Bevezető és a GEL technológia
Nyomtatókat elég régen teszteltünk, most azonban a Ricoh hazai képviseletének köszönhetően lehetőségünk nyílt egy különleges, viszonylag kevésbé elterjedt technológia kipróbálására, ami nem más, mint a zselés nyomtatás. Maga az eljárás abszolút nem új, sőt, az ezt alkalmazó termékek már régóta elérhetőek kereskedelmi forgalomban, de tapasztalataink szerint mégsem ismerik őket sokan. Cikkünkkel egyrészt ezen a helyzeten szeretnék változtatni, másrészt be szeretnénk mutatni a technológia erősségeit, és ha vannak, a gyengeségeit is.
Ma alapvetően házi irodákban, kisebb üzlethelyiségekben és nagyobb cégeknél is tintasugaras és/vagy lézernyomtatókat szokás használni attól függően, mekkora a havi oldalterhelés, illetve milyen tartalmakat kell kinyomtatni. Költséghatékonyan, nagy terhelés mellett még mindig a lézernyomtatók a nyerők, de ha például fotópapírra kell jó minőségű lenyomatot készíteni – és nem akarunk nyomdába menni – akkor már a tintasugarasoknak áll a zászló. Természetesen ezek mellett vannak egyéb nyomtatási eljárások is, de ezek jelenlegi cikkünk témájához nem igazán kapcsolódnak, így ezekkel most nem foglalkozunk. Az említett két nyomtatótípus mellett viszont van egy harmadik is, ami alkalmas lehet kisirodai használatra, ez pedig nem más, mint a zselé alapú festéket használó nyomtató, ami a GELJET Technológiára alapoz.
A GELJET Technológia
A zselés nyomtatók első ránézésre ugyanolyan patronokat használnak, mint tintasugaras társaik, így ezek cseréje is egyszerűen, gyorsan megoldható, ami jó pont. A patron belsejében magas viszkozitású, pigment alapú tinta van, ami a tintasugaras nyomtatókban használt pigment alapú tintához képest sűrűbb – innen a zselés elnevezés.
Hogy miért is jó ez a sűrűbb festék? Több okból is. Egyrészt a tintasugaras nyomtatóval ellentétben egyenletesebben terül el már a normál papíron is, ráadásul nem folyik meg, és nem is áztatja el a papírt. Ebből következik, hogy több olyan oldal kinyomtatásakor, amelyek képet vagy ábrákat is tartalmaznak, nem kell attól tartani, hogy az egymásra hulló oldalak esetleg elmaszatolják az alattuk elhelyezkedő friss oldal ábráit, hisz a zselé alapú tinta gyakorlatilag már akkor száraz, amikor a papír landol a kimeneti tálcán. A zselé alapú nyomat ezzel együtt ellenáll az UV sugaraknak, illetve a víznek is, ami szintén nem elhanyagolható előny. A rendszerben, a nyomtatófejek környékén van viszont egy hulladékgyűjtő tartály (ilyesmi tintasugarasoknál nincs), amit felhasználástól függően bizonyos időközönként cserélni kell – ez az intervallum több tízezer oldal is lehet, de a csere szükségességét úgyis jelzi a nyomtató. Tesztünk szereplője egy IC-41-es tintagyűjtő kazettát használ, ami a gyártói leírás szerint 27 000 oldal nyomtatása után telik meg.
Az előnyök sorát gyarapítja, hogy a zselé alapú nyomtatók teljesen más rendszert használnak a lapok továbbítására, mint hagyományos társaik: különböző hengerek helyett elektrosztatikus szalag továbbítja a lapot a nyomtatófejhez, illetve a lap megfelelő mozgatását is szalag végzi. Ez két dolog miatt jó: egyrészt könnyű kivitelezni az automatikus duplex nyomtatást, ami a 3100-as sorozattól felfelé alaptulajdonság a Ricohnál, másrészt a lap szélein is éles, jó minőségű képet garantál. Extra, hogy ezzel együtt a papírelakadás esélye is egészen minimálisra csökkenthető – gyakorlatilag az ebből fakadó bosszúságnak búcsút mondhatunk.
A GELJET nyomtatók a Ricoh dokumentumai szerint nagyobb nyomtatófejet alkalmaznak, mint tintasugaras társaik, így egyszerre nagyobb területet fednek le, ami magasabb sebességet, gyorsabb nyomtatást jelent. A speciális laptovábbítás egyben azt is jelenti, hogy duplex módban a lap széleit is hatékonyan kiaknázhatjuk, nem kell nagy üres sávnak maradnia, mint a hagyományos megoldásoknál.
További előny a környezetbarát anyagfelhasználás, illetve az energiatakarékos működés is: a nyomtatók egyes műanyag alkatrészei növényi alapú műanyagból készülnek, fogyasztásuk pedig összességében sokkal alacsonyabb, mint a lézernyomtatóké. Sebesség tekintetében – minőség beállítástól függően – még a lézernyomtatóknál is gyorsabbak. Kérdés, hogy ehhez a sebességhez milyen minőség tartozik, de erre természetesen szintén ki fogunk térni a tesztkörnél.
A GELJET nyomtatók friss generációja modern alapokon nyugszik, hisz az USB port mellett Ethernet port, illetve kétsoros monokróm LCD kijelző is van rajtuk, amihez kezelőszervek is tartoznak, így a legfőbb beállítások PC nélkül is elvégezhetőek. Egyes modellek WiFi vezérlőt is kaptak, így vezeték nélküli nyomtatásra szintén van mód – ha a nyomtató a helyi hálózathoz csatlakozik, ugyanis WiFi Direct támogatás nincs, mint ahogy Google CloudPrint és Apple AirPrint se, viszont az App Store-ból vagy a Google Play-ről ingyenesen letölthető a Ricoh ingyenes Smart Device Print (& Scan) alkalmazása. A kellékanyagok állapotát az előlapon keresztül nagyon egyszerűen figyelemmel lehet kísérni, valamint azt is látjuk, hogy a gyűjtőtartály tele van-e.
A nyomtató
A nyomtató
A Ricoh SG3110DNw egy átlagos kartondobozban érkezett meg hozzánk, külön tartozékok nélkül, hisz tesztpéldányról volt szó, ami valószínűleg sokat látott már, mielőtt hozzánk került. A termék igényes dizájnnal, valamint gazdag funkcionalitással büszkélkedik, és alapterülete sem nagy, hiszen egy 399 milliméter széles, 436,5 milliméter hosszú és 212,5 milliméter magas "dobozformáról" van szó, ami 10,5 kilogrammot nyom a mérlegen.
Az elegáns, főként kisebb irodákba szánt nyomtató alapját egy PowerPC 464FP jelzésű processzor adja, amihez 128 MB-nyi rendszermemóriát társítottak – ez a mennyiség tovább már nem bővíthető. A nyomtató 45 PCL és 13 nemzetközi betűtípust támogat, nyelvek és driverek tekintetében pedig PCL 5c, PCL 6 és RPCS Raster támogatások közül válogathatunk.
A termék előlapján egy 16 x 2 soros monokróm kijelző tűnik fel először, amely körül kezelőszervek is találhatóak. Ezekkel könnyedén módosíthatóak a nyomtató különböző paraméterei, de az előlapon a különböző patronok kapacitása is szemmel tartható, csak úgy, ahogy a hulladékgyűjtő tartályé is.
A patronok a jobb szélen, egy ajtó mögött rejtőznek, alattuk pedig a 27 000 oldalas kapacitású hulladékgyűjtő tartály található. A színes patronok (CMY) kapacitása 2200 oldal, míg a fekete patron (K) 2500 oldalra elegendő, ha az ISO szabvány szerinti 5%-os lefedettséggel számolunk. A valóságban ettől a kapacitástól lefelé és felfelé egyaránt el lehet térni attól függően, jellemzően milyen telítettségű, milyen tartalmakkal teleszórt oldalakat nyomtatunk.
A mechanikáról a bevezetőben már írtunk, a gél állagú festékanyagot pedig Piezzo Inkjet System juttatja a lapra. A rendszer RPCS Driver használata mellett maximum 3600 x 1200 DPI-s felbontást támogat és akár 29 oldal/perces sebesség elérésére is képes – utóbbi nagysebességű módban, 300 x 150 DPI-s felbontás esetén érvényes.
Az előlap felől találunk még egy papíradagoló tálcát is, ami 250 oldalas lapkapacitással bír, és 60 grammtól 163 grammig fogadja a lapokat. Ezt a lapkapacitást két darab extra tálcával 750 oldalra bővíthetjük, de kapható úgynevezett multi-bypass modul is, ami 100 oldalas lapkapacitással bír, és akár 250 grammos lapokkal is könnyedén megbirkózik. Az elem további különlegessége, hogy akár 1295 mm hosszú médiát is kezel, így banner nyomtatásra is alkalmas. Ilyen modult mi is kaptunk a termékhez – az alábbi képeken meg is tekinthető.
A nyomtató USB 2.0-s és Ethernet porttal egyaránt rendelkezik, de extraként még 802.11b/g/n WiFi támogatással is bír – ebben különbözik az SG3110DN-től. A portokat a bal szélen, egy ajtó mögött találjuk, a nyomtató oldalán pedig egy kábelcsatornát is kialakítottak, amely mentén igényesen elvezethetőek a vezetékek. A termék beépített tápegységet kapott.
A nyomtató különböző paraméterei a mellékelt driver segítségével könnyedén módosíthatóak, de webes felhasználói kezelőfelület is rendelkezésre áll, amivel távolról is kényelmesen változtathatunk a különböző beállításokon. WiFi frontján említésre méltó dolog, hogy WiFi Direct támogatás nincs, azaz mobileszközről csak úgy tudunk nyomtatni, ha az eszköz és a nyomtató is kapcsolódik a helyi hálózatra, igaz, ez az esetek többségében valószínűleg nem probléma.
A repertoárból a Google CloudPrint és az Apple AirPrint támogatás ugyancsak hiányzik, de a célcsoport szemszögéből nézve jó eséllyel ez se gond. Az viszont érdekes lehet, hogy mint már említettük az App Store-ból vagy a Google Play-ről ingyenesen letölthető iOS és Android eszközökre a Ricoh saját alkalmazása, a Smart Device Print (& Scan), amivel egyszerűen és biztonságosan kapcsolódhatunk okos eszközeinkkel a Ricoh zselés nyomtatókhoz.
Tapasztalatok
Tapasztalatok
A Ricoh nyomtatóját normál USB 2.0-s kapcsolaton keresztül használtuk, majd a driver telepítése után azonnal nekiláttunk a tesztelésnek. A rendelkezésre álló összes minőség-beállítással nyomtattunk egy-egy tesztlapot, valamint fényes fotópapíron is kipróbáltuk, mire képes. A gyártói oldal szerint a monokróm nyomatok esetében 5,5 másodperc alatti, színes nyomatok esetében pedig 7 másodperc alatti időmennyiségre van szükség az első lap elkészítéséhez. A nyomtató bemelegedési ideje maximum 35 másodperc.
Economy Color módban a tintafelhasználást elég komolyan visszavágja a rendszer, így a képek például 50%-os lefedettség mellett jelennek meg, de a szövegeken is látszik, hogy spórolós beállítás használata mellett nyomtattuk ki őket. A képek és ábrák nagy sebesség és Economy mód kiválasztása mellett alacsony felbontás mellett jelennek meg, és az egyik fotónál függőleges csíkokat is produkált a nyomtató – méghozzá a kép fehér hátterénél, ahol abszolút nem szabadna festéknek lennie. A szöveg éles fekete helyett fakó, szürkés-fekete, de a betűk így is jól olvashatóak, ha nem túl aprók, ellenkező esetben nem valami szép a végeredmény. Ez a mód inkább belsős üzleti dokumentumok gyors megosztására használható, hisz Economy mód és nagy sebesség beállításánál költséghatékonyan és rettentően gyorsan dolgozik a nyomtató – egy lap kb. 2 másodperc alatt megvan, lefedettségtől függően, ha már megvolt a bemelegedés, átküldte a rendszer a nyomtatási sort és elindult a nyomtatási folyamat. Összességében 10-11 másodpercet vesz igénybe a teljes folyamat a már üzemkész nyomtatónál. Kevésbé fontos dokumentumok kinyomtatásához, amelyek többnyire csak szövegből állnak, kifejezetten jó ez a mód, ha a nyomatot nem adjuk oda ügyfeleinknek.
A nagy sebesség feletti szinten, sebesség prioritás című módban már szép feketék a betűk, a sebességgel sincs baj, sőt, itt már a fotón sincsenek csíkok, de a felbontás azért még nem az igazi. Költséghatékony és igényes nyomtatásra már ez a mód is jó, plusz a gyorsaságból sem túl sokat veszítünk: pár másodperces plusszal számolhatunk, megint csak lefedettségtől függően.
A minőségprioritásos beállítás már külsős dokumentumok esetében is teljesen vállalható eredményt ad, és itt már az sem baj, ha ábrákkal, képekkel megtűzdeljük a nyomatot. A magas és a legjobb minőség között főként a képeknél látszik javulás, a szöveg már a nagysebességű mód feletti sebességprioritásos beállításnál is tűéles, igényes. A legjobb mód, vagyis a kiváló minőség beállítás alkalmazásával normál papírra is kifejezetten igényes nyomat készíthető, de sebességben itt már a tintasugaras nyomtatók szintjét ostromolja a gépezet – a legtöbb modellnél sajnos nem gyorsabb, azaz kifejezetten jó minőségben történő nyomtatás esetén elveszítjük a vonzó sebességelőnyt.
Így is van viszont egy óriási előnye: a tálcán megjelenő nyomtatvány azonnal kézbe fogható anélkül, hogy a festék elmosódásától kéne tartani. Hab a tortán az UV- és vízálló festék, ami ugyancsak sokszor jelenthet komoly előnyt.
Fotóminőségben, fényes fotópapírra történő nyomtatás esetén a sebesség maximális minőség esetén alaposan visszaesik, ugyanis egy A4-es, teljes papírt befedő nyomat nagyjából három és fél, négy perc alatt készül el. Ez sok idő, viszont a végeredmény kárpótol minket. A kép részletes, éles és szép, a színátmenetek finomak, csak nagyon-nagyon közelről látható sávozódás, de ezt is csak a sasszeműek veszik észre. Érdekességképpen a fotópapír matt hátuljára is kinyomtattuk a képet, ami színek és részletesség tekintetében összemérhető fényes társával, viszont a matt felület miatt a végeredmény kevésbé kontrasztos, kevésbé élethű. Arról azért sikerült meggyőződni, hogy a nyomtató tényleg konzisztens minőséget nyújt a legkülönfélébb papírokon is, ahogy azt a gyártó ígéri, és a fotónyomtatás a minőségi tintasugaras nyomtatók szintjén helyezkedik el.
Fogyasztás
A Ricoh nyomtatója meglehetősen étvágytalanul működik, energiaigénye a lézernyomtatók 200-400 wattos fogyasztásszintjének nagyjából a tizedét képviseli, ahogy az a lenti diagramból is látszik.
Zajszint
A zselés nyomtató üzem közben a tintasugaras nyomtatókéhoz hasonló zajszintet produkál, ám szubjektív véleményünk szerint az esetek többségében még halkabb is azoknál – ami minden bizonnyal az egyedi laptovábbító mechanikának is köszönhető.
Kellékanyag-költségek
A CMYK rendszerű zselés nyomtatóhoz négyféle zselés patron kell, amelyek közül a három szín 2200 oldalra, a fekete pedig 2500 oldalra elegendő. Ha a színek kifogynak, csak fekete-fehérben akkor is tudunk nyomtatni, ahogy az a felhasználói kézikönyvben is le van írva. A patronokon kívül egy úgynevezett hulladékgyűjtő kazetta is jelen van a rendszerben, amit hivatalosan csak cserélni lehet, kiüríteni nem. Szerencsére ez az egység 27 000 oldal után telik meg, azaz csak nagyjából 11 fekete és 12-13 színes patrongarnitúra után kell cserélni, felhasználástól függően. A gyártó dokumentációja szerint a nyomtatófej a teljes nyomtató élettartamát kiszolgálja, így annak cseréje nem jelent plusz költséget.
Ezek után nézzük az aktuális árakat, amelyek webáruházunkból származnak:
• GC-41C (cián): 2200 oldal - 9130 forint
• GC-41M (magenta): 2200 oldal - 9130 forint
• GC-41Y (sárga): 2200 oldal: 9130 forint
• GC-41K (fekete): 2500 oldal - 9205 forint
• IC-41-es tintagyűjtő tartály: 27 000 oldal - kb. 10000 forint
A fentiek alapján egy fekete oldal tintaköltsége 4,05 forint, természetesen a hulladékgyűjtő elhasználódását is belekalkulálva a képletbe. Ugyanilyen elvet követve egy színes oldalt 16,5 forintért nyomtathatunk ki, ha a patronárakat és az ISO szabvány alapján megadott lapkapacitást tartjuk szem előtt. Ha a tintagyűjtőt kivonjuk a képletből – mert mondjuk valami miatt eleve lecseréljük a nyomtatót 27000 oldal nyomtatása után –, akkor a monokróm lapköltség 3,68 forintra, a színes lapköltség pedig 16,13 forintra jön ki. Itt pozitívumkén jöhet számításba, hogy nyomtatófejet nem kell cserélni, ami egyes tintasugaras nyomtatóknál borsos összeget jelent.
A terméket tintasugaras vagy lézernyomtatókhoz általánosságban elég nehéz objektíven hasonlítani, ugyanis gyártónként eltérő költségekkel kell kalkulálni, amelyek sok esetben ráadásul első ránézésre rejtettek – egyes lézernyomtatóknál van külön dobegység, másoknál nincs, megint másoknál színenként van, de van, ahol hulladékgyűjtőt és dobegységet is cserélni kell, méghozzá eltérő időközönként. Tintasugaras nyomtatóknál szintén vannak eltérések – egyes gyártóknál a nyomtatófejet letiltja a rendszer bizonyos lapkapacitás elérése után, a fej(ek) cseréje pedig költséges móka. Sok marketinganyag ezeket a plusz költségeket esetenként figyelmen kívül is hagyja, ami előnyként jelentkezik a lapköltségben, de később kellemetlen meglepetést okozhat a felhasználónak.
Emiatt azt javasoljuk, hogy ha konkrét nyomtató vásárlására kerül sor, érdemes a felhasználói kézikönyvből kideríteni, az adott típusnál milyen kellékanyagokra van szükség, milyen szervizperiódusokkal kell számolni, a kellékanyagok hány lapra elegendőek, majd ezeket számszerűsítve könnyedén összehasonlítható, hogy melyik nyomtató szolgálja ki legjobban, illetve legjobb áron az aktuális igényeket. És akkor a teljes képhez még a fogyasztást is bele lehet kalkulálni a büdzsébe.
Verdikt
Verdikt
A Ricoh SG3110DNw modellje meggyőző teljesítményt mutatott fel, fogyasztása szerény, sebessége esetenként a lézernyomtatókét is felülmúlja – igaz, Economy módban ezért némi minőségromlással fizetünk –, így pozitív csalódást okozott.
Az üzemeltetési költség nem minden esetben lehet egyértelmű fegyvertény az adott árkategórián belül, főleg, ha az utángyártott kellékanyagokat is számításba vesszük, viszont kínál néhány olyan előnyt a GELJET technológia, ami miatt érdemes lehet rá alapozni.
Az egyik fontos előny, hogy a kinyomtatott dokumentum azonnal kézbe fogható, nem maszatolódik el a festék, igaz, ezt már a modernebb tintasugaras nyomtatók is tudják az esetek többségében. Az viszont valódi előny, hogy a speciális mechanika miatt hatékonyan kihasználható a lapterület, a papír elakadására pedig szinte abszolút nem kell számítani, ami sok-sok kellemetlen percet – és így munkaidő-kiesést is – megspórol. A gél állagú festékanyag UV- és vízállósága ugyancsak komoly fegyvertény azokon a területeken, ahol egy nyomtatványnak az extrémebb körülményeket is ki kell bírnia – például egy futárszolgálatnál, ahol esőben és hóban is ki kell szállítani a különböző küldeményeket, amelyeket nem ritkán a szabad ég alatt vesz át a megrendelő.
A GELJET technológia összességében egy üde színfolt a nyomtatók piacán, ami véleményünk szerint életképes, így mindenképpen érdemes arra, hogy ismertebb legyen, mert hatékony alternatíva lehet.
A tesztelt Ricoh SG3110DNw nyomtató pedig az igények tisztázása után abszolút ajánlott vétel lehet a kategóriájában. Maga a nyomtató jelenleg mintegy 69 000 forintba kerül, de a sima DN típus már 43 000 forintért is hazavihető – WiFi nélkül.
A tesztben szereplő nyomtatót a Ricoh hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre, ezúton is köszönet érte!
Hasznos hivatkozások:
