Parazitákkal fertőzött ízeltlábúakról és más alacsonyabb rendű élőlényekről már viszonylag sokat hallhattunk, ezúttal azonban egy gerinces az áldozat. A szemmétely (Diplostomum pseudospathaceum), ahogy neve is mutatja, a halak szemében éldegél. Egy meglehetősen elterjedt élősködőről van szó, amelyről azonban csak nemrégiben derült ki, hogy mennyire alapvetően befolyásolja a fertőzött halak viselkedését.

Ami persze nem minden esetben rossz hír, hiszen a szemmétely a gazdatest fiatal korában segít megvédeni azt a ragadozóktól. Amikor azonban a parazita elér egy bizonyos kort, elkezd egy ezzel gyökeresen ellentétes célért dolgozni. Vagyis mindent megtesz annak érdekében, hogy halat mielőbb felfalja egy madár.

Ennek az az oka, hogy a szemmételynek életciklusa során három különböző állatba kell eljutnia. A parazita a madarak bélrendszerében párosodik, majd petéi az ürülékkel kerülnek ki a külvilágba. A lárvák a vízben kelnek ki, és rögtön keresnek maguknak egy édesvízi csigát. Először ennek szervezetében növekednek, majd új gazdatestet, egy halat keresnek maguknak. A halakba azok bőrén keresztül jutnak be, majd egészen a szemlencséig fúrják magukat. Amikor aztán a hal egy madár áldozatává válik, a ciklus újrakezdődik.

Számos parazita képes arra, hogy saját érdekeinek megfelelően változtassa meg az őt hordozó gazdatest viselkedését. A toxoplazmózisos egerek például elvesztik macskáktól való félelmüket, így könnyebben azok áldozatává válnak. És a parazitának ez nagyon jó, hiszen a macskák beleiben szaporodik.

Mint kiderült, a szemmétely valami nagyon hasonlót tesz. A moszkvai Severtzov Ökológiai és Evolúciós Intézet kutatói már 2015-ben igazolták, hogy az éretlen lárvákkal fertőzött halak kevésbé aktívak, mint egészséges társaik, így könnyebben elrejtőznek a madarak elől. Ugyanez a kutatócsoport most azt is megmutatta, hogy az érett parazitákat hordozó szivárványos pisztrángok viszont az átlagosnál jóval aktívabbá válnak, és mindig közel maradnak a víz felszínéhez.

És ez még nem minden. Amikor a kutatók madártámadást szimuláltak, az egészséges halak a tartályra vetülő árnyék érzékelése után megdermedtek, így próbálva elrejteni magukat. A fertőzött halak viszont alig egy pillanatra álltak meg, majd folytatták az úszkálást, mintha mi sem történt volna.

Mindkét kutatás megerősíti tehát, hogy a szemmétely korától függően gyökeresen eltérően manipulálja a halakat. A fiatal lárvák célja, hogy biztonságban felnőjenek, így a gazdatestet is úgy irányítják, hogy az rejtve maradjon. Az érett paraziták viszont mindent megtesznek, hogy mielőbb átkerüljenek a madarak beleibe, ahol szaporodni tudnak.

A témában végzett korábbi vizsgálatok azt sugallták, hogy a fertőzött halak talán rosszabb látásuk miatt viselkednek társaiktól eltérő módon. A látásproblémák azonban nem magyaráznák meg, hogy az állatok miért „feledkeznek meg” pillanatok alatt a madár árnyékáról, vagy hogy miért viselkednek nagyon eltérően a parazita korától függően, mondják az orosz szakértők.