Kinek a keze nyoma?

A legkorábbi barlangrajzok keletkezésének idején neandervölgyi emberek lakták a mai Spanyolország területét, a Homo sapiens sapiens közvetlen elődei pedig épphogy megérkeztek Európába.

Kinek a keze nyoma?

1. oldal

A korai európai barlangrajzok kapcsán felmerülő legalapvetőbb kérdéseket ‒ vagyis, hogy ki és mikor készítette a műveket ‒ régóta tisztázottnak tekintette a tudományos közvélemény. Eldöntöttnek tűnt, hogy a modern ember alkotta meg ezeket, aki gyakorlatilag azonnal művészi tevékenységbe kezdett, ahogy megérkezett Afrikából Európába. Egy spanyolországi kutatás eredményei azonban alapjaiban rengetik meg ezt az elméletet, mivel egy, a régészetben újnak számító technológia a legkorábbi barlangrajzokat 4000 évvel korábbra helyezi, mint ahogy eddig vélték a kutatók. Az új mérések alapján ezek a művészi alkotások legalább 41 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, ami azt jelenti, hogy az alkotók akár a neandervölgyi emberek is lehettek.

A barlangrajzok korának meghatározása nem egyszerű feladat. A radiokarbonos kormeghatározás gyakorta alkalmazott módszer ilyenkor, de mivel ez csak szerves anyagokon működőképes, magán a rajzon nem, a gyakorlatban úgy zajlik a dolog, hogy a barlangban található szerves maradványokat, csontokat vagy faszenet vizsgálják meg, és a hátrahagyott nyomok alapján megpróbálják kimutatni, hogy egyidősek-e a leletek. A szénrajzok közvetlen vizsgálata a másik lehetőség, azonban ennek hitelességévek kapcsolatban is számos kérdés merülhet fel. A franciaországi Chauvet-barlang változatos állatábrázolásainak esetében is ezzel próbálkoztak, és a rajzokból kivont faszenet 37 ezer évesre datálták, de számos régész véli úgy, hogy akár évezredekkel később is betévedhetett valaki a barlangba, hogy a régóta ott heverő széndarabokkal alkotni kezdjen ‒ a datálási technológia nem képes különbséget tenni a két szcenárió között.

A Science oldalain jelent meg Alistair Pike (Bristoli Egyetem) és Paul Pettitt (Sheffieldi Egyetem) tanulmánya, akik spanyol kollégáik segítségével az úgynevezett urán-tórium kormeghatározással igyekeztek újra megállapítani 11 spanyolországi barlang művészeti alkotásainak korát. Az urán-tórium kormeghatározást az ötvenes évek óta alkalmazzák barlangok, korallzátonyok és a klímaváltozás, valamint a tenger vízszintjének változását őrző egyéb formációk korának megállapítására. Barlangrajzokon mindeddig csak nagyritkán alkalmazták, a kevés eset egyike volt, amikor Pike és Pettitt ezzel a módszerrel datálta az Egyesült Királyság legrégebbi ismert barlangi alkotásait a Cresswell-szirt barlangjaiban.

A metódus során azt használják ki, hogy a kalcit (kalcium-karbonát), amely többek közt a mészkőbarlangok cseppkövének alapanyaga, nyomokban tartalmazza az urán 238-as tömegszámú izotópját. Ez utóbbi egyik bomlásterméke a radioaktív tórium-230, és a tórium-230, valamint az urán-238 arányából megállapítható, hogy mennyi idővel ezelőtt rakódott le a kalcitréteg.

A kutatócsoport ötven barlangrajz és véset esetében vett mintát az ezekre rárakódott kalcitból Spanyolország északnyugati részén. Mivel a rétegek az alkotások fölött helyezkedetek el, nyilvánvalóan fiatalabbnak kell lenniük ezeknél, így koruk megadja a művek minimális korát. Pár esetben a kutatócsoport a barlangrajzok alatti réteget is megvizsgálta, még pontosabban belőve így az adott mű korát.

A tanulmányban nyilvánosságra hozott eredmények alapján a legrégebbi ismert barlangrajz egy vörös színű korong az El Castillo-barlangban, amelyet az új módszer legalább 40 800 évesre datál, de ennél jóval idősebb is lehet, attól függően, hogy mennyivel a keletkezés után kezdett lerakódni rá a kalcitréteg. A korong egy nagyobb kompozíció része, amely több tucat másik korongot és körülbelül negyven emberi kézlenyomatot foglal magába. Hasonló „korosztályba” sorolódott az új datálással a Tito Bustillo-barlang egy kézlenyomata (37 300 éves), valamint egy bunkósbotra hasonlító kép a híres Altamira-barlang falán (35 600 éves), amelynek műveit eddig mindössze 17 ezer évesnek gondolták.

2. oldal

Negyvenezer évvel ezelőtt a neandervölgyi emberek lakták a mai Spanyolország területét, a Homo sapiens sapiens közvetlen elődei pedig épphogy megérkeztek Európába. A kontinensünkön azonosított legkorábbi modern emberi maradványok mindössze 39 ezer évesek. Ezeket a Déli-Kárpátok egyik barlangjában (Pestera cu Oase) találták. Közvetlen elődeink európai jelenlétére utaló tárgyi leleteket találtak Spanyol-, Olasz- és Franciaországban is, ezek legősibb darabjai nagyjából 41 600 évesek.

Az Európába érkezéshez viszonyítva tehát nagyon hamar megjelentek a barlangrajzok, ami három lehetőséget vet fel. Egyrészt elképzelhető, hogy amikor elődeink elhagyták Afrikát, a barlangi művészet már kultúrájuk részét képezte. Egyre növekszik azon bizonyítékok száma, amelyek arra utalnak, hogy az afrikai emberősök nagyon korán elsajátították a művészi kifejezésmódot: kifúrt gyöngyök, vésett tojáshéjjak és dekoratív festékek maradványai tanúskodnak a szimbolikus gondolkodás ezen korai megnyilvánulásairól.

A másik lehetőség, hogy őseink csak a kontinensre érkezésüket követően kezdtek művészi tevékenységet folytatni. Pike elképzelése szerint az ideérkezőknek versengeniük kellett az erőforrásokért az Európát és Ázsiát több százezer éve lakó neandervölgyiekkel, a hatékony versengés pedig fokozott kreativitást igényelt, amelynek a barlangi művészet mintegy „melléktermékeként” jelentkezett.

A harmadik opció, hogy a korai alkotások nem közvetlen őseink művei, hanem a neandervölgyi alfaj képviselőié. Harmincezer évvel ezelőtt eltűnt (kihalt vagy fajunkba beolvadt) távoli rokonainkat a legutóbbi időszakig úgy tekintette a tudomány, mint az emberi faj egy kevésbé jól sikerült mellékvágánya, amelynek képviselői képtelenek voltak bármiféle elvont gondolkodást igénylő tevékenységre. Joao Zilhao, a Barcelonai Egyetem archeológusa, a tanulmány egyik társszerzője régóta azon a véleményen van, hogy a neandervölgyi alfaj magas szintű szimbolikus és kreatív gondolkodásra volt képes. Meglátása szerint az új koradatok nagyon valószínűvé teszik, hogy neandervölgyi alkotók művei a legrégebbi barlangrajzok. Rámutat arra is, hogy a neandervölgyi ember bizonyítottan ékszereket készített, valamint sárga okkert (sok helyen megtalálható, vasoxihidráttal megfestődött agyag) használt.

„Elég közel álltak a modern emberhez genetikailag, hogy képesek legyenek keveredni velünk” ‒ mondja Zilhao. 2010-ben három, 38‒44 ezer éves horvátországi csontból sikerült rekonstruálni a neandervölgyi genom mintegy kétharmadát, és ez alapján a modern emberek nagy részében meglepően magas, 1‒4 százalékos a neandervölgyi eredetű gének aránya, ami a két populáció vegyülésére utal. A leletek alapján a keveredés Afrika elhagyása után következhetett be. Zilhao szerint a neandervölgyiek sok szempontból úgy tekinthetők, mint egy eltérő kultúrájú embercsoport, amely idővel asszimilálódott, és az együttélés időszakában jóval fejlettebb szinten állt, mint amit a korábbi kutatások feltételeztek.

A korszakkal foglalkozó régészek többségének az a véleménye, hogy míg a kutatás eredményei kétségkívül nagyon érdekesek, erős túlzás lenne pusztán ezek alapján azt állítani, hogy a neandervölgyiek barlangrajzokat alkottak. Problematikusnak látják azt a tényt, hogy nem tudni mennyi idő telt el az alkotások keletkezése és a kalcitréteg lerakódása között, és a szakértők nagy része úgy gondolja, hogy a barlangrajzok felbukkanásának időszaka túlságosan is egybeesik a modern ember európai megjelenésével ahhoz, hogy puszta véletlenről legyen szó.

Bármi is legyen az igazság, a kutatás nagyon fontos új módszert honosított meg a régészetben. A radiokarbonos kormeghatározás szerves minták hiányában nem használható, és 37 ezer évesnél idősebb minták esetében különben is megbízhatatlannak számít, mivel az ilyen leletekben a radioaktív szén sugárzása általában már nehezen különíthető el a természetes háttérsugárzástól. Az urán-tórium módszer jóval érzékenyebb és pontosabb az kérdéses időszak mintáinak esetében, és további hasonló vizsgálatok révén talán idővel meggyőző választ találhatnak a kutatók a neandervölgyi embert és a barlangi művészetet övező kérdésekre is.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward