1. oldal
Jövő ilyenkorra új vezető hatalma lehet a holdkutatásnak: ha minden a tervek szerint alakul, Kína addigra olyasmit visz véghez, amire eddig egyetlen űrszuperhatalom sem volt képes – leszállnak a Hold sötét oldalán, vagyis azon a részen, amely a Földről sosem látható. A távol-keleti ország űrmérnökei 2018-ban ugyanis útjukra indítanak egy kétszakaszos küldetést, a kínai holdistennőről elnevezett Chang’e-program negyedik fázisát.
A Chang’e–4 első járműve júniusban száll fel. Egy kommunikációs műholdról van szó, amely a Hold túloldalán, attól 60 ezer kilométerre, a Föld–Hold-rendszer L2 Lagrange-pontjában áll pályára, hogy megteremtse a kapcsolatot égi kísérőnk sötét oldalának felszíne és a Föld között. Pár hónappal azután, hogy a műhold munkába állt, elindul a második jármű is: egy landolóegység és egy holdjáró, amelyek a sötét oldalt veszik célba. Amivel egészen mostanáig senki se próbálkozott meg.
A kínai holdprogram 2007-ben vette kezdetét egy egyszerű holdi keringőegységgel, a Chang’e–1-gyel. Ezt követte 2010-ben a Chang’e–2, amely a Hold körüli pályára állás, és az égitest néhány hónapos vizsgálata után elhagyta kísérőnket, hogy 2012-ben megközelítse a 4179 Toutatis nevű, Földhöz közeli aszteroidát, majd megkezdje útját a mélyűrben.
A 2013-ban útjára indult Chang’e–3 aztán már a Hold felszínére is eljutott. A landolóegység 1976 óta elsőként hajtott végre irányított leszállást a Holdon, ráadásul egy holdjárót is magával vitt. A Jütu (Jáde Nyúl) nevű rover ugyan végül technikai problémák miatt csak rövid ideig üzemelt, és nem tudott minden előre kitűzött mérést elvégezni, de így is figyelemre méltó eredményeket produkált.
Mindez már önmagában is szép teljesítmény, hiszen Kína pár év alatt gyakorlatilag behozta több évtizedes lemaradását az Egyesült Államokhoz és a Szovjetunióhoz képest, ami a Hold felfedezését illeti. A következő küldetéssel azonban sok szempontból meg is előzhetik elődeiket, még akkor is, ha embert továbbra is csak az Egyesült Államok küldött kísérőnkre. (Arról nem is beszélve, hogy ha így folytatódnak a dolgok, ez nem sokáig marad így, de erről majd később.)
A Hold sötét oldalán eddig elsősorban azért nem szállt le senki, mert nagyon nehéz lenne megoldani egy ott működő egységgel a kommunikációt. A küldetés tudományos hozadéka ugyanakkor óriási lehet, és nem csak a holdkutatás szempontjából. Mivel a Hold túloldalán kísérőnk tömege kitakarja a Földről érkező rádiójelek javát, elképesztően tiszta kép nyerhető az univerzumról.
Ezt a tervek szerint már rögtön az első kínai küldetés során is ki fogják aknázni, a landolóegységen ugyanis remélhetőleg helyet kap egy rádiótávcső is, amelyet a hollandiai Radboud Egyetem szakértői fejlesztenek. A műszerrel azt kívánják tesztelni, hogy mennyivel könnyebb erről a szokatlan helyszínről a korai világegyetem rádiójeleit fogni, mint más helyekről. Heino Falcke, a projekt vezetője abban reménykedik, hogy a Hold által leárnyékolt helyről azokat a jeleket is elcsíphetik, amelyek abból az időszakból származnak, amikor fényt még semmi sem adott ki, a hidrogénatomok viszont már sugároztak a rádióhullámok tartományában.
A holland műszer egyébként úgy került a képbe, hogy azt eredetileg egy európai holdi landolóegységre kezdték fejleszteni, a projektet azonban menet közben felfüggesztették. Úgy tűnt, hogy a holdi távcsőből így semmi sem lesz, aztán amikor a holland király Kínába látogatott, felmerült, hogy a műszer kínai közreműködéssel mégis feljuthatna kísérőnkre.
A távol-keleti országgal való együttműködés ugyanakkor nem egyszerű. Menet közben számos probléma felmerült, és gyakran nagyon nehéz rájönni, hogy kivel is kellene beszélni a kínai oldalon, hogy előrébb jussanak a dolgok, mondja Falcke. Ennek eredményeként még mindig nem teljesen garantált, hogy a távcső felkerül az űrjárműre, de a holland szakértők bizakodnak, hogy a végére azért sikerül mindent kielégítően tisztázni.
