A következő évtizedekben a NASA, az Európai Űrügynökség, Oroszország és Kína is állandó bázist kíván kialakítani a Holdon, így ezen tervek megvalósítására sokféle javaslat létezik. Ezek egyike a már említett tervezet, amelyet az ESA Európai Űrhajós Központjának egy egyetemi hallgatókból álló csoportja dolgozott ki. Angelus Chrysovalantis Alfatzis és a csapat többi fiatal kutatójának terve azért is kiemelkedően ígéretes, mert nagy mértékben kiaknázza a helyben megtalálható erőforrásokat a szélsőséges környezethez való alkalmazkodáshoz.
A koncepció lényege, hogy a holdi terepet és a talajt használnák fel a bázis védelmére. A kutatócsoport a Déli-sarki Aitken-medencét választotta ki egyelőre csak papíron létező bázisuk otthonául. A terület előnye, hogy jó megvilágítottsággal rendelkezik, könnyen megvalósítható a Földdel való kommunikáció, és a közelben vízjég is bőségesen akad, amit hasznosítani lehet a létesítmény ellátásához.
A tervek szerint a bázis felfújható, előre legyártott modulokból épülne fel, amelyeket egy függőleges központi lift mentén rendeznének el egymás fölé. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kiválasztanak egy kisebb krátert, annak a legmélyebb pontjára telepítenek néhány modult, majd regolittal betemetik a létesítményt. Ezt követheti egy újabb szint, majd egy újabb réteg regolit, míg az egész kráter be nem temetődik.
A több méter vastag holdi talaj megvédené a modulokat a sugárzástól, a fizikai sérülésektől és szélsőséges hőmérsékleti viszonyoktól is, így a bázison különösebb erőfeszítések nélkül lehetne stabilan élhető hőmérsékletet fenntartani. Az aktuálisan legfelső szintet egy légzsilip zárná el a külvilágtól, ahol többek közt egy elektromágneses tisztítóeszközzel gondoskodnának arról, hogy a mágneses tulajdonságokkal rendelkező regolit porszemcséit senki se hurcolja be a létesítménybe.
Az egymás közelébe megépült hasonló bázisokat idővel akár össze is lehetne kötni, így igazi holdi települések alakulhatnának ki, mondják a kutatók. Hogy ezekből a tervekből végül megvalósul-e valami, azt persze még nem lehet tudni, de tény, hogy lassan ki kell választani a végleges terveket, hiszen a 2030-as évekre minden nagyobb űrhatalom szeretne ember által tartósan lakható holdi bázissal rendelkezni. Az ESA például a Nemzetközi Űrállomás utódjaként kíván létrehozni egy állandó holdi telephelyet, ahol a szakértők hosszabb távon megtelepedhetnek és kísérletezhetnek.
