Bevezető

Négy Xtreamer médialejátszó járt nálunk, pontosabban három asztali médialejátszó, valamint egy HTPC. Az Elvira egy apró, kompakt megoldás, kevés szolgáltatással, de cserébe kedvező árcédulával. A Sidewinder3 már egy komolyabb, drágább megoldás, ami Gigabites Ethernet vezérlővel és 2,5 colos SATA bővítőhellyel egyaránt rendelkezik. A médialejátszók között az abszolút csúcsot a Prodigy Black képviseli, ugyanis ő már nem csak ütőképes szolgáltatásokkal, de 802.11n WiFi adapterrel és DVB-T tunerrel is rendelkezik, valamint már a testesebb (3,5 colos) merevlemezek sem jelentenek neki akadályt.

Mielőtt még belevágnánk a termékek bemutatásába, az alábbi táblázatok segítségével mindenképpen érdemes megismerkedni alapvető tulajdonságaikkal és aktuális piaci árukkal.

A mezőny összességében eléggé vegyesre sikeredett, így remélhetőleg mindenki megtalálja majd a számára legmegfelelőbb modellt. Hogy az egyes versenyzők megérik-e az árukat? Az a cikk végére mindenképpen kiderül.

Most viszont tényleg itt az ideje, hogy az egyes újdonságokkal részletesebben is megismerkedjünk.

Elvira - Hardver

Tesztünk legolcsóbb, legkisebb és szolgáltatások tekintetében legszerényebb felszereltséggel rendelkező tagja a már megszokott Xtreamer egyendobozban érkezett meg hozzánk. A letisztult dizájnnal büszkélkedő fehér kartondoboz minden szükséges információt megoszt velünk a benne rejlő médialejátszóval kapcsolatban, így első benyomásaink ezúttal is pozitívak.

A doboz nézegetése helyett rögtön ugorjunk is egy hatalmas fejest a mélyvízbe és ismerkedjünk meg a csomag tartalmával, valamint magával a parányi versenyzővel, az Xtreamer Elvirájával is.

A doboz kinyitása után először a médialejátszót rejtő csomag akad a kezünkbe, alatta pedig egy második kartondobozban a tartozékokat is megtaláljuk. A kínálatban a tápadapter mellett egy kompozit A/V kábel, valamint a távirányító és egy csomag AAA formátumú alkáli elem lapul. A távkapcsoló az Elvira kompaktságához illően kecses és pici, de tartalmaz minden szükséges funkciógombot és dizájn tekintetében sincs oka szégyenkezésre. Még visszatérünk rá.

A tartozékok vizsgálata után most már itt az ideje, hogy Elvirával is megismerkedjünk. A pici asztali médialejátszó egy 135 milliméter széles, 105 milliméter mély és 43 milliméter magas műanyag dobozkában lakik, amelynek teteje, hátulja és alja matt, előlapja és oldalapjai pedig fényes fekete borítást kaptak. Az összekép tetszetős, viszont a fényes fekete műanyag miatt már előre aggódunk, hiszen csúnyán meglátszanak rajta az ujjlenyomatok és a porszemek, ezek letörlésekor pedig még szarvasbőr alkalmazása mellett is óhatatlanul karcolódhat a felület.

Az újdonság előlapján magát a bekapcsoló gombot találjuk, valamint a távirányító IR vevője is itt lapul, méghozzá egy füstszínű, átlátszó kis plexiablak mögött. A hátoldalon egy optikai audió kimenet, egy kompozit A/V kimenet, egy HDMI 1.3a port, egy IR bővítőcsatlakozó, valamint a tápcsatlakozó látható katonás sorrendben. A kompozit A/V port és az 1.3a típusú HDMI videó kimenet között egy Reset mikrokapcsoló is megbújik - ennek használatára teszt közben szerencsére nem volt szükség. A sorban sajnos nincs sem RJ-45-ös Ethernet port, sem WiFi adapter.

Az Xtreamer Elvira jobb oldalán két USB 2.0-s port található, bal oldalán azonban semmi sincs, csak a fényes fekete műanyag borítás

A pici lejátszó alján nem találunk szellőzőket, hátulján azonban igen, így a passzív hűtő kap némi friss levegőt. Az új asztali médialejátszó a netes források szerint a Realtek RTD 1185-ös SoC egységére alapoz, ami képességek tekintetében jó hír lehet. A gyártó hivatalos weboldalán persze csak 1xx5 jelölést láthatunk a SoC nevénél, így akár 1055-ös SoC-ról is lehetne szó. Rendszermemóriából nem tudni, hogy pontosan mennyi áll rendlekezésre: egyes források 256 MB-nyi DDR3-as memóriáról tesznek említést.

A kompakt távkapcsoló két darab AAA típusú alkáli elemmel üzemel, jól kézre esik, a rajta elhelyezett gombokat pedig átgondoltan osztották el a tervezők, így egy délután alatt megtanulható, hogy a főbb funkciók nyomógombjai nagyjából hol helyezkednek el. 

A távkapcsolóra egyszóval egy rossz szavunk sem lehet, sőt, örülhetünk, hogy nem a manapság oly divatos fényes fekete műanyagból készült a házának felső része, hanem egyszerűbb, strapabíróbb, megfelelő gondoskodás esetén hosszabb idő után is újszerű állapotot mutató matt felületű műanyagól.

A hardver után most jöjjön a szoftver!

Elvira - Szoftver

Felhasználói kezelőfelület, beállítások

Az Elvira  meglehetősen egyszerű, letisztult kezelőfelülettel ellátott szoftvert kapott, amely könnyen kezelhető és áttekinthető. A felasználói kezelőfelület összességében tehát tetszetős, ami pozitív hatást gyakorol a felhasználói élményre, ám van egy pici negatívum is, ami rossz szájízt okozhat: a távirányító gombjainak lenyomására érezhető fáziskéséssel reagál a szoftver, ami nagyon kellemetlen.

Ez utóbbi azért kellemetlen, mert így sokszor azt hisszük, hogy gombnyomásunkat nem vette tudomásul az asztali médialejátszó, így mégegyszer lenyomjuk az adott gombot, mintegy nyomatékosítva a parancsot. Ennek egyenes következménye, hogy a rendszer némi fáziskéséssel kétszer is végrehajtja a kívánt műveletet. Szerencsére ez a jelenség többnyire csak a főmenüben érezteti hatását, a többi területen mérsékelt, visszafogottabb formában jelentkezik, de attól még észrevehető.

Mielőtt belevágnánk az újdonság tulajdonságainak vizsgálatába, vessünk néhány pillantást a beállításokra (magyar nyelvű menü a teszt idejekor elérhető legfrissebb firmware-ben sem volt).

 

A beállítások között minden szügséges opciót fellelünk ahhoz, hogy igényeinknek megfelelően testre szabhassuk a rendszert. Mielőtt ezt megtesszük, érdemes körülnézni az Xtreamer hivatalos weboldalán friss firmware után kutatva. Mi megtettük, így az Elvira a tesztek alatt a rendelkezésre álló legfrissebb szoftverrel felvértezve próbálta minél hatékonyabban venni az elé gördített akadályokat.

A firmware frissítés alkalmazásakor szokatlan módon azt javasolja a hivatalos magyar weboldal, hogy a firmware fájlt csomagoljuk ki egy USB-s adattárolóra, majd áramtalanítsuk a rendszert 10-15 percre. Ezek után a bekapcsolást követően tartsuk a bekapcsoló gombot lenyomva addig, míg a rendszer működéséről árulkodó kék LED ki nem alszik. Ha ezzel megvagyunk, elindul a frissítési folyamat, amelyről egy rövid videót is készítettünk.

Videók, filmek és feliratok

A videók és filmek esetében kirívó rendellenességre nem derült fény: a bevetett tartalmak mindegyikével megbirkózott az apró versenyző, legyen szó L5.1-es profilú MKV fájlról, DVD ISO állományról vagy akár 50 GB-os Blu-ray ISO állományról. Utóbbinál menü nem állt rendelkezésre, így annak működését nem tudtuk ellenőrizni. Érdemes megemlíteni, hogy akkor, ha a Blu-ray fájlhoz menüt is szeretnénk használni, a beállítások között a BD-Lite funkciót ki kell kapcsolni.

A tesztfájlok közül egyedül az FLV állományok esetében fordult elő, hogy a rendszer megtagadta a lejátszást, ettől eltekintve minden a lehető legsimábban ment. A feliratok kezelésével nem volt probléma, igaz, a formázott SRT állományokkal már meggyűlt a lejátszó baja: SRT fájlok esetén csak a dőlt formázással tudott mit kezdeni, a színezett, félkövér, illetve aláhúzott feliratok hagyományos, normál szövegként jelentek meg. SSA típusú felirat esetében még ennyi formázási lehetőség sem állt rendelkezésre.

A feliratok esetében a menüben egyébként meglehetősen széles körű testre szabhatóság áll rendelkezésre, ahogy az a fenti képen is látszik.

A feliratok és az audió sávok között könnyedén és gyorsan válthatunk, sőt, adott időpontra, illetve fejezetre is ugorhatunk filmnézés közben. A rendszer természetesen képes a félbehagyott film folytatására is: a videó elindításakor megkérdezi, hogy folytatódjon-e a lejátszás a korábbi pontról. A menük között videó minőséggel kapcsolatos általános beállítások is vannak, a távirányító "I" gombjának lenyomásával pedig az éppen lejátszott állomány tulajdonságairól kapunk rövid ismertetőt.

A többcsatornás audió tartalmak kezelésére szintén nem lehet panasz, ugyanis a DTS MA HD-től a True HD-n át a Dolby Digital Plus-ig mindennel megbirkózott az apró szerkezet. Még a DTS -> sztereó konverzió is hibátlanul ment. Egy apróságra azért felfigyeltünk: a Dolby Digital Plus állományoknál Bitstream módban recsegve, szaggatva jelent meg a hangszórókon a hang. Mivel 5.1-es állományról volt szó, így a hangtulajdonságokat 5.1-re állítottuk az Elvira menüjében, majd ezután örömmel tapasztaltuk, hogy megszűnt a recsegés, ami mind HD Audio, mind pedig "Don't Care" módban jelenkezett. Ilyesmi csak és kizárólag Dolby Digital Plus hangsávoknál fordult elő.

A videók lejátszásakor egyébként ugorhatunk időpontra, sőt akár 30 másodperccel, illetve 3 perccel előre, valamint a 10 másodperccel és 1 perccel történő hátrafelé ugrásra is van mód. A filmet előrefelé 0,8x-os, 1,1x-es, 1,2x-es, 1,5x-ös és 2x-es sebességgel hang mellett, 4x-es, 8x-os, 16x-os és 32x-es sebességgel pedig hang nélkül tekerhetjünk, visszafelé pedig 1,5x-ös, 2x-es, 4x-es, 8x-os, 16-os és 32x-es sebességgel lehet tekerni, persze ekkor már hang nélkül.

[bold]Képek és fotók

[/bold]

A képek és fotók kezelése kifogástalan volt. A filmekhez hasonlóan a rendszer lehetőséget ad a képek lista, bélyegkép és előnézet formájában történő megtekintésére. A diavetítés időköze állítható, csak úgy, mint az áttűnési effektek típusa. Fényképnézegetés közben természetesen háttérzene is szólhat. Utóbbi beállításokat a távirányító 6-os gombjával csalogathatjuk elő. Az adott fotóról a távirányító "I" gombjának lenyomása után szerezhetünk bővebb információt (EXIF adatok, stb).

Az általunk tesztelt állományok közül mindegyikkel megbirkózott a lejátszó, még a progresszív JPEG fotókkal is. Az animált GIF fájlok esetében ezúttal is csak az első képkocka jelenik meg, maga az animáció sajnos nem. Végül, de cseppet sem utolsó sorban érdemes még megemlíteni, hogy a fotók nagyíthatóak, méghozzá teljesen zökkenőmentesen.

Zenék

Zenelejátszás alkalmával a FLAC, OGG, APE, MP3, WMA és AIFF fájlok hibátlanul megszólaltak a hangszórókon, nem volt sem késés, sem egyéb rendellenesség. A specifikációs táblázatban található audió állományok mindegyikét teszteltük. Érdekességképpen egy M4A fájlt is megpróbáltunk lejátszani, ám nem jártunk sikerrel.

Az Elvira lehetőséget biztosít az M3U fájlok, azaz a lejátszási listák gyors és egyszerű szerkesztésére, ami jó hír - ehhez csak a távirányító nyolcas gombját kell lenyomni az adott M3U lista kitallózása után. Üröm az örömben, hogy tesztjeink alapján Gapless funkciót nem támogat a termék, azaz nem tudja szünet nélkül lejátszani az összetartozó trackeket, ami például több trackre osztott koncertfelvétel alkalmával jöhetne jól, hiszen így zavaró megszakítások nélkül lehetne meghallgatni a komplett albumot. Jó hír, hogy a lejátszó legalább nem csípi le a zenefájlok elejét, ellentétben egyik korábban nálunk járt riválisával. 

A lejátszó képes az egyes trackek ismétlésére, az összes track lejátszásának ismétlésére és az összes track véletlenszerű ismétlésére is.

Fájlkezelő

Az Elvira menüi között egy fájlkezelőt is találunk, amely a fájlok másolására, törlésére és átnevezésére szolgál. Fájlkezelő módban az adott adattárolón található összes fájl látszik, így kényelmesebben böngészhetünk a különböző tartalmak között. A nézet módot itt is megváltoztathatjuk, ahogy az a fenti utolsó képen is látszik. Az adott tartalmat a kedvencek közé is tehetjük, így legközelebb hamarabb, egyszerűbben megtalálhatjuk.

Hálózati képességek

Az Elvira nem rendelkezik sem beépített WiFi adapterrel, sem pedig Ethernet vezérlővel, így gyárilag nem képes hálózati kapcsolatot létesíteni. A hazai képviselettel konzultálva az is kiderült, hogy a terméket külső USB 2.0-s WiFi adapter segítségével sem lehet felruházni hálózati támogatással.

Sidewinder3 - Hardver

A második új asztali médialejátszó, a Sidewinder3 is egy tetszetős és informatív kartondobozban érkezett, amely ezúttal is követi az Xtreamer termékekre jellemző dizájnt, illetve színvilágot.

A sort egy gyors üzembehelyezési útmutató, valamint egy prospektus nyítja, rajtuk kívül azonban a termék tápadaptere, egy USB 3.0-s adatkábel, egy kompozit A/V kábel és a távirányító is megtalálható a dobozban, méghozzá egy kisméretű, ugyancsak fehér kartonból készült dobozka belsejében. A távirányítóhoz AAA formátumú alkáli elemeket kapunk, amelyeket természetesen tölthető ceruzaakkumulátorokkal is ki lehet váltani. Az eddigieken felül még kapunk két csavart is. Ezekkel a 2,5 colos bővítőhelyre rögzíthetjük a kiszemelt 2,5 colos HDD-t vagy az ugyancsak 2,5 colos formátumú SSD-t.

A feketében pompázó kisméretű asztali multimédia lejátszó előlapján az Xtreamer logón és egy bekapcsoló gombon kívül mást nem találunk. Sajnos ez a lejátszó is fényes fekete műanyag borítást kapott, amely az előlapot, valamint a termék jobb- és bal oldalát fedi. Ezen a felületen a porszemek és az ujjlenyomatok könnyedén meglátszanak, tisztításakor pedig nagy a veszélye annak, hogy karcok jelennek meg a kényes felületen.

A termék hátlapja már matt műanyagól készült és néhány szellőzőnyílást is tartalmaz. A hátlapon a komponens videó kimenet RCA csatlakozói mellett a kompozit A/V kimenet RCA csatlakozói is jelen vannak, tőlük balra pedig egy HDMI 1.4a videó kimenet és egy RJ45-ös Ethernet csatlakozó lapul. A sort egy optikai és egy koaxiális audió kimenettel folytatja a gép, a bal szélen pedig a tápcsatlakozót találjuk.

