Az Asus Zenfone család három csúcsmobilja járt nálunk, a Zenfone 5 és 5z, valamint idetévedt a MaxPro is. És ha már rokonsági kapcsolatokat emlegettünk, röviden a következőképpen jellemezhetnénk egymáshoz való viszonyukat: a Zenfone 5z a nagytestvér, megjelenésében ikertestvére a Zenfone 5, míg belsejét tekintve utóbbi sokkal közelebb áll a MaxProhoz. A triumvirátus tagjai tulajdonképpen variációk egy témára, mely nem más, mint a fényképezés. Persze ezen felül is kiválóan teljesítenek, még ha a nagytesó árnyékában nehéz is feltűnőnek lenni, azért mindegyik telefonnak megvannak az előnyei.
Csomagolás, felszerelés
Az előbbiek ismeretében nem meglepő, hogy Zenfone 5 és 5z csomagolása és annak tartalma is azonos, a dobozban külön „borítékban” pihen maga a telefon, a zárófülbe rejtve a SIM tálcához való tű. Mellette természetesen ott a töltéshez elengedhetetlen Type-C USB kábel és a fali aljzatba való adapter, de kapunk egy áttetsző, rugalmas élvédőt és egy mikrofonos fülhallgatót is a dokumentációk mellé. A MaxPro felszereltsége minimálisan tér el, a fülhallgató és az erősítőként szolgáló MaxBox csupán opcionális (utóbbit sajnos nem próbálhattuk ki), és Micro USB csatolón tölthető, így a kábel is más.
Külső, kijelző
A Zenfone 5 és 5z egy kalap alatt tárgyalható, kijelzőjük, külsejük azonos: törés- és karcbiztos Gorilla Glass alatt, 6.2 hüvelykes képátlón terpeszkedik a 1080×2246 pixel felbontású képernyő (19:9), melyre a 402 PPI képpontsűrűsége lévén még nagyító alatt sem lehet panasz (ráadásul gyönyörű a képük). A Super IPS+ panel felül körbeöleli a szelfikamerának, a vakunak és a hangszórónak helyt adó szigetet, a két oldalt fennmaradó helyet a státuszmenü hasznosítja. A szigetes megoldással sikerült elérni, hogy a telefon előlapját 90%-ban a kijelző borítsa be, egyetlen hátránya, hogy ha értesítéseinket nem jelenítjük meg a nyitóképernyőn, hamar megtelik a hely ikonokkal és a ’…’ nem sokat árul el. Dimenzióit tekintve mindkét telefon 153×75.65×7.7 mm-es, és ez a méret már pont elég ahhoz, hogy még nyúlánkabb kézzel és ujjakkal se lehessen fogásváltás nélkül átérni az egész telefont, mely egyébként mindössze 165 grammot nyom, szóval nem ettől fog letörni csuklóból a kezünk. A készülék egyszerű, modern, minimálisan lekerekített alumínium testének körvonalát – ahogy az lenni szokott – jobb oldalt a hangerőszabályzó és bekapcsológombok szakítják meg, alul pedig a 3.5 mm jack (szerencsére az ASUS még nem kukázta), a Type-C USB csatolófelület és a beépített hangszóró lyukacskái szabdalják csupán. A hátlapot is üveglap borítja, melyből a két objektívet rejtő dombocska épphogy kiáll, az ujjlenyomat-olvasó pedig a felső negyedben süllyed be, mutatóujjal könnyedén elérhető helyen. A SIM-tálca bal oldalt kapott helyet, két nano SIM és egy microSD kártya fogadására képes, teljesen kivehető.
A Zenfone MaxPro dimenzióit (159×76×8.45 mm) és súlyát (180 gramm) tekintve valamelyest nagyobbra sikeredett, kijelzőjének képátlója azonban kisebb, egyrészt az alsó sáv is vastagabb, másrészt a kameraszigetet sem vágták ki az IPS panelből, így kerek 6.0 hüvelyken nyúlik el. Felbontása ennél fogva szintén valamicskét alacsonyabb, 1080×2160 pixel (18:9), de képpontsűrűsége szinte kb. ugyanaz, hiszen csak a bemetszés melletti pixelek „hiányoznak”. Kijelzője előtt edzett üveg van, de nem Gorilla Glass szintű, szóval jobb ha nem dobáljuk, alumínium borítását pedig hátul nem fedi üveglap. Cserébe lekerekítettebb sarkokat kapunk és hátlapi kameráinak kupolája is egy hajszálnyival kevésbé áll ki. Méretéből adódóan ugyanazzal a kézfogással csak a bekapcsológombot érhetjük el, a kijelzőt átérni (tartásváltás nélkül) hasonló akrobatikát követel, mint a Zenfone 5 és 5z esetében. A telefon ugyancsak két nano Sim és egy microSD kártyának adhat otthont.
Kamerák, fénykép, videó
A Zenfone 5 és 5z kamerakonfigurációja egyforma, a hátlapon egy elsődleges, f/1.8 apertúrájú (24 mm-es lencsének megfelelő fókusztávolsággal), összesen 12 MP-es felbontású, optikai képstabliziálással és dual-pixel autofókusszal ellátott kamera kapott helyet. Továbbá egy másodlagos, f/2.2 apertúrájú (12 mm-es lencsének megfelelő fókusztávolsággal), összesen 8 MP felbontású széleslátószögű kamera is meglapul alatta, és mindez egy hagyományos LED vakuval egészül ki. A Zenfone MaxPro már felbontásban valamicskét jobb, 13 MP-es elsődleges kamerát kapott f/2.0 apertúrával (25 mm-es lencsének megfelelő fókusztávolsággal), egy egész sor funkcióval megfejelve, melyek között ugyancsak ott van a HDR. Másodlagos felszerelésként egy 5 MP-es mélységérzékelő kamerát kapott a vaku mellé. A széles látószögű lencse hiánya fölött a kameramódok garmadájával és hasonló mennyiségű szűrővel vigasztalódhatunk, egy sor effekttel láthatjuk el a készülő képet, és igazán művészi felvételeket készíthetünk. A kezelőfelülete is egészen más, kevésbé áll kézre, a vakuért a beállítások menüben kell áskálódnunk, de nem vészes, könnyen szokható. Az alap képminőséget tekintve hasonló eredményeket produkált, mint nagytestvérei, de színegyensúlya teljesen más, és a HDR sem annyira hangsúlyos, valamint az éjszakai felvételekkel is nehezebben birkózik meg (lassabban exponál és zajosabb is a végeredmény).
ZenFone 5/5z fotók:
Általánosságban véve minden környezetben jól, de minimum elfogadhatóan teljesítettek a telefonok, de nem túl meglepő módon természetes fényben, jól megvilágított környezetben érezték a legjobban magukat. Ahogy az várható volt, a HDR módban készült képek sokkal élénkebbek és az erős kontrasztú pontokon is jobb, kivehetőbb részleteket kapunk. Már-már hihetetlenül ragyogó színeket sikerült kifacsarni a környezetből még szomorkás időben is, a szabad szemmel szürke égbolton jól látszik a funkció előnye. Ugyanebben a helyzetben a Zenfone 5 és 5z széles látószögű kameráját bevetve a színek ugyan megmaradnak, de a részletek közelebbről szemlélve elvesznek, ezt a felbontás és a fókusztávolság különbségeinek számlájára írhatjuk. Ez az előny azonban hamar elkopik gyengén megvilágított környezetben. A színek ugyan továbbra is szépek, de ha közelebbről vizsgáljuk a képet, az észrevehetően zajos. Vakuval kiegészítve, a megvilágítás lesz egyenetlen, a szélek felé haladva fokozatosan besötétedik a fotó. Távolsági lencse és/vagy nagy felbontású szenzor híján a maximum 4-szeres digitális zoomolás pedig egyáltalán nem tartozik Zenfone 5 és 5z erősségei közé, hamar elvesznek a részletek, a kontrasztos éleknél képhibák jelentkeznek a már ismerős képi zaj mellett.
Max Pro fotók:
A mélységélesség effektus (bokeh) viszont kifejezetten jól szuperál, nem mossa túl a részleteket, az átmenet kellemes és csak hellyel-közzel lehet felfedezni kisebb hibákat. Külön jópont, hogy nem csak a hátteret, hanem a fókuszban levő tárgy előtti területeket is arányosan homályosítja, egészen természetes hatást keltve ez által. Ha már szóba került, a fókuszpontot érintéssel áthelyezhetjük, ekkor rögtön látszik, hogy az autofókusz-rendszer milyen gyorsan és precízen működik. Egyetlen bánatunk, hogy mélységeffektussal nem működik együtt a HDR, de annyi baj legyen.
Nagyjából szintén a fent elmondottak igazak mozgóképek forgatása esetén, melyeket akár 4K felbontásban 30 fps-sel, vagy FHD részletességgel és akár 120 fps-sel is készíthetünk. Itt már megmutatja magát a stabilizálórendszer is, mely kifejezetten jól teszi a dolgát, még mozgás közben is egész stabilan tartja a képet. Az előbb dicsért AF-rendszer videózásnál azonban gyakran kéretlenül újrafókuszál, még akkor is, ha mozdulatlanul, egyhelyben tartjuk a kamerát. És ahogy az lenni szokott, a videózásnak a képélesség látja kárát, a részletek is hajlamosabbak elveszni, illetve a képzaj is hangsúlyosabbá válik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy rossz lenne a végeredmény, csak egyértelműen jobb az Asus kütyüjeivel fényképezni, nem véletlenül van a „We <3 Photo” felirat a dobozon. Egyébként is, az sokkal inkább „zen”.
A szelfikamera viszont már egészen más célokat szolgál, ennek megfelelően került kiválasztásra is. 8 MP felbontással, f/2.0 apertúrával és 84°-os látószöggel szolgálja ki az önmaguk szépségében tündökölni vágyókat. De ha netán nem lennénk elégedettek külsőnkkel, egy komplett szépséglabort is kapunk. A „szépség-mód” bekapcsolásával nem csak bőrünk tónusát és színét finomíthatjuk pár csúszka elmozdításával, hanem instant plasztikai műtétet is végrehajthatunk magunkon (ami után az anyánk is nehezen fog ránk ismerni). Bizony, az arcfelismerő rendszer nem csak feloldásra, hanem fényképek manipulálására is jó, pár mozdulattal megnagyíthatjuk szemeinket és állíthatunk arccsontunk formáján is. Ha ezzel megvagyunk, már csak el kell döntenünk, hogy HDR vagy portré (ismét bokeh, de ezúttal csak a hátteret mossa el) legyen. Ha pedig videóznánk magunkat, akkor a HD felbontással kell megelégednünk, vagy készíthetünk gif-et is. Mindez a BeautyLive alkalmazásból is elérhető, ami közösségi funkciókkal és a kábé két percig érdekes „zenimoji” funkcióval egészíti ki a szelfizés örömeit, ha netán megnéznénk hogyan (nem) követi le mozdulatainkat egy zöld medve. A Zenfone 5-ösök és a MaxPro előlapi kamerái közötti különbségek a „szépség mód” funkcióinak egyszerűsödésében mutatkoznak meg, utóbbinál három előre beállított értéket állítgathatunk és gyorsplasztikázásra sem adott a lehetőség, illetve a gif-készítésnek és a zenimojinak is könnyes búcsút kell intenünk.
Hang
Bár telefont nem azért tartunk, hogy kihangosítva zenét hallgassunk rajta, néha mégis megesik, de nem ez a Zenfone-ok erőssége. Mindhárom telefon gyakorlatilag azonos maximális hangerőre képes, de úgy 60-70% között mindegyiknél elkezdődik a torzítás, a magas hangok túl erélyesek, mélyről nagyon ne is álmodjunk, hiába csatlakozik be a felső hangszóró is az összjátékba. A melléjük kínált fülhallgató esetén sem sokkal jobb a helyzet, sőt, ezt jó szívvel csak telefonáláshoz tudjuk ajánlani (pedig az 5z esetében ki van emelve, hogy jó fülest kapunk). A Zenfone 5z hangszórói egy fokkal tisztábban szólnak, egy hajszálnyival erőteljesebb mélyet is felfedezni véltünk és a torzítás is kevésbé jelentkezett, de még ez is messze van attól, amit objektíven jónak nevezhetnénk. Más, hasonló kategóriában mozgó telefonokkal összehasonlítva persze teljesen korrekt a minőség, de aki kicsit is ad a hangzásra, maximum háttérzajnak veti be, végszükség esetén. Egy szó mint száz, ezúttal sem ússzuk meg Bluetoothos hangszóró vagy dedikált füles nélkül, ha a zene örömét szeretnénk élvezni vagy megosztani másokkal. A Zenfone 5 és 5z párosa ezt egyébként teljes mértékben pártolja is, akár Bluetooth-on, akár vezetéken keresztül szeretnénk minőségi fülest kötni rájuk, nem lehet majd panaszunk (aptX támogatás, 24KHz/192bit, duál NXP erősítő, stb.).
Teljesítmény
A belső tárgyalásánál a Zenfone 5 és a Zenfone MaxPro rokonsága már jobban kiütközik. Mindkettejüket a Qualcomm Snapdragon 636 nyolcmagos processzora hajtja, iGPU-ként pedig az Adreno 509 szolgál, így nem meglepő módon a benchmarkokban is hasonlóan teljesítettek. A Zenfone 5 és a MaxPro egyaránt 4 GB memóriából gazdálkodhat. A MaxPro viszont gyengébb háttértárral rendelkezik, a különbségeket ennek a számlájára írhatjuk, ez az Androbench-csel végzett mérések eredményéből is látszik. Tárhellyel bőven el vagyunk látva, a bekapcsolás és az azonnali rendszerfrissítés után több mint 50 GB hasznos kapacitásunk marad.
A Zenfone 5z már egészen más súlykategóriában versenyez, erről a Qualcomm jelenleg piacon levő legerősebb processzora, a Snapdragon 845 gondoskodik, ami manapság minden csúcstelefon alapját képezi, és az integrált grafikus vezérlője, az Adreno 630 is egy vadállat. Maximális órajele is egészen más szinten mozog, és a benchmarkokat egytől-egyig keresztbe lenyelte reggelire, úgyhogy ha erős hardvert követelő játékra kell telefon, az 5z nem okoz csalódást. Erre csak rátesz egy lapáttal a 6 GB RAM, továbbá a kezdeti macera után elérhető 48 GB tárhelyét is sokkal nagyobb tempóban tudta használni.
Érzékelők, kommunikáció
A mára már szériatartozéknak nevezhető szenzorrengeteg összes tagját megkapjuk: fényérzékelő, gyorsulásmérő, giroszkóp, e-iránytű, lépésszámláló, közelségérzékelő és mágneses szenzor mellett ugye ott van még az ujjlenyomat-olvasó is, a Zenfone 5 és 5z pedig arcfelismeréssel fejeli meg a sort. A biometrikus feloldási lehetőségek közül az ujjlenyomat felismerése még mindig megbízhatóbban és gyorsabban működik vonásaink azonosításánál, sok gondunk nem volt vele.
A készülékek a kor követelményeinek megfelelően az idehaza elérhető LTE sávok teljeskörű támogatásával (a két SIM közül egyszerre csak az egyik használhatja) rendelkeznek, NFC kompatibilisek, és természetesen Bluetooth 5.0 sem maradt el. Eltérés a WiFi modulok közt, hogy a Zenfone 5 és 5z 802.11a/b/g/n/ac (2.4GHz/5GHz) és Wi-Fi direct támogatással érkezik; míg a Zenfone Maxpro 802.11 b/g/n (2.4GHz) hálózatokon képes kommunikálni. Hasonlóképpen a helyzetmeghatározásban is jobban állnak a nagytesók: GPS, AGPS, GLONASS és Baidu rendszerein felül a Galileo műholdjaival is beszélgethetnek, ez utóbbi a MaxPro felhozatalából kimaradt.
Szoftver
Ugyan a MaxPro operációs rendszere alapvetően 8.1-es Android Oreo, akárcsak az a Zenfone 5 és 5z esetében (a legújabb hírek szerint januárra megérkezik az Android Pie, azaz a 9.0-s verzió is az 5z mellé), de előbbi néhány alkalmazást leszámítva extrák nélkül érkezik, míg utóbbiakat egyedivé az Asus ZenUI 5.0 teszi. Minden relatív, de nagy eltérésekre nem kell számítani: az ikonok kicsit szögletesebbek, továbbá néhány esztétikai változtatást kaptak a menük, melyek nem csak, hogy bőségesebb lehetőségeket rejtenek azonnal elérhető formában, hanem egy egész sor kényelmi funkcióval bővítették ki az „alap” Oreo-t. A leggyakrabban használt alkalmazások ikonjai alul azonnal elérhetők, a teljes lista pedig egy felfele söpréssel előhozható ablakban érhető el. Gyorsan szokható, semmi gond vagy hiányosság nincs vele, és mint mondtuk, el nem vesz, csak ad.
ZenFone 5/5z screenshotok (Zen UI 5.0):
A külsőségeken és hasznos apróságokon felül egy egész halom alkalmazást kapunk, melyeket szerencsére nem erőltetnek ránk vagy tolnak az arcunkba, szelíden lapulnak kisebb részben az Asus mappában, az összesért viszont már a teljes listát kell böngésznünk. Ami üdvözlendő, hogy testreszabási lehetőségekben szabadabb kezet kapunk, a játékosok pedig külön örülhetnek a Game Genie-nek, mellyel mozgóképet rögzíthetünk, képernyőfelvételt készíthetünk, játék idejére kikapcsolhatjuk az értesítéseket, hogy csak a leghasznosabb dolgokat említsük. No és persze amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az egész milyen villámgyorsan működik, akárcsak az Oreo úgy általában, kíváncsian várjuk a pités frissítést.
ZenFone Max Pro screenshotok:
Üzemidő
A Zenfone 5 és 5z egyaránt egy 3300 mAh kapacitású akkumulátort kapott, és hiába a különböző SoC, az üzemidejük közel azonos. Készenléti állapotban engedélyezett WiFi és 4G LTE hálózatelérés mellett egy nap leforgása alatt 15%-ot veszítettek töltöttségükből. Gyakorlatban ez egy-másfél nap aktív használatot jelent, amennyiben a telefonálás mellett csupán általános feladatokkal gyűrjük őket. Az átlagosnak tekinthető napi négy órából két óra videózás, két óra böngészés és Facebook használat mellett nem nullázódott le a telep, elég volt egyszer töltőre rakni és még így is 50% körül jártunk. Ha a telefon erőforrásait jobban megterhelő játék is szóba kerül, akkor a Zenfone 5z ugyan könnyebben megbirkózik a feladattal, de mivel nagyobb teljesítményre képes, cserébe gyorsabban át is rágja magát az akkumulátoron. De még így is négy óra könnyedén belefért, melyet a gyorstöltésnek hála cirka másfél-két óra alatt pótolni is tudtunk. Érdekesség itt azonban, hogy az MI algoritmusok rájönnek arra, ha alvás előtt dugtuk fel a telefont tölteni, és egy idő után leállítják a gyorstöltést, és inkább szép lassan töltenek tovább, hogy kb. készen legyenek, mire felkelünk, így kímélve az akkumulátort.
AI ide vagy oda, ezen a területen a Zenfone MaxPro tud igazán nagyot villantani. Az akkumulátora 5000 mAh-s, ebből egy nap alatt készenléti állapotban csak 6% fogyott el, átlagos használat mellett pedig két napot simán kihúz, de még sokat játszva is megvan az egy nap. Gyorstöltéssel kevesebb, mint három óra alatt fel lehetett tornázni a telep töltöttségét a maximumra.
Verdikt
A részletezett apróbb nyűgöket leszámítva igazán nagyszerű telefonokkal rukkolt elő az Asus, a konkurenciát tekintve összességében nincs miért szégyenkezni. A csúcskategóriás Zenfone 5z-ben csak a legfinnyásabbak találhatnak kivetnivalót, és az ára sem olyan elborult, mint a nagyobb gyártók telefonjaié, kistestvére, a Zenfone 5 pedig azoknak való, akiknek nincs szüksége a Snapdragon 845 erejére, de az 5z funkcionalitása bejön nekik. A MaxPro pedig (mint a trió legolcsóbb tagja) a felső-közép szegmens határán mozogva, strapabíró teleppel kínálja azt, mint nem is annyira távoli rokonai, néhány – egyesek szemében talán amúgy is fölösleges – luxusfelszereléstől és funkciótól megfosztva.
