Az Euclid űrtávcső küldetésének célja a sötét anyag és energia látható világegyetemre gyakorolt hatásainak vizsgálata. A világűr 95 százalékban sötét anyagból és energiából áll, és csak 5 százaléka normál, az elektromágneses tartományban érzékelhető anya, amelyet alapvetően formál a kozmosz láthatatlan része. Az Euclid ezért a következő hat évben milliárdnyi galaxis alakját, távolságát és mozgását fogja monitorozni 10 milliárd fényév távolságig, a világegyetem eddigi legátfogóbb 3 dimenziós térképét készítve el. Az Euclid különlegessége, hogy egyszeri, rövid megfigyelésekkel képes rendkívül éles infravörös képeket készíteni az égbolt hatalmas részeiről.

„A sötét anyag összeköti a galaxisokat és gyorsabb forgásra készteti őket, a sötét energia pedig a világegyetem gyorsuló tágulásának hajtóereje. Az Euclid fogja először lehetővé tenni a kozmológusok számára, hogy együtt tanulmányozzák ezeket az egymással versengő, sötét rejtélyeket” – mondta el az ESA tudományos igazgatója, Carole Mundell. „Az Euclid nagy ugrást jelent a világűr, mint egész megértésében, és ezek a nagyszerű Euclid-képek megmutatják, hogy a küldetés segít megválaszolni a modern fizika egyik legnagyobb rejtélyét.”

A most közzétett első képek többek közt a Perseus-galaxishalmazt, az IC 342 spirálgalaxist, az NGC 6822-t, az NGC 6397-et és a Lófej-ködöt ábrázolják. A következőkben ezeket vesszük sorra.

A Perseus-galaxishalmazt ábrázoló felvétel több mint 1000 galaxist ábrázol, amelyek a halmaz részei, és a háttérben további több mint 100 ezer távolabbi galaxis is látszik rajta. Ezek közül sokat korábban képtelenség lett volna lencsevégre kapni távolságuk és halványságuk miatt. Néhány olyan messze van, hogy a fény 10 milliárd évet utazott, mire elérte az Euclidet. A galaxisok eloszlásának és alakjának feltérképezésével a kozmológusok képesek lesznek többet megtudni arról, hogy hogyan formálta a látható univerzumot a sötét anyag. Ez az első alkalom, amikor egy képen rögzítettek ennyire sok Perseus-galaxist, ráadásul ilyen nagy részletességgel. A Perseus a világegyetemben ismert egyik legnagyobb struktúra, amely ráadásul „csak” 240 millió fényévnyire van a Földtől.

Az IC 342 jelű spirálgalaxist, avagy a Caldwell 5-öt Rejtett galaxisként is szokták emlegetni, mivel nagyon nehéz megfigyeli, ugyanis a Tejútrendszer korongra mögött rejtőzik. Az Euclid azonban képes volt átlátni a közbeeső poron és gázon, példátlanul éles felvételt készítve a rendszerről, amely számos hűvös és kis tömegű csillagnak ad otthont. A kép első pillantásra talán nem tűnik különlegesnek, de az Euclid kutatóinak elmondása szerint egészen új lehetőség, hogy egy galaxisról, ráadásul egy ilyen nehezen megfigyelhető rendszerről olyan átfogó felvételt lehet készíteni, amelyet kinagyítva láthatóvá válnak az egyes csillagok is. Az IC 342 11 millió fényévnyire található tőlünk, és sok szempontból a Tejútrendszer testvérének tekinthető.

A világegyetem 3 dimenziós térképének elkészítéséhez az Euclid 10 milliárd fényév távolságra is vizsgálódik. A korai világegyetemben legtöbb galaxisa nem tökéletes spirál, hanem inkább szabálytalan és apró. A teóriák szerint ezek voltak az olyan nagyobb galaxisok építőelemei, mint amilyen a miénk is. Az egyik hasonló, ma is létező szabálytalan törpegalaxis, amelyet az Euclid megfigyelt, az NGC 6822, amely mindössze 1,6 millió fényévnyire található a Földtől. A rendszer egyik különlegessége, hogy alig tartalmaz a hidrogénnél és a héliumnál nehezebb elemeket, így remek modellje lehet annak, hogyan néztek ki a korai galaxisok.

Az Euclid NGC 6397 nevű gömbhalmazról készített képén a Földhöz második legközelebbi gömbhalmaz látható, amely mindössze 7800 fényév távolságban van. A gömbhalmazok több százezer csillagból állnak, amelyeket a gravitáció tart össze. Jelenleg az Eucliden kívül nincs más teleszkóp, amely képes egy teljes gömbhalmazt leképezni egyetlen megfigyelés során úgy, hogy aztán az egyes csillagok megkülönböztethetőek legyenek a képen. Ezek a halvány csillagok rengeteget árulhatnak el galaxisunk történetéről és a sötét anyag eloszlásáról.

Az Euclid látványos, ugyanakkor rendkívül részletes panorámaképet késztett a Lófej-ködről is, amely az Orion csillagkép részét képezi. Az 1375 fényévre található csillagbölcsővel kapcsolatos, egy óra alatt készült új megfigyelések a kutatók reményei szerint még több korábban láthatatlan, bolygótömegű égitestet és fiatal csillagot tárhatnak fel.

Az Euclid 2023. július 1-jén indult útjára a Nap–Föld-rendszer 2. Lagrange-pontja felé. A start óta eltelt hónapokban a szakértők a tudományos műszerek tesztelésével és kalibrálásával voltak elfoglalva. A csapat jelenleg az utolsó finomhangolásokat végzi a rendszereken, mielőtt 2024 elején megkezdődnének a hivatalos tudományos megfigyelések.