Kinect
Megérkezett a Kinect. Az Xbox 360 mozgásérzékelője a jövőt hozta el az otthonunkba, amit a Sony az EyeToy játékkal kitalált, azt a Microsoft most tökéletesítette. Teljes térlátás, mélységfigyelő, infravörös kamera, arcfelismerés, motion capture, mindez egy kis fekete szerkezetbe zárva csak arra vár, hogy félredobva a kontrollereket, kicsit megmozgassuk petyhüdt izmainkat. Lássuk hát, hogy mit tud!
Mielőtt használni kezdjük a Kinectet, végeznünk kell egy gyors kalibrációt. Az eszköz elhelyezése a legfontosabb, közvetlenül a tévé fölé, vagy alá kell tenni, közel az állvány széléhez, hogy lássa a padlót is. A konfigurálásnál a Kinect életre kel, bólogat néhányat, hogy megtalálja a megfelelő szöget, majd szól, ha kevés neki a fény. Ekkor a legjobb, ha egy szemben lévő lámpát kapcsolunk fel, hogy az arcunk is jól meg legyen világítva, s érdemes a nap több időszakában is elvégezni a kalibrációt, az Xbox ugyanis megjegyzi őket, és legközelebb már készül a fényviszonyokra. Távolságnak a két méter a legjobb, de ha ketten játszunk, akkor kell legalább két és fél méter, a dohányzóasztalt, szobanövényt, antik vázát pedig érdemes elrakni jó messzire, hogy a játék hevében biztos ne történjen semmi baleset. S ha a kép tökéletes, akkor kalibrálni kell még a hangokat. A Kinect beépített mikrofonja megméri a szoba zaját, és leteszteli a hi-fi rendszerünket, majd angolul el kell számolnunk hatig, hogy a hangunkat is megjegyezhesse. Ez a későbbi, beszéddel vezérelhető játékokhoz jön majd jól.
A kiegészítő eljövetelével megújult az Xbox 360 Dashboard, a grafikus felület fehérebb, letisztultabb és szebb lett, jó hír pedig, hogy ha nem rendelkezünk LIVE eléréssel, akkor a Kinecthez mellékelt Adventures lemez automatikusan elvégzi a frissítést. Az új felület azonnal látja az eszközt, az integetésünkre pedig előhoz egy eddig nem létezett menüpontot is, ahol egy kis lebegő kézzel választhatunk a már megszokott lehetőségek közül. Játékindítás, barátlista, achievementek, avatarszerkesztő, Xbox LIVE szolgáltatások, Sky Player, melyben mutogatással tudunk csatornát is váltani, továbbá Zune és Last.FM.
Nem maradt más hátra, birtokba vehetjük a nappalinkba teremtett virtuális világot, azonban mielőtt megnéznénk a Kinect Adventures, a Kinectimals és a Kinect Sports játékokat, megemlítenénk két extra Kinect szolgáltatást is, melyek igazi webkettes felhasználóvá avanzsálnak minket. Az egyik a Videokinect, mely segítségével Xbox LIVE vagy Windows LIVE Messenger barátainkkal kezdeményezhetünk videóhívást, a másik pedig a játékokba épített Kinectshare. Ez utóbbival rólunk készült fényképeket és gép által megvágott videókat tudunk megosztani, a játékok végén kapunk egy kis összeállítást arról, ahogyan a tévé előtt bénázunk, s ha tetszik a dolog, akkor feltölthetjük azt a kinectshare.com oldalra, melyet meglátogatva már csak egy gombnyomás, hogy kitegyük azt Facebook hírfolyamunkba. Hangzatos ötletek ezek, de ne húzzuk tovább az időt, lássuk, hogy milyen tesztjátékokat kaptunk a kis szerkezethez.
Kinect Adventures
Első alanyunk a Kinect Adventures, mely sok ezer ember meghatározó élménye lesz, ingyenes játékként ugyanis minden Kinect mellé azonnal jár belőle egy példány. A játék öt mini kihívást tartalmaz, a 20.000 Leaks, a River Rush, a Rallyball, a Reflex Ridge és a Space Pop pedig játszható egyénileg, segítővel, online, idő ellen, illetve kaland módban is. Ez utóbbi sorba rendezi a játékokat, és ha sikeresen teljesítjük őket, akkor különféle jutalmakkal lehetünk gazdagabbak, legelőször például egy mindent leutánzó, idomítható hörcsögöt fogadhatunk örökbe, melyet a Kinectshare szolgáltatással még tovább is küldhetünk.
