A drónok piaca hatalmasat robbant az elmúlt években, kezdve az ipari- és professzionális felhasználásra szánt eszközökkel, egészen a magánhasználatra szánt hobbikészülékekig. Az utóbbi kategória abszolút vezére jelenleg a kínai székhelyű Dajiang Innovation Technology Co., ismertebb nevén DJI, melynek kvadkopter kialakítású kamerás gépei fölényesen uralják a kompakt drónok piacát, de díjnyertes technológiájukat a filmiparban, sőt, még rendőrségi eszköztárban is kamatoztathatják. Nem is volt kérdés, hogy mi is rárepüljünk a DJI Mini 2 SE névre hallgató termékükre, mely március 23-án landolt és ezúttal a belépő kategóriát hivatott erősíteni.

Miért SE az SE?

A gyártó széles termékpalettájának közkedvelt eleme a 250g alatti kategória, ezek az ultrakönnyű darabok ugyanis a világ számos pontján kiesnek a hivatalos szabályozás szigorú kereteiből. Bár itthon nem ilyen egyszerű a helyzet, a gyártó kompakt termékeinek felénk is népes közönsége van, így kíváncsian vártam, hogy mit ígér és hogyan teljesít a pimaszul 249 grammra súlyozott Mini széria aktuális darabja, a nagyjából 140 000 forintos összegért. A Mini termékvonal amúgy 2020-ban vette kezdetét, a bejáratott Mavic szériáról való leválást pedig akkor új dizájnnal is megerősítették.

A DJI azóta is meglehetősen gyakran frissíti tenyérbarát gépparkját, melyet szinte időnk sincs megszokni, máris jön egy ráncfelvarrás vagy valamely drágább modell egyszerűsített kiadása. Mini 2, Mini SE, Mini 3 Pro és Mini 3? Ahelyett, hogy elvesznénk a drónok sűrűjében, talán emeljük ki a Mini 2 és a Mini 2 SE közti legfőbb különbségeket. Ezeket pedig a 4K felbontás hiányában és az alacsonyabb bitrátájú felvételekben találjuk meg, szinte minden más tekintetben ikertestvéreket látunk. A lefaragott képminőséggel belebegő Mini 2 SE az aktuális kínálatuk legolcsóbb és egyben legszerényebb darabja, ám a kategória rohamos fejlődésének köszönhetően bőven szolgál olyan értékekkel, melyek érdemessé teszik a drónozással ismerkedő felhasználók figyelmére.

Mi van a csomagban?

A Mini 2 SE-t kétféle kiszerelésben érhetjük el. Az első természetesen az alapcsomag, melyben a drón, a vezérlő és egyetlen akkumulátor található. Mi azonban az áruházunkban is elérhető Fly More Combo-t próbáltuk ki, mely a látványos árkülönbség ellenére is erősen ajánlott, ha hosszú távra és gyakori használatra tervezünk. Ami egyből feltűnhet, az az igényes és szépen kibélelt hordozótáska, mely az alapfelszerelésnek és az extráknak egyaránt helyet biztosít.

A másfél kilós pakkot felnyitva megtaláljuk magát a drónt, a hely nagyobb részén pedig a kontroller és az egy helyett immár három akksit tartalmazó töltődokk osztozik. Az előre feltöltött telepek nagyobb kirándulások és hosszabb felvételek esetén lényegében nélkülözhetetlen kiegészítők, a maximális üzemidő tükrében a tartalék energia hasznosságát nem kell ragoznunk. A dokkoló több érdekességgel is szolgál. Például először mindig a legtöbb töltéssel rendelkező akkut tölti fel és így halad tovább, illetve mindegy, hogy hány darab van benne, szóval amint egy tele van, máris mehet vissza a drónba.

Barátságos kis extra, hogy a dokkoló egyben powerbank is, szóval a 3x 2250 mAh segít, ha röptetés közben a telefonunk is megéhezne. Ezen felül jól jöhet majd az extra mennyiségű tartalék forgólapát, a csukott állapotban stabil rögzítést nyújtó propellertartó pánt, illetve a bőséges mennyiségű tartalék csavar. Az apróságokat amúgy a táska teteje rejti egy cipzárral zárható belső zsebben, beleértve az adatkábeleket és az aprócska csavarhúzót is.

Kontroller és adatkommunikáció

A DJI RC-N1 kontroller az üdvözlendő frissítések közé tartozik, többek között az OcuSync 2.0 technológiának köszönhetően. A korábbiakban több modell távvezérlője is Wi-Fi segítségével kommunikált, ám ez adott esetben a kapcsolat instabilitását okozhatta, melyet egyetlen felhasználó sem lát szívesen. Ez tehát fontos fejlesztés, hiszen a drágább termékek után ezek a kevésbé drága hobbidrónok is a fejlettebb rádiós vezérléssel dolgozhatnak 2.4 GHz/5.8 GHz-en, melyek között szükség szerint automatikus a váltás. Örömteli, hogy instrukcióink legfeljebb 5ms-os késedelemmel teljesülnek és 1080p-s felvételt a maximális távolságból is rögzíthetünk, kár, hogy a 2018-as Mavic 2-vel bevezetett fejlesztésre mostanáig kellett várni a belépőszinten. De nem akarok elégedetlennek tűnni, mert a drágább Mini 2 után a nagyjából 50 ezer forinttal olcsóbb testvére is megkapta, aminek csak örülhetünk.

