A COVID-19 járvány kapcsán többfajta stratégia is megfontolásra került, ami a terjedés lassítását, illetve megállítását illeti. Ezek egyike volt a népesség immunitásának biztosítása természetes fertőzések révén, vagyis gyakorlatilag a járvány elengedésével. Ez az ötlet még most is gyakran szóba kerül, és bár egyre többfajta oltóanyag áll rendelkezésre, mindig akad, aki felveti, hogy a járványnak hamarabb vége lehet, ha legalább az egészséges és fiatalabb korosztályban hagyjuk szabadon terjedni a vírust.

Az indoklás változatos, az ötlet mellett állók többek közt olyan érvekre hivatkoznak, hogy ilyen módon olcsóbban és gyorsabban megvalósítható sokak immunizálása, mint oltással, vagy hogy a vírus maga természetesebb és erősebb védettséget ad, mint a vakcina, amellett, hogy kevésbé kockázatos is az ismeretlen/új technológiájú oltásoknál. A következőkben ezen felvetések mindegyikével foglalkozunk majd, előrevetítve, hogy a rendelkezésre álló információk alapján egyik sem tűnik megalapozottnak.

– értékelte októberben Tedros Adhanom Ghebreyesus, az Egészségügyi Világszervezet vezetője az erre irányuló ötleteket, és ezt a véleményt a járványkutatók is osztják.

A COVID-19-járvány kapcsán persze már sokszor elhangzott, hogy egy ilyen válsághelyzetben a közvetlen egészségügyi megfontolások mellett más szempontokat, például a gazdasági hatásokat és a közvetett egészségügyi hatásokat is figyelembe kell venni. Vagyis hogy egy hosszas lezárás ugyan valóban hatásos módszer lehet a lakosság mozgásának mérséklésére és a vírus terjedésének lelassítására, de az ezzel járó gazdasági visszaesésnek is hatása lesz az emberek mindennapjaira, pénzügyi helyzetére és egészségi állapotára is (pl. az elmaradt nem sürgős beavatkozások, szűrővizsgálatok, az orvoshoz fordulás elodázása által).

Ezek mind jogos érvek lehetnek arra, hogy a szigorúan járványvédelmi intézkedéseket mérlegelni szükséges, és okosan kell egyensúlyozni annak tekintetében, hogy mi milyen kockázattal és milyen haszonnal jár. Azok az elsősorban politikai nyilatkozatok azonban, amelyek kifejezetten üdvözlik a fertőzés fiatalok körében való terjedését, sőt ezt stratégiaként fogalmazzák meg, mint például Scott Atlas, Donald Trump egyik tanácsadója tette az ősz folyamán, egészen más kategóriát jelentenek, és amellett, hogy túlmennek azon, amit elfogadható kockázatnak nevezhetünk, nem is jelentik hatékony módját a járványkezelésnek.

Senki sem védett

Egyáltalán nem „jó dolog” (ahogy Atlas fogalmazott), ha fiatalok fertőződnek meg a SARS-CoV-2 vírussal. Egyrészt ezen fiatalok között is lesz olyan, aki belehal a szövődményekbe, másrészt a túlélők is hosszú távú egészségügyi következményekkel nézhetnek szembe. És minél többen megfertőződnek, annál nagyobb az esélye a ritka, különösen súlyos problémák kialakulásának.

Vannak bizonyos azonosított kockázati tényezők, amelyek fokozzák annak a kockázatát, hogy valakinél súlyos betegség alakuljon ki a vírus következtében. Ilyen például a túlsúly és a cukorbetegség. Megfigyelték azt is, hogy a vírus általában kevésbé veszélyes a fiatalabbakra és a nőkre. De ahogy már említettük,

Egy több mint 3000 fő részvételével zajlott vizsgálat során az derült ki, hogy kórházba kerülő fiatalok körében igen komoly arányban vannak nagyon súlyos esetek. A kutatás során hospitalizált 18–34 év közöttieket vizsgáltak, közülük 20 százalék szorult intenzív osztályon való kezelésre, és 3 százalékuk belehalt a betegségbe. Más vizsgálatok során olyan, az immunrendszer működését érintő génvariánsokat találtak, amelyek kortól függetlenül hajlamosítanak súlyosabb betegségre.

Továbbra is igaz persze, hogy a legtöbb fertőzött nem szorul kórházi kezelésre, a kórházba kerülők többsége pedig nem kerül intenzívre vagy hal meg. De nincs olyan korosztály, amelynek tagjai teljes biztonságban érezhetik magukat, és azt mondhatják, ők biztosan nem lesznek súlyos betegek.

A nyájimmunitás természetes úton való elérése ráadásul nehezebb, mint gondolnánk. Manaus városa Brazíliában a legnagyobb település volt, ahol korlátozások nélkül terjedt a járvány. A 2 milliós városban mostanra a becslések szerint 44–66 százalék átesett a fertőzésen, vagyis lehetséges, hogy itt már elérték a nyájimmunitáshoz szükséges szintet. De ehhez a járványos időszakban négyszeres halálozási ráta járult a szokásoshoz képest. És ez csak egyetlen, sűrűn lakott várost jelent.

Követhetőség és sebesség

A nyájimmunitásról a fentiek miatt általában nem is természetes értelemben, hanem a vakcinációs kampányok kapcsán szoktak beszélni. Konkrétan annak megítélése kapcsán, hogy a lakosság hány százalékát kell beoltani ahhoz, hogy megszűnjenek a járványos előfordulások, és védettek legyenek azok is, akiket koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem lehet beoltani.

Azzal kapcsolatban viszont, hogy hányan esetek át természetes úton a fertőzésen, a világ összes országában csak nagy hibahatárú becsléseket tudnak felmutatni a szakértők. És ezek a becsült számok a legtöbb régióban (néhány, Manaus hoz hasonló centrumot kivéve), messze elmaradnak a járványkutatók által a SARS-CoV-2 kapcsán megállapított minimális nyájimmunitástól, ami 60 százalékos átfertőzöttséget jelent.

Az Egyesült Államokban jelenleg 91 millióra becsülik a fertőzésen átesettek számát, ez 27 százalékos átfertőzöttséget jelent (de lehet, hogy ennél sokkal alacsonyabb a valódi szám).

A természetes nyájimmunitás ráadásul országos szinten kevéssé értelmezhető. Az amerikai 27 százalék egy becsült átlagérték, a valóságban ennél vannak sokkal inkább és sokkal kevésbé átfertőzött közösségek. További probléma, hogy még nem tudjuk, hogy a természetesen szerzett immunitás mennyi ideig véd az újrafertőződés ellen.

Persze az oltások kapcsán sem ismert még, hogy ezek mennyire tartós hatásúak, de ezeknél legalább biztosan tudni lehet, hogy ki mikor kapta meg az oltást, így jobban a monitorozhatók a fertőzések, és hamar kiderülhet, ha mondjuk felbukkan egy, az oltást megkerülni képes vírusvariáns, vagy lejár a védettség. Mindez a természetes fertőzések kapcsán sokkal nehezebben monitorozható, hiszen a fertőzöttek többsége nem jut el orvoshoz, így egy azonosított fertőzés esetén általában nem lehet tudni, hogy az illető korábban találkozott-e a vírussal.

A járvány elengedésével megvalósuló természetes nyájimmunitás ráadásul sem jelenti feltétlenül a járványhelyzet végét. Ha sikerül elérni a kívánt szintet, az nem jelenti, hogy leállnak az újabb fertőzések, csak annyit, hogy minden újabb fertőzött átlagosan kevesebb mint egy újabb embert fertőz meg. Azonban ha mondjuk 1 millió aktív fertőzött van, ez még mindig nagyon sok újabb fertőzöttet eredményez.

Az oltások kapcsán pedig az ugyan még nem bizonyított, hogy a fertőzőképességet is mérséklik (utalnak erre jelek, de a szükséges elemzések még folynak), de az már korábban kiderült, hogy a később súlyosabbá váló betegekben magasabb a vírusszint már az elején, a fertőző időszakban is, és így nagyobb eséllyel adják tovább a fertőzést. Az oltások pedig igazoltan hatásosak a súlyos esetek számának minimalizálásában, ami a fertőzőképesség szempontjából is ígéretes.

Biztonság és hatásosság

A nyájimmunitás tehát minden jel szerint sokkal gyorsabban és kontrollálhatóbban érhető el vakcinációval, amely ráadásul sokkal biztonságosabb is, mint átesni a fertőzésen. A védőoltások kapcsán is lehetnek persze biztonságossági aggályok, különösen, ha ezek egészen új koncepcióval működnek, ahogy a Pfizer/BioNTech és a Moderna elsőként engedélyezett védőoltásai kapcsán áll a helyzet. A két oltóanyagot elképesztően gyorsan, kevesebb mint egy év alatt fejlesztették ki, ami sokakban bizonytalanságot kelt.

Ugyanakkor magán módszeren már négy évtizede dolgoznak a szakértők, ami alatt rengeteg vonatkozó kísérletet elvégeztek, még akkor is, ha csak most lett belőle embereken alkalmazható terápia. Az mRNS-vakcinák sajátossága, hogy olyan molekulákat juttatnak be a testbe, amelyekről a vírus kiválasztott fehérjéje szintetizálódik saját sejtjeinkben. Ez elsőre riasztónak hathat, és géntechnológiai megoldásokkal szemben van egy alapvető bizalmatlanság, leginkább a hosszú távú hatásokkal kapcsolatos hiányos ismeretek miatt.

Pedig ha belegondolunk, a vírus is pontosan ugyanezt teszi, csak sokkal radikálisabb módon. A vírus fehérjekapszulája 12 funkcionális gént tartalmaz, ezeket juttatja be az emberi sejtekbe, hogy a fehérjeszintetizáló rendszert kiaknázva elkészítse saját másolatait. Ennek során a sejtek minden energiájukat a vírusgyártásba ölik, és nem képesek megfelelően ellátni saját feladataikat. Ez, valamint a vírusfehérjéket megtámadó immunrendszer teszi beteggé a fertőzötteket.

Ezt az izomsejtek legyártják és kifejezik magukon, amit az immunrendszer észlel és antitesteket termel ellene. Ezek az antitestek aztán gyorsan mozgósítják az immunrendszert akkor is, ha a tüskefehérje a vírussal kerül be a szervezetbe. Az oltás nyomán tehát kisebb terhelés éri a sejteket, és nem gyártódnak teljes, működőképes, és replikálódni tudó újabb vírusváltozatok, mint a természetes fertőzéskor, az immunvédelem azonban minden eddigi kutatás szerint hasonlóan magas szintű vagy magasabb, mint a fertőzés után. És a vakcinák nem betegítenek meg, és csak mérsékelten, átmenetileg okoznak mellékhatásokat.

Az mRNS ráadásul a szakértők szerint nem sok vizet zavarhat azon túl, hogy végrehajtja feladatát. Ha bekerül a sejtbe, akkor vagy létrejön az általa kódolt fehérje, vagy nem, de mást nem tud tenni.

Vagyis a legrosszabb, ami történhet, hogy nem működik, azaz nem vált ki védettséget, de annak nem sok realitása van, hogy nem várt dolgokat művel a szervezetben. Szemben mondjuk a többek közt fájdalomcsillapítóként használt, kismolekulás gyógyszerekkel, amelyeket előszeretettel fogyasztunk, és amelyek sokkal többféle módon képesek hatni sejtjeinkre.

Hosszú távú hatások

Az oltások kapcsán félelemként sokszor elhangzik az is, hogy nagyon újak, így nem ismerjük a hosszú távú hatásaikat. Ez valóban így van, de egyrészt az előzőekben említettek miatt nem valószínű, hogy vannak ilyenek (a védettségen kívül), másrészt a vírus kapcsán viszont tudjuk, hogy milyen súlyos hatásai lehetnek. A halálos eseteken túl a súlyos és kevésbé súlyos betegeségen átesetteknél is számos esetről számoltak be, ahol tartós egészségkárosodást okozott a fertőzés. Többek közt autoimmun problémákat, a tüdő hegesedését és a szívizom károsodását is tapasztalták, és hogy hosszabb távon mivel kell számolniuk a volt betegeknek, azt nem lehet tudni.

Utóbbi puszta vészmadárkodás, a vírusok olykor egészen elképesztően szívósnak bizonyulnak, és akkor és ott támadnak újra, ahol nem is várjuk. A spanyolnáthajárvány nyomán egy máig nem egészen értett mechanizmus miatt 2–3-szorosára nőtt a Parkinson-kóros esetek száma. A bárányhimlő kórokozója pedig 40 vagy még több évig is képes megbújni a szervezetben, hogy felnőtt korban rendkívül fájdalmas, olykor komoly szövődményekkel járó övsömörként jelentkezzen újra. A SARS-CoV-2 jelenlegi, 99 százalékos túlélési aránya kapcsán tehát egyáltalán nem biztos, hogy így is marad, hiszen lehet, hogy évek múlva súlyos, halálos problémák jelentkeznek a túlélőknél.

És ez különösen igaz lehet az mRNS-vakcinákra, amelyeknek a jövőben más fertőzések ellen is nagy jövőjük lehet. A vakcinákra általában jellemző, hogy nagyon kevés mellékhatásuk van (szemben mondjuk az antibiotikumokkal), és ezt a mostani, az Európai Unióban és az Egyesült Államokban már elfogadott COVID-19 elleni szerek is igazolták, amelyek a gyors fejlesztés ellenére nagyon alapos és nagy létszámú teszteléseken estek át. A szükséges tesztek ráadásul a vakcinafejlesztésnél mindig sokkal szigorúbbak, mint a gyógyszereknél, mivel egészséges embereken alkalmazzák ezeket, akiket semmiképp sem szabad megbetegíteni.

Persze mellékhatások így is lehetnek, ahogy ezek minden terápia kapcsán előfordulhatnak. Az aszpirin gyomorfekélyt és véralvadási problémákat okozhat, mégis simán bevesszük egy sima, közel sem halálos fejfájásra. A már engedélyezett vakcinák kapcsán tapasztalt mellékhatások és az egyelőre nagyon alacsony számban jegyzett allergiás reakciók jelenleg teljesen kezelhetőnek tűnnek, immár több millió embert beoltottak világszerte, és még senki sem halt meg vagy lett tartósan beteg a védőoltás következtében.

Ezt célszerű tehát mérlegelni, amikor az oltás beadatásának kockázatait és előnyeit fontolgatjuk.