2. oldal
A Chang’e–4-projekt persze nem csak a rádiótávcső miatt érdekes, hiszen a műszerek geológiai vizsgálatokat is végeznek majd a Hold túlsó, és eddig az űrből is alig-alig tanulmányozott oldalán. De ez még mind semmi, a leszállóegység a holdi gravitáció rovarokra és növényekre kifejtett hatásait is vizsgálni fogja, egy alumínium tárolóban ugyanis ilyeneket is magával visz az űreszköz. A konténerben burgonyatövek, lúdfűmagok és selyemlepke-peték utaznak a Holdra. A peték kikelve szén-dioxidot termelnek, a növények pedig ezt fotoszintézis útján oxigénné alakítják, együttesen egyszerű ökoszisztémát hozva létre, magyarázzák a kísérletet tervező mérnökök.
A Chang’e–4 a Déli-sark közelében, egy gigantikus kráterben landol majd. A 2500 kilométer átmérőjű, 13 kilométer mély becsapódásnyom a Naprendszer egyik legnagyobb ismert krátere, amely ráadásul az űrből végzett vizsgálatok alapján tetemes mennyiségű vízjeget is tartalmaz. A vizet valószínűleg meteorok és aszteroidák hozták magukkal, és az meg is maradt a medence állandóan árnyékos mélyén.
A déli-sarki régió vízkészletének nyomaira elsőként 2008-ban bukkantak rá, amikor az indiai Csandrajáan–1 szonda egy kisebb egységet bocsátott ki magából, amely aztán a felszínbe csapódva anyagot dobott ki a Holdról az űrbe. Az űreszköz ezt elemezte, fényt derítve a vízjég jelenlétére. A terület azóta az elsők közt szerepel a leendő holdi kolóniák potenciális helyszínei között, és hogy valóban alkalmas-e az élőlények fenntartására, azzal kapcsolatban a kínai küldetés nagyon sok kérdésre választ adhat.
A helyi körülmények felmérése mellett az ökoszisztémás kísérletből az is kiderülhet, hogyan növekednek a földi élőlények alacsony gravitációban. A Nemzetközi Űrállomáson végzett kísérletek alapján a mikrogravitációs környezet hosszú távon komoly hatással van az egészségi állapotra, arról azonban szinte semmit sem tudunk, hogy mi a helyzet akkor, ha nem közel súlytalanságban, csak a földi gravitációnál alacsonyabb tömegvonzás mellett fejlődnek az élőlények.
A kínai projekt tehát sok szempontból úttörő lesz, bár persze nem ez az egyetlen hasonló projekt, amely a következő években megvalósulhat. Az Európai Űrügynökség és az orosz Roszkozmosz 2022-ben szintén egy landolóegységet tervez égi kísérőnkre küldeni, és a NASA Orion űrhajójának egyik első, még személyzet nélküli tesztútja is Hold körüli pályára vezet 2019 táján.
Kína tervei ugyanakkor nem állnak meg a Hold robotikus felfedezésénél. A Chang’e–4-et rövidesen egy sor további ember nélküli küldetés követi, amelyek azonban már a 15 éven belülre tervezett emberi holdraszállást készítik elő. Ehhez az újfajta leszállóegységek létrehozása mellett új hordozórakétákra is szükség lesz, amelyek nagyobb terhet képesek eljuttatni kísérőnkre, mint amekkora az Apollo-küldetés holdi egysége volt. A kérdéses rakétatípus a tervek szerint 2028–30 táján készül el, és első példánya ezt követően rövidesen útjára is indulhat.
Nagyon könnyen lehet tehát, hogy a következő ember, aki a Hold felszínére lép, kínai nemzetiségű lesz, hiszen jelenleg senki más nem rendelkezik hasonlóan kiforrott tervekkel a holdraszállással kapcsolatban. Az ugyanakkor sok szakértő szerint kérdéses, hogy a Chang’e–4 kapcsán körvonalazódó nemzetközi együttműködés ezekre a küldetésekre is kiterjed-e majd. Az ESA örülne, ha így lenne, hisz Kínával közös erővel az európai asztronauták sokkal hamarabb feljuthatnának a Holdra, mintha ezt önállóan kellene megoldani Európának.
Az ESA asztronautái és kínai társaik idén nyáron először közös tréningen vettek részt, ráadásul egy olyan túlélési gyakorlaton, amely a Hold felfedezéséhez kapcsolódott. Ez pedig mindenképpen jó jel a jövőre nézve. Ha az együttműködés az emberi űrutazás szempontjából is tartósnak bizonyul, a Holdra való visszatérésben az európaiak is megelőzhetik az amerikaiakat. Az Egyesült Államok és Kína között ugyanis a közeljövőben biztosan nem lesz hasonló kollaboráció, egy 2013-as amerikai törvény értelmében ugyanis a kínai állampolgárok jelenleg be sem tehetik a lábukat a NASA létesítményeibe.
Így az újabb amerikai holdraszállást annak ellenére is nehéz lesz a kínaiak előtt tető alá hozni, hogy a Mars elmúlt évekbeli favorizálása után idén kormányzati kezdeményezésre újra célpontba került a Hold is, ami az emberi űrutazást illeti. Az Egyesült Államok a tervek szerint a magánűrhajózási cégek segítségével próbál majd újabb asztronautákat eljuttatni égi kísérőnkre, ennél többet azonban egyelőre nem tudni arról, hogy ez hogyan és mikor fog megvalósulni.
