Az égitest vizsgálatától a szakértők azt remélik, hogy fényt deríthet arra, hogyan születnek a hatalmas haldokló csillagokból az olyan egzotikus objektumok, mint a neutroncsillagok és a fekete lyukak. A jelenségre Itagaki Koicsi japán amatőrcsillagász figyelt fel. Itagaki május 19-én vett észre egy új, fényes pontot az M101 spirálgalaxisban. A Földtől mintegy 21 millió fényévre található szupernóva, amelyet hivatalosan SN 2023ixf-nek neveztek el, a NASA szerint az elmúlt öt év legközelebbi, az elmúlt 10 év második legközelebbi ilyen robbanása.

Itagaki igazi szupernóva-vadásznak számít, hiszen 172 kozmikus csillagrobbanást fedezett fel, mióta 2000-ben hobbiszinten foglalkozni kezdett a témával. A mostani felfedezés ráadásul kifejezetten rossz körülmények között, felhős időben történt, így nagy szerencse is kellett hozzá.

A szakértők érdeklődéssel figyelik az esemény kibontakozását, és az elmúlt napokban rengeteg távcső szegeződött a kérdéses égterületre. Yvette Cendes, a Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagásza elmondása szerint a legfontosabb most az adatgyűjtés, minél több eszközzel, minél több információt kell rögzíteni a kibontakozó eseményekről.

A szakmai izgalom egyrészt abból fakad, hogy a hasonló, kozmikus léptékben közelinek számító robbanások segíthetnek megfejteni, hogy mi is valójában a szupernóva – és mi lesz belőle. A mostani egy II. típusú szupernóva-robbanás, amely akkor következik be, amikor egy hatalmas, legalább nyolc naptömegű csillag kifogy az üzemanyagból. Az ilyen nehéz égitestek hajlamosak szupersűrű maradványokká, neutroncsillaggá vagy fekete lyukká összeomlani, miután levetették külső rétegeiket.

Bár a kutatók ismerik a folyamat alapjait, a részletek több ponton rejtélyesek, és ezek megfejtéséhez kiváló támpontot adhat egy ilyen közeli esemény és az észlelés korai megkezdése. Itagaki ugyanis nagyon korán csípte el a folyamatot, és még azelőtt sikerült riadóztatni a szakmát, hogy a robbanás elérte volna fényessége csúcsát. A kutatók szerint ez lehet a valaha volt legrészletesebben tanulmányozott szupernóva-robbanás.

És izgalmas lehet az égitest retrospektív vizsgálata is: az M101, más néven a Szélkerék-galaxis a Nagy Medve csillagképben található (amelynek a Göncölszekér is része), így népszerű célpontja az amatőr- és profi csillagászati megfigyeléseknek. A kutatók azt remélik, hogy a korábbi rengeteg felvételen is sikerülhet megtalálni az égitestet, és utólag rekonstruálni, hogyan bontakoztak ki az események.

A közeli célpont a színképelemzést is lehetővé teheti, vagyis ha minden jól megy, a csillagászok meg tudják majd állapítani, hogy mikor milyen anyagokat vetett ki magából az objektum. Végül szintén izgalmas az a tény, hogy ez a második nagy szupernóva-robbanás, amely az elmúlt években az M101 galaxisban történt. A 2011-ben egy Ia. típusú szupernóvát figyeltek meg a rendszerben, amely akkor következik be, amikor egy fehér törpe annyi anyagot lop el egy kísérőcsillagtól, hogy instabillá válik és felrobban.

Semmi sem tökéletes persze: az új szupernóva túl messze van ahhoz, hogy a jelenleg működő neutrínó- és gravitációshullám-detektorokkal észleljék a robbanást, de talán egy napon sikerül ezeket az adatokat is begyűjteni egy hasonló eseményből.

Az M101 a Göncölszekér rúdja felett található, annak utolsó két csillagával majdnem szabályos háromszöget alkot. A szupernóva már a kisebb hobbitávcsövekkel is látható, és várhatóan még hónapokig kellően fényes marad az amatőr észleléshez is.