1346 és 1353 között óriási pestisjárvány zajlott Európában és Ázsiában, amelynek egyes helyeken a népesség 60 százaléka esett áldozatul. A történelmi források szerint a betegség a Krím-félszigetről, Kaffa, ma Feodoszija városából indult útjára. A városban az 1346-os mongol ostrom alatt jelent meg a betegség, de a szakértők már korábban is úgy gondolták, hogy ide is behurcolták a kórt, a Kaukázusból vagy Közép-Ázsia más helyszíneiről. Ugyanakkor Kína is felmerült, mint kiindulópont, hiszen a modern Yersinia pestis baktériumnak itt a legnagyobb a genetikai diverzitása.

Pontos információt azonban senki sem tudott arról, honnan indulhatott ki ténylegesen a járvány. Aztán pár évvel ezelőtt Philip Slavin, a Stirlingi Egyetem kutatója feljegyzéseket talált két 14. századi kirgizisztáni temetőről, amelyek érdekesnek tűntek a téma szempontjából. A Kara-Djigach és Burana nevű helyszíneken ugyanis szokatlanul nagy számban találtak 1338-as és 1339-es sírköveket, amelyek közül 10 darabon konkrétan megemlítésre is kerül egy járvány.

Slavin és Johannes Krause, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet palaeogenetikusa kiderítették, hogy a temetőkből előkerült maradványokat a 19. század végén Szentpétervárra szállították, és ott őrzik. A leleteket végül sikerült megvizsgálniuk, és 7 ember maradványain DNS-szekvenálást is végeztek. Ennek során három esetben tudták kimutatni a Y. pestis jelenlétét.

A megtalált baktériumgenomok ráadásul azt mutatják, hogy ezek a kórokozók közvetlen felmenői voltak a fekete halált okozó baktériumtörzsnek, amit többek közt egy, a járvány alatt Londonban meghalt férfiből vett mintákon teszteltek. A Kara-Djigachból feltárt törzs ráadásul a modern pestistörzsek többségének is az elődje, ami azt jelzi, hogy a fekete halál előzményeként a Y. pestis diverzitása megnövekedett.

De más bizonyítékok és Közép-Ázsia ezen részére jelzik a fekete halál eredetét. A pestis modern változatai közül a Kirgizisztánban, Kazahsztánban és Kína közeli részein mormotákból és más rágcsálókból szekvenált genomok hasonlítanak a legjobban a Kara-Djigachból feltárt törzsre. Ami igen esélyessé teszi a kérdéses területről való eredetet. „Azt nem tudjuk megmondani, hogy melyik település vagy völgy volt a kiindulópont, de a régió nagyon valószínűnek látszik” – mondja Krause.

A rágcsálók a pestisbaktérium természetes hordozói, és az emberre róluk közvetítéssel, például bolhák útján kerül át a fertőzés. Krause sejtése szerint a kirgiz régióban fertőzött mormotákról kerülhetett át közvetítéssel az emberekre a baktérium, kirobbantva a fekete halál első járványát, amelynek terjedésében az emberről emberre fertőzésen túl aztán kulcsszerepet játszott az immunológiailag friss terepet jelentő európai patkánypopuláció is.

A kérdéses terület ráadásul a Selyemút mentén fekszik, és az itt feltárt sírokban az Indiai-óceánból származó gyöngyök, a Mediterráneumból származó korallékszerek és egyéb vidékekről származó pénzek egyaránt előfordulnak. Vagyis a környéken nagyon sokféle árus és ember haladt át, ami szintén segíthette a járvány terjedését, egészen távoli vidékekre is.