KRÁTERBE TEMETHETI JÖVENDŐ EURÓPAI HOLDBÁZISÁT AZ ESA

Egy új javaslat szerint a holdfalu felfújható moduljait vastag regolitréteggel kellene betemetni, így óvva meg a létesítményt sugárzástól és a mikrometeoritoktól.
Jools _
Jools _
2019. febr. 13. 15:30
Kráterbe temetheti jövendő európai holdbázisát az ESA

A következő évtizedekben a NASA, az Európai Űrügynökség, Oroszország és Kína is állandó bázist kíván kialakítani a Holdon, így ezen tervek megvalósítására sokféle javaslat létezik. Ezek egyike a már említett tervezet, amelyet az ESA Európai Űrhajós Központjának egy egyetemi hallgatókból álló csoportja dolgozott ki. Angelus Chrysovalantis Alfatzis és a csapat többi fiatal kutatójának terve azért is kiemelkedően ígéretes, mert nagy mértékben kiaknázza a helyben megtalálható erőforrásokat a szélsőséges környezethez való alkalmazkodáshoz.

A koncepció lényege, hogy a holdi terepet és a talajt használnák fel a bázis védelmére. A kutatócsoport a Déli-sarki Aitken-medencét választotta ki egyelőre csak papíron létező bázisuk otthonául. A terület előnye, hogy jó megvilágítottsággal rendelkezik, könnyen megvalósítható a Földdel való kommunikáció, és a közelben vízjég is bőségesen akad, amit hasznosítani lehet a létesítmény ellátásához.

A tervek szerint a bázis felfújható, előre legyártott modulokból épülne fel, amelyeket egy függőleges központi lift mentén rendeznének el egymás fölé. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kiválasztanak egy kisebb krátert, annak a legmélyebb pontjára telepítenek néhány modult, majd regolittal betemetik a létesítményt. Ezt követheti egy újabb szint, majd egy újabb réteg regolit, míg az egész kráter be nem temetődik.

A több méter vastag holdi talaj megvédené a modulokat a sugárzástól, a fizikai sérülésektől és szélsőséges hőmérsékleti viszonyoktól is, így a bázison különösebb erőfeszítések nélkül lehetne stabilan élhető hőmérsékletet fenntartani. Az aktuálisan legfelső szintet egy légzsilip zárná el a külvilágtól, ahol többek közt egy elektromágneses tisztítóeszközzel gondoskodnának arról, hogy a mágneses tulajdonságokkal rendelkező regolit porszemcséit senki se hurcolja be a létesítménybe.

Az egymás közelébe megépült hasonló bázisokat idővel akár össze is lehetne kötni, így igazi holdi települések alakulhatnának ki, mondják a kutatók. Hogy ezekből a tervekből végül megvalósul-e valami, azt persze még nem lehet tudni, de tény, hogy lassan ki kell választani a végleges terveket, hiszen a 2030-as évekre minden nagyobb űrhatalom szeretne ember által tartósan lakható holdi bázissal rendelkezni. Az ESA például a Nemzetközi Űrállomás utódjaként kíván létrehozni egy állandó holdi telephelyet, ahol a szakértők hosszabb távon megtelepedhetnek és kísérletezhetnek.

Hírlevél feliratkozás
A feliratkozással elfogadom a Felhasználási feltételeket és az Adatvédelmi nyilatkozatot.

3 hozzászólás

A komment írásához előbb jelentkezz be!
Whysper
Whysper
2019. febr. 14. 13:26
#1

Jó terv es akkor jon egy kis meteorit 300.000km/h-val es a maga 20km tömegével és szét tép háromszintes bázist.

BiroAndras
BiroAndras
2019. febr. 14. 16:56
  1. A 300.000km/h az kicsit sok, az egy tizede közelebb áll a valósághoz.
  2. A sebességeket km/s-ben mérjük.
  3. A meteorit az a már becsapódott objektum maradéka.
  4. A km az átmérő és nem tömeg.
  5. Egy 20km átmérőjű aszteroida a Földön nagyobb puszítást végezne, mert a légkörben jó nagy lökéshullám alakulna ki az elpárolgó tengerek és a por pedig az egész bolygó időjárását drasztikusan megváltoztatná akár évtizedekre. A Holdon ezzel szemben a becsapódás közvetlen környezetén kívül csak a visszahulló törmelék jelentene gondot. Nagyobb veszélyt jelentenek a picike aszteroidák, mert sokkal sokkal több van belőlük, és ilyen sebességeknél nem kell nagy tömeg ahhoz, hogy komoly kárt okozzanak.
  6. A bázis nagyrészt el lesz temetve, így nem nyúj nagy célpontot.
  7. Mivel a bacsapódó anyag viszonylag puha, egy könnyű kompozit páncélzattal könnyen megállíthatók. Az űrállomáson is használnak ilyet (stuffed whipple shield).
Vissza az oldal tetejére