A 20.000 Leaks nagyon aranyos játék. Egy tengeralattjárószerű, üvegfalú szerkezettel kell lemerülnünk benne a tenger mélyére, az ottani halak és állatkák viszont rendkívül ügyetlenek, ezért mindig nekiütköznek a kabinunknak. A találkozások apró hajszálrepedéseket okoznak, melyet gyorsan be kell tömnünk a kezünkkel, vagy lábunkkal, s ha elállítottuk a spriccelő vizet, akkor sem lélegezhetünk fel, néhány tucat alkalommal még eljátsszák ezt velünk, csak hogy ne szabaduljunk könnyen. A következő, River Rush névre keresztelt játék egy vadvízi rafting, különböző hegyi folyókon kell benne lesiklanunk, a piros, felfújható gumicsónakunkat pedig oldalirányú lépésekkel/dőlésekkel és ugrásokkal irányíthatjuk. A cél itt az, hogy annyi érmét gyűjtsünk össze, amennyit csak bírunk. A sort a Rallyball követi, ami mindközül a legtöbb mozgással jár, a feladat benne pedig az, hogy egy labdával eltaláljuk a téglalap alakú pálya túlsó végén lévő dobozokat. A laszti folyamatosan pattog ide-oda, vissza kell ütnünk, a dobozokban pedig újabb labdákra lelhetünk, így nem lehetetlen, hogy akár fél tucat is legyen belőlük a pályán, ezzel pörgetve fel a játékot, és persze minket is. Az utolsó előtti cím a Reflex Ridge, ami szintén megmozgat minket, ebben a játékban egy kisvasúton utazunk, nekünk pedig guggolással, ugrálással, és oldalra mozgásokkal ki kell kerülnünk az utunkba kerülő akadályokat. Végezetül pedig, amolyan pihentetésképpen itt van még a Space Pop is, melyben súlytalanság vár ránk. A pályán különböző lufik repkednek, nekünk a karakterrel ki kell őket pukkasztanunk, a felül lévőket pedig úgy érhetjük el, ha csapkodunk párat a kezünkkel, s láss csodát, emberünk a magasba emelkedik, és lebegve folytatja a munkát. Nagyon aranyos mind az öt játék, érdemes őket kipróbálni.
Könnyen leizzadhatunk a kihívások alatt, így ha vendégségbe megyünk, akkor ne felejtsük otthon a váltópólót, s a sörrel is óvatosan, ha lötyköljük, habos lesz. Közös tulajdonsága amúgy a játékoknak, hogy mindegyiket állva kell használni, rengeteg tér kell hozzájuk, és figyelnünk kell a jó időzítésekre is, illetve mindegyik nyomható párosával. Jó hír, hogyha többen vagyunk, és valaki be akar szállni a játékba, akkor nem szükséges folyton a menüt turkálni, elég, ha mellénk áll az illető, s máris bekerül az izgalmakba, akár a meccs közepén is. A Kinect arcfelismerőjének köszönhetően pedig minden vendégünk egyéni avatarral indulhat, csak össze kell társítani őket, és a konzol ezt követően rögtön megismeri őket.
Kinectimals
Nem túlzás azt mondani, hogy a Kinectimals a világ legaranyosabb játéka. A segítségével Lemuria szigetére kalandozhatunk el, ahol egy kalóztündér, Bumble lesz a barátunk, nem sokkal megérkezésünk után pedig összeismerkedhetünk a sziget nagymacska-kölykeivel is. A szőrös négylábúak között van bengáli tigris, oroszlán, párduc, gepárd és leopárd is, azt pedig, hogy melyik legyen a társunk a kalandok során, már a játék elején kiválaszthatjuk. Ha megvan a kis szerencsés, akkor lehetőségünk van egy rövid ismerkedésre, simogathatjuk az állatot, és játszhatunk is, utána viszont indul a kaland, felkerekedünk, hogy megtaláljuk Able Blackwood kapitány kincsét. A szigeten hatalmas felfedezések és izgalmas kihívások várnak ránk, melyekért érméket, medált, és különböző játékokat kaphatunk, ha pedig éppen nem valamilyen mini feladatban kell bizonyítanunk, akkor szabadon foglalkozhatunk a négylábúval.
Lehet tanítgatni, egyszerűen csinálnunk kell valamit a kamera előtt, és az állat utánozni fog. Tudunk ugrani, forogni, ülni, négykézlábra ereszkedni, sőt ha hátunkra fekszünk, akkor a macskánk halottnak fogja tettetni magát, még a nyelvét is kinyújtja. A mutatványok nagyon aranyosak, a legjobb pedig, hogy a virtuális kis társunk hatalmas lelkesedéssel csinál mindent, ugrál, odabújik hozzánk, rátüsszent a kamerára, annyira cuki, hogy az ember legszívesebben magához ölelné. De itt nem érnek véget a lehetőségeink, jobb kezünket a képernyő sarka felé nyújtva előhívhatjuk a toyboxot, melyben különböző játékokat találunk, többek között teniszlabdát, focilabdát, gumikacsát, plüssmackót, rózsaszín malacot, frizbit, és még legalább egy tucat jópofa dolgot, melyek mind megmozgatnak minket. Lehet továbbá gondoskodni is az állatról, adhatunk neki inni, vannak mindenféle kaják és jutalomfalatok nálunk, illetve ha a nagy dagonyázásban összekoszolta magát, akkor kikefélhetjük a bundáját, melyet édes dorombolással hálál meg nekünk. S hogy a kincsekről se feledkezzünk meg, bármikor előhúzhatjuk a különleges nagyítónkat is, mely felfedi nekünk az elásott aranyak helyét.
Jópofa dolog, hogy a Kinectimals támogatja a hangvezérlést is. A játék elején elnevezhetjük a kis négylábú társunkat, ő később hallgatni fog a nevére, a tanult trükköket pedig beszédre is el tudja végezni. Sit down, stand up, lie down, come here, good boy, go to sleep, roll over, csak mondanunk kell valamit, és az állat máris megcsinálja azt. A rajongók pedig készülhetnek az új állatokra, ezeket azonban nem egyszerű DLC-ként vásárolhatjuk majd meg, hanem egy Kinectimals-os plüssállatot kell vennünk, melyet úgy kelthetünk életre, ha megmutatjuk a kamerának. A játék észleli majd, hogy melyik állat lett a szerencsés, az pedig másodperceken belül beugrik a képernyőre, és hatalmas nyalakodásokkal hálálja meg, hogy örökbe fogadtuk. S hogy mi a Kinectimals egyetlen, de legnagyobb hiába? Az, hogy nincsen benne magyar nyelv. A kicsik így hogy értsék meg a feladatokat?
Kinect Sports
A Wii Sports után nem sok újdonságot vártunk a Kinect Sportstól, a három tesztjáték közül mégis ezzel szórakoztunk a legjobban. Itt mi más is lenne a feladat, mint testünk megmozgatása, a játékok pedig kivétel nélkül olyan izomlázat képesek okozni, hogy utána három napig a villát alig bírjuk majd felemelni. A felhozatalban van ökölvívás, pályaverseny, foci, asztalitenisz, röplabda, illetve bowling is, bizonyításra pedig három különböző módban nyílik lehetőségünk. A main eventre nyomva csak ki kell választani a nekünk tetsző sportágat, és már kezdhetünk is, a mini games alatt különleges kihívásokat találunk, míg a party play segítségével csapatokba rendezhetjük a nálunk vendégeskedő baráti sereget.
Az ökölvívás nagyon szórakoztató lett. A harcost belső nézetből kell irányítani, a képernyőn saját kesztyűnket látjuk, védekezni úgy tudunk, ha a fejünk elé emeljük a kezünket, ütni pedig lehet fejre, és testre is, egyenesen, vagy akár lendítve. A pályaversenybe sok minden tartozik, például futás, távolugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés és gátfutás is, de az utóbbi három sportág annyira nem sikerült jól. Hajításnál például nem egyértelmű, hogy mikor engedjük el az eszközt, gátfutásnál meg méterekkel az akadály előtt ugranunk kell, az emberünk ugyanis bő egy másodpercnyi késéssel követ csak, ezt szokni kell. Direkt van így, nem ekkora a lag, csak nem biztos, hogy ez jó döntés volt. A következőnél viszont ilyen gondok már nincsenek, a foci nagyon ötletes lett, mindig azt a játékost kell irányítanunk, akinél a labda van. A karakter egyhelyben áll, a többiek helyezkednek, nekünk pedig passzolnunk kell, abba az irányba lendítve lábunkat, amerre szeretnénk, hogy a labda menjen. Ha ügyesek vagyunk, akkor a játék átugrik a következő emberre, és ha elég közel kerültünk a kapuhoz, akkor rálőhetjük a labdát, de ha elbénázzuk, akkor az ellenfél jön, nekünk pedig védekezni kell. Az asztaliteniszt szerintem nem kell nagyon bemutatni, mindenki el tudja képzelni, hogy mi a feladat, és mit kell csinálni, de a röplabda se bonyolult, ennél többnyire háromféle kulcsmozdulatot kell csak végeznünk, ha nem akarunk az első szerva után kiesni. Indításkor a bal kezünk dobja fel a labdát, és a jobb üti el, visszaütéshez bármelyik karunkat használhatjuk, ha pedig elől vagyunk, és ívesen jön a labda, akkor a magasba ugorva lecsaphatjuk azt, mely általában tuti pontszerzéssel jár. Nem túl bonyolult játékok, de szórakoztatóak. A sort a bowling zárja, itt hasonlóan kell mozognunk, mint a Wii esetében, jobbra kitett kézzel vehetjük fel a golyót, majd gurítani kell, s a játékszerünk arra fog menni, amerre a kezünk kileng a mozdulat közben.
A mini games alatt mindegyik sportághoz találhatunk apró kihívásokat. Pályaversenynél magukat a versenyszámokat próbálhatjuk ki egyesével, focinál tizenegyeseket kell védeni, illetve céltáblákra lövöldözhetünk, asztalitenisznél pedig van paddle panic, és rally tally. Előbbi esetében két ütő van a kezünkben, és folyamatosan ostromolnak minket a labdák, utóbbinál pedig akkor kapjuk a legmagasabb pontot, ha minél tovább játékban tudunk maradni. A röpi mini games felhozatalában reflexteszt és kidobós van, míg bowlingnál különböző módon felállított bábukat kell levernünk, illetve idő ellen kell versenyeznünk, annyi pontot szerezve, amennyit csak tudunk. A hagyományos játékok mellett ezek is nagyon jól sikerültek, jó hír pedig, hogy mindegyiket nyomhatjuk online is, Xbox LIVE barátok ellen.
Végszó
A Kinect mögött komoly technika áll. Egymillió kis lézerpont pásztázza folyamatosan a szobát, feldolgoz mindent, amit lát, a mozgásunkat pedig össze tudja hangolni a játékkal, azonban joggal merül fel a kérdés, hogy késik-e az egész, hiszen van min dolgoznia a szoftvernek. A válaszunk egyszerre igen és nem. Ha nagyon odafigyelünk, akkor láthatunk ugyanis némi gondolkodást minden cselekvésnél, a karakterünk nem mozdul meg olyan hirtelen, mint mondjuk a Move esetében, játék közben viszont mindebből a legtöbb esetben szinte semmit nem fogunk észrevenni. Általában gyorsan reagál a Kinect, folyamatosnak érzünk mindent, és nagyszerűen szórakozunk, a YouTube-ot böngészve viszont találhatunk szélsőséges ellenpéldát. Ilyen a Fighters Uncaged, melyben egy teljes másodperc is eltelik, mire a harcosunk hajlandó megmozdulni, de ez játékhiba, állítólag egyáltalán nem lesz általános.
Nem először látunk mozgásérzékelőt, és már az avatarok sem olyan menők, mint a Wii megjelenésekor, az viszont, hogy itt nincsen a kezünkben semmi, rendkívül élvezetessé teszi a játékot. Kontroller nélkül úgy érezzük, mintha szuperhősök lennénk, ahogyan Darth Vader egyetlen kézmozdulattal elsöpörte maga elől a rá támadó katonákat, úgy mi is bármit megtehetünk, elég egy apró gesztus, és akaratunk máris megvalósul. A játékfelhozatal viszont egyelőre kérdéses. A technika korlátai miatt valószínűleg a családi, fitnesz és zenés címek fognak hódítani a Kinecten, a komolyabb irány pedig egyáltalán nem, vagy csak részben használja majd. Nem kizárt, hogy az olyan játékok fognak elterjedni, melyek egy előre megadott ösvényen vezetnek minket, és nekünk pedig csak verekednünk, vagy kardoznunk kell (Star Wars ugye), de elképzelhetőnek tartjuk azt a megoldást is, hogy kontrollerrel a kézben kell majd játszanunk, a kamera pedig csak kiegészítő lesz, például a gránáthajítás, vagy a fedezékből való kihajolás segítésére. Akárhogy is, családi és party szórakozáshoz remek a Kinect, s alig várjuk már, hogy bizonyítson a hardcore világban is.
Kapcsolódó cikk:
