Három éve már, hogy az EVGA megelégelte az Nvidia-val való együttműködését és 23 év után bejelentette, hogy felhagy a videokártyák gyártásával. Az ehhez hasonló kellemetlen változások aligha tesznek jót a hardverpiacnak, hiszen sosem jó, ha egy ilyen elismert és megbízható gyártó termékeivel lesz vékonyabb a kínálat. Bár az évek alatt kiesett pár lapgyártó is, az ehhez hasonló lépések azért nem mindennaposak, a jól bebetonozott nevek többnyire ritkán tűnnek el a hardverrajongók szemei elől. Sőt, ha nem is a prémium ligában, de VGA manufaktúrák pl. pont érkeztek az elmúlt évek során, ami viszont egészen váratlan esemény, hogy valaki pont alaplapgyártónak csapjon fel, ráadásuk a nemzetközi piacon és bizony nem OEM kategóriában. 

Esetünkben persze "új gyártóként" hivatkozni rájuk nem egészen állja meg a helyét, hiszen a Sapphire közel 25 éve releváns szereplője a PC-s világnak és ha kicsit utánanézünk, valójában nem most kóstolnak bele először a lapkészítésbe. Az is igaz, hogy asztali megoldásokat nagyjából 2008-óta nem gyártanak, azokon kívül pedig inkább speciális, beágyazott rendszerekhez készített termékekhez volt közük, melyek nem otthoni felhasználásra készültek és nem is kifejezetten tekinthetők a fő profiljuknak. A konzumer vonalon tehát jó ideje nem próbálkoztak már, de ha egy cég valami miatt magabiztos lehet, akkor az a közel 25 éves tapasztalatuk és együttműködésük az AMD-vel.

Hogy miért pont most érezték úgy, hogy érdemes visszaállni lapgyárosnak, az jó kérdés, mindenesetre egy egész sor új termékkel rúgták be az ajtót, hiszen a belépőtől egészen az igényesebb középkategóriáig jelentkeztek újdonságokkal. Az első vonulat legpofásabb darabjának pedig egyértelműen a NITRO+ sorozatba illesztett B850A WIFI 7 modell tűnik, mely természetesen AM5 foglalattal, korrekt DDR5-ös támogatással és izmosabb processzorokat is kiszolgáló VRM csomaggal érkezik. Ráadásul egyáltalán nem is fest rosszul, főleg a meglepően barátságos. 70 ezer forint körüli árazását figyelembe véve, de vajon megbízhatunk a Sapphire lapjaiban ennyi év kihagyás után?

Csomagolás és tartozékok

Ahogy azt majd látni fogjuk, a Sapphire többnyire tudja, hogy épp mit csinál és alapvetően nem vette félvállról a vállalt feladatát, így alapvetően minden kötelező jellemzőt teljesít, amit a konkurenciától is megszokhattunk. Ehhez mérten egy normális és egyben kifejezetten hagyományos tálalásban van részünk, a doboz szokás szerint alaposan kihangsúlyozza, hogy B850-es lapkészletről van szó, nehogy rosszat emeljünk le a polcról.

A NITRO+ brand alatt amúgy kiadtak egy másik B850-es lapot is, mely mATX formátummal és egy generációval korábbi WIFI képességekkel rendelkezik, illetve kapott egy hasonló, de valamivel szerényebben felszerelt modellt a PULSE sorozat is. Egyedül a felsőkategóriás X870 chipset nem kapott még támogatást, de a siker függvényében nem kizárt, hamarosan találkozunk prémium lapokkal is, melyeknek már az árazása sem lesz egyszerűen emészthető.

