Az élesztőgombák évezredek óta nélkülözhetetlen szereplői az élelmiszeriparnak, hiszen nélkülük elképzelhetetlen a kenyér, a sör vagy a bor előállítása. De vajon honnan származnak ezek a hasznos, a cukrot alkohollá alakítani képes kis élőlények? Egy francia-svájci kutatócsoport ennek járt utána, a már említett forrásokon túl világszerte csatornákból, termeszvárakból, fakérgekből, elfertőződött sebekből, lóürülékből, emberi vérből és sok más helyről is mintákat véve.

Gianni Liti és Joseph Schacherer genetikusok gyakorlatilag öt éven keresztül boldog-boldogtalantól Saccharomyces cerevisiae-mintákat kértek, és az afrikai emberi ürüléktől kezdve a mexikói tequiláig számtalan forrásból kaptak is ilyeneket. Végül összesen nagyjából 1000 élesztőgomba-törzs genomját szekvenálták.

„Ezer borfajtából könnyű mintát beszerezni” – mondja Schacherer. „De mi nem ezt akartuk.” A két szakértő az élelmiszeriparban elterjedt törzseken túl a legritkább, vad változatokra is kíváncsi volt, amelyek a világ minden pontján, a legkülönbözőbb környezeti körülmények között is megtalálhatók. A céljuk pedig mindezzel az volt, hogy felderítsék a gomba eredetét, amely az eredmények alapján Kína területére tehető.

A szakértők egy ideje már sejtik, hogy az élesztőgomba Kínából indult világhódító útjára, de a kutatás most minden eddiginél jobban meg is erősítette ezt. A távol-keleti országban nagyobb a sokfélesége az élesztőgombáknak, mint bárhol másutt a világon. És ez genetikai szinten is világosan kimutatható: a kínai partoknál található Tajvan és Hajnan szigetén honos törzsek között például sokkal nagyobb a genetikai eltérés, mint az Egyesült Államok és Európa vad élesztőgombái közt, pedig ez utóbbiakat az Atlanti-óceán választja el egymástól.

Az élesztőgomba elterjedésével kapcsolatos teóriák nagyon sok szempontból hasonlítanak az ember Afrikából való kirajzásának elméleteire. Afrikára is jellemző, hogy a kontinensen a legnagyobb az emberi faj genetikai diverzitása, és minden mai élő ember egy-egy afrikai csoportra vezetheti vissza származását. Az élesztőgombák pedig a jelek szerint kivétel nélkül mindannyian kelet-ázsiából származnak. Ráadásul genetikai sajátosságaik alapján még vad állapotban kezdték el meghódítani a világot, hogy az emberek aztán később egymástól függetlenül többször is „háziasítsák” egyes törzseiket.

Az élesztőgombákon messze túlmutatóan izgalmasnak bizonyultak a kutatás során megfigyelt jellegzetes genetikai eltérések is. Míg a különböző élesztőgombatörzsek közt sok esetben megváltozott nukleotidbázisokban, vagyis a DNS „nyomdahibáiban” mérhető a különbség, nagyon sok esetben az a legalapvetőbb eltérés egy sörélesztő és egy rovarokon élő, vad törzs között, hogy az előbbi genomjában sokkal több másolatban szerepel egy-egy gén.

Ami azért érdekes, mert a genomok összevetése jelenleg elsősorban a gének bázissorendjének összehasonlításán alapul, holott az élesztőgombák példája azt mutatja, hogy a génmásolatok száma is fontos összevetési alap lehet. És nemcsak az élesztők esetében, hanem akár az emberi genom kapcsán is. Egy-egy betegség genetikai hátterének felderítése során többnyire génen belüli mutációkat keresünk, pedig lehetséges, hogy a másolatok száma is szerepet játszhat ezek kialakulásában, és akkor viszont ezekre is ügyelni kellene, mondja Ed Louis, a Leicesteri Egyetem genetikusa.