A Sidewinder3 tetején található bordázott felület hűtőbordaként funkcionál, a termék alján lévő szellőző pedig elég friss levegőt biztosít a gépnek. Tesztünk alkalmával úgy vettük észre, hogy a hűtés tökéletes, ugyanis a termék egyetlen ponton sem forrósodott, még hosszas izzasztás után sem.

A Sidewinder3 jobb oldalán csak a fényes fekete műanyag borítást láthatjuk, a bal oldal azonban már sokkal érdekesebb, itt ugyanis két USB 2.0-s port, valamint egy SD/MMC memóriakártya-olvasó helyezkedik el. A bal szélső csatlakozó egy USB 3.0-s host port, amelyen keresztül a Sidewinder3 noteszgéphez vagy asztali számígótéphez csatlakoztatható, így a benne elhelyezett adattárolót gyorsan megtölthetjük tartalommal. A belső bővítőhely egyébként SATA 3 Gbps-os és SATA 6 Gbps-os adattárolókat egyaránt fogad, méghozzá 1 TB-os maximális adattároló kapacitásig.

Az USB 2.0-s portok pendrive-okat, külső merevlemezeket és egyéb USB 2.0-s adathordozókat is fogadnak, sőt, még billentyűzet és egér csatlakoztatására is felhasználhatóak. A külső adattárolók FAT, FAT32, NTFS, EXT3 és HFS+ fájlrendszerre egyaránt alapozhatnak.

Az adattároló beszerelése rendkívül egyszerű: csak a képen látható műnyag lapkához kell rögzíteni az adott HDD-t vagy SSD-t, majd az egész szerkezetet be kell tolni a helyére, egészen kattanásig. Itt azért azt feltétlenül meg kell említenünk, hogy elsőre igencsak nehéz lesz levenni a műanyag fedőlapot a termékről, az ugyanis rendkívüli módon ragaszkodik a helyéhez. Ennél már csak az kellemetlenebb, ha a beszerelt 2,5 colos adattárolót valamilyen oknál fogva el kell távolítanunk: a kiszerelés renkdívül körülményes és nehéz, ugyanis a fedlapot nem lehet olyan stabilan megfogni, hogy azt megfelelő erővel, annak eltörése nélkül ki tudjuk pattintani a helyéről. A helyzetet rontja, hogy az első pár szétszedés alkalmával a SATA adat és tápcsatlakozók is nagyon ragaszkodnak egymáshoz, egyszóval a szerelés túlzás nélkül horror. Remélhetőleg úgysem kell ebből sportot űzni, legalábbis az átlagfelhasználóknak semmiképpen sem.

Maga az újdonság egyébként egy 750 MHz-en ketyegő Realtek RTD 1186-os SoC egységet rejt, ami 512 MB-nyi DDR3-as rendszermemóriával gazdálkodik. Hogy a vele felszerelt Sidewinder 3 végül jól vizsgázik-e? Nos, az a tesztekből kiderül, de mielőtt még ezekre rátérnénk, vessünk pár pillantást a termékhez mellékelt távirányítóra is.

A távirányító szerencsére ezúttal is matt műanyagból készült, amiért hatalmas piros pont jár. További jó hír, hogy a gombok egy ideig zölden foszforeszkálnak a sötétben, ha előtte elegendő fény éri őket. Itt persze nem kell olyan erős fényre számítani, mintha háttérvilágítás teljesítene szolgálatot az eszközön, de azért tény, hogy az ötletes megoldás néha-néha igazán jól jöhet.

A távkapcsolóról rosszat nem tudunk elmondani, a pozitívumokat pedig már felsoroltuk, így ideje, hogy továbblépjünk és a következő oldalon bemutassuk a Prodigy Black-et, amely alaphardver tekintetében megegyezik a Sidewinder 3-mal, így a szoftveres bemutatás alkalmával a két asztali médialejátszót egy kalap alá vesszük.

Előtte azonban érdemes még említést tenni az előző generációs, Sidewinder2 névre keresztelt kiadásról, ami a Sidewinder3-mal ellentétben nem Realtek RTL1186-os, hanem Realtek RTL1185-ös SoC egység köré épül. További különbség, hogy az előző generációs Sidewinder SoC egysége 512 MB-nyi helyett csak 256 MB-nyi DDR3-as rendszermemóriával gazdálkodik. A termékről korábban készített cikkünket itt találják az érdeklődők.

Most pedig folytassuk az ismerkedést, ezúttal a Prodigy Black-kel.

Prodigy Black - Hardver

Tesztünk utolsó klasszikus értelemben vett asztali médialejátszója a Prodigy Black. A Sidewinder3 alapjaira épülő termék rendkívül jól felszerelve, vonzó tulajdonságokkal érkezik, így mindenképpen nagy reményeket fűzünk hozzá és csak reménykedni tudunk abban, hogy be is váltja ezeket.

A szokásos dizájnt alkalmazó kartondoboz belseje a Prodigy Black mellett néhány tartozékot is rejt. Ezek között a tápadapter, egy USB 3.0-s adatkábel, egy kompozit A/V kábel és egy apró antenna egyaránt jelen van. A sort a jól ismert távirányító, valamint a hozzá tartozó elemek zárják. Pontosabban itt még nincs vége a tartozékok listájának, ugyanis kapunk egy visszazárható tasakot is, benne négy csavarral, amelyekkel a kiszemelt 3,5 colos HDD-t rögzíthetjük a számára készített műanyag fiókba.

A Prodigy Black a Sidewinder3-hoz hasonlóan ugyancsak Realtek RTD 1186-os sorozatú, egészen pontosan 1186X típusú SoC egységre alapoz, amelyhez ezúttal is 512 MB-nyi DDR3-as rendszermemóriát társítottak a mérnökök. 

A lejátszó előlapján a bekapcsoló gomb mellett egy memóriakártya-olvasó kapott helyet. A hátoldalon a beépített 802.11 b/g/n típusú WiFi adapter antennáján kívül két USB 2.0-s portot, egy USB 3.0-s slave portot, valamint komponens és kompozit A/V kimenetet, optikai és koaxiális audió kimenetet, illetve egy Ethernet portot és egy 1.4a típusú HDMI portot látunk. A sort a jobb oldalon elhelyezkedő koaxiális antennacsatlakozók zárják.

Jól látható különbség, hogy a Sidewinder3-mal ellentétben itt már gyárilag is kapunk WiFi adaptert, valamint a repertoár egy DVB-T tunert is tartalmaz, ami sokak számára jóhet jól, mivel az egységgel a digitális földfelszíni sugárzású televízió és rádió adások vételére, illetve rögzítésére is van mód.

A Prodigy Black oldallapjain semmi említésre méltó sincs, itt csak a szálcsiszolt alumíniumból készült borítás igényes kivitelezését csodálhatjuk meg.

Az asztali médialejátszó tetején egy Xtreamer logó bújik meg, az alján pedig néhány szellőzőt találunk.

Az előlap jobb oldalán egy fiókot alakítottak ki a vállalat tervezői, amely 3,5 colos adattároló beszerelésére ad módot. Az adott merevlemezt fejjel lefelé kell a fiókba pakolni, majd a mellékelt négy csavar segítségével rögzíteni is érdemes.

Ennek megfelelően nem is húzzuk tovább az időt felesleges szövegeléssel: a következő oldalon végre lerántjuk a leplet a Sidewinder3 és a Prodigy Black szoftveres képességeiről.

 

Sidewinder 3 és Prodigy Black - Szoftver

Mindkét lejátszó azonos kezelőfelülettel ellátott menüt alkalmaz, amelyben csak egyetlen lényeges különbséget fedezhetünk fel: a Prodigy Black esetében DVB-T menü is rendelkezésre áll, mind az alkalmazások között, mind pedig a beállítások között. Ettől eltekintve mindkét asztali médialejátszó ugyanazt kínálja, már ami a multimédiás képességeiket illeti. Pontosan ezért bátorkodtunk egy kalap alá venni őket.

Mielőtt azonban beleásnánk magunkat a képességek bemutatásába, ismerkedjünk meg az asztali médialejátszók beállítási lehetőségeivel. Elsőként vegyük szemügyre, milyen beállítási lehetőségeket kínál a Sidewinder3.

Íme:

 

 

 

Pozitívum, hogy a termék az Elvirával ellentétben immár teljes egészében magyar felhasználói kezelőfelülettel rendelkezik. Mivel a Prodigy Black is ugyanezt a szoftvert használja, így előbbi állítás rá is vonatkozik. A Sidewinder3 és a Prodigy Black menüje között egyébként összesen egy menüpontnyi különbség van: a fenti 8 menüponton kívül a Prodigy Black tartalmaz egy kilencediket is, amely a DVBT beállításokat tárja elénk.

Íme:

Itt állíthatjuk be, hogy a manuális adásrögzítés, vagy inkább az időzített rögzítés élvezzen-e elsőbbséget, de ezzel együtt a felvétel célját is módosíthatjuk, ugyanis nem csak a beszerelt 3,5 colos adattárolóra, hanem USB-s külső adathordozóra is készíthetünk felvételeket.

Videók, filmek, feliratok

A Sidewinder 3 és a Prodigy Black egyaránt jól teljesítettek a videókkal, filmekkel és feliratokkal kapcsolatos tesztek alkalmával. A különböző tartalmak lejátszása nem okozott problémát, legyen szó magas bitrátájú mkv fájlokról vagy akár DVD, illetve Blu-ray lemezkép-fájlokról. Egyedül néhány FLV típusú videóval gyűlt meg a termékek baja, igaz, ezeket a fájlokat az Elvira sem tudta lejátszani.

A bitráta teszt hasonlóan zárult, mint az Elvira esetében: a 40 Mbps-os bitrátájú tesztfájllal hibátlanul megbirkóztak a versenyzők, de a 70 Mbps-os tartalomba sajnos már beletört a bicskájuk. A többcsatornás audió kezeléssel kapcsolatos tesztek szintén pozitív végeredménnyel zárultak, igaz, a Dolby Digital Plus fájlnál Bitstream módban alapbeállítás használatával (HD Audió, illetve Don't Care mód) recsegett, szaggatott a hang, de ahogy átállítottuk 5.1-re a beállítások között található opciót, a hiba eltűnt. Egyéb tesztfájloknál HD Audió és "Don't care" módban egyaránt tökéletes volt a hang, attól függetlenül, hogy az adott tartalom 5.1 vagy 7.1 csatornás volt-e.

A feliratok esetében az alap funkciók tökéletesen működtek: a felirat mérete, színe, körvonala, karakterkódolása és pozíciója egyaránt állítható és feliratmegjelenítési problémákat sem tapasztaltunk. Az srt típusú feliratfájlok esetében működött a dőlt és az aláhúzott formázási mód, az SSA tartalmaknál azonban nem. A színesre formázott szöveget egyik felirattípusnál sem jelenítette meg a rendszer - sem a Sidewinder3, sem pedig a Prodigy Black esetében.

A videók esetében ugorhatunk időpontra, sőt akár 30 másodperccel, illetve 3 perccel előre, valamint 10 másodperccel és 1 perccel történő hátrafelé ugrásra is van mód. A filmet előrefelé 0,8x-os, 1,1x-es, 1,2x-es, 1,5x-ös és 2x-es sebességgel hang mellett, 4x-es, 8x-os, 16x-os és 32x-es sebességgel pedig hang nélkül tekerhetjünk, visszafelé pedig 1,5x-ös, 2x-es, 4x-es, 8x-os, 16-os és 32x-es sebességgel lehet tekerni, persze ekkor már hang nélkül.

[bold]

Zenék[/bold]

A zenék esetében nagyjából ugyanaz a helyzet, mint amit az Elvira szoftveres leírásánál említettünk: van M3U támogatás, szerkeszthetőek a lejátszási listák, lehet fájlokat folyamatosan ismételve, egyenként ismételve és véletlenszerűen ismételve is lejátszani, de normál módon, ismétlés nélkül, sorrendben is lejátszható egy-egy könyvtár tartalma. Az M4A típusú fájlok kivételével minden népszerű formátummal megbirkóztak a versenyzők (MP3, VAW, VMA, FLAC, APE, AIFF, OGG), viszont a Gapless funkciót ők sem támogatták, azaz nem tudják a trackeket szünet nélkül egymás után fűzni.

[bold]Fotók

[/bold]

A képnézegetési tulajdonságok ugyancsak megegyeznek az Elviráéval: vannak áttűnési effektek, szabályozható a diavetítás alkalmával az egyes képek megjelenítése között eltelt idő, valamint lehetőség van a képek elforgatására, információik megjelenítésére és megekintésük közben háttérzene hallgatására is. A különböző opciókat a távirányító 6-os gombjával lehet előcsalogatni, a képpel kapcsolatos információkat pedig az "I" gomb lenyomása után tárja elénk a rendszer.

Az animált GIF fájlok ezeknél a lejátszóknál sem jelentek meg mozgókép formájában, csak és kizárólag az első képkockát lehetett megtekinteni. A progresszív JPG és a nagyfelbontésú JPG fájlok hibátlanul megjelentek, igaz, utóbbiaknál hálózaton keresztül történő megtekintés alkalmával már volt pár másodpercnyi gondolkodási idő, mielőtt megjelent volna az adott fotó.

Összességében tehát elégedettek vagyunk a multimédiás funkciókkal.

Fájlkezelő

A Sidewinder3 és a Prodigy Black is kínál fájlkezelőt, ami a különböző fájlok és könyvtárak másolására, törlésére, illetve átnevezésére ad lehetőséget. A funkció kényelmesen, egyszerűen használható, ahogy azt már az Elviránál is leírtuk.

Internetes tartalmak és Android 2.2

A YouTube, FlickR, Picasa és internetes rádió szolgáltatások hibátlanul és zökkenőmentesen működtek, viszont a Facebook szolgáltatással most is meggyűlt a bajunk: a normálisan beállított hálózati kapcsolat és a hibátlanul működő internet kapcsolat ellenére sem lehetett belépni a Facebookra, csak úgy, mint korábbi tesztjeinknél. Ezúttal SSL HandShake Fail hibaüzenet jelent meg a Facebook weboldalának megnyitásakor Prodigy Black és SideWinder3 esetében egyaránt.

A rendszerek - Sidewinder3 és Prodigy Black - beépített webböngészővel is rendelkeztek, amely a korábbi tapasztalatainkhoz képest most rugalmasabban, használhatóbban működött, igaz, az egyes weboldalak betöltődése még így is lassú, a Flash támogatásról pedig le kell mondanunk. Szükségmegoldásként hasznos a szolgáltatás, ha például csak egy híroldalra szeretnénk gyorsan fellátogatni anélkül, hogy asztali számítógépünket bekapcsolnánk. Más kérdés, hogy okostelefonunk segítségével ezt gyorsabban is megtehetjük, igaz, csak kompromisszumokra kényszerítő, apró képátlójú LCD kijelző alkalmazása mellett.

A repertoárban természetesen az Android 2.2-es kiadása is helyet kapott, ami több hasznos alkalmazást kínál, sőt, a piactéren keresztül friss alkalmazásokkal is bővíthető.

AirPlay funkció

Ennek a Mac konfigurációk, illetve az iOS alapú mobil eszközök tulajdonosai örülhetnek, pontosabban csak örülhetnének, ha működne. A funkciót a szolgáltatások között engedélyezhetjük, majd ezután az iTunes vagy az adott mobil eszköz beépített zenelejátszó alkalmazása már észre is veszi a hálózaton az AirPlay-képes Sidewinder 3-at, illetve Prodigy Black-et. A lejátszás látszólag el is indul, majd megáll és nem történik semmi.

Ha a funkciót korábban már engedélyeztük, akkor az AirPlay-képes eszközök listájában meg sem jelenik se a Prodigy Black, se a Sidewinder 3 - a helyzeten csak akkor változtathatunk, ha az adott médialejátszó menüjében ki-, majd bekapcsoljuk az AirPlay szolgáltatást. Ekkor ugyan megjelenik az adott médialejátszó az AirPlay-képes eszközök listájában, de a funkció továbbra sem üzemel.

Rövid tesztünk alkalmával az AirPlay funkciót egy AirPlay-képes Harman/Kardon házimozi erősítővel is kipróbáltuk, amelynél teljesen tökéletesen működött is a funkció. Egyszóval nem a mi infrastruktúránkban, hanem a két Xtreamer médialejátszó szoftverében kell keresni a hiba okát.

Transmission és saját torrent szoftver

A Sidewinder 3 és a Prodigy Black esetében jelen van a Transmission és egy saját torrent szolgáltatás is a repertoárban. Utóbbi felülete elérhető, de igazából használhatatlan. Konzultálva a hazai képviselettel kiderült, hogy ez azért van, mert nem találták kielégítőnek jelenlegi állapotában a saját szoftverüket, és ezért a Transmission is felkerült a gépekre előtelepítve, mint torrent kliens. Bár elsőre nem egyértelmű, ezt úgy érjük el, hogy a böngészőben a 9091-es porton csatlakozunk az Xtreamer lejátszónkhoz (http://Prodigy IP címe:9091). Innentől kezdve minden adja magát. Sajnos mi csak az alap klienssel próbálkoztunk, így egyelőre nincsenek komoly tapasztalataink a Transmission-nel.

[bold]Webes távirányító és webes kezelőfelület

[/bold]

A két újdonsághoz a korábban már megismert webes távirányító is jár, ami mind PC, mint pedig mobil eszközök esetében jól jön. A webes távirányítót úgy érjük el, ha az adott asztali médialejátszó IP címét a PC vagy mobil esköz webböngészőjébe beírjuk. Ekkor az alábbi látvány tárul elénk:

Itt a távirányító mellett egyéb funkciókat is elérünk, illetve beállíthatunk, sőt, a médialejátszóhoz kapcsolt adattárolók és a belső adattároló tartalma is elénk tárulhat. A webes távirányító kezelése összességében egyszerű és hatékony, válaszideje azonban tesztjeink szerint picivel hosszabb, mint a normál infra távirányítóé, de ennyit igazán áldozhatunk a kényelem oltárán. A funkció  iOS alapú és Android alapú mobil eszközökön is elérhető, ami sokak számára lehet jó hír.

DVB-T tuner, a Prodigy Black kiváltsága

A Prodigy Black esetében a DVB-T tuner egy hatalmas áldás, ugyanis nem csak hogy könnyű működésre bírni, de remek képminőséget is kínál. A beállítások között a TV régiót Magyarországra kell állítani, majd ezután az Automatikus csatornakeresés kiválasztásával hamarosan megjelennek az adott körzetben fogható, digitális földfelszíni sugárzású HD televízió és rádió adások.

A rendkívül gyors és egyszerű beállítás után még némi finomhangolás elvégzésére azért szükség lesz, ha ezt előzőleg nem tettük volna meg. A beállítások között ki kell választani a rögzítés célját (USB vagy HDD), majd el kell döntenünk azt is, hogy az időzített felvétel vagy a manuális felvétel élvezzen-e priorítást. Amennyiben ezekkel megvagyunk, már használatba is vehetjük a rendszert.

A manuális rögzítés mind rádiós, mind pedig televíziós adások esetében hibátlanul működött, ám az időzített rögzítés már nem indult el az előzőleg beállított időpontban, akárhogy is próbáltuk. A priorítást előzőleg az időzített felvételeknek adtuk, a rögzítés céljaként pedig próbáltuk az USB-s adattárolót és a teljesen üres HDD-t is megadni - a helyzet sehogy sem változott, így csak a manuális felvételt tudtuk kipróbálni.

Az apró kellemetlenséget hamar elfeledtük, ugyanis a TimeShift funkció hibátlanul üzemelt és az elektronikus műsorújságra (EPG) sem lehetett egy rossz szavunk sem. A Teletext funkció szintén szépen üzemelt, csak úgy, mint a többi funkció (csatornaváltás, forrásváltás, manuális felvétel), így összességében elégedetten kapcsoltuk ki a Prodigy Black-et.

Az időzített felvételekkel kapcsolatos malőrt remélhetőleg hamar kijavítják a szoftverfejlesztők, akkor aztán teljesen hibátlan és tökéletesen használható lesz a DVB-T funkció. Arra persze nem árt felkészülni beltéri, tetőantenna nélküli vétel esetén, hogy a mellékelt apró antenna esetenként kevés lesz az akadozásmentes, jó minőségű adás vételéhez. Ebben az esetben erősítős szobaantennára lesz szükség - esetünkben is ez volt a helyzet. 

 

 

  

Ultra 2 - Hardver

Az új asztali médialejátszók után vessünk pár pillantást az Xtreamer legfrissebb HTPC konfigurációjára, amely nem túl meglepő módon az Ultra 2 nevet kapta.

Ez a modell is a szokásos egyendobozban érkezett meg hozzánk. A doboz  ismertetőjének, illetve a tesztet megelőző tájékozódásnak köszönhetően már nagyjából tudtuk, mire számíthatunk az újdonsággal kapcsolatban, az azonban meglepetés volt, hogy pontosan milyen tartozékokat rejt a doboz. Nézzük is meg!

Szerencsére ehhez a termékhez kapunk egy HDMI kábelt, amiért piros pont jár. Rajta kívül a notebook stílusú külső tápadaptert és a hozzá tartozó tápkábelt rejti a doboz, plusz megtaláljuk még itt a HTPC talpát, a távirányítóját és a távirányítóhoz tartozó AAA formátumú elemeket is. Mivel a hátlapi portok között nincs D-Sub port, amit még manapság is sokan előszeretettel használnak, így a gyártó egy DVI->D-Sub átalakítót is mellékel az Ultra 2-höz. A sort ezúttal is egy visszazárható tasak zárja, amelyben két darab apró csavar lapul. Sajnos telepítő lemezt nem kapunk a termékhez, ami negatívum, ha éppen nincs másik PC a közelben, amellyel le tudjuk tölteni az adott operációs rendszerhez szükséges drivereket.

Az Xtreamer Ultra 2 igazán tetszetősre sikeredett, de azért megint hangot kell adnunk nemtetszésünknek is: az előlapon és a szellőzőkkel ellátott tetőlapon fényes fekete borítással ellátott műanyaglapokat találunk. Az előlap egyébként a bekapcsoló gombon kívül két USB 2.0-s portot is rejt, alattuk pedig két matrica hirdeti, hogy pontosan milyen konfigurációval van dolgunk.

A hátlapon további két USB 2.0-s és két USB 3.0-s port vár minket, alattuk pedig egy mikrofon bemenet és egy fejhallgató kimenet tanyázik. Az USB 3.0-s portok egy Etron EJ168 típusú USB 3.0-s vezérlőre kapcsolódnak. A sort egy optikai audió kimenettel folytathatjuk, majd őt egy RJ45-ös GbE port, egy HDMI 1.4a videó kimenet és egy DVI port követi. Legfelül a beépített 802.11 b/g/n WiFi adapter antennája mered az ég felé. Ugyan nem látszik, de a kínálat részét képezi még egy Bluetooth 2.1-es adapter is, ami okostelefonokhoz és egyéb, Bluetooth-képes eszközökhöz egyaránt jól jön.

 

Az Xtreamer Ultra 2 alumíniumból készült háza hatalmas passzív hűtőbordaként funkcionál, igaz, a rendszerben egy apró ventilátor is szolgálatot teljesít, amelynek inkább motorhangja van, sem mint szélzaja. 30-50 centiméteres távolságból jól hallható a légkeverő motorjának zaja, de ez nem zavaró, főleg, ha közben zene is szól. Filmnézés közben csak is csendes jeleneteknél figyelhetünk fel a ventilátor zajára, de csak akkor, ha kifejezetten erre szeretnénk figyelni.

Az Xtreamer Ultra 2 teteje levehető: tulajdonképpen a tetőlaphoz kell rögzítenünk a kiszemelt 2,5 colos SSD vagy HDD meghajtót, majd a tetőlappal együtt a helyére tolhatjuk azt, csakúgy, mint a Sidewinder3 esetében. Itt azért a tetőlapnak van jól megfogható széle is, így a szétszedés lényegesen egyszerűbb, még akkor is, ha adattárolóval együtt kell kihúznunk a tetőlapot a helyéről.

A jobb oldali képen látszik a hűtőborda is, ami az NM10 Express lapkakészletet, az Intel Atom D2700-as processzort és valószínűleg a GeForce GT 520M videokártyát is hűti. A rendszer ezeken kívül 4 GB-nyi DDR3-as memóriával, valamint egy 32 GB-os SATA SSD meghajtóval is fel van szerelve - utóbbin előtelepített XBMC operációs rendszer található, azaz 2,5 colos adattároló nélkül is tökéletesen használható a pici HTPC. A rendszermemória DDR3-1066 MHz-en ketyeg, méghozzá CL7-7-7-20 CR2-es időzítés mellett. A 4 GB-nyi DDR3-as rendszermemória egyetlen So-DIMM modul formájában áll rendelkezésre.

A GF119-es GPU 2D módban 270 MHz-es magórajelen ketyeg, így a 48 CUDA mag esetében 540 MHz-es órajel áll rendelkezésre. 3D módban a GPU magórajele már 740 MHz-re ugrik, így a CUDA magok 1480 MHz-en üzemelnek. Ezzel egy időben a 64-bites adatsín végén lógó 512 MB-nyi DDR3-as fedélzeti memória végig 810 MHz-es effektív órajelen működik, így 12,8 GB/s-os memória-sávszélességet biztosít.

Gigabites Ethernet vezérlőből egy Realtek RTL 8111E modell került az alaplapra, a lehető legjobb hangzásról pedig a GF119-es GPU audió vezérlője, valamint egy Realtek ALC892-es integrált audió vezérlő gondoskodik. A sort a 150 Mbps-os sávszélességet kínáló Atheros AR9002WB-1NG 802.11n WiFi adapter zárja.

Az újdonsághoz mellékelt talp felszerelése egyszerű, az általa kínált stabilitás pedig tökéletes. A talpnak köszönhetően nem csúszkál a PC: még akkor sem mozdul el, ha benyomjuk a bekapcsoló gombot.

A dizájnnal, a felépítéssel és az anyagminőséggel kapcsolatban egy rossz szavunk sem lehet. Hogy a Cedar Trail alapú apró szórakoztatóközpont szolgáltatások, hűtés és multimédiás képességek tekintetében is vonzó lesz-e? Nos, ez a következő oldalon mindenképpen kiderül.

 

Ultra 2 - Szoftver és néhány teszt

Az Ultra 2 gyárilag egy Linux alapú XBMC operációs rendszerrel érkezik, amely kifejezetten multimédiás felhasználásra készült. A szoftver tökéletes, ha éppen ki szeretnénk kapcsolódni: például élvezni szeretnénk kedvenc zenéinket, képeinket vagy filmjeinket, sőt, a program még az aktuális időjárás ellenőrzésére is lehetőséget ad. Ha ennél többre vágyunk, akkor a 2,5 colos bővítőhelyre egy HDD vagy SSD meghajtót kell beszerelnünk, majd a BIOS-ban a Boot sorrendet átállítva már mehet is fel rá a kiszemelt operációs rendszer. Esetünkben a Windows 7 Professional 64-bites kiadására esett a választás, így az alábbiakban a vele szerzett tapasztalatokat is megosztjuk. Persze csak azután, miután az XBMC képességeiből ízelítőt adtunk. Vágjunk is bele!

A 32 GB-os mSATA SSD-n lapuló XBMC operációs rendszer

Az XBMC előtelepítve érkezik, ám a beállítására mindenképpen szentelnünk kell néhány percet, ha azt szeretnénk, hogy életre keljen a vezetékes vagy vezeték nélküli hálózat, illetve audió rendszerünket és képességeinek megfelelően kezelje a rendszer.

Itt mi a magunk részéről bele is futottunk némi kellemetlenségbe, és nem csak az audió beállítások kapcsán, hanem a vezetékes hálózati kapcsolat beállításakor is. A fix IP címet megadva a DNS szervert semmiképpen sem akarta alkalmazni a rendszer: a tulajdonságokban mindig a 127.0.0.1-es IP jelent meg DNS szerverként, akármit is állítottunk be előtte. Ennek megfelelően Internetkapcsolat nem volt. Egy gyors szoftverfrissítés és némi trükk alkalmazása után átlendültünk a nehézségeken: a szoftverfrissítés után a három DNS szerver opcióhoz megadtunk ugyanazt az IP címet, így a tulajdonságoknál ugyan még mindig 127.0.0.1-es IP jelent meg aktuális DNS szerverként, de Internetkapcsolat már legalább volt. A dolog előtt azóta is értetlenül állunk.

Az audió beállítások esetében is volt némi probléma, ugyanis frissítés után a beállítások menü audió részlegében az aktuális beállítások mellett már nem volt hang. Akármelyik opciót is választottuk, a HDMI-n kapcsolódó házimozi erősítő néma maradt. Egy pár perces kutatás eredményeként megtaláltuk a problémára a megoldást, ugyanis sajnos - vagy inkább szerencsére - nem csak mi, hanem mások is belefutottak már eme hibába. A kicsit döcögős indulás után végre kipróbálhattuk magát az XBMC-t is, ami hamar elfeledtette velünk a kellemetlenségeket.

A zenék, filmek és fotók kezelése tökéletes, mindent hibátlanul lejátszott a rendszer. A 40 Mbps-os bitrátájú teszt tartalom meg sem kottyant neki, de a 70 Mbps-os fájl kiválasztása után egy rövid időre eltűnt a kép, majd a főmenüben találtuk magunkat. A fotók esetében minden állomány kezelése hibátlan volt, egyedül a szokásos vesszőparipánk, az animálit GIF fájl jelentett problémát a rendszernek: csak az első képkocka megjelenítésére volt hajlandó, a többit figyelmen kívül hagyta.

Az XBMC filmek esetében 2x, 4x, 8x, 16x és 32x-es tekerést engedélyez  a rendszer előre és hátra, hang nélkül. XBMC alatt különböző videó beállításokat módosíthatunk a Windows Start gomb megnyomásával, sőt, könyvjelzőt is létrehozhatunk, valamint a feliratok között is válthatunk. Utóbbit dedikált távirányító gombokkal is megtehetjük, sőt, audió csatornát is válthatunk az erre szolgáló távirányító gombbal.

A rendszer az aktuális tartózkodási helyünk beállítása után időjárással kapcsolatos információkat is kínál, amelyek elég pontosak. A magyar nyelvű kezelőfelülettel még vannak bajok -  például "Chance of vihar" kifejezés - de ez nem az Xtreamer, hanem az XBMC fejlesztőinek a hibája.

A zenék esetében szintén kellemesen csalódtunk, ugyanis a különböző tartalmak lejátszása ezúttal is hibátlan volt. Egyedüli problémánk, hogy a Gapless lejátszási mód ennél a szoftvernél sem működött, azaz a rendszer nem tudja a trackeket szünet nélkül egymás mögé fűzve lejátszani. A többcsatornás audió támogatás tökéletesen üzemelt - itt a GeForce GT 520M vezérlő audió képességeire hagyatkoztunk, amelyekre nem lehet panasz.

[bold]Windows 7 is került a Cedar Trail platformra, igaz, nem gyárilag, csak utólag

[/bold]Az Xtreamer Ultra 2 esetében egy SATA 3 Gbps-os Kingston SSD meghajtót alkalmaztunk, amelyre a már említett operációs rendszert telepítettük. Az apró HTPC-hez sajnos nem jár semmiféle telepítő lemez, így a drivereket magunknak kell letöltetnünk, méghozzá innen, majd egy pendrive-ra, illetve külső merevlemezre másolva könnyedén felhasználhatjuk őket. Ez a megoldás látszólag kényelmetlen, de mivel úgyis első dolgunk lenne friss driverek után nézni, így nem tragédia. Kivéve, ha éppen nincs a közelben másik PC, amivel a driverek letöltését megoldhatjuk, na akkor viszont kellemetlen a telepítő lemez hiánya.

A Windows 7 Professional 64-bites változata hamar felkúszott a rendszerre, a driverek és a különböző szoftverek telepítése sem emésztett fel sok időt, azaz a Cedar Trail platform egy gyorsabb SSD meghajtóval egyáltalán nem teljesít olyan tragikusan, mint azt sokan gondolnák. Ha már feltelepítettük a Windows 7 Professional x64-es kiadását, gyorsan elvégeztünk néhány olyan tesztet, amelyek eredményei sokakat érdekelhetnek. Persze a következő oldalon szereplő tesztekben az Ultra 2 is szerepelni fog, de már nem Windows 7-es, hanem a gyári, XBMC operációs rendszer használata mellett. Így az alábbiakat tekinthetjük egyfajta érdekes kitérőnek, ami sok kérdésre választ adhat.

Boot idő

Az Xtreamer Ultra 2 esetében megvizsgáltuk, hogy mennyi idő kell a rendszer elindulásához és leállításához. A bekapcsoló gomb megnyomása utáni 37. másodpercben már használható is volt a Windows 7, míg a kikapcsolás folyamata a gombnyomástól számított 12. másodpercig tartott. Ezeket az eredményeket a következő oldalon, az összesített teszt esetében ismét fel fogjuk használni.

Fogyasztás üresjáratban és extrém terhelés alkalmával

Ezek után kíváncsiak voltunk rá, hogy üresjáratban, valamint maximális terhelés alkalmával hogyan alakul a termék fogyasztása. Kikapcsolt állapotban 0,8 wattot mértünk, üresjáratban pedig 22,3 wattot kért a pici rendszer. Az Intel Atom D2700-as processzort Prime 95-tel, a GeForce GT 520M típusú mobil videokártyát pedig Furmarkkal terhelve 50,4 wattos maximális fogyasztást sikerült elérnie az Ultra 2-nek, igaz, ekkor már a GPU és a CPU is forrósodott.

Videók lejátszása DXVA támogatás mellett

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy Media Player Home Cinema alatt hogyan teljesít a GT 520M típusú videokártyával ellátott Cedar Trail platform, így néhány videó lejátszása közben megnéztük, hogyan alakul a processzorterhelés és ezzel egy időben a rendszer fogyasztása. A legfrissebb drivereket és szoftvereket alkalmaztuk, DirectX-ből is a legfrissebb kiadás teljesített szolgálatot a tesztrendszeren.

Ahogy az a fentiekből is kiderül, szépen működött a DXVA támogatás minden videó esetében, már ami a H.264-es és WMV alapú tartalmakat illeti. A YouTube videó esetében már nem volt ennyire rózsás a helyzet: az 1080p-s felbontású tartalom sajnos be-beszaggatott Google Chrome alatt a legfrissebb Flash Player plugin használata mellett is.

Egyéb apró tesztek, pusztán érdekességként

Az Xtreamer Ultra 2 esetében - ha már feltelepítettük a Windows 7 Professional x64-es kiadását - néhány egyéb apróbb tesztet is elvégeztünk annak érdekében, hogy némi képet adhassunk a konfiguráció egyéb képeségeivel kapcsolatban.

A SunSpider tesztjében a Google Chrome legfrissebb kiadásával 758,9 ms alatt futott le a teszt, míg a Firefox legfrissebb kiadása 703,8 ms alatt végzett a megmérettetéssel.

Ezek után a 3DMark Vantage következett, amelyben a termék P1706 pontot szerzett. Ez 1598 pontos GPU eredményt, illetve 2141 pontos CPU eredményt jelent. Nem túl acélos értékek, de a korábbi tesztek alapján ez már aligha meglepő.

BIOS

Az Xtreamer Ultra 2 UEFI alapú, egérrel és billentyűzettel egyaránt vezérelhető BIOS-szal érkezik. Mivel Cedar Trail Atom alapú konfigurációról van szó, tuning szolgáltatásokra ne számítsunk, de ettől eltekintve minden szükséges beállítás rendelkezésre áll. No, de beszéljen helyettünk inkább az alábbi videó:

 

Sebesség- és fogyasztástesztek

Ahogy az lenni szokott, ezúttal is megvizsgáltuk az egyes asztali médialejátszókat hálózati sebességek és fogyasztás tekintetében, sőt, néhány extra tesztet is bevetettünk annak érdekében, hogy még részletesebb kép születhessen.

Csatlakoztatott USB 2.0-s külső HDD kikapcsolásának kérdése

Sokak számára fontos szempont, hogy a médialejátszóhoz kapcsolt USB 2.0-s HDD-t kikapcsolás után lekapcsolja a rendszert, ugyanis éjszaka, a sötétben zavaró fénye tud lenni egy 2,5 colos formátumú külső adattárolónak, főleg, ha WD Passport sorozatú modellről van szó, amelynél a LED erős fehér fényével tájékoztat minket a HDD működéséről, illetve arról, hogy áram alatt van-e a szerkezet.

A gyors teszt alapján egy kivételével mindegyik rendszer lekapcsolta az 500 GB-os WD Passport mobil merevlemezt, azaz az Elvira, a Sidewinder 3 és a Prodigy Black jelesre vizsgázott. Az Ultra 2 esetében több USB portot is próbáltunk, de egyiket sem áramtalanította a rendszer. A BIOS-ban nem találkoztunk olyan beállítással, amely eme funkciót szabályozná.

[bold]Melyik rendszer milyen gyorsan indul?

[/bold]

Lemértük azt is, hogy kikapcsolt állapotból, egy előzetes áramtalanítást követően melyik asztali médialejátszónak mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy szoftverét betöltse és elkezdjen reagálni távirányítón keresztül adott parancsainkra. Az alábbi kis diagram lerántja a leplet a tényekről. Íme:

Az Ultra 2 esetében - ahogy azt korábban már ígértük - az XBMC és a WIndows 7 alatt mért értékeket is feltüntettük. Igaz, a kettő között szinte csak minimális különbség van. Hiába, normális sebességű SSD-vel gyorsan indul a Windows 7 is. A mezőny leggyorsabbja természetesen a karcsúsított szoftvert futtató Elvira lett, míg a második helyre a Sidewinder 3 futott be. A legnehezebb helyzetben a Prodigy Black volt, amely sok időt vesztett a WiFi adapter érzékelésével, meg a DVB-T szolgáltatás elindításával.

Nagyjából papírforma szerint alakultak az eredmények, viszont az mindenképpen meglepő volt, hogy a Windows 7 és az XBMC betöltéséhez nagyjából ugyanannyi időre volt szüksége az Ultra 2-nek.

Górcső alatt a hálózati sebesség kérdése

A négy versenyző közül három rendelkezett vezetékes hálózati adapterrel, így ezeket természetesen ki is próbáltuk. Első körben több kisebb és egy nagyobb fájlt másoltunk PC-ről az egyes konfigurációk beépített merevlemezére, majd ugyanezt a műveletet egy rendszer újraindítást követően visszafelé is megismételtük. Az így kapott eredményekről az alábbi diagramok adnak képet:

Az eredmények összességükben nem szokatlanok, igaz, az Ultra 2-től picivel jobb teljesítményt vártunk volna. Egy-egy másolás alkalmával a tempó 80 MB/s-ról indult, majd szépen lassan leesett 30-40 MB/s köré, míg végül beállt a fentebb is látható átlagsebesség.