A B850A azonban teljesértékű ATX lap friss WIFI szabvánnyal, ahogy erről és még számos egyébről már a doboz hátoldala is alaposan tájékoztat bennünket. A fedelet felnyitva a fogadtatás elég visszafogott, lényegében a mágnesesen rögzíthető WIFI-antenna elemein túl csak egy pár SATA kábelt, illetve a tájékoztató kiskönyvet találjuk az extrák között. Ez a termék azonban láthatóan egy igazi kedvcsináló akart lenni, hiszen a pofás megjelenése és korrekt felszereltsége mellett az árát is igyekeztek barátságosra faragni, szóval érthető, hogy a körítést már nem vitték túlzásba.

Dizájn és felszereltség

De akkor lássuk is, hogy mit főztek ki nekünk a Sapphire mérnökei. A színvilágot leginkább a szürkés, grafitos és ezüstös árnyalatok jellemzik, melyek a NITRO+ esztétikához tökéletesen passzolnak, még ha az aktuális NITRO+ Radeon videokártyák megjelenéséhez valamiért nem is sikerült hozzáigazítaniuk. Ez szerintem kihagyott ziccer, de ettől még a kész termék önmagában nagyon is jól mutat a NYÁK-ot is beleértve és valószínűleg nem rúgná le magáról a NITRO+ RX 9070 XT kártyájukat sem. A lapot alaposan beborítják a fém elemek, amit örömmel fogadhatunk, hiszen ez azt jelenti, hogy elméletileg a hűtésen aztán nem spóroltak.

Ezt egyfelől a szépen kivitelezett VRM hűtőbordázat, másfelől az összesen három M.2-es SSD foglalatot fedő vaskos fémlemez igyekszik igazolni a potenciális vásárlóknak. A fázisokat amúgy olyan alaposan takarja a látványosan vaskosra sikerült fémhalom, hogy a CPU-t hűtő torony felszerelése után, a lézeres hőmérővel is szinte lehetetlen volt eltalálni egy melegedésről árulkodó, szabad felületet. A felső borda külön elem, de az szinte biztos, hogy a 12+2+1 fázis és a fázisonként 55A terherbírású feszültségszabályozó modul teljesítőképessége nem a passzív hűtésen fog múlni.

Az integrált I/O shield egy meglehetősen korrekt felszereltségű ki- és bemeneti csatlakozókészletet védelmez, igazából csak az USB 4-et hiányolhatjuk, amúgy a Type-C-vel együtt négy 3.2 Gen2 csatlakozót kapunk. Integrált GPU esetén DisplayPort és HDMI és elérhető, az Ethernet port 2.5 gigabites, illetve van egy BIOS-update gomb, ami jó szolgálatot tehet, ha friss processzorunk beüzemelése előtt muszáj gondoskodnunk friss UEFI-ről is. A WiFi-hez tartozó dupla antennakivezetés mellett egy hagyományos, hat darab 3.5 mm-es csatlakozókból álló audió-részleg is odafért, ha valaki még ennyi kábellel dolgozna, esetleg használ 7.1-es rendszert, hát, a Sapphire-on aztán nem múlik.

A csatlakozók és foglalatok ecsetelése előtt megemlíteném, hogy feliratozott POST LED-ek vannak a lapon, ami kifejezetten hasznos az indítási hibák kiszűréséhez. Kár, hogy egy hasonlóan hasznos BIOS RESET gombocska már nem fért oda az elem mellé, még szerencse, hogy utóbbi legalább könnyen hozzáférhető, illetve próbálkozhatunk még az öreg BIOS jumperrel. Ezt leszámítva nagyjából a kötelezőt láthatjuk, hasonló elosztásban, mint bármely, szokványos ATX lap esetében.

A gépházak külső csatlakozóihoz a szokásos hang, USB 2 és USB 3, illetve Type-C kivezetések hozzáférhetők. A CPU-t a tápegység felől 2x8 pin szolgálhatja ki, illetve egy AIO és/vagy egy sima hűtőcsatlakozó támogatja. ARGB opció három darab van, ahogy rendszerhűtő csatlakozókból is három különállót használhatunk, amikből talán lehetne egy kicsit több is, de azért összességében ez egy tűrhető felhozatal. DDR5 memóriából jó szokás szerint négy darab kerülhet a gépbe összesen 256 GB kapacitásig, melyekből legfeljebb 8000 MT/s-os modulokat támogat. Klasszikus SATA meghajtót, SSD-t és merevlemezt legfeljebb négy darabot köthetünk be.

