Az AI-láz gőzerővel tombol napjainkban, gomba módra nőnek ki a földből az újabbnál-újabb adatközpontok, amelyek óriási számítási teljesítményt kínálnak mind az őket építő nagyvállalatok, mind pedig az ügyfelek számára. Az építkezések és a bővítések hatalmas tempóban zajlanak, ám egyes elemzők szerint a növekedés jelenlegi üteme egyszerűen fenntarthatatlanná válik majd hosszabb távon, ami természetesen problémát okozhat az iparág számára – egyes vélemények szerint az AI buborék kipukkanására is sor kerülhet az elkövetkező évek folyamán. Ezt a véleményt persze általában nem osztják az építkezésben és a hardvergyártásban érdekelt felek, ami aligha meglepő, de egyes félvezetőipari szereplők már kezdik felismerni, hosszabb távon problémákra lehet számítani.

Remek példa erre Kína legnagyobb félvezetőipari gyártójának figyelmeztetése: Zhao Haijun, az SMIC (Semiconductor Manufacturing International Co.) társ-ügyvezetője úgy gondolja, a soha nem látott tempóban épülő AI adatközpontok jó része kihasználatlan maradhat világszerte, nagyjából úgy, ahogy azok a kínai adatközpontok is kihasználatlanok maradtak, amelyek a 2020-as évek elején épültek annak reményében, hogy masszív kereslet mutatkozik majd irántuk – aztán végül nem mutatkozott rájuk igény.

A vezető szerint a nagyvállalatok szeretnének 10 évre elegendő adatközpont-kapacitást építeni mindössze egy vagy két esztendő leforgása alatt, de azt nem gondolják át teljesen, hogy ezek az adatközpontok pontosan mit fognak majd csinálni.

A mesterséges intelligencia körül nagyon nagy a pezsgés, a várakozások szerint ez a technológia az iparágak és üzletágak többségének alakulására mindenképpen hatást fog gyakorolni az elkövetkező évek folyamán. Az egyelőre kérdéses, hogy ez a hatás mennyi idő alatt éri el a gazdaság egyes szektorait, valamint az is kérdéses, pontosan mekkora hatást gyakorol majd rájuk. Erre egyelőre gyakorlatilag senki sem tudja megadni a pontos választ, éppen ezért beszélnek olyan sokan AI-buborékról az egyes iparágakon belül, mert nem látni, pontosan hova vezethet az éppen dúló AI-láz.

Az SMIC társ-ügyvezetője az AI adatközpontok körül tapasztalható felhajtást ahhoz hasonlította, mintha nagysebességű vasútvonalakat hoznának létre vagy autópályákat építenének arra számítva, hogy a forgalom majd növekedni fog – ahelyett, hogy akkor tennék ezt, ha a növekvő igények miatt erre ténylegesen szükség lenne. Ezzel persze számos vállalat vitatkozhatna, mint például a Meta, az OpenAI, az Alphabet vagy éppen az xAI, hiszen ezek a cégek szinte bármennyi erőforrást fel tudnak használni nagy nyelvi modelljeik és egyéb AI alapú megoldásaik fejlesztésére.

A felsoroltak mellett számos egyéb nagyvállalat is épít AI adatközpontokat, méghozzá dollármilliárdos tételben. A Moody’s Ratings felmérése szerint az AI-hoz kapcsolódó infrastruktúrára fordított befektetések értéke az elkövetkező öt év folyamán a 3 billió dollárt is meghaladhatják. Csak idén mintegy 650 milliárd dollárnyi tőkeberuházást hajthatnak végre a nagy iparági szereplők, mint például az Alphabet, a Microsoft, az Amazon Web Services, illetve a Meta Platforms, de a kínai vállalatok is hasonló növekedési tempót diktálnak, azaz a ByteDance, a Tencent, vagy éppen az Alibaba is növeli AI-ra fordítható erőforrásainak mértékét.

A helyzet azért jelenthet problémát az egyes iparági szereplők számára, mert előfordulhat, hogy úgy járnak, mint a 2020-as évek elején Kínában elindított „Eastern Datas, Western Computing” program, amelynek keretén belül számos startup hozott létre nagy adatközpontokat Kína nyugati régióiban annak reményében, hogy ezekre a keletről származó adatok feldolgozásához szükség lesz. A nyugati régiókban kedvezően alakult a villamosenergia ára, így a gazdaságilag erősebb keleti régiók számítási kapacitással kapcsolatos igényeit költséghatékonyan lehetett volna kielégíteni a nyugati régió adatközpontjaival.

Igen ám, de azt nem vették számításba a projekt kiötlői, hogy a nagy távolságok miatt a késleltetés magasabb lett az ideálisnál, ezért a távoli adatközpontok nem voltak vonzóak az ügyfelek számára azokon az alkalmazási területeken, ahol a késleltetés mértéke kritikus jelentőséggel bír. A kereslet tehát messze alulmúlta a kínálatot, az adatközpontok jellemzően csak 20-30% körüli kihasználtsággal dolgozhattak – de csak azok, amelyek iránt egyáltalán volt némi kereslet, a többi kihasználatlanul várta sorsa jobbra fordulását. A számítási kapacitás nagy részét egyébként állami cégek és kormányzati szervezetek kiszolgálására hozták létre.

Érdekesség, hogy a fenti projekt még 2024 és 2025 folyamán is folytatódott, hiába vált világossá, hogy nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a befektetők is elgondolkodtak, hosszabb távon fenntartható lesz-e az üzemeltetés és várható -e megtérülés.

Ezzel egy időben Kína Ipari és Információtechnológiai Minisztériuma azzal próbálja menteni a helyzetet, hogy egy központosított felhőplatform bevezetését tervezi, amellyel az üresjáratban ketyegő erőforrások is munkára foghatóak lennének országszerte. Egy efféle hálózat megtervezése és megépítése persze nem egyszerű feladat, hiszen az egyes adatközpontok eltérő hardver köré épülnek és szoftver terén is nagyon eltérőek, így képességeik terén is hatalmas a szórás.