A SteelSeries méltán vált a gamer perifériák egyik vezéralakjává, már ha egy branddel vagy gyártóval kapcsolatban fogalmazhatunk így. De miért is ne tehetnénk, hiszen a 25. évéhez közeledő vállalat a kezdetektől fogva a játékosok igényeihez szabott termékekkel foglalkozik és ezzel inspirált kismillió piaci szereplőt, hogy nyissanak az egykor még alábecsült vásárlóréteg felé. Jómagam több eszközüket is használtam az évek során, több fejhallgatóm, egerem és egérpadom is viselte a márkajelzésüket, bár ennek ellenére nem tartom magam elfogultnak, mivel ennyi idő elteltével természetesen nem csak a pozitívumokkal szembesülhettem.

A Tech Vibes hasábjain is szerepeltek már több alkalommal egérrel, fejhallgatóval és billentyűzettel is, most pedig ismét az utóbbira került sor. Még a 2000-res évek elején, gyerekként furcsán néztünk azokra, akik az akkor népszerű netkávézókba, LAN-klubokba saját perifériákkal érkeztek játszani, pedig kedvenc egerünk vagy gombsorunk nagyon is komoly előnyt tud biztosítani, pláne a havi többszáz felhasználó által taperolt és koptatott helyi felszereléssel szemben. Milyen kár, hogy akkor nem voltak még ilyen kifinomult eszközök, ahogy ma már LAN-klubok nincsenek.

Vannak viszont pillekönnyű egerek és fejlett mechanikus billentyűzetek, ráadásul népszerűek a kompakt megoldások is, pont, mint az aktuális próbám tárgya, az Apex 9 mini, mely egy 60%-os, tehát kifejezetten kis helyigényű klaviatúra. Ráadásul már nem csak a gépelési élményt befolyásoló kék, barna és vörös kapcsolók képezik a választékot, de szépen terjednek az optikai kapcsolóval szerelt darabok is. Ez az alfaj a szokásosnál is gyorsabb reakcióidőt tesz lehetővé, itt ráadásul a cég saját gyártású kapcsolóját kapjuk, módosítható aktuációs ponttal. Lássuk hát, hogy milyen ajánlat lett ez az apró, vezetékes billentyűzet, mely természetesen nem nélkülözi a komoly RGB-s képességeket sem.

Csomagolás és tartozékok 

Mivel gamer kategóriáról van szó, a SteelSeries esetében is számíthatunk a színesebb tálálásra, hiszen a brand stílusát egy ideje már erősen meghatároz a cég által kedvelt narancssárga. Ez a szín kívül részben, belül viszont teljes egészében uralja a dobozt, a külső felületekre azonban jutott az információkból, specifikációkból is. Talán kissé zsúfoltnak is tűnhet ez a lapos dobozka, de hát gaming ajánlatoknál azért nem olyan ritka, hogy a csomagolás esetében nélkülözik a minimalizmust és inkább harsány külsőségekkel hívják fel magukra a figyelmet.

A dobozka alapvetően a megszokott karton anyagból készült, mely kellően erős ahhoz, hogy biztonságban tartsa a termékünket, amíg eljutunk a kibontás pillanatáig. Kis túlzással, ahol szabad felület volt, ott nagyjából a különböző dicséreteket és elismeréseket olvashatunk, melyeket a nemzetközi sajtótótól zsebeltek be. Ez első látásra kissé olcsó húzásnak tűnhet, de az nem feltétlenül rossz jel, ha az adott termékről ennyi ismert oldal nyilatkozott pozitívan, persze ennyi azért ritkán elég ahhoz, hogy bizonyosan jól válasszunk.

Szerencsére azért jutott hely termékfotónak és specifikációknak is, így megtudhatjuk, hogy az Apex 9 Mini lineáris optomechanikus kapcsolókkal érkezik, melyek ráadásul cserélhetők is. Ez jó előjel a termék teljesítményének szempontjából, hiszen valószínűleg nem lesz gond a sebességgel, de a várható élettartam esetében is örülhetünk, hiszen a – könnyen – cserélhető alkatrészek alkalmazása alapvetően dicséretes. Ez persze manapság a mechanikus billentyűzetek esetében már-már elvárt tulajdonság, mindenesetre ezt máris kipipálhatjuk a pozitívumok listáján.

A fedél felnyitásával a fehér műanyag tasakba csavart billentyűzetet találjuk, mely tényleg egészen apróra sikerült és néha hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a numerikus pad lemetszésén túl is bőven van még hová tömöríteni egy klaviatúrát. Bár sajnos wiereless funkcióval nem rendelkezik, a Type-C-n keresztül csatlakozó USB-s vezeték szerencsére cserélhető, amit a doboz felső rekeszében szállásoltak el.

A kábel esetében a gyártó maradt a merev kialakításnál, mely a hajtásoknál felvette a doboz szűk zsebének alakját. Cserébe kifejezetten masszív madzagot kapunk, igényes szövetborítással. Minőségi megmunkálása azonnal szembetűnő volt, ráadásul több, mint kettő méter hosszúságú, így a legtöbb asztali PC-s környezetben bevethető lesz. 

Dizájn és konstrukció 

Mivel nincs más kiegészítő, így jöhet maga a termék. Ahogy említettem, a hagyományos "tenkeyless" megoldásokhoz képest is jóval kompaktabb perifériáról van szó, ám elöljáróban ismét ki kell emelnem egy lényeges jellemzőt, méghozzá a magyar karakterek hiányát. Szomorú trend, hogy több neves gyártó is kihagyja hazánkat, amikor az új billentyűzeteiről van szó. Ez nem volt másként ebben az esetben sem és sajnos a megjelenés óta eltelt jó három év alatt sem vettek fel minket a listára, pedig papíron létezik német kiadás is, mely a gombok számát és elhelyezkedését tekintve általában megegyezik a magyarral.

Ez egyfelől sajnálatos, mivel akik nem kizárólag kompetitív játékhoz keresnek társat és lehetőleg multifunkciós eszközt szeretnének a pénzükért, azoknak nehezebb dolguk lesz. Másrészt megússzuk az olcsóbb ABS billentyűsapkákat és megkapjuk az US kiosztáshoz dukáló duplafalú PBT keycapeket. Szóval akinek kifejezetten játékhoz kell, akár második billentyűzetnek; elsősorban a hordozhatóság a cél; esetleg a hétköznapok során tudja nélkülözni az ékezetes karaktereket, így élvezheti a jobb minőségű és hosszabb élettartammal bíró kupakok előnyeit.

Nos, ha vannak kifejezetten minimalista, a külsőségek tekintetében visszafogott és lényegre törekvő termékek, azok valószínűleg a 60%-os billentyűzetek, főleg, ha tetőtől talpig feketék, mint amilyen az Apex 9 Mini. Itt hiába keresnénk kijelzőt, multifunkciós kereket vagy médiagombokat, a spórolás miatt még némely megszokott gomb funkcióját is csak gombkombinációkkal csalhatjuk elő. Ez egyfelől egy teljesen sallangmentes megjelenést kölcsönöz a terméknek, melyre alapvetően jó ránézni, sehol egy oda nem illő elem, bár én hiányolni mindig hiányolok ezt-azt az ilyen apróságoknál.

A dizájn tehát alapvetően megnyerő, még úgy is, hogy többnyire mindenhol műanyagot tapinthatunk. Abból viszont egyértelműen a jobb minőségűt, legyen szó a már említett duplafalú kupakokról vagy a termék aljáról, illetve burkolatáról. A billentyűk alatt azért ott egy tartós alumínium lemez, mely stabilitást biztosít és csak annyi rugalmasságot, ami még bőven a vállalható szint fölött van. Némi nyikorgás azért hallható, ha megkapaszkodunk a billentyűzet két szélében és csavargatni próbáljuk, de ez nem egy életszerű művelet és az eszköz szépen ellen is állt a feszegetésnek.

A termék nagyon egyben van és az apróbb részletek vizsgálatakor sem találkoztam kellemetlen részletekkel. A kidolgozottság aprólékos, az illesztéseknél sem lóg ki a lóláb vagy más, oda nem illő elemek, melyek rombolnák az összképet. A vékony testre azért jutott egy kevéske "díszítés", de csak nagyon óvatosan, így szemből nézve egy márkajelzés, a hátsó élen pedig egy SteelSeries felirat látható. Utóbbi mellett, a bal hátsó sarokban kapott helyet a fedetlen Type-C csatlakozó a vezeték számára.

Az alsó fertály is elég visszafogott, de itt azért némi extrának is jutott hely, hiszen a lap közepén egy kihajtható szilikonlap mögött rejtették el a keycap kiszedésére szolgáló, természetesen narancssárga műanyag csipeszt. Érdekes, hogy a mechanikus kapcsolók eltávolításához nem mellékeltek kiegészítőt, szóval, ha cserére szánnánk rá magunkat, nem árt, ha ehhez is beszerzünk célszerszámot.

Ahogy említettem, a maga 40 mm-es magasságával a billentyűzet alacsonyabb az átlagnál, ami alapvetően kellemesnek bizonyult, illetve hátul 2-2 kihajtható támasz is segít, hogy csuklóink számára jobb pozíciót találjunk. Ezzel együtt az eszköz nincs 700 gramm, tehát a kompakt méret mellé viszonylag kis súly társul, ami utazáskor, szállításkor előnyös tulajdonság lesz, ráadásul semmilyen szinten nem tükrözi a termék minőségét, mely, mint mondtam, kifejezetten igényes.

A pozitív benyomás persze nem lehetne ilyen erős a konkrét billentyűk nélkül, melyek első vonalát a keycapek jelentik. A sapkák felülete nem tükörsima, de nem is bársonyos tapintású, az igazság valahol a kettő között van. A felületkezelés enyhén érdes lett, mely elsőre szokatlan volt, de használat közben kiválónak bizonyult és nagyon hamar megszerettem. Van benne valami durvaság, mégis kellemes, ami egyedi élményt nyújt és meggátolta az ujjam lecsússzon róla, jó volt használni.

A sapkák alapvetően stabilok, bár a szóköz valamivel lötyögősebb a többinél, esetleg a jobb Shift és néhány nagyobb sapka billeg kicsit jobban, de használat során ezek nem okoztak feltűnést. Ami különösen tetszett, hogy bár nekem nagyon szokatlan ez a sűrű és hiányos elrendezés, a gombok közötti távolság kiváló, a gépelési élmény így alapvetően nem tér el a szokottól, csak ha reflxexből olyan gombot vagy karaktert kerestem, ami itt nem megtalálható, de ez nem a típus hibája.

A sapkáknál amúgy teljes mértékben mellőzik a gamer termékeknél olykor előforduló furcsa, erőltett betűtípusokat, ezek helyett méretes, jól olvasható és szimpla karaktereket használnak. A SteelSeries esetében ez alapvetően nem is szokott gond lenni, de mindenképpen kiemelném, hogy az elsődleges karakterek mindegyike jól látható. A belső oldalakra festett kiegészítő karakterek esetében már nem ilyen jó a helyzet, sötétben azért kellett kicsit meresztgetnem a szemem, illetve közelebb kellett hajolnom, például, hogy lássam hol és melyik médiavezérlőről van szó. A négy kurzorgombhoz kézenfekvő megoldásként a WASD gombokat használhatjuk.

A teljes élményhez természetesen hozzájárul az RGB-s megvilágítás is, mely kerek tíz erősségi fokozaton keresztül szabályozható az erre szolgáló funkcióbillentyű és a C vagy V gombok kombinációjával. A fény maximumra tolva sem bántóan erős, bár ennyi szint mellett akár lehetne is. Élénkebb árnyalatok esetén azért a sapkák alól is jobban kiszűrődik a fény, de ez nem kifejezetten zavaró. A lényeg, hogy a betűk és karakterek szépen leolvashatók fényes nappal és éjszakai sötétben is, a látvány pedig esztétikus. 

Kapcsolók és szoftver 

Miután megbizonyosodtam róla, hogy a konstrukció rendben van és az ujjbegyeim is elkényelmesedtek a gombok felületén, jöhet a gépelési élmény és a testreszabhatóság vizsgálata, melyhez a szoftveres támogatás visz közelebb. A termék szívét és lelkét a SteelSeries Linear OptiPoint Optical kapcsolók jelentik, melyek a gyártó ígérete szerint cserélhetők. Ami igaz is, de csak az itt is alkalmazott OptiPoint megoldásokkal, tehát a lehetőségeink a gyártó által biztosított készletekre korlátozottak, melyek ezeken a lineáris kapcsolókon kívül tovább két típust (Clicky, Tactile) jelentenek. Ezen kívül a sapkák cseréjekor fontos lehet a LED-ek északi tájolása, mely befolyással lehet egyes készletek használhatóságára.

A termék lineáris kapcsolókat használ, melyek kifejezetten az akadálymentes és könnyed leütések kedvelőinek ajánlhatók, ráadásul az érzékelési távolság szoftveresen állítható a GG funkcióválasztó és az I vagy az O gombok lenyomásával. Választható, hogy 1 vagy 1.5 mm-es utazás után regisztrálja a mozdulatainkat, ezekből az előbbi játékhoz, utóbbi pedig inkább gépeléshez ideális. Akárhogy is, a leütések hangja kellemesen, már-már puhán cseng és bár a némától távol van, a mechanikus eszközök kedvelői valószínűleg kedvelni fogják.

A szoftver természetesen nem más, mint a SteelSeries évek óta csiszolgatott GG applikációja, mely jelenleg az egyik legkiforrottabb segédalkalmazás, amit perifériagyártók eddig elénk tártak. Ez lényegében a márka összes termékét egy közös platformon belül kezeli, leszámítva az egyedi almenüket és felugró ablakokat, melyek az eltérő termékek esetében indokoltak.