Csak, hogy legközelebb legyen mit kijavítani... 

Mielőtt az M.2-es foglalatok és a hűtésük jönne, nem bírtam megállni, hogy ellőbb ne ejtsek szót egy olyan szarvashibáról, amit érthetetlen módon a Sapphire-nek nem sikerült elkerülnie. Középkategóriás lap lévén jó esély van rá, hogy a vásárló a jó öreg toronyhűtőjét szeretné majd használni, a videokártyát pedig lehetőleg a felső PCIe foglalatba illesztené. Nos, itt több érdekességre is érdemes figyelni. Először is sajnos alaposan elmérték a centimétereket, ugyanis az Endorfy Fortis 5 hűtője pont annyira lógott rá a felső slotra, hogy a VGA csak a másodikban férjen el. Ez azt jelenti, hogy a Dark Rock vagy NH-D15 hűtők is teljesen esélytelenek és lényegében minden hasonló, amit nagyobb teljesítményre terveztek.

Ez egy meglehetősen amatőr hibának tűnik és nem is mindenki tud vagy akar AIO hűtőt használni, amellyel ez a kérdés jelentőségét veszti. Ez a tervezési baki összességében csökkenti a lap gyakorlati értékét és ez a teszt során is megmutatkozott. No nem teljesítményproblémáról van szó, hiszen a gép konkrétan bootolni sem volt hajlandó, ha a videokártyát a középső PCIE foglalatba ültettük, csak akkor, ha az elsődleges, PCIE 5.0 x16-os slot volt használatban. Ez pedig annak köszönhető, hogy bár három x16-os méretű foglalatot látunk, valójában a másik kettő 4.0 x4-es, illetve x2-es, ám ez a kialakításukból adódóan első ránézésre nem volt egyértelmű.

A megoldás tehát erősen szokatlan, a kezdeti próbálkozás pedig hiábavaló és egyben tanulságos volt, így a tekintélyesebb FORTIS 5 hűtőből végül FERA 5 lett, azzal már a 7900 XT is elfoglalhatta a helyét. A gép ekkor már természetesen hajlandó volt bekapcsolni, bravo! Szó szerint nagyon kevesen múlott, pedig összességében kifejezetten igényesen elkészített alaplapról beszélhetünk, amiről meg nem mondanánk, hogy amúgy elsőszériás termék. Ez olyasmi, amire legközelebb illene odafigyelni.

Végül az M.2 csatlakozók hűtése is érdekes. Először is sajnos csavarozgatnunk kell, ha hozzá akarunk férni a meghajtókhoz, az egy méretes és egy kisebb elemből álló, vaskos hűtőlemezek ráadásul a chipsetet fedő alubordában is megkapaszkodnak. Az összesen hat darab apró csavarral való bíbelődés és a bordába fúrt menetek helyének eltalálása nem túl elegáns vagy kényelmes megoldás. Cserébe a meghajtókat egyszerű gyorsreteszekkel szoríthatjuk a helyükre, ez is valami. Összességében a hűtőbordák eléggé rendben vannak, a rögzítési mechanizmus viszont lehetne pár fokkal praktikusabb.

Külön tetszett viszont, hogy alaposan ellátták őket hőpadokkal, olyannyira, hogy egy különálló darab formájában egy ujjnyi vastag darabot is mellékeltek. Ez a szokatlanul méretes ragacstégla mehet a kedvenc, illetve leginkább forrósodásra hajlamos SSD-nk alá, melyet ráfektethetünk, majd felül lefedhetjük a takaróbordára integrált réteggel. Ez már egy kész SSD szendvics, nem rossz. 

BIOS

Az új alaplapokhoz újfajta BIOS is dukál, mely nem kis megkönnyebbülésemre kifejezetten jól sikerült. A SAPPHIRE CORE fantázianév egy meglehetősen jól kialakított felületet takar, mely elsősorban az átláthatóságra, kezelhetőségre hegyezi a hangsúlyt. Első ránézésre talán nem is vesszük komolyan, de alapvetően semmi sem hiányzik belőle, amit akár egy haladó felhasználó keresne egy modern UEFI felületen. Kifejezetten tetszett, hogy nem kellett a profibb vagy egyszerűsített nézetek között váltogatni, ugyanis a kezdőlapként szolgáló Dashboard csak egy a választható fülek között, a többi pedig magában foglalja a részletesebb beállításokat.

Bár alapvetően a Sapphire termékeivel kifejezetten jó tapasztalataim vannak, mégis előre rettegtem, hogy miféle bazári megoldással fogok majd találkozni, hiszen nem ritkán ez a sorsra az "early adoptereknek", akik vakon egy első generációs terméknek szavaznak bizalmat. Legnagyobb örömömre azonban egy átgondolt felület fogadott, mely alapból 1080p-s felbontásban jelent meg és az egérkezelés is teljesen rendben volt, a kurzor megfeleleő sebességgel és ami a legfontosabb, simán mozgott. A menüpontok jól elkülönülnek egymástól és széltében is kitöltik a képernyőt, ezzel viszonylag egyértelműen ás jól kivehető módon jelzik a felhasználók számára, hogy milyen beállításokat takarnak. 

A hétköznapi vásárlók többsége talán az opciók zömét sosem fogja használni, ám a ventilátorok szabályozása vagy az alapvető teljesítménybeállítások megfelelő vizuális támasztékkal rendelkeznek, hogy igényeinkhez hangolhassuk őket. A kezdőlapon elsősorban az XMP/EXPO profilok, illetve a három teljesítményprofil a legfontosabb, de a profilokon túl közvetlenül is hozzáférünk a ventik beállításához, illetve egyszerű egérmozdulatokkal módosíthatjuk a meghajtók sorrendjét a bootolási prioritás meghatározásához. A ventilátorok működésének módosítása talán lehetne valamivel kézenfekvőbb és rugalmasabb, remélhetőleg a jövőben ezen is fejlesztenek majd.

Ami a teljesítményt illeti, a Performance kapcsoló nem csak a ventik viselkedésére van hatással, de azonnal kitolja a CPU fogyasztási keretét a külön is kapcsolható PBO (Precision Boost Overdrive) gomb aktiválásával, illetve a Resizable Bar is bekapcsol. Nekünk már csak az XMP-t kell külön benyomni és a rendszer máris használatra készen áll. A kíváncsiság kedvéért elvégeztem egy BIOS-frissítést is, mivel a honlapon volt újabb verzió. A pendrive-ra másolt fájlokat gond nélkül felismerte, a folyamat pedig gond nélkül lezajlott, így elmondható, hogy ez nem talán egy maradéktalan tuning BIOS, de kifejezetten átgondolt és felhasználóbarát, ezt a fontos ellenőrzőpontot a Sapphire ügyesen teljesítette. 

Tapasztalatok

A rendszer alapvetően mindvégig stabilan és hibátlanul futott, akár megterhelőbb tesztekről, akár játékokról volt szó. A Cinebench 2024, PassMark, Geekbench vagy CrystalDiskMark szoftverek számos alkalommal szépen lefutottak és alapvetően hibahatáron belüli, releváns értékekkel szolgáltak, az adott konfiguráció képességeihez viszonyítva. Sőt, lényegében nem igazán maradnak alul a jóval drágább X870E lapok képességeivel szemben sem, ami elismerésre érdemes munka a Sapphire részéről.

A Call of Duty Warzone-t és Cyberpunk 2077-et is kipróbáltam és simán lezavartam velük pár kört, a frissen telepített grafikus driver és a letöltött játékok az elvártak szerint dolgoztak, anomáliák, fagyások vagy más hibajelenségek sehol sem jelentkeztek. Egyedül a BIOS-ban elvégzett módosítások utáni újraindulás tartott indokolatlanul sokáig, a hagyományos indítás vagy újraindítás esetében a gép megfelelően gyorsan kapcsolt.

A feszültségértékek rendben voltak, a nem túl nagy teljesítményű hatmagos CPU pedig nem rótt nagy kihívást a lapra, legalábbis amennyire a lézeres hőmérőm következtetni engedett, a vaskos hűtőbordák gond nélkül megugrották a feladatot. Ahogy a CPU, úgy a Kingston KC3000 SSD sem feszegette a lap határait, viszont az említett SSD-hűtés 32°C-nál még masszív terhelés alatt sem engedte jobban melegedni a meghajtót. Minden klappolt a hálózattal is, legalábbis amit az 1 gigabites hálózatunk megengedett, azt WiFi-n keresztül is gyönyörűen kezelte a lap, a fel- és letöltés egyaránt elérte a durván 1000 megabites sebességet.

Összességében elmondható, hogy a CPU- és PCIE foglalatok közötti szűkös helyet leszámítva az alaplap kifejezetten egy jól sikerült darab, mely az átlagos igényeken felül is tud mit nyújtani a felhasználóknak. Van lehetőség a tuningra és a finomhangolásra, az időzítések és a feszültségértékek is szükség szerint módosíthatók, de aki csak pár százalék extra teljesítményben reménykedik némi extra fogyasztásért és melegedésért cserébe, a BIOS Performance profiljával vagy a PBO aktiválásával csak pár kattintásra van a legegyszerűbb megoldás.

Kell ez nekem? 

A Sapphire meglepőt húzott azzal, hogy visszatért az alaplapgyártók közé, de az a helyzet, hogy ennél szimpatikusabb újrakezdést nem is kívánhattak volna, leszámítva a kellemetlen bakit a processzorhűtőkkel. Azt sajnos nehéz megjósolni, hogy mire számíthatnak a vásárlók a jövőben, de aki a gyártó viszonylag rendezett múltjának ismeretében bizalmat szavaz az új deszkáknak, valószínűleg számíthat a Sapphire támogatására. Az látható, hogy a minőséggel és a teljesítménnyel alapvetően nincsen probléma, szóval lényegében a terméktámogatáson és a közösség visszajelzéseinek figyelembevételén múlhat a dolog.

A B850A NITRO+ WIFI 7 egy kifejezetten kellemes megjelenésű lap igényes kivitelezésben, mely beilleszthető a konkurencia legtöbb hasonló ajánlata mellé. Nekem kifejezetten a jól sikerült SAPPHIRE CORE BIOS tetszett, mely egy jól felépített, átlátható és reszponzív felülettel segíti a felhasználókat. Ehhez egy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó hardver, kiváló hűtés és egy meglehetősen versenyképes ár társul, mely nálam kiérdemelte az ár-érték arányért járó elismerést. Kompetens ajánlat a középkategóriában, melyet érdemes figyelembe venni.

Amennyiben a Sapphire hasonló igényességgel és alapos terméktámogatással folytatja, ezen a területen is szép jövőt jósolhatunk a gyártónak, főleg, ha az árazással sem szállnak el úgy, ahogy azt már láttuk néhány hasonlóan jól sikerült és végül népszerűvé váló termék esetében. Ha az apró dizájnbeli hibákat, hiányosságokat tudják orvosolni, kifejezetten ajánlhatók lesznek a Sapphire deszkái, ár-érték arány szempontjából pedig ez a termék már most is elég jó választás, olyannyira, hogy a cikk megjelenésének pillanatában már el is fogyott a készletünkből.