Ez pedig nem csak a jel stabilitására, de a drónunk hatótávolságára is pozitív hatást gyakorol, mely a gyártó szerint immár akár 10 km is lehet. Én azt mondhatom, hogy épületekkel tarkított környezetben nagyjából 2 km-en belül nem tapasztaltam hibákat, szabad zöldterületen pedig jó 5 km-en belül az irányítás precíz és reszponzív, a videojel pedig folyamatos maradt. Ezeknél a távolságoknál maga a DJI sem ígér sokkal merészebbet, de optimális körülmények között – tehát elektromos zajtól mentes nyílt terepen – 10 km lehet a max. távolság, 4 km pedig a tengerszinthez viszonyított magasság.

Ez szabadidős események rögzítésekor kifejezetten nagy szabadságot jelent, mindenesetre a határokat azért csak óvatosan feszegessük. Az elmúlt években tehát ez a kategória is nagyot lépett előre, 4-5 éve például örülhettünk, ha a belépőszinten 1 km-en belül még gondtalanul manőverezhettünk. Szépséghiba gyanánt esetleg azt hozhatjuk fel, hogy ezt az előrelépést többé-kevésbé a 2020 végén bemutatott Mini 2 is felkínálta, a drón több másik tulajdonságával együtt, cserébe ezentúl egy meglehetősen jól kitalált irányítóeszközt kapunk, ami rászolgált a dicséretre.

Amit a kontrollerben különösen kedveltem, az az analóg karok kialakítása volt. A vezérlő alján lévő gumiágyakban ugyanis megtaláljuk a felcsavarozható fémkarokat, melyeket könnyedén a helyükre tekerhetünk. Ez a kialakítás igényes és tárolás szempontjából még praktikus is, nem kell félnünk, hogy a lecsavarás után kipotyognak a helyükről. Kezelésük során határozottan, de szelíd erővel tartanak ellen mozdulatainknak, az irányítás pedig kellemesnek és egyben precíznek is bizonyult. Annyi biztos, hogy a videojátékoknál megszokott, kopásra hajlamos megoldásoktól fényévekre vagyunk és általában véve az egész eszközről elmondható, hogy masszívra és igényesre sikerült.

A pozitív benyomásokat bővíti a telefonunkat rögzítő mechanizmus is, mely egyben a készülék antennájaként is szolgál. A támasztékot a kontroller tetejéből húzhatjuk ki pont olyan magasra, hogy a legnagyobb lapátmobilok is aláférnek alatta. A telefont stabilan a helyén tartja, ráadásul kiemeléskor elénk tárul az összeköttetést biztosító USB-C csatlakozópont is. A dolog különlegessége, hogy a kábelünket használat után szépen bepattinthatjuk az erre kialakított mélyedésbe, majd rácsukhatjuk a tartóelemet, így a vezetéket nem kell külön tárolni és keresgetni. A dizájnért már most nagy pacsi jár, pedig még nem is végeztünk. A hátoldalon a gumiborítás tartja a színvonalat, nem igazán tudunk belekötni semmibe.

A frontoldalon összesen öt gombot találunk a bekapcsológombot is beleértve. Utóbbihoz trükkös bekapcsolási metódus tartozik, miszerint az első kattintás után közvetlenül egy hosszú lenyomás kell következzen, mely a drón véletlen elindítását hivatott kivédeni. A kikapcsoláshoz szintén hosszú lenyomás szükséges. Az aktiválást négy zölden világító LED igazolja vissza, melyek folyamatosan világítanak, ha a drón is csatlakoztatva van, különben villogni fognak. Szintén a LED-ek árulkodnak a kontroller töltöttségéről, melyet az alul található Type-C bemeneten tolhatunk a maximumra. Középen egy háromállású kapcsolóval a drón különböző üzemmódokba állítható.

A Sport segít kihasználni a drónban rejlő tartalékokat és a leggyorsabb reptetést teszi lehetővé, ami 16 m/s. A Normal 10 m/s-nál húzza be a féket, míg a Cin egy komótosabb 6 m/s-os tempóra korlátozza a gépet a megfontoltabb, "filmszerű" felvételek érdekében. Mellette balra, a bekapcsológombra hajazó kerek gombbal a drónt azonnal megállíthatjuk vagy hazahívhatjuk. A bal felső sarokban a több feladatra is beprogramozható funkciógomb található, de eredetileg a gimbalt fordítja vissza alapállásba. A jobb szélen lévő másik gombbal pedig a videó- és fotómód között ugrálhatunk. De ez még nem minden, hiszen a hagyományos kontrollerek elrendezéséhez hasonlóan a mutatóujjaink is találnak nyomkodni valót. A jobb ravasszal az aktuális beállításhoz igazodva fényképezhetünk vagy felvételt indíthatunk el, míg bal ravasz helyén egy rövid úton mozgatható kis tekerőgomb kapott helyet a kamera fel-le mozgatásához.

Fizikai tulajdonságok és felszereltség

Aki már avatott a hasonló eszközök területén, az a drón formáját és méretét is ismerősként köszönti majd, a megszokott stílusos DJI formavilág változatlan, a látvány továbbra is esztétikus összhatást nyújt. A dizájnra tehát aligha lehet panaszunk, a kidolgozás és aprólékos részletek egyaránt árulkodnak a gyártó sokéves tapasztalatáról. Aki viszont eddig csak képeken látott hasonlót, azt biztosan meglepi majd, hogy a kompaktság itt abszolút szó szerint értendő, a drón még az én kisebb tenyeremen is szinte eltörpül. Bár értelemszerűen egy drón esetén a strapabíróság az utolsó, amit tesztelni szeretnénk, de annyit azért megemlíthetek, hogy az anyaghasználat és az összeszerelés minősége az apró méret ellenére is azt sugallja, hogy felkészítették a kisebb balesetek átvészelésére. Az érzékeny elektronika vagy épp a kamera túlélése persze szerencsétlenség esetén nem garantálható, viszont a propellerek cseréje házilag is elvégezhető. A Mini sorozatot vizsgálva ki is térhetünