Legtöbbünk számára egy ragtapasz leszedése kellemetlen ugyan, de viszonylag gyorsan felejthető, és különösebb problémát nem okozó élmény. Más a helyzet azonban, ha hosszadalmasabb ideig kell bőrünknek megbirkóznia az ebből adódó stresszel, vagy ha egészen fiatal csecsemő, illetve idős ember a páciens, akik bőre másképp épül fel, mint az egészséges felnőtteké.

Az újszülöttek bőréből hiányzik a legfelső, epidermisznek nevezett hámréteg, amelyre normál esetben rögzül a ragtapasz, így a rengeteg orvosi procedúrának kitett koraszülött babák esetében komoly problémát jelentenek az olyan banálisnak tűnő dolgok is, mint a különféle orvostechnikai eszközök rögzítése a bőrükön. Évente több mint másfél millió embertársunk szenved sebesedéstől vagy bőrirritációtól a különféle gyógyászati ragasztószalagok miatt, többségükben csecsemők és idősek, akik bőre szintén nagyon érzékennyé válik az idő múlásával. A Harvard és az MIT kutatói erre a problémára kerestek megoldást, amikor egy újfajta ragasztószalag kifejlesztésébe kezdtek, amely a legérzékenyebb bőrt sem károsítja eltávolítása során.

A világ legjelentősebb gyermekgyógyászati fejlesztésekkel foglalkozó intézete, az IPI 2006 óta vizsgálja újszülött intenzív osztályokon dolgozó orvosok és ápolók legsürgetőbb igényeit. Felmérésük alapján egyértelműen kiderült, hogy a legnagyobb problémák egyikét a diagnosztikai eszközöket rögzítő ragasztószalagok eltávolítása során bekövetkező sérülések jelentik. Az ilyen sérülések azon túl, hogy fájdalmasak, sokszor hónapokig tartó kezelést igényelnek, ami megterheli az egyébként is túlterhelt apróságok szervezetét.

A legtöbb ragasztószalag két rétegből áll: egy adag ragasztóból, amely hozzátapad a bőrhöz, és egy nem ragadó felső rétegből, amely a szalag erejét adja, és biztosítja, hogy egyben eltávolítható legyen a tapasz. Az eltávolítás során keletkező sérülések a ragasztó és a bőr elszakadása során történnek, így a korábbi hasonló kutatások arra koncentráltak, hogy a ragasztófelület tapadását csökkentsék. Így valóban kevésbé sérül a bőr, de minél gyengébb a ragasztó, annál kevésbé képes teljesíteni feladatát, vagyis nem tartja helyén a tappancsokat, tűket stb. A szakértők által kifejlesztett újfajta ragasztó tapadó felülete nem gyengébb a megszokottnál, viszont a szokásos két réteg közé, egy speciális harmadik került, amely megkönnyíti az eltávolítást. A középső, szilikonból álló réteg gyakorlatilag úgy viselkedik, mint a ragasztófelületet használat előtt védő papírréteg: biztonságosan a helyén marad, amíg nem próbálják eltávolítani, utána viszont könnyen elválik a ragasztórétegtől, annak nagy részét hátrahagyva a bőrön. A visszamaradt ragacs némi hintőporral semlegesíthető, majd ezt lemosva újra „felhasználható” a bőrfelület.

Mivel a ragasztó és a felső réteg anyagán nem változtattak a kutatók, a gyártási folyamat viszonylag könnyen és gyorsan módosítható lehet, így semmi akadálya annak, hogy az újítás rövidesen eljusson a páciensekhez. A szakértők kísérleteik során azt is igazolták, hogy a középső réteg mintázatának változtatása révén precízen befolyásolható a ragasztó erőssége, így akár másfajta ragasztási célokra is bevethető lehet a módszer.