A processzorokat jellemzően azért szokták megskalpolni, azaz eltávolítani róluk az integrált hőelosztó lemezt (IHS), hogy közvetlenül lehessen hűteni a magát a lapkát. Ez extrém tuning esetén eléggé bevett szokás, de sokan akkor is ehhez a módszerhez folyamodnak, ha hatékonyabb hűtést szeretnének biztosítani a processzor számára, amelynek köszönhetően lehetőség nyílhat némi extra tuningra.

A közvetlen lapkahűtés révén kikerül az egyenletből az IHS, illetve az alatta található forraszanyag vagy paszta termikus ellenállása, ami segít a hűtés hatásfokának javításában, ezért is használják ezt a módszert az extrém tuningosok, illetve a jobb hatásfokú hűtésre vágyók. A direct-die hűtéshez jellemzően egy keret is szükséges, ami segít abban, hogy a folyadékhűtő blokk megfelelően feküdjön fel a lapkára, ne okozzon sérülést, például lesarkazást.

Egy kínai hardverrajongó, aki octppus név alatt készít videókat, gondolt egy merészet, megskalpolt egy Core i9-14900KS típusú előző generációs csúcsprocesszort, majd ahelyett, hogy az IHS helyére egy direct-die típusú folyadékhűtő blokkot helyezett volna, inkább magából az IHS-ből faragott kompakt folyadékhűtő blokkot egy lelkes néző közreműködésével. A folyadékcsatornát tartalmazó IHS természetesen kapott tömítést, tetejére pedig egy akril lap került, amiben a szokásos fittingek is helyet kaptak.

Az IHS-be mart folyadékjárat kialakítása nem tűnik túl optimálisnak, illetve az sem biztos, hogy jó ötlet, ha a hő elosztásáért felelős lapkát a CNC forgácsolás révén alaposan megkönnyítjük, hiszen egyrészt nyerhetünk vele, másrészt viszont hátrányi is származhat belőle. Azzal, hogy a keringő folyadék az IHS-ből kimunkált csatornákban foglal helyet, közelebb kerül a hőtermelő felülethez, így gyorsabban át tudja venni a termelődő hőt; viszont ekkor nagyon gyorsan változik a processzor hőmérséklete, ha a hűtőközeg szállítását végző szivattyú fordulatszáma változik.

A teszt folyamán egy vödör volt a tágulási tartály annak érdekében, hogy az IHS alapú folyadékhűtő blokkot és egy klasszikus folyadékhűtő blokkot össze lehessen hasonlítani, már ami a hűtőteljesítményt és a processzor üzemi hőfokát illeti. A kontrollált környezet lehetőséget biztosított a két megoldás terhelés alatti teljesítményének mérésére, amelynek során az a kép rajzolódott ki, hogy 60 W körüli terhelésig és üresjáratban jobb volt az IHS alapú hűtőblokk, alacsonyabb hőfokot biztosított, ha viszont a szivattyú fordulatszámát csökkentették, nagyon gyorsan elkezdett emelkedni a processzor hőmérséklete.

A hűtőközeg ennél a módszernél négyszer közelebb volt a lapkához, mint a normál folyadékhűtő blokk esetében, viszont az IHS a sok kimunkált anyag miatt nem tudta egyenletesen elosztani a hőt, egy kisebb területre fókuszálta azt, ami megmagyarázza, miért változott olyan gyorsan a CPU hőmérséklete, ahogy a szivattyú fordulatszámát csökkentették.

Az IHS alapú folyadékhűtő blokk egy kísérlet volt, ami érdekesre sikeredett, igaz, egyelőre csak egy rövid teszt készült róla, remélhetőleg hosszabb használat után is visszatér még a témára a készítő, valamint részletesebb tesztet is alkot majd a témában, hiszen maga a téma érdekes, még ha nincs is túl sok gyakorlati haszna.