1. oldal
A Skyrim VR és a Fallout 4 VR után elismerően bólogattam, mert bár mindkét portnak vannak hibái és van bennük pár hanyag megoldás is, játszhatók és élvezhetők lettek. A Skyrim VR remek élmény volt kontrollerrel és folyamatos mozgással, amitől csodával határos módon nem kap az ember öt perc alatt hányingert, míg a Fallout 4 VR roppant kényelmesen irányítható a VIVE kontrollerekkel, teleportálgatós mozgással. Mindkét programban elérhető a teljes eredeti tartalom (bár a Fallout 4-nek hiányoznak a DLC-i, de az alapjáték ott van) és egy hatalmas nyílt világot tárnak a játékos elé. Mindez szép és jó, de elkerülhetetlen volt így, hogy olyan részek és játékelemek is bent maradjanak, amik annyira nem passzolnak egy VR játékhoz. Talán pont ezért nem tudtam én sem lerázni az érzést, hogy szép dolog egész Skyrimet megkapni VR-ban, de az egész akkor is csak egy port, amit nem erre találtak ki.
Ez az érzés az, ami egyetlen pillanatra sem fog felsejleni bennetek, ha adtok egy esélyt a Rockstar első próbálkozásának a VR világában. Az L.A. Noire: The VR Case Files ugyanis teljesen úgy lett kidolgozva, hogy minden eleme illeszkedjék a virtuális térbe. Nem kell benne olyan dolgokat csinálni, ami nem jó élmény VR-ban. Ez persze áldozattal jár, hiszen nem kapjuk meg a teljes L.A. Noire játékot átültetve, hanem mindössze 7 küldetést/ügyet nyomozhatunk végig. A VR Case Files teljes játékideje így 6-7 óra körül mozog, de szerintem nem lesz hiányérzetetek, ha befejeztétek. Legfeljebb ha még nem tettétek meg, akkor kedvet kaphattok a frissen felújított alapjátékhoz, amelyet most adtak ki a jelengenerációs konzolokra (PS4, Xbox One, Switch). Ez a felújítás egyébként gyakorlatilag annyit takar, hogy felhúzták a játékot 4K-s felbontásra (nem Switchen persze), kicsit javítottak a textúrákon és fényeken, de egyébként teljesen ugyanaz, mint az eredeti L.A. Noire minden extrát tartalmazó kiadása.
Mit tud tehát a Rockstar VR-ban mutatni? Először is körültekintő és igényes kivitelezést. Míg a Falloutban küszködtem az irányítás elsajátításával, addig az L.A. Noire-ban egy minden apró részletre kitérő tutorial fogadott, aminek hála a kezdettől nyeregben éreztem magam az 1940-es évek Los Angelesében. Szépen megtanított, hogyan ragadjak meg vagy használjak tárgyakat, hogyan mozogjak, hogyan lőjek, hogyan vezessek autót és hogyan pofozzak le valakit.
Az irányítás nagyon intuitív és gyorsan megszokható, a mozgásra pedig két extra alternatíva is van a normál szabad mozgáson túl. Az egyik az automatikus, amelyiknél csak rá kell néznünk a célra, majd megnyomni a jobb tapipadot és automatikusan odafut vagy gyalogol a nyomozónk. A másik lehetőség pedig, hogy lóbáljuk a kezeinket az oldalunk mellett, mintha gyalogolnánk vagy futnánk, és ez indítja el a mozgást (ha sprintelni akarunk, akkor meg kell húznunk a ravaszt is). Nekem az automatikus volt a legszimpatikusabb, még akkor is, ha ez az opció töri meg leginkább a beleélést. Ettől függetlenül a többi mód is teljesen használható, mert nem kell sokat mászkálni a játékban, így nem fogunk kimerülni a kézlóbálásban és nem kapunk elég időt arra sem, hogy rosszul legyünk a folyamatos mozgástól.
2. oldal
A főmenü gyakorlatilag Phelps detektív irodája, ami egészen jól néz ki VR-ban, öröm volt a bögréjét és a tollát a falhoz vagdosni benne. Az első benyomások tehát igencsak pozitívak lettek a játékkal, azt leszámítva persze, hogy az eddig megszokott álldogálós VIVE beállítás már nem volt elég a játéknak, így be kellett kalibrálni a szobányi játékteret neki. Ez azt jelenti, hogy minimum 1,5m x 2m helyet kellett felszabadítani a nappaliban, ami okozott némi kihívást, mint ahogy az is, hogy a beépített VIVE Chaperone-t rávegyem, hogy ne mutogassa nekem élénk zöld színben a játéktér határait egy idegesítő rácshálóval (még játék közben is). Némi szerencsétlenkedés után persze mindent sikerült megoldani, így bele is vághattam a tesztelésbe.
