Bevezető helyett

Tizennyolcadik évüket még be nem töltő, gyárilag ártatlan olvasóink zavartalan lelki-szellemi épségét biztosítandó, idejekorán leszögezzük, hogy lentebb a kukkolás legkülönfélébb módozatai mellett gyilokpornóban is megütközést keltő furcsaságok is előkerülnek. Az ürülék-eltulajdonítás magas-magvas misztériumait nem is említve. Hovatovább, a botrányok botrányaként egy-két vaskosabb, már-már kocsmai színvonalú kiszólás színesíti az alkalmasint cinizmustól csöpögő szöveget. Amennyiben tehát jövőnk zsenge-idealista zálogai nem óhajtják megmételyezni patyolattiszta pszichéjüket a bestiális züllöttség extrém példáival, zárják be a böngészőablakot, és koncentrált Teletabik-dózissal töröljék a memóriájukat.    

Mi szóltunk.     

Nem az én napom

Míg a virtuális elismerések döntően rendkívüli tetteink előtt tisztelegnek, jócskán akadnak köztük olyanok is, amik diszkréten jelzik, hogy jobban jártunk volna, ha maradunk a csattogós falepkénél. A Tom Clancy's Ghost Recon Wildlands Fallen Ghosts címet viselő DLC-jének egyik legérdekesebb újdonsága, hogy hűséges drónunkat lényegében egy gyors-mobilis villanógránáttá alakíthatjuk. A lehetőségeinket jócskán kibővítő fejlesztés azonban könnyen visszaüthet, hiszen ha rosszakaróink helyett magunkat vakítjuk meg, nincs mese: onnantól kezdve a Tactical Genius örökkön-örökké hirdeti balgaságunkat.

A 2017-es Prey No Show-ját megszerzők sem sűrűn dicsekednek szégyenfoltnak is beillő jutalmukkal. Persze, ez nem csoda, mert igen kevesen büszkék arra, hogy egy, technikailag veszélytelen pályán is belesétáltak egy helikopter rotorjába.

Bár a 2008-as Secret Servive a megengedőbb kritikusok szerint is a szórakoztatóipari terméknek álcázott reaktorbalesetek sorát gyarapítja, a bugyuta és feledhető lövölde mégis relatíve gyakran feltűnik a szaksajtó tematikus válogatásaiban. Elvégre a The Exact Opposite of Your Job a szadista megbélyegzés magasiskolája, mivel kizárólag azok a testőr-antitalentumok zsákolhatják be, akik önkezükkel végzik ki az USA a gondjaikra bízott elnökét.

Eukleidész nem tévedett2017-es írásunk, a Nincs királyi út - Játékok, amik büntetik a könnyű sikert hasonló témával, jelesül, az erőfeszítés nélküli diadalban reménykedők kigúnyolásával foglalkozik. Kétségtelen, hogy az alkotók nem spóroltak a gúnyos fricskákkal. A Metal Gear Solid: V The Phantom Pain-ben egy igen ostobán kinéző csirkesapka teszi láthatatlanná az önbecsülésüket takaréklángra csavarókat. A Twisted Metal 2-ben az első főellenség legyőzése után kerek-perec közli a program, hogy a magunkfajta vesztesek ne is álmodozzanak a továbbjutásról. A régi idők FPS-einek nehézségi fokozat elnevezései pedig alkalmasint egy csattanós arculcsapással érnek fel.

A prímet azonban a kategórián belül kétségtelen, hogy a kevésbé ügyeseket kétszer is megalázó F.E.A.R.: First Encounter Assault Recon viszi. A Suicide King-et ugyanis abban az esetben nyithatjuk meg, ha a kampány vagy az Instant Action-opció során nem kevesebb, mint öt alkalommal oltjuk ki a saját életünket. Az Afraid eléréséhez pedig a multiban kell minden elfogadható szint alatt csetlenünk-botlanunk - vagyis egyedül úgy gyűjthetjük be, ha pontszámunk negatív. Ezt akkor érhetjük el, ha az meccsen senkit sem trafálunk telibe, ellenben a saját agyunkat felkenjük a falra.

Hormonok rabigájában

Az sem ritka, hogy a sokakat kedvenc hobbijukhoz fűződő viszonyuk átértékelésére késztető bukások helyett az érzéki örömök inspiráltak egy trófeát.

A Lollipop Chainsaw-ban többek fején átfuthat a kósza idea, hogy a kameramozgást kihasználva egy gyors pillantást vessenek a főszereplőnő, a csinos Juliet rejtett értékeire. Tekintve azonban, hogy egy gimnazistáról van szó, a leskelődés méltó, az I Swear! I Did It By Mistake! formájában manifesztálódó büntetése nem marad el.

A NieR:Automata What are you doing?-jánál is hasonló az alapszituáció. De tekintve, hogy itt összesen tízszer szükséges 2B szoknyája alá kukkantanunk, véletlenül sem hivatkozhatunk arra, hogy egy kapitális félreértés áldozatai lettünk. Pontosabban fogalmazva, megtehetjük, ám fölösleges és hitvány húzás tagadni a nyilvánvalót.

A Metal Gear Solid 2 HD kiadásában egy erotikus poszter késztethet pirulásra. Mert ha hősünk belemélyed a csinos modell fényképének tanulmányozásába, Otacon leteremti, mivel bevetés közben az élvezkedés a léha luxus csúcsa.

Neked meg mi bajod?!

Természetesen az is megesik, hogy egy achievement arra hívja fel a figyelmet, hogy túlléptünk egy bizonyos határt. A South Park: The Stick of Truth-ban a sorozathoz hasonlóan hemzsegnek a jó ízlést egy sötét sikátorba csaló, majd agyba-főbe verő, és elevenen felgyújtó elemek. Kanadában  AIDS-t terjesztő állatok tömegei tobzódnak, a polgármester megbízásából hajléktalanokat verünk, és abortált náci zombi magzatokkal is meggyűlik a bajunk. Amennyiben az ocsmány kreatúrák legyőzését követően végső inzultusként rászellentünk a tetemükre, a beszédes Too Far-ral gazdagodhatunk.

A milliók által ajnározott sikervárományosból előbb viccé, majd városi legendává, aztán záróakkordként a szcéna legnagyobb, avétos csalódásává avanzsált Duke Nukem Foreverben sincs hiány groteszk intermezzókból. Hogy melyik obszcén hecc a legdurvább, azt kvázi eldönthetetlen, az azonban biztos, hogy a Turd Bulgar dobogós. Mert ez annak állít ércnél maradandóbb emléket, hogy egy nyilvános budi vécécsészéjében matattunk, és büszkén zsebre vágtuk az ott talált, mérsékelten gusztusos matériát

Végül, cikkünk aligha lenne teljes a Red Dead Redemption Dastardly-ja nélkül. Ennél első körben a sínekre helyezünk egy, a világ dolgaiban többé-kevésbé ártatlan, gúzsba kötött nőt. Aztán vérbeli, kárhozatra ítélt haramiaként szavatoljuk, hogy elmaradjon a happy end, és egy szélsebesen robogó gőzmozdony cafatokra szakítsa a szabadulni igyekvő nyomorultat.

Ezzel felsorolásunk végére értünk. Ha ismertek ilyen, vagy ehhez hasonló példákat, ne legyetek restek, osszátok meg velünk kedvenceiteket a kommentszekcióban.