Olcsó húsnak híg a leve?
Megeshet, hogy a gazdasági válság fenyegető árnyékában nem szívesen költünk szórakozásra. De ez nem jelenti azt, hogy okvetlenül zsibbasztó-méla unalomra kárhoztatunk, mivel szerencsénkre egy fillérbe sem kerülő, ám ennek ellenére igényes címekből mazsolázhatunk. A díjesővel jutalmazott No More Room in Hell a taktikai lövöldék szerelmeseinek készült, mert kegyetlen, véres-beles realizmussal mutatja meg, milyen is lenne egy valódi zombiapokalipszis.
A csapatmunka így létszükséglet, és az ész nélküli rambózás, vagy a szükségtelen, dafke-richtig vagánykodás a minősített idiotizmus legcsalhatatlanabb, egy jobb szerveren örökös kitiltással honorált jele. Hiszen már egyetlen harapás elég ahhoz, hogy átváltozzunk, és ösztönvezérelt, hörgő-őrjöngő fenevadként egykori komáinknak essünk. Ráadásul a lőszer ritkaság, ergo a legkisebb hibával is kísértjük a sorsot.
Megjegyzendő, hogy az igazi ínyencek a realizmus-móddal is kísérletezgethetnek: ennek bekapcsolásakor az oszló-foszló élőholtakat a hagyományoknak megfelelően kizárólag egy pontos fejlövéssel, vagy agyuk pépessé verésével küldhetjük a pokolra. Azaz a kellően merészek egy régi vágású rémmese esélyeikre fittyet hányó főszereplőivé avanzsálhatnak.
Ha nem vetjük meg a virtuális sportokat, feltétlenül érdemes egy pillantást vetnünk a Freestyle 2: Street Basketball-ra. Az utcai kosarazás színes világába elrepítő alkotás deklaráltan a könnyed lazításra vágyókat célozza meg. Az extravagáns külsőségekben tobzódó, pergő-kaotikus meccsek során ügyesen alkalmazva kincset érő fortélyokkal biztosíthatjuk diadalunk, és mászhatunk egyre feljebb a ranglétrán.
Az aprólékos tervezést és precíz szervezőkészséget igénylő grand strategy-k sokakat elrettentenek. Ez persze nem csoda, mivel a hallatlanul komplex programokat jellemzően méregdrágán kínálják, és nincs is annál kellemetlenebb, mint mikor egy szánk ízéhez sehogy sem passzoló csalódásra adjuk ki összekuporgatott pénzünket.
A Paradox illetékesei azonban a harmadik felvonás érkezésének örömére ingyenessé tették a zsáner megkérdőjelezhetetlen élvonalába tartozó Crusader Kings 2-t. Ezért ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy középkori hatalmasságként vajon a népet ápoló-gyámolító hősként, kérlelhetetlen technokrataként, vagy a szegények zsírján élősködő zsarnokként kormányoznánk-e, zsebre menő kockázatok nélkül tehetünk egy próbát.
A pikáns-abszurd kuriózumra éhezők sem maradnak kikapcsolódás nélkül. A Friday the 13th: Killer Puzzle elsőre egy rossz viccnek tűnhet. Mert a népszerű horror-franchise-ra épülő logikai henteldében az a dolgunk, hogy Jason-t irányítva egytől egyig felkoncoljuk az életükért remegő tiniket, és ez finoman fogalmazva sem hangzik eget-földet megrengető mentális megmérettetésnek.
Az elsőre blőd-banális alaphelyzet azonban egy frenetikus, nyaktörésben-kizsigerelésben bővelkedő elmetornát takar. Ha hebehurgyán belesétálunk az elszórt csapdákba, vagy nem kalkulálunk a túlélésért más-más trükkökkel küzdő hullajelöltek rafinált húzásaival, menthetetlenül elbukunk, és minket anyagtalan lidércként segítő, nettó pszichopata édesanyánkat is megríkatjuk.
À la recherche du temps perdu
Akkor sincs gond, ha bepótolnánk egy anno kimaradt klasszikust, vagy elővennénk egy hosszú esztendők óta parkolópályán veszteglő favoritot. A Deus Ex joggal foglalja el helyét a valaha volt legkiválóbb művek között. Mivel a megjelenésekor a sajátos RPG-FPS hibrid a némileg problémás mesterséges intelligencia kivételével minden területen messze az átlag fölé tornyosult, és hiába telt el két évtized, dicsfénye mit sem kopott.
Hovatovább, a Cambridge Analytica-botrány vagy a Snowden-ügy tükrében J. C. Denton rejtőzködő illuminátusokkal, hataloméhes őrültekkel, titkos kormányhivatalokkal és hajmeresztő kísérletekkel megfűszerezett, csavaros-fordulatos története még inkább magával ragadja az embert. Pláne, mert milliónyi nüansszal megspékelt karakterfejlesztésnek és fegyver-testreszabásnak hála, a legmeredekebb fantáziánkat is kiélhetjük. Plazmavetős hacker, folyamatosan regenerálódva ide-oda cikázó halefos halálosztó, érzékelhetetlen orgyilkos, páncélozott kamikaze vagy kémdrónjaira támaszkodó orvlövész: hatékony-ötletes kombinációkból nincs hiány.
Ha a hol jéghideg logikát, hol szélsebes rögtönzést és kreativitást igénylő hadmozdulatokat kedveljük, akkor a Command & Conquer Remastered Collection az ideális választás. Ez, ahogy azt nem nagy kunszt kitalálni, az új köntösbe bújtatott Command & Conquer-t és Red Alertet tartalmazza. De természetesen a bónuszok sem maradnak el: koncepciórajzok, kimaradt átvezető-jelenetek és zenék teszik fel az élményre a koronát.
A kalandjátékok rajongóinak sincs okuk panaszra, mivel a Double Fine Productions jóvoltából elmélyedhettek az aranykor legjelesebb, kicsinosított etalonjaiban. Ők nem is álmodhatnak jobb vételnél az egyszerre három idősíkban játszódó, agyafúrt fejtörőivel, abszurdba hajló, kirobbanó-elementáris humorával, és extraként a munkálatok kulisszatitkaival kényeztető Day of the Tentacle Remastered-nél.
Elvégre amellett, hogy soha vissza nem térő alkalmat kapnak arra, hogy egy múmiával nyerjenek meg egy szépségversenyt, vagy egy tohonya rockerrel verjék át George Washingtont, gyakorlatilag két utolérhetetlen csúcsteljesítménnyel gazdagodhatnak. Mert ha a bizarr viselkedésű Ed szobájában használják annak számítógépét, belevághatnak a point and click őrületet elindító Maniac Manson-be. Csak hagyják békén szegény hörcsögöt.
Hazai ízek
Annak dacára, hogy a szakma hazai képviselői adósaink egy, a Witcher-trilógiához hasonló fogadtatású, nemzetközi kasszasikerrel, egy szavunk sem lehet az utóbbi évek termésére. Hiszen a magyar stúdiók az utóbbi pár évben tisztességes áron megvásárolható és nívós produktumokkal lepték meg a közönséget.
A Myst ihlette, ám annak szellemtelen-szolgai másolásánál nagyságrendekkel többet nyújtó Quern - Undying Thoughts nem véletlenül került az érdeklődés kereszttüzébe. A Zadbox Entertainment két, merőben más filozófiát követő entitás vitájába bepillantást engedő remeke ugyanis páratlan élménnyel kecsegtet. Főleg, mivel ahogy arra nagyon hamar ráébredhetünk, nem egy egymástól elkülönülő régiókból összefércelt, steril vidék titkait tárhatjuk fel.
A szakaszok kihatnak egymásra, így a kis szürke sejtjeinket csúcsra járató rejtvények megoldása során el ajánlott felejtenünk a bevett kliséket. Vagyis nincsenek kipipált zónák: ha igazságot akarunk tenni a javító-építő szándékú tudomány és az ősi misztériumokat oltárszentségként tisztelő, óvatos-megfontolt spiritualizmus örök vitájában, ildomos szerves egészként tekintenünk a varázslatos mesevilágra.
Az se baj, ha a rejtvények helyett a gyorsan pergő párbeszédeket, az akasztófahumort és a hamisítatlan noir-atmoszférát preferáljuk. Az egyedi grafikájú Chicken Police-ban a nyugdíjba készülő Sonny Featherhead és társa, Marty McChicken nagy kalandját élhetjük át. A hamar egy Clawville patinás metropoliszát fenekestül felforgató rémálommá duzzadó esetre fókuszáló, sztori-orientált krimi garantáltan nem okoz csalódást.
Álnok gengszterek, csábos dámák, veterán kémek, piti besúgók és ármánykodó kollégák keverik a lapokat az árulásokkal teli sztoriban. Mi pedig miközben kiderítjük, hogy ki kivel van, nyakig alámerülünk a testünk-lelkünk felpezsdítő dzsessztől hangos nagyváros titkainak vérmocskos tengerében.
Tény, hogy ha a Balrum gyermek volna, a tulajdon édesanyja is csupán lelki békéjét elősegítendő nevezné szépnek, és komolyan kéne koncentrálnia, hogy ne kacagjon fel. De ha adunk egy esélyt a körökre osztott harcrendszerű RPG-k táborát bővítő alkotásnak, ismét megbizonyosodhatunk arról, hogy a külcsín nem minden. Izgalmas-addiktív tennivalók, markánsan eltérő előnyöket adó képzettségek, és megunhatatlan, okos-körmönfont taktika nélkül megnyerhetetlen csaták várnak ránk.
Végül, cikkünk aligha zárhatnánk mással, mint a S.W.I.N.E HD Remasterrel. A StormRegion az agresszív malacok és a csalafinta nyulak öldöklő háborúja körül forgó RTS kellemes-nosztalgikus utazás egy, a maitól gyökeresen eltérő érába. Valódi kihívást jelentő, és ezért állandó odafigyelést igénylő megmérettetések, mókás sziporkákban gazdag szinkron, illetve az anno számos informatikaórát bearanyozó multi: több sem kell a pazar kikapcsolódáshoz.