Hogyan épül fel egy-egy nyomozás? Nos, több tevékenységből áll a móka. Kimegyünk egy helyszínre, megvizsgáljuk a tetthelyen a nyomokat, kikérdezzük a szemtanúkat, aztán autóba ülünk és követjük a talált bizonyítékok alapján a szimatunkat. Amikor autóba ülünk, a játék szól, hogy dobjuk le magunkat egy székre, ami az álldogálás és matatás után még jól is szokott esni. Az autónk belseje elég jól ki van dolgozva, például kezdhetjük a rituálét azzal, hogy lehúzzuk az ablakot, buzeráljuk picit a rendőrségi rádiót, turkálunk az anyósülésen tespedő társunk orrában, megsimogatjuk a combikáját (teljesen heteró módon), majd nagy sokára elfordítjuk a slusszkulcsot, megragadjuk a kormánykereket és a jobb kontroller ravaszával gázt adunk. Szórakoztató vezetni a játékban, még ha teljesen árkádos is az egész.
A következő helyszín pedig ki tudja, mit tartogat, talán egy újabb tanúkihallgatást, talán egy kis üldözést, lövöldözést vagy öklözésbe torkolló összekülönbözést egy gyanúsítottal. Ezen játékelemek mind jól muzsikálnak, még ha egyik sem nyújt különösebb kihívást, akkor is. Ahol szükséges volt, ott változtattak az alapjátékban megszokott metódusokon, hogy élvezhető legyen VR-ban a dolog. A lövöldözés kissé pontatlan és fapados, de ide tökéletesen elég, az öklözés nagyon jó móka és jó érzés bevinni egy pofont (tévére vigyázni!!), a gyanúsított kihallgatása pedig még mindig trükkös, bár igazából ha nem olvassuk jól az emberünk arckifejezéseit és elrontjuk, akkor addig kell próbálkoznunk, míg ki nem szedjük belőle amit kell. Félrecsúszni semmivel nem lehet, minden ügynek egy végkimenetele van. Ezt egyébként már az alapjátéknak is fel lehetett róni hiányosságként, szóval nagy meglepetés nem érhet ezzel senkit.
Én összességében borzasztóan élveztem ezt a kis L.A. Noire VR kiruccanást és talán ez volt az a VR játék, amivel a legtöbbet játszottam egyhuzamban. Ez főként annak köszönhető, hogy nagyon jó ütemben váltakoznak a játékban az egyes tevékenységek, így nem fáradtam el közben úgy, mint a Skyrim vagy a Fallout 4 játszása alatt.
A játék külsejét is meg kell dicsérjem, mert köszönhetően annak, hogy nem egy hatalmas nyílt világot kell megjeleníteni, talán egy fokkal jobban is néz ki, mint mondjuk a Fallout, de persze csodát ne várjatok. Annak ellenére, hogy egy 2011-es játékot vettek elő, az akkor úttörőnek számító mo-cap és mimika még mindig megállja a helyét. Teljesen vállalható az egész még most is.
3. oldal
Végső soron azt tudom mondani, hogy számomra eddig ez a játék hozta az egyik legjobb VR élményt. Csak ajánlani tudom, ha van otthon egy VIVE szettetek, akkor egyszerűen kötelező vétel. Amit talán még fel lehet neki róni, hogy a Fallout 4-hez hasonlóan borzasztó magas a játék gépigénye:
Minimum:
OS: Windows 8.1/10 64 Bit
Processzor: Intel Core i7-4790K @ 3.60 GHz
Memória: 8 GB
VGA: NVIDIA GeForce GTX 1070 8 GB
Hangkártya: 100% DirectX 11 kompatibilis
HDD: 18 GB
Ajánlott:
OS: Windows 8.1/10 64 Bit
Processzor: Intel Core i7-6700K @ 4.00 GHz
Memória: 16 GB
VGA: NVIDIA GeForce GTX 1080 8 GB
Hangkártya: 100% DirectX 11 kompatibilis
HDD: 18 GB
