A csillagászok egészen hihetetlen gravitációs lencsét azonosítottak: a véletlenek összjátékának köszönhetően egy galaxishalmaz nem egy, hanem hét háttérgalaxis fényét is felerősítette, olyan gravitációs lencsét alkotva, amelynél nehéz jobban beállítottat elképzelni. A lencsét Carousel Lensnek, vagyis, körhinta lencsének nevezték el a kutatók.
A gravitációs lencséket nagy tömegű objektumok, általában galaxisok vagy galaxishalmazok alkotják. Tömegük olyan nagy, hogy torzítják a téridőt, és olyan lencsét hoznak létre, amely képes felerősíteni és a megfigyelő felé irányítani a mögötte található távoli objektumok fényét. Jelen esetben négy nagy tömegű galaxis van az előtérben, amelyek lencseként működnek, közülük három ráadásul igen közel van egymáshoz. A lencséző objektumok körülbelül 5 milliárd fényévre vannak tőlünk. A hét lencsézett háttérbeli galaxis szétszóródva helyezkedik el a világegyetemben, a legközelebbi 7 milliárd fényévre, a legtávolabbi pedig 12 milliárd fényévre. A puszta véletlen műve volt, hogy a lencse és ez a hét galaxis a mi nézőpontunkból egy vonalba került.
A négyes számú galaxis különösen érdekes. A lencse mögötti elhelyezkedése miatt kivetülő képei úgynevezett Einstein-keresztet hoznak létre. Négy kép jól láthatóan egymástól 90 fokban helyezkedik el (és van egy titkos ötödik is középen, amely túlságosan halvány ahhoz, hogy lássuk). Ez a valaha észlelt legnagyobb Einstein-kereszt, és azt jelzi, hogy a lencsében a tömeg eloszlása meglehetősen szimmetrikus.
A felfedezés a Dark Energy Spectroscopic Instrument (DESI) Legacy Imaging Surveys keretében végzett megfigyelések része. A vizsgálatot végző kutatócsoport tagjai kiemelték, hogy az összes felvétel nyilvánosan elérhető, és bárki megtekintheti őket az interneten. De ahhoz óriási szerencse kellene, hogy bárki ennél szembetűnőbb képviselőjét azonosítsa az erős gravitációs lencséknek. „Körülbelül 2000 erős lencsét találtunk ebben az adatsorban, saját csapatunkkal és konkurens kutatókkal együtt. Vizuálisan ez a legszembetűnőbb, és vitathatatlanul a legérdekesebb a további tanulmányozás szempontjából” – magyarázza David Schlegel, a Berkeleylab kutatója.
A gravitációs lencsék nem csak szépek, de rendkívül hasznosak is. Már maga a lencséző hatás is azt feltételezi, hogy a lencsét alkotó galaxisok körül sötét anyag van, és árulkodik ennek eloszlásáról is. Így ezek a jelenségek segíthetnek a csillagászoknak annak tanulmányozásában, hol lehet a láthatatlan sötét anyag. A sötét anyag és a sötét energia megértése pedig kritikus fontosságúnak tűnik a kozmosz működésének feltárásában.
„Izgatottságunk ezzel a konkrét objektummal kapcsolatban éppen azért olyan nagy, mert komoly kozmológiai vizsgálatokra használható. A gravitációs lencsék akkor a leghasznosabbak a kozmológia számára, ha több galaxis lencséz, és ezeket szimmetrikus tömegeloszlás jellemzi. Ez pedig megfelel ezeknek a feltételeknek, és még továbbiaknak is, hiszen a hét háttérgalaxis lencsézése rekordnak számít. Érdekes lesz látni, hogy megdöntik-e valaha ezt a rekordot” – mondja Schlegel.