A földi irányítók először múlt hét szerdán észlelték, hogy minden idők legdrágább és egyik legkomplexebb ember alkotta szerkezete szivárog. De rögtön meg is állapították, hogy a lyuk annyira apró, hogy nem okoz közvetlen veszélyt, így hagyták aludni az éppen éjszakai nyugodalmukat töltő űrhajósokat.

Amikor aztán a legénység felkelt, a földi személyzettel közösen megpróbálták lokalizálni a szivárgás helyét, sorra zárva le az egyes modulokat. A keresés nyomán aztán kiderült, hogy a probléma nem is az űrállomás állandó szerkezetében van, hanem az ahhoz júniusban ideiglenesen hozzákapcsolt Szojuz űrhajóban. A mindössze két milliméteres lyukat Alexander Gerst német űrhajós először ujjával tömte be, amitől rögtön stabilizálódott a nyomás, majd hőálló Kapton ragasztószalaggal zárták le azt.

A lyukat végül a földi irányítók utasítására egy műgyantába mártott szövetdarabbal is kitömték, és jelenleg úgy tűnik, hogy így sikerült teljesen stabilizálni a sérülést, amelyet a következő napokban rendszeresen ellenőriznek majd. Azt egyelőre nem tudni, hogy mi okozta a lyukat, lehetett egy mikrometeorit, de az is elképzelhető, hogy kilövés közben érte sérülés a modult.

Az mindenesetre szerencsés, hogy a lyuk a Szojuz űrhajó elülső részén, az orbitális modulon keletkezett, amely nem szükséges a légkörbe való visszatéréshez. Ebben a modulban laknak az űrhajósok a kilövést követően, amíg elérik az űrállomást, a jóval gyorsabb visszatérés során azonban a landolóegységben ülnek, az orbitális modul pedig le is válik az űrhajóról a visszatérés során.

Jelenleg két Szojuz kapcsolódik az űrállomáshoz (a 09-es jelű lyukadt ki), amelyek részben pontosan azért maradnak a szerkezethez kapcsolva, hogy vészhelyzet esetén mentőkabinokként szolgáljanak a legénység számára. Ha esetleg további problémák lépnek fel a picinyke lyukkal, elképzelhető, hogy a jelenleg hat fős legénység egy részének a tervezettnél hamarabb vissza kell térnie a Földre, hogy odafent spórolni lehessen a levegővel.

Egyelőre mindenki azt reméli, hogy erre nem lesz szükség, de tény, hogy az űrállomás történetének elmúlt közel 20 éve alatt ez volt az eddigi legjelentősebb külső sérülés.