A bolygóképződéssel kapcsolatosan még mindig nagyon sok a rejtély. Bár a szakértők abban egyetértenek, hogy a planéták a csillagok formálódása nyomán az azok anyagából kimaradt, jég és por keverékéből álló anyagkorongokból állnak össze, hogy ez pontosan hogyan történik, az kérdéses. Annyi valószínű, hogy a kőzetbolygók és a gázóriások esetében némileg eltér ez a folyamat, de hogy például a korong nagysága és összetétele mennyiben befolyásolja a képződő bolygók milyenségét és számát, arról egyelőre nagyon keveset tudunk.
Ezen rejtélyek megfejtésében segíthet a közelünkben található, jelenleg is formálódó bolygórendszerek tanulmányozása, amelyek révén saját rendszerünk múltjáról is újdonságokat tudhatunk meg. A válaszok felé fontos lépést jelenthetnek a Gemini távcső exobolygó észlelési programjának képei, amelyek többek közt 26 anyagkorong is van. A program keretében a szakértők 500 fényévnél közelebbi csillagokat vettek célba, közülük is elsősorban olyanokat, amelyek irányából a szokásosnál több infravörös fény érkezik. Ez ugyanis jelentős mennyiségű porra utalhat közvetlen környezetükben.
Az elmúlt négy év során 104 ilyen csillagot vizsgáltak meg közelebbről a kutatók, és közülük 26 körül találtak olyan anyagkorongot, amelyről a Gemini felismerhető részleteket tartalmazó képet is tudott készíteni. Ehhez ideális körülményekre és speciális műszerekre volt szükség. Így a szakértők a lehető legtisztább éjszakákon észleltek, és a 8 méteres Gemini bolygóészlelésre kifejlesztett koronagráfját használták, amely kitakarja a központi csillag fényét, hogy az ne nyomja el a korong jóval halványabb ragyogását a képeken.
Ezen túl a felvételeken kiszűrték a nem polarizált fényt is, jelentősen javítva azok kontrasztosságán. Utóbbiból adódik, hogy egyes korongoknak csak egy része látható, mivel ezek hozzánk képest távolabbi oldala nem bocsát ki irányunkba elég polarizált fényt a megjelenítéshez. Ilyen például a 240 fényévre található HR 4796 anyagkorongja, amely csak félig látszik a felvételen.
Ezek a felvételek a legnagyobb csillagok körüli anyagkorongokról készült sorozatot képezik, amely azért is különösen értékes lehet, mert ugyanazon módszerrel készültek a képek, ráadásul hasonló korú és távolságú csillagokról, ami megkönnyíti ezek környezetének összehasonlítását. Az anyagkorongokra csaknem általánosan jellemző, hogy a csillag közelében egy rés található, ahonnan a központi égitest fénye már eltakarította a port. A
kurrens bolygóképződési elméletek szerint a planéták formálódása a korongok belső pereméhez közel indul be, pontosan azért, mert itt a csillag sugárzása és gravitációja nyomán összesűrűsödik az anyag. A képek alaposabb elemzése és összevetése nyomán valószínűleg további érdekességekre is fény derülhet, hiszen a korongok összetételének, tömegének és hőmérsékletének analizálása még hátravan.