A tesztelt termékek közül 802.11 b/g/n típusú WiFi adapterrel csak az Ultra 2 és a Prodigy Black rendelkezett: előbbinél 6-8 MB/s körüli, utóbbinál pedig 1,8-3,5 MB/s közötti sebességet mértünk egy-egy fájlmásolási teszt alkalmával.

Vezetékes hálózati adatátviteli sebességek extrém terhelés mellett

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy miként alakul a hálózati sebesség, ha az adott asztali médialejátszón elkezdünk egy 25 GB-os Full HD Blu-ray filmet lejátszani, majd ugyanezt a filmet egy PC-n is megnyitjuk - természetesen az adott asztali médialejátszó beépített adattárolójáról. Ezek után a fenti tesztben szerelpő 3,88 GB-os fájlt elkezdjük egy második PC-ről a lejátszó belső adattárolójára másolni és figyeljük, hogy a filmek akadás nélkül futnak-e tovább, valamint lemérjük, hogy ilyen körülmények között mennyi időre van szükség a másolás befejezéséhez.

A Prodigy Black esetében 48 perc 25 másodperc kellett a feladat teljesítéséhez és a másolás alatt mind a lejátszórón, mind pedig a PC-n akadozás nélkül futtott a Full HD film, a prioritások tehát tökéletesek voltak, de a Sidewinder3 ugyanezt a megmérettetést furcsa módon 11 perc 18 másodperc alatt teljesítette. Az XBMC alapú Ultra 2 esetében a másolás megkezdésekor a HTPC-n futó film azonnal megállt, a kapcsolódó PC-n pedig csúnyán elkezdett akadozni. Ilyen körülmények mellett 5 perc 54 másodperc kellett a fájl átmásolásához. Érdekesség, hogy a másolás végeztével a filmek szépen, akadás nélkül kezdtek el futni mind a lejátszón, mind pedig a PC-n. Tudjuk ezek elég extrém körülmények, de ha többen használjuk egy háztartásban a gépet, akkor sosem lehet tudni, hogy amíg mi mozizunk a többiek mit csinálnak.

Adatátviteli sebességek USB 3.0 Slave porton keresztül

A fentiekből jól látszik, hogy a Sidewinder3 és a Prodigy Black esetében a mérnökök nem véletlenül tették le a voksukat az USB 3.0 Slave port alkalmazása mellett, amelyen keresztül egyszerűen és gyorsan PC-hez kapcsolható az adott médialejátszó. Hogy ez miért jó? Azért, mert így a médialejátszó belső adattárára úgy másolhatunk különböző tartalmakat, mint ha csak egy egyszerű külső merevlemezre másolnánk. USB 3.0-s porttal felszerelt asztali számítógép, illetve noteszgép esetében az alábbi adatátviteli sebességek érhetőek el (persze ezek az alkalmazott adattároló függvényében némileg változhatnak):

Mivel a Prodigy Black esetében 2,5 colos adattároló alkalmazására nincs mód - legalábbis a nem túl szabályos ideiglenes, rögzítés nélküli csatlakoztatástól eltekintve - így maradtunk az 1500 GB-os SATA 3 Gbps-os asztali merevlemez használata mellett, míg a Sidewinder3 esetében a fentebb már említett 128 GB-os SATA 6 Gbps-os Kingston SSD meghajtót használtuk. Az írási- és olvasási sebességek tekintetében van némi különbség a két platform között, ahogy az a fenti képeken is látszik. Különösen szembetűnő a 4K-s olvasási és írási sebességek közötti eltérés, ami az SSD javára írható, de szerencsére médialejátszóknál nem éppen ez a tipikus terhelés.

Minden, amit a fogyasztással kapcsolatban tudni kell

Ezek után megvizsgáltuk, hogy az egyes konfigurációk pontosan mennyit fogyasztanak kikapcsolt állapotban, üresjáratban és terhelés közben. Az összesített eredmények az alábbi diagramból olvashatóak ki.

Kikapcsolt állapotnál, amikor a tápadapter áram alatt van, de a médialejátszó ki van kapcsolva, szinte mindig van valamekkora készenléti áramfogyasztás. Remek ellenpélda erre az Elvira, amelynél a mérőműszer 0 wattos fogyasztást mért. Ez persze nem tekinthető ténylegesen 0 wattnak, mindössze annyira alacsony értékről van szó, amit a fogyasztásmérőnk a felbontása miatt nem képes mérni. A másik három termék közül a Sidewinder3-nál 0,3 wattos, a Prodigy Black-nél pedig 0,4 wattos fogyasztást mértünk készenléti állapot alkalmával. A legmagasabb fogyasztást az Ultra 2 produkálta, méghozzá 0,8 wattos értékkel.

Üresjárati és terhelés alatti tesztnél az Elvira esetében egy 500 GB-os WD Passport merevlemezt használtunk, a többi versenyzőnél pedig belső adattárolókat alkalmaztunk. A Sidewinder és az Ultra 2 esetében 128 GB-os Kingston SSDNow V+200-as SSD meghajtót, a Prodigy Black esetében pedig egy 1500 GB-os SATA 3 Gbps-os merevlemezt alkalmaztunk.

Az Ultra 2 esetében az XBMC mellett Windows 7 alatt is elvégeztük a fogyasztásteszteket. Érdekesség, hogy Windows 7 alatt az üresjárati fogyasztás alacsonyabb lett, mint XBMC alatt. A terhelés alatti fogyasztás Windows 7 esetében azért jelentősen magasabb, mert mind a processzormagokat, mind pedig a GPU-t maximális terhelésnek vetettük alá - ilyesmi XBMC alatt nem igazán fordulhat elő. Normál felhasználás esetén Windows 7 esetén sem, ugyanis a Prime 95 és a Furmark rendhagyó mértékű terhelést helyez a processzormagok és a GPU vállára.

Végszó

A mezőnyben összességében ütőképes versenyzőket találunk, de az is igaz, hogy manapság már annyira zsúfolt az asztali médialejátszók és a HTPC-k szegmense, hogy az új termékeknek bizony nem elég hibátlanul teljesíteniük, ezzel együtt komolyan ki is kell tűnniük a tömegből annak érdekében, hogy labdába rúghassanak az egyre komolyabb konkurencia megoldásaival szemben.

Az Elvira jól vette az akadályokat, igaz, a magyar nyelvű felhasználói kezelőfelület hiánya beárnyékolja a képet, de ezt a hiányosságot valószínűleg a következő firmware frissítés megjelenésével sikerül pótolni. A termék esetében a 16000 forint körüli ajánlott végfelhasználói ár remek, így ebben a kategóriában ajánlott vételnek minősül. A legkisebb O!Play, az O!Play Mini ezzel szemben 17 500 forint körüli áron kapható és ugyanúgy nincs rajta Ethernet port, viszont kínál pluszban egy 4 in 1 memóriakártya-olvasót. Mindkettő jó választás lehet, döntsünk szimpátiánk és igényeink szerint.

Utoljára hagytuk az Xtreamer Ultra 2-t, amely az Ultrához képest sokkal-sokkal használhatóbb lett. A 32 GB-os mSATA SSD-n helyet foglaló XBMC remekül teljesített, és a rendszerrel Windows 7 alatt sem volt probléma. A Cedar Trail platformra alapozó, GeForce GT 520M videokártyát tartalmazó rendszer összességében igényes felépítéssel és remek tartozékokkal érkezik, ára azonban kissé borsos a hazai pénztárcák számára, ugyanis 120 000 forint körüli áron kapható. Ennyiért az árérzékeny vásárlók sajnos aligha vesznek Cedar Trail alapú HTPC-t, mivel ott a Brazos platform, amely GPU teljesítmény tekintetében ütőképesebb, ár tekintetében pedig szintén jobb választás lehet. Igaz, az egyedileg összerakott konfiguráció talán nem rendelkezik majd ennyire igényes kivitellel, de valamit valamiért.

Az Xtreamer médialejátszókat és a HTPC-t a gyártó hazai képviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre, amiért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani!