harcolt volna. Az engedélyt megkapták és 1914-ben létrejött a cseh század, a Česká družina. A csehszlovák légió Szibérián és jóformán egész Oroszországon átívelő utazása sem legenda, mivel az októberi forradalmat követően a hatalomra jutó bolsevikok és a légió vezetői megállapodtak az egységek kivonásáról. De mivel az ország európai kikötői nem voltak biztonságosak, a katonákat hosszú kerülő úton, Szibérián keresztül a Vlagyivosztok kikötőjéből evakuálták volna és ez lesz a mi végcélunk is.
Mindeközben egy elvileg semleges, jól felszerelt, képzett hadsereg szembe kerül a vörös és fehér hadsereggel, keresi saját szétszóródott embereit, igyekszik élelmiszert, üzemanyagot és nyersanyagokat szerezni. A hab a tortán, hogy Szibéria felé közeledve a hőmérséklet csökkenése is egyre komolyabb kihívások elé sodorja az alakulatot, vagyis a döntések, az erőforrások beosztása és a remélhetőleg okosan megszervezett taktikai bevetések hosszú távon is éreztetik a hatásukat.
Rengeteg tennivalónk lesz és egy állandó odafigyelést igénylő, komplex, de mégis élvezetes rendszerben kell kimentenünk a légiót. Először is ott van a páncélvonat, aminek mozdonyát és az utána húzott speciális szerepű kocsikat kell karban tartanunk, felkészítenünk a hidegre és tovább fejlesztenünk. Ennek előnye az lesz, hogy több ember fér el a hálókocsikban, hamarabb kipihenik magukat, vagy például több mérnök tud fejlesztéseken, gyártáson vagy ápoló a kórházkocsiban dolgozni. A mozdonyunkat erősebbé, hatékonyabbá, gyorsabbá tehetjük, de bizonyos fejlesztések páncélt, ritkább lerobbanást vagy nagyobb raktárhelyet adnak. A vonat ugyanis a házunk, a bázisunk, a kórházunk, műhelyünk és mindenünk. Kapunk némi szabadságot a fejlesztésekben és talán nem nagy spoiler, hogy mozdonycserére is lehetőségünk lesz az út során, de a kezdetektől tisztában leszünk azzal, hogy Szibéria felé tartunk. Ez azt is jelenti, hogy ugyan az út egyharmadáig még – ottani mércével mérve – remek lesz a hőmérséklet, de előre gondolkodva nem árt, ha leszigeteljük a vagonokat, kályhát építünk bennük és katonáink egyenruháját is téliesítjük. Enélkül megfázások, betegségek és halál vár ránk, és az élelmiszerről, a lőszerről és pl. az üzemanyagról nem is beszéltünk.
A játék nyersanyagai önmagukért beszélnek. A szén mozgatja a mozdonyunkat és fűti a kocsikat, amint hideg területre érünk, a fém, fa, posztó a fejlesztésekhez kellő alapanyag, a gyógynövények és a puskapor a gyártásban lesz hangsúlyos. Lőszert, fegyvert is tartunk magunknál és a korábban említett okos taktikai harc nem csak azt jelenti, hogy a túlerő ellen ésszel kell harcolnunk, de azt is, hogy nagyon-nagyon hamar el lehet puffogtatni egy jól beásott ellenséges csapatra rengeteg lőszert – ezt a luxust pedig egész egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak.
A játék egy része az országtérképen fog zajlani. Itt kereskedünk, érünk el a fő történetszál miatt fontos városokba és derítjük fel a különféle pontokat. Ez lehet favágás, vadászat, de elhagyatott és lerombolt falvak átfésülése is. A kereskedelem sem elhanyagolható a játékban, de tapasztalataim szerint elég kis mértékben számíthatunk csak arra, hogy onnan szerzünk be dolgokat. Csapatokat kell összeraknunk, ahol jó esetben pl. vadászathoz, vagy házak átkutatásához értő „szakemberek” is helyet kapnak. Ezek különféle passzív képességek, amik komoly előnyt jelentenek a játék ezen részében.