Az Apex 9 Minihez rendelt kezelőfelület alapvetően jól átlátható, felesleges bazári megoldásoktól mentes, az ablakok pedig méretezhetők, amit egyes hasonló szoftverek esetében nem sikerült megoldani. A gombokhoz rendelt funkciók alapból is gazdagok, gondolva itt a hiányzó billentyűk megidézéséhez szükséges gombkombinációkra, de nem hiányoznak a makrók sem, melyeket igényeinkhez mérten összesen 5 különálló profil között oszthatunk el. Méghozzá a beépített memóriába, így kedvenc beállításaink mindig velünk jöhetnek, nem lesz szükség hozzá online jelenlétre és bejelentkezésre.

A gombonként meghatározható RGB-s megvilágítás beállításait a Prism menü rejti, melyben szokás szerint a különböző világítási módok és a kikeverhető színárnyalatok találhatók. A fény lehet alapból aktív, vagy reaktív, amikor csak az érintésre reagálva kapcsolnak be a LED-ek és persze válogathatunk a különböző villogó és táncoló programok között.

Az összhatás mégsem volt lenyűgöző, ma ez a felállás leginkább általánosnak mondható, hiszen már az olcsóbb termékek is szállítanak ehhez hasonló funkcionalitást. Továbbá az árnyalatok közötti különbség nem volt túl nagy, olykor hiába változtattam az értékeken vagy tologattam a potmétert, a különbség egyes tartományokon belül sokszor alig volt észrevehető, illetve a fehér kissé kékesnek tűnt, mintsem hófehérnek.

Összhatás 

Az a helyzet, hogy amikor játékról van szó, az Apex 9 Mini egészen meggyőző, sőt, kiváló. Az optikai kapcsolók válaszideje lényegében elhanyagolható, olyan gyorsan reagál az érintésekre, mintha kitalálná a gondolataimat. De a túlzásokat félretéve, a játékélmény egészen sima volt, gondolva itt CS 2-re, vagy Quake 3-ra, amit olykor-olykor előveszek, ha perifáriák tesztjéről van szó. Oldalazáskor az iránygombokat akkor is azonnal regisztrálta, ha az egyik ujjam még az előző gombon pihent, így nem okoztak gondot a gyors mozgások sem. Az indokolatlanul gyors gombnyomogatásnál sem tapasztaltam késlekedést, illetve az optikai kapcsolóknak köszönhetően nem fenyegetett a dupla lenyomás veszélye sem, tehát ez egy igazán precíz eszköz eSport címek és versenyek esetére.

Ami a gépelést illeti, az élmény hasonlóan pozitív, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az 1 és a 1.5 mm-es érzékelési határ között nagyjából észrevehetetlen a különbség, tehát aki ennél hosszabban utazó kapcsolókat preferál, annak ez túl érzékenynek bizonyulhat. Én hamar ráéreztem, pedig alapvetően egy régi, Red switches darabot használok, ám ez a szellő könnyedségű gépelési élmény is könnyedén megszokható. Kár, hogy az ékezetek és a szokásos gombok hiánya miatt én csak nehezen váltanék egy ilyen apró billentyűzetre. 

Kell ez nekem? 

A SteelSeries nem hazudtolta meg önmagát és az Apex 9 Mini esetében is hű maradt a hírnevéhez. Ha valaki kifejezetten kompakt billentyűzetet keres és tökéletesen megelégszik a vezetékes megoldásokkal, ez egy nagyszerű választás. A dizájn közel hibátlan, ami egy 60%-os tesztatúrából kihozható, azt itt nagyjából teljesítették. Méretét tekintve egyértelműen kompakt, mégis masszív és a gombok is ideális távolságra vannak egymástól, mindezt ízlésesen kidolgozott formába öntve. A kapcsolók aktuációs pontja állítható, így aki nem hiányolja a magyar betűkészletet, annak gépelésre és játékra is ideális eszköze lehet, strapabíró kupakokkal és villámgyors optikai kapcsolókkal, mindezekért pedig megérdemli a dizájnért járó elismerést.

Az viszont tény, hogy aki hozzám hasonlóan szereti egyszerűen és gyorsan elérni a magyar karaktereket, annak kényelmetlen, de minimum szokatlan lehet, hogy van, amit csak több gomb kombinációjával csalhat elő. Ezen felül a két méternél is hosszabb kábel meglehetősen merev és bár minőségi darab, de aki már csak wireless megoldásokban gondolkodik, annak ez nem lesz jó választás. Mellesleg a kiváló optikai kapcsolók esetében nagyszerű a hotswap funkció, ám kizárólag a gyártótól rendelhető optikai kapcsolók használhatók, így ezt érdemes átgondolni.

Ezeket leszámítva egy kiváló gamer eszközhöz volt szerencsém, melyet élmény használni, ezt nehéz lenne tagadni. Akinek pedig ez az elsődleges szempont, az bátran csapjon le rá, ha nem püföli nagyon, akkor a hang miatt sem kell aggódnia, ráadásul mindent egybevetve az ára is egészen barátságosra sikerült.