A SpaceX Starship nevű prototípusa szerdán végre sikeresen a „talpára esett” egy nagy magasságú tesztrepülés után. Elon Musk cégének mérnökei ezzel kulcsfontosságú mérföldkövön vannak túl, ami újrafelhasználható marsrakétájuk fejlesztését illeti. Az SN15 nevű prototípus, amely több száz módosítást tartalmazott az előző, leszálláskor felrobbanó változatokhoz képest, a SpaceX texasi bázisáról emelkedett a magasba.

A jármű 10 kilométerig emelkedett, majd hajtóműveit leállítva szabadesésbe kezdett a felszín felé. A landolóhely közelében aztán újra beindította hajtóműveit, és függőleges helyzetbe manőverezte magát, végül pedig lábait kinyitva lágyan leereszkedett a földre. A landolás után kisebb lángok törtek elő a hajtóművek közelében, de ez a mérnökök szerint nem szokatlan a metán üzemanyagú járműveknél. Az SN15 előtt négy nagy magasságon tesztelt prototípus semmisült meg leszállás közben, közvetlenül előtte, vagy kicsivel a landolás után.

A SpaceX Starship rendszerét azzal a céllal tervezik, hogy a jármű akár 100 tonna terhet, utasokat és más rakományt legyen képes a Holdra, a Marsra vagy más, Föld körüli pályán túli célpont felé szállítani. Az SN15 ennek a rendszernek lesz a legfelső fokozata, amely egy szupernehéz rakéta tetején foglal majd helyet. Utóbbi szintén újrafelhasználható lesz, vagyis miután kellő magasságba emelte az űrhajót, leszáll a felszínre.

A sikeres tesztelés nagyon jól jött a SpaceXnek, a céget ugyanis sokak megdöbbenésére pár héttel ezelőtt 2,9 milliárd dolláros szerződéssel bízta meg a NASA két holdi küldetés kivitelezésére 2024-ig. A pénzre és a küldetésekre szintén versenyben levő Blue Origin és a Dynetics egyaránt meglepődött a döntés hallatán, mivel mindenki azt várta, hogy legalább két céget választ majd ki a NASA. De a cégeken kívüli szakértők is úgy vélik, hogy az amerikai űrügynökség igazságtalanul kedvezett a SpaceXnek.

A tiltakozások hatására a NASA egyelőre letiltotta a pénz felhasználásának lehetőségét, de az utóbbi napok teljesítményével a SapceX bebetonozhatja a helyét a NASA fő partnereként. A Starship sikeres landolása mellett ugyanis fontos eredmény az is, hogy a Dragon űrhajó személyszállító változata először asszisztált végig egy teljes Nemzetközi Űrállomásra irányuló küldetést: vagyis felvitte az űrhajósokat, majd a 6 hónappal később, május 2-án le is szállt velük.

A két holdi küldetés előtt még egyébként lesz a SpaceXnek, hiszen azt is demonstrálniuk kell, hogy a Starship Föld körüli pályán feltankolható. Illetve bizonyítaniuk kell, hogy a Holdra is képes lesz hasonlóan lágyan leereszkedni az eszköz.

A Blue Origin ugyanakkor nem véletlenül reagált hevesen a NASA „kivételezésére”, hiszen maguk is nagyszabású terveket szövögetnek, bár egylőre csak a Föld közelében. Jeff Bezos cége július 20-án tervez először embert küldeni az űr határára szuborbitális rakétájával. A New Shepard egyik ülésére pedig nyitott a jelentkezés, azt ugyanis a Club for the Future nevű alapítvány javára elárverezik. Az árverés majdnem 5 hétig tart, és első lépésként a Blue Origin honlapján kell hozzá regisztrálni.

A nyertes az út során 10 percet tölthet majd mikrogravitációban, vagyis közel súlytalan állapotban, miközben 100 kilométer magasságból is megszemlélheti a Földet. Hogy a későbbiekben a nem aukció során megszerezhető jegyek mennyibe fognak kerülni az újrafelhasználható rakétára, arról egyelőre nem árultak el részleteket a cég képviselői. A cég egyik legnagyobb riválisa, a Virgin Galactic 250 ezer dollárért árulja a jegyeket szuborbitális űrrepülőjére, a VSS Unity nevű járműre.

Ami a New Shepard első emberes repülését illeti, az űrturistán kívül a helyeket asztronautákkal töltik majd fel. A legénység négy nappal felszállás előtt érkezik meg a cég a texasi telephelyére, ahol 3 napos kiképzésen esnek át. A kiképzés főleg az életmentő rendszerek kezelésére fog irányulni, vagyis a laikus utasokat nem ennyi idő alatt akarják megtanítani űrrepülni. Annál is inkább, mert az űrjármű elvben a teljes út során autonóm módon, emberi beavatkozás nélkül fog repülni.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, Kína április 29-én az űrbe juttatta, és azóta sikerrel pályára is állította leendő űrállomása első, központi modulját. A modult egy Hosszú Menetelés 5B típusú rakéta emelte magasba, amely jelenleg is a Föld felé tart, miután levállt a terhéről. A hordozó kialakítása olyan, hogy a légköri visszalépés során egyáltalán nem irányítható, így nem lehet tudni, hogy hol és mikor fog becsapódni.

Egy 30 méter hosszú, 20 tonnás rakétaelemről van szó, amely jelenleg 7,5 km/másodperces sebességgel kering a Föld körül. Mivel 90 perc alatt kerüli meg a bolygót, nagyon nehéz megjósolni, hol fog kikötni, hiszen pár másodperc és a legkisebb pályamódosulás is óriási eltéréseket idézhet elő a célterület helyét illetően. A jármű egyes részei csaknem biztosan elégnek majd a légkörön való áthaladás során, de a szakértők szerint az valószínűtlen, hogy egy ekkora jármű nyom nélkül megsemmisüljön a becsapódás előtt.

Ugyanezen rakétatípus az előző startjánál is irányítatlanul zuhant le, és bár a törmelék java az Atlanti-óceánban kötött ki, nem sokon múlott, hogy az Egyesült Államok népesebb régióinak egyikében landoljon. A mostani rakéta esetén is valószínűbb persze, hogy a vízbe esik majd, mivel a bolygó nagy részét víz borítja, de a szakértők egyelőre nem tudnak biztosan mondani azon túl, hogy a becsapódás valamikor a hétvégén fog bekövetkezni.