A legfontosabb erőforrásunk viszont természetesen a katonáink lesznek. Nem csak harci képességeiket tekintve, hanem az előbb említett extra tudásuk és szakmájuk tekintetében is. Harcosaink először is rendelkeznek egy „karakterlappal” amin különféle tulajdonságok, jellemzők és képességek szerepelnek. Ez lehet az, hogy vallásos, kommunista, jól bírja a hideget, de olyan is, hogy erősebb/gyengébb az átlagnál, vagy olyasmi is, hogy ért az alkudozáshoz, könyörtelen azellenséggel vagy szerencsés. Ezek a történetek és események során, a harcban vagy döntéseknél befolyásolhatják a játékot. Például a jól alkudozó embert minden vásárlásnál tudjuk magunk mellett, jobb árakat kapunk, a kétbalkezes gyakran balesetet szenved, a vadász, betörő, túlélő képességet az erdők, falvak átkutatásánál hasznosítjuk. Vannak jellemzők, amik harci képességeket befolyásolnak, pl. sokkal nagyobb sorozatokat lő és pazarolja a töltényt, vagy sasszemű és többet sebez egy lövéssel.
Látható, hogy pozitív és negatív képességekből is rengeteg van és általában vegyesfelvágottat kapunk egy-egy ember képében. Az is előfordul, hogy olyannyira rosszak, negatívak egy ember tulajdonságai, hogy szó szerint az első kanyarban kihajítanánk a csapatból. Ezt két módon oldhatjuk meg: vagy elvisszük egy bevetésre és sajnálatos módon nem jön vissza onnan, vagy amikor tele vagyunk az új emberek felvétele mellett otthagyjuk az adott állomáson. Persze a légió alapelve, hogy senkit nem hagyunk hátra, mindenkit hazaviszünk, de ennyi szabadságot kapunk azért.
Embereinkkel kapcsolatban fontos még, hogy 5 fegyvernemből érkezhetnek, de később újat is megtanulhatnak (scout, rifleman, machine gunner, grenadier, medic) valamint emellett szakmájuk is lehet, aminek kiemelt jelentősége lesz a vonat üzemeltetésében és fejlesztésében, valamint társaink életben tartásában (munkás, mérnök, orvos, szakács) és itt is több hivatásban is jeleskedhet egy-egy katonánk. Sőt lesznek olyanok is, akik ugyan harcban nem vethetőek be, de szakmájuk attól még lehet – itt azt kell eldöntenünk, hogy munkás/mérnökként pl. hasznos-e az adott ember, hozzátéve, hogy a munkáskézre mindig szükségünk lesz. Embereink nappali/éjszakai műszakban dolgoznak és ez, valamint a kiruccanások, csaták is staminát fogyasztanak, vagyis a pihenésre, töltődésre is oda kell figyelnünk és itt is jól kell tudnunk egyensúlyozni.
Hibák tekintetében 1-2 grafikai aprósággal találkoztam csak, pl. földön maradtak felszedett dobozok, állva maradt hullák. Ami kicsit furcsább volt az 2 katona elvesztése után történt, hogy ott maradtak súlyos sérültként a listában, de kiválasztani nem lehetett őket, sőt más listákon már nem voltak ott, az egész megkoronázása pedig az volt, amikor pár nap múlva elsiratta a csapat őket és ekkor törlődtek csak, míg előtte hasonló sorsra jutott társaikat azonnal lekezelte a játék a csata után.
A Last Train Home jó arányban hozza a térkép felfedeznivalóit a történetszál eseményeit, a mellék és fő küldetések csatáit ahhoz, hogy izgalmas és jó tempójú játék maradjon. Minden csata egyedi térképen és célokkal van összerakva, úgyhogy szerencsére nincs ismétlődés. Amibe viszont bele lehet futni, az az, hogy 1-2 scouttal végig lehet lopakodva írtani szinte minden térképet – ez időigényes, sok türelmet igénylő megoldás az is igaz. Összességében viszont a katonákra, a vonatra is kiterjedő menedzsment és az RTS nagyon jól összerakott ötvözete a játék. A töltőképernyőkre (és az Artbook-ba) pedig igényes, szépen kidolgozott, hangulatos festmények kerültek, amikért külön gratuláció a fejlesztőknek.
