A hőátadás hatékonyságát nagyban befolyásolja a hűtő és a hőt termelő chip közé kerülő hővezető anyag hővezetési hatásfoka, ennek megfelelően egy-egy újrapasztázás, illetve hővezetőlapka-csere alkalmával érdemes odafigyelni erre az értékre, amit W/mK mértékegységgel szokás jelöli, a jele pedig ⲁ. Ezt az értéket jellemzően megadják a kereskedelmi forgalomba kerülő termékeknél, és sok-sok olyan teszt is készül, amelyek megmutatják, az egyes gyártók megoldásai hogyan teljesítenek a gyakorlatban. A hőátadás hatásfokát persze a lelkes kísérletezők akár oda nem illő anyagokkal is szokták vizsgálni, ennek megfelelően lekvárral, fogkrémmel, illetve számos egyéb anyaggal is végeztek már méréseket.
A napokban ismét készült egy ilyen teszt, amelynek az alanya ezúttal egy 30 W-os TDP kerettel rendelkező Radeon RX 240-es videokártya volt – valószínűleg azért esett erre a modellre a választás, mert kellően olcsó ahhoz, hogy esetleges elvesztése ne fájjon annyira. A tesztek során elért hőfokokat minden esetben 5 percnyi FurMark terhelés után olvasták le, vagyis csak a hővezető anyag rövidtávú teljesítményével kapcsolatban kaphatunk képet, arról nem, az „öregedés” és a különböző változások hatására bekövetkezett állapot-módosulások miként hatnak hosszabb távon a hűtés hatására – például a krumplinál.
Az érdekes teszt során sok hővezetőlap is előkerült, például az EKWB, az Arctic és a Thermal Grizzly műhelyéből, de olyan anyagok is bekerültek a GPU és a hűtő talpazata közé, amelyek finoman szólva sem szokványosak, és többnyire nem is valóak ilyen felhasználásra. Ezek között szerepelt a rézspaszta, a krumpliszelet, a ketchup, a sajtszelet, illetve a kétoldalú alumínium-réz szalag is, sőt, főhősünk a fogkrémeket sem felejtette ki a sorból.
Ahogy az várható volt, az élelmiszer-jellegű hővezető „paszták” teljesítettek a legrosszabbul. Néhány esetben a hőátadás hatásfoka annyira gyenge volt, hogy a GPU elérte a 105 Celsius fokos maximális üzemi hőmérsékletet, ennek köszönhetően elindult a „throttling” folyamat, vagyis csökkent a GPU órjele és magfeszültsége annak érdekében, hogy hűljön az egység. Ilyesmire a sajtszeletnél és a krumpliszeletnél volt példa. Egyes hővezető lapkák sem teljesítettek jól, csak úgy, ahogy a kétoldalú alumínium-réz szalag sem, valamint a pelenkakiütések ellen használatos krém sem volt a helyzet magaslatán, a részpasztával együtt.
Egyes hővezető lapkák viszont elég jól helytálltak, nem is jelentkezett a „throttling” funkció a használatuk során. Ebbe a sorba tartozik az 1 milliméter vastag Alphacool Apex, a 0,5 milliméter vastag Arctic TP2, az 1 milliméter vastag Arctic TP3, az 1 milliméter vastag EC360 Gold, illetve az 1,5 milliméter vastag Arctic Tp3-as modell is. A felsoroltak mindegyike a 61 és 79 Celsius fok közötti hőmérséklettartományban tartotta a GPU-t a terhelés alkalmával. Igazából a fogkrémek sem teljesítettek rosszul, azok mellett 63 és 90 Celsius fok közötti hőfokot sikerült elérni, míg a ketchup mellett 71 Celsius fokos GPU hőfok jött össze.
A normál paszták táborát két versenyző, a Corsair TM30, illetve az Arctic MX-4 alkotta, amelyek természetesen rendkívül jól vizsgáztak, lényegében a legjobb hőfokokat sikerült elérni velük: előbbi 54 Celsius fokkal, utóbbi 49 Celsius fokkal zárta a tesztet. Ez persze nem is meglepő, kifejezetten erre a feladatra kifejlesztett termékekről volt szó.
Noha a fenti teszt érdekes, az alternatív hővezető anyagok bőven okozhatnak problémát egy-egy teszt során, így ezeket érdemes kerülni. A teszt önmagában egy érdekesség, a gyakorlatban sok haszna nincs, szórakoztató tartalomként azonban nincs vele baj. Csak ne kövessük a rossz példát.
