Körmök és ujjbegyek – regeneráció az emlősökben

Az emlősök ugyan nem olyan szerencsések, mint a szalamandrák, de korlátozott mértékben azért képesek regenerálódni: újra tudják növeszteni ujjbegyüket, amennyiben a köröm egy része megmarad a sérülés során. A szakértők több mint negyven év után végre rájöttek, hogyan lehetséges ez. 

Körmök és ujjbegyek – regeneráció az emlősökben

Ha a szalamandra elveszíti az egyik lábát, képes újat növeszteni magának. Az emlősök, és köztük az emberek nem ennyire szerencsések ugyan, mégis elmondható, hogy mi magunk is képesek vagyunk valamilyen szinten regenerálódni: újra tudjuk növeszteni ujjunk hegyét, amennyiben a köröm egy része megmarad a sérülés során. A szakértők több mint negyven év után végre rájöttek, hogyan lehetséges ez.

Ito Majumi és New York-i kutatócsoportja egereket vizsgálva felfedezett egy őssejt-populációt, amely a körömlemez töve alatt, az úgynevezett körömmátrixban található. A tudósok szerint ezek az őssejtek és a köröm alatt található hámréteg együttes működése teszi lehetővé az ujjbegy regenerációját.

A folyamat egyébként meglehetősen sok ponton hasonlóságot mutat a kétéltűekben megfigyelt regenerációs metódussal, mind a résztvevő molekulák, mind pedig az idegek szükségessége tekintetében. A szakértők ez alapján úgy vélik, hogy az emlősök ezen képessége ugyanazon ősi mechanizmus kissé leegyszerűsödött változata, mint ami a szalamandrákban ma is működik.

A körömlemez tövénél található őssejtek normális esetben a köröm folyamatos növekedéséért felelnek. A növekedés ütemét az úgynevezett Wnt-fehérjék szabályozzák, amennyiben ezek működése korlátozódik, a köröm nem képes tovább nőni, és lassan elpusztul. A kísérletek alapján ugyanezek a fehérjék teszik lehetővé az ujjbegy újranövését is. Az amputált lábujjú egerekben a körömlemez alatti hámban is aktiválódtak a Wnt-fehérjék, és irányításuk alá vonták az ujjbegyben épen maradt idegeket. Az idegek egy FGF2 nevű fehérje útján mezenchima sejtek keletkezését segítették elő, amelyekből aztán csontok, ínak, izmok és véredények fejlődtek ki. Alig öt hét alatt az ujjbegy olyan lett, mint eredeti állapotában (ez látható az alábbi kép bal oldalán).

Mindez azonban nem történt meg azon esetekben, amikor a körömből, és vele a köröm alatti hámból túlságosan kevés maradt az amputáció után. Ilyenkor a Wnt-útvonalak egyáltalán nem aktiválódtak, így az idegek sem kezdtek munkába, és a hiányzó szövetek sem fejlődtek ki újra, ahogy a kép jobb felén megfigyelhető.

Ami az embereket illeti, egyelőre csak annyi biztos, hogy esetünkben is megfigyelték már, hogy az ujjbegy újranövesztésének hatékonysága a megmaradó köröm nagyságától függ, így nagy valószínűséggel hasonló úton folyhat le a regeneráció, mint az egereknél. A szalamandráknál megfigyelt folyamattal való hasonlóság olyan szempontból biztató, hogy egy napon talán képesek lehetünk fokozni az ember regenerációs képességét is.

Más kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy az emlősök ezen képessége egy teljesen független fejlődési út eredménye is lehet, hiszen a kétéltűeknél egyáltalán nincs korlátja annak, hogy mekkora végtagon belüli veszteség után képesek azt újranöveszteni, ráadásul körmökkel sem rendelkeznek. Ha pedig valóban önálló fejlődés eredménye az emlősök regenerációja, akkor kevés remény van annak hatékonyabbá tételére.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward