Kipróbáltunk két Microlab hangszórórendszert

A mai alkalommal a hazánkban még egyelőre ismeretlen Microlab hangszóróival fogunk megismerkedni, egy sztereo és egy 2.1-es rendszerrel.

Kipróbáltunk két Microlab hangszórórendszert

1. Bevezető

A mai alkalommal a hazánkban még egyelőre ismeretlen Microlab nevű cég hangszóróival fogunk megismerkedni. A kínai vállalat 1998 óta foglalkozik kizárólag hangfalak tervezésével és gyártásával, ezen a területen belül viszont a lehető legszélesebb termékskálával igyekszik lefedni a piacot jó ár-érték arányú termékeivel. A bemutatónkban egyelőre csak egy sztereo rendszerrel és egy 2.1-es szettel fogunk megismerkedni, hogy némi ízelítőt kapjunk a rendkívül széles termékpalettából.

De mielőtt még közelebbről megvizsgálnánk a hangszórókat, előbb tekintsük meg a specifikációkat!

2. Microlab Solo 2C

Microlab Solo 2C

Első szereplőnk egy igazi monitor doboz pár, ami annyit jelent, hogy a rendes, normál méretű hangfalakhoz képest kicsik, de a számítógépes hangrendszerekben található szatellit sugárzóknál mindenképpen terebélyesebbek, ami kedvezően hat a hangminőségre. A hangszórók mellé egy távirányító is jár, és ami a legfontosabb, hogy beépített erősítővel rendelkeznek, tehát aktív hangfalpárról beszélhetünk. Mielőtt még belemennénk a részletekbe, bontsuk ki a dobozt!

A hangszórókat habszivacsba ágyazva találtuk meg a dobozban, melléklet gyanánt pedig egy távirányítót, egy kézikönyvet, egy PC audio kábelt és egy összekötő kábelt kapunk. A számítógép összeköttetését analóg módon kívánta megoldani a gyártó, így a mellékelt 3,5mm jack -> RCA kábelt egyszerűen csak rá kell dugni a hangkártya hangszóró kimenetére. A két hangszóró összekötéséért egy nagyjából 3 méteres 5 pólusú vastag kábel felel, ami még kellően hajlékony és hosszú volt ahhoz, hogy a dobozokat egymástól 2 és fél méterre, kényelmesen elhelyezzük.

A hangszórók több színben is rendelhetők, nálunk a sötétbarna színű, fautánzatú burkolattal ellátott példányok jártak. A dobozok préselt fafurnérlemezből készültek, érzése éppen olyanok, mint a rendes HIFI hangfalak. A porvédő előlap eltávolítható, ilyenkor előbukkannak a hangszórómembránok is, méghozzá dobozonként egy magas és egy mélyközép sugárzó, tehát kétutas rendszerről beszélhetünk. A specifikációs táblázat alapján ezek a 62Hz - 20000Hz-es tartományt fedik le, ami nem rossz ahhoz képest, hogy könyvespolc hangszórókról van szó. A 25mm-es csipogók mellett 16,5cm-es mélyközép sugárzók teljesítenek szolgálatot. A beépített erősítő 2*30W RMS teljesítmény leadására képes, ami egy közepes méretű szobában elég lehet. A bass-reflex kialakításnak köszönhetően erőteljes mélyhangokra is számíthatunk, de a reflexnyílások hátrafelé néznek, ezért körültekintően helyezzük el a hangszórókat és ne tegyük közel őket a falakhoz.

A sztereo hangszórópárt bár elsősorban számítógép tulajdonosoknak szánták, de azokra is gondoltak, akik tévével vagy játékkonzollal szeretnék használni ezeket. A jobb hangszóró hátulján ugyanis két audio bemenetnek jutott hely. Ezek PC illetve AV néven szerepelnek, és a távirányítóval válthatunk köztük. Az erősítő a jobb oldali hangdobozban kapott helyet, ennek megfelelően ez jóval súlyosabb, mint a bal oldali hangdoboz. Előbbin megtalálható még egy digitális hangerőszabályzó tekerőgomb, a jobb oldali hangszóró kimenet 5 pólusú csatlakozója, egy tápkapcsoló gomb, valamint az erősítő hűtőbordája is. A bal oldali hangszórón csak az említett 5 pólusú csatlakozó és a bass-reflex nyílás látható hátul, de egyébként a súlykülönbséget leszámítva teljesen egyformák. Ezért jelzés hiányában szemből még azt sem lehet eldönteni, hogy a bal vagy a jobb oldali dobozzal ülünk szemben.

A hangszórókhoz egy infrás távirányítót is kapunk, amit a jobb oldali hangdoboz kijelzője felé kell irányítanunk, a vevőegység ugyanis itt található meg. A távirányító viszonylag kis szögben szórja a jeleit, mert amikor hanyagul kezeltük, a hangszórók nem reagáltak, ezért pontosan kellett becéloznunk a vevőegységet. Ettől eltekintve minden szempontból elégedettek voltunk a távkapcsolóval. Kicsi, könnyű, a gombok könnyen nyomhatók rajta. A funkciók jól el vannak szeparálva egymástól, ezért sötétben sem volt nehéz megtalálni rajta a megfelelő gombokat. Hangszínszabályzására is lehetőségünk van: a mély és magas hangokat egy-egy nyolcas skálán lehet szabályozni, pozitív, illetve negatív irányba. Továbbá elérhető még a hangerőszabályzás, némítás és a bemenetváltás. Ezek mind a távirányítón vannak, magán a hangszórón csak a hangerőszabályzás lehetséges. A távirányítóhoz egy gombelem is jár, ennek beszerzéssel tehát nem kell foglalkoznunk.

Ezek után már csak a hangszórók meghallgatása maradt hátra. Az első bekapcsolást nagy ijedelem követte, mert a hangszórók hangos búgással fejezték ki nemtetszésüket, ami nagyjából fél óra múltán megszűnt. Ez a művelet később is megismétlődött, tehát nem egyszeri bejáratási műveletről van szó, az erősítőnek bemelegedésre van szüksége, mielőtt elkezdjük használni. Ezért a legjobb, ha a tápegység kapcsolójához soha nem nyúlunk (egyébként is kényelmetlen lenne rendszeresen hátra nyúlkálni) és kikapcsolás helyett inkább a távirányító némító gombját használjuk. Nagyon jó hír viszont, hogy a negatívumok sorában mindössze ez az egyetlen apró kellemetlenség szerepel. A tesztelést először zenehallgatással kezdtük, hiszen a sztereo rendszereket elsősorban erre találták ki. A sokcsatornás hangszórórendszerek szatellit sugárzóival szemben ezek a kétutas monitor dobozok szépen, egyenletesen fedik le az emberi fül számára hallható hangtartományt. Mi a mély, közép és magas tartományban sem hallottunk zavaró kiemelést vagy hiányt, ezért hosszútávon is kellemes zenehallgatásban volt részünk. A hangszórók inkább a pop, disco és house jellegű zenéket szeretik, de a metal és akusztikus műfajoktól sem jönnek zavarba, igazi mindenevők. Előbbieknél jól jött a kiegyenlített hangzás, a kellemes mélytartományhoz megfelelő mennyiségű közép és magas hang társult. Az utóbbiaknál, különösen a jazz jellegű zenéknél viszont már hiányoztak az igazi dobhártyarengető alsó (60Hz alatti) frekvenciák, igaz, egy kisebb méretű szobában éppen az ilyen típusú hangszórók szólnak igazán szépen. A meglévő mély hangok viszont mozizás közben sem nyomták el a párbeszédeket, bár mi ilyenkor némileg lecsökkentettük a mélykiemelést, amit nem volt nehéz megtenni a kényelmes távirányítóval. A kiegyenlítet hangzás filmnézéskor is jól jött, szúrós magas hangoknak nyoma sem volt, a hangszórók kellemesen sugározták az effekteket. Csupán a robbanásoknál hiányoltuk azt a bizonyos morajlást, amire csak egy mélynyomó képes. Játék közben ugyanezt gondoltuk, mert ilyenkor is hiányzott ez a többlet, de ezt leszámítva nekünk nagyon tetszett a hangjuk. Ami a hangerőt illeti, az erősítő teljesítményével nem fukarkodtak. A hangdobozok teljes hangerőn egy 13nm-es panel szobát képesek bulizásra alkalmassá tenni, egy 23nm-es szobában pedig kellemesen nagy hangerőre képesek, úgy, hogy közben a mély hang kiemelést is teljesen feltekerjük rajtuk, és még így sem torzítottak.

Mindezek után talán nem csoda, hogy elégedettek voltunk a Microlab Solo 2C hangszóróival, de lássuk, vajon hogyan állja a sarat az M-700 típus!

3. Microlab M-700

Microlab M-700

Tesztünk másik szereplője a 2.1-es hangrendszerek táborát gyarapítja, így két szatellit sugárzóból és egy mélynyomóból áll.

A dobozban a mélynyomó és a szatellit sugárzók mellett mindössze egy kézikönyvet és egy 3,5mm jack -> RCA audio kábelt találtunk. Ez utóbbival köthetjük össze a hangszórókat a számítógéppel. Az elhelyezés során kicsit rövidnek találtuk a szatellit sugárzókba forrasztott vezetékek hosszúságát (nagyjából 110cm). Ezért a kis hangszórókat kényelmesen 180cm-re vagy legfeljebb 2 méteres távolságra tehetjük egymástól, bár az asztali elhelyezéshez még ez is elég. Jó hír, hogy ha hosszabbításra vágyunk, akkor használhatunk szabványos RCA csatlakozóval ellátott vezetéket, a szatellit sugárzók kábeleit ugyanis csak az egyik végén forrasztották be.

A kis hangszórók műanyag dobozai tetszetős formát kaptak, és a szürke színű, áttetsző festés is jó választás volt a gyártó részéről, mert esztétikus és az ujjlenyomatokra is csak alig érzékeny tőle a termék. A külső behatások ellen a fixen elhelyezett hangszórórács és selyem gondoskodik. Az összeszerelés minőségével nincs semmilyen kifogásunk, érdes felületeket nem találtunk rajtuk és az illesztések pontosak. Felfüggesztési lyukak hiányában a kis dobozokat falra szerelni nem lehet, de legalább szép nagy talpakon állnak, ezért stabilan megállnak az asztalon (bár kis súlyuk miatt nem nehéz őket felborítani). A hangdobozok aljára némi gumírozás is jutott, ezek viszont csak arra jók, hogy ne karcolódjon össze a hangsugárzók alja, mert fa és üveg felületen is hajlamosak elcsúszkálni. Most lássuk a mélynyomót! A hosszúkás téglatest oldalán található a bass-reflex nyílás, amely a rendszer lelke, maga a membrán ugyanis egyáltalán nem látható (ezért ha ezt eltakarjuk, a mély hangok nem hallatszanak). A doboz elején egy szép, fényes fekete előlap látható, alul egy nagy tekerőgomb, fölötte pedig egy vörös színű állapotjelző lámpa dobja fel a hangulatot, amikor a hangszórórendszer bekapcsolt állapotban van. Az egyutas szatellit sugárzókban egy-egy 6,35cm-es membrán található, a mélynyomóban pedig egy 12,7cm-es hangsugárzó felel a mély hangokért. A rendszer erősítője a mélynyomóban kapott helyet, ami 2*12W, illetve 1*16W leadására képes, melyből az utóbbi a mélysugárzóra vonatkozik. A 2.1-es hangszórórendszer a 35Hz és 20000Hz-es frekvenciatartományban képes megszólalni, ami azt jelenti, hogy bőven lesz részünk mély hangokban is.

A kezelőrendszer teljes egészében a mélynyomón található meg, a szatelliteken még egy fejhallgató kimenetet sem találtunk.

Ahogy említettük az előlapra került egy nagy tekerőgomb, ez felel a hangerőszabályzásért. Hátul egy kisebb tekerőgomb is helyet kapott, ezzel a mély hangok hangerejét állíthatjuk be. Van továbbá egy pár RCA csatlakozó az audio bemenethez és egy pár RCA csatlakozó a szatellitekhez. A tekerőgombok könnyen kezelhetőek és kézre állnak, továbbá minőségbeli kivetnivalót sem találtunk bennük.

A mélynyomónak van még egy tápkapcsoló gombja is, amivel áramtalanítani lehet a rendszert. Valószínűleg sokszor nyúlunk majd utána, mert a vörös színű állapotjelző lámpát csak ezzel küldhetjük pihenni.

Ami a hangminőséget illeti, a hangszórórendszerben nagyon kellemesen csalódtunk, és most egy olyan elcsépelt frázis következik, hogy bármilyen hihetetlen, de kategóriáját megszégyenítő hangja van. Zenehallgatásra általában nem a 2.1-es rendszerek a legmegfelelőbbek, bár kivételes esetben még ezekkel is kellemes élményben lehet részünk. Az ilyen szetteknél a probléma a szatellitek sávhatároltságával, vagyis a sztereo rendszerekhez viszonyítva a beszűkült frekvenciatartománnyal van. Jóllehet egy ilyen mélynyomóval kiegészített kishangszórós rendszer már bőven lefedi az emberi fül számára kellemes tartományt, sőt, még a legalsóbb frekvenciatartományban is képesek megszólalni. A probléma általában a kiegyenlítetlen megszólalásban van. Nem jó, ha egyes tartományok erősebben, mások viszont alig hallatszanak, ez zenehallgatáskor nagyon zavaró lehet. A kiegyenlítetlen hangzás játékoknál és filmnézéskor nem mindig hátrány, sőt, ez utóbbiakhoz bizonyos hangszínek kifejezetten jól passzolnak.

Nos, a Microlab eme hangszórórendszere azon kivételes termékekhez tartozik, amellyel még mi is képesek voltunk zenét hallgatni a vájt füleinkkel. Bár az erősítőnek van némi alapzaja, ez csak a hangszórók közvetlen közelében hallható, ezért szerencsére nem zavaró. Az a mélytöbblet, ami a sztereo rendszerekből hiányzik, az itt megtalálható, és már egy ilyen kisméretű mélynyomó segítségével is sikerült elérni ezt. A hangzás soha nem lehet olyan kiegyenlített, mint egy sztereo rendszerben, de a mélynyomó ezúttal egészen jól kiegészítette a szatellitek középorientált hangzásvilágát. Mélyhangok tekintetében szerintünk a gyári középállás a legjobb, de a hátsó tekerőgombbal beállíthatjuk a nekünk megfelelő szintet. A mélynyomónak nincs dobozhangja, de ha mégis ilyet hallunk, akkor vegyük ki az asztal alól és a falaktól is legalább fél méterre keressünk neki helyet. Filmnézésnél a közép centrikus kis hangszórókkal jól hallhatóak voltak a párbeszédek, a mélysugárzó pedig nem nyomta el ezeket, de a legjobb hangzás érdekében a mélyhangerőt mi ilyenkor is középálláson tartottuk. A robbanáshoz hasonló effektek már kellően nagy energiával szólaltak meg, ezért ilyen téren sem panaszkodhatunk. A játékokkal szerzett tapasztalataink alapján is csak jót mondhatunk a hangszórókról, a mélytöbblet itt is meghozta a várt eredményt, a hangszórórendszer ezen a területen is jól tudta kamatoztatni tudását. A készüléknek hangerő tekintetében sem kellett szégyenkeznie. A szett egy 13nm-es szobában meglepően nagy hangnyomásra volt képes, de egy 23nm-es szobában is megfelelő hangerővel tudott megszólalni, torzítást pedig még a legnagyobb hangerőn sem hallottunk.

4. Értékelés

Microlab Solo 2C

A Microlab hangszóróiban pozitívan csalódtunk, ez egy hiánypótló termék a számítógépes sztereo hangszórók körében. A hangminőség ebben a kategóriában kiváló, a hangszórók karaktere pedig zenehallgatáshoz ideális, azon belül is az ütősebb disco és house műfajokhoz illik a legjobban. Bár filmnézéshez és játékhoz is megfelelő társunk lehet, kiegyenlített hangzása miatt a hangszórókat mi elsősorban zenekedvelőknek ajánljuk. A távirányítót szerettük, nagyon hasznos tud lenni, ahogy az is, hogy egyszerre akár két eszközt is ráköthetünk a hangfalpárra. Egyetlen negatívumként a bekapcsolás után hallgató búgást hozhatjuk fel, de mivel a hangszórókat soha nem kell kikapcsolni, így ezzel optimális esetben csak egyszer találkozik majd egy leendő tulaj. A hangszórók remek minősége tökéletes az árkategóriájukhoz viszonyítva (jelenleg 33 ezer forintba kerülnek), sőt... Éppen ezért egy pillantig sem volt kérdés, hogy repül nekik az ajánlott plecsni.

Microlab M-700

A teszt végére a cég 2.1-es hangszórórendszerét is nagyon megkedveltük. A hangminőséget nagyon jónak találtuk, és bár a szettnek van némi alapzaja, ez csak egészen közelről hallható, használat közben soha. Mi hangkaraktere és ütős mélytartománya miatt filmnézéshez és játékokhoz ajánljuk, bár zenére sem utolsó a szett, ezért aki a 10 ezer forintos kategóriában keresgél (jelenleg ennyit kell otthagynunk érte a pénztárnál), nem fog benne csalódni. A hangszórórendszer anyagminőségével szemben nem volt kifogásunk, a mélynyomó lakkozott előlapja pedig feldobja a látványt (szerintünk ez egy kifejezetten jól sikerült dizájnelem), valamint a fő hangerőszabályzó és a mélyhangerő tekerőgombjának minősége is jó. A szatellit sugárzók vezetéke viszont lehetne hosszabb, bár ezt a szabványos csatlakozóknak hála saját vezetékkel is meg tudjuk hosszabbítani. Mivel a Microlab M-700 hangszórórendszerének is kitűnő ár-érték aránya van, ő is megkapja az ajánlott plecsnit.

A hangszórórendszereket az Asbis Magyarország Kft.-től kaptuk kölcsön, ezúton is köszönet értük!

 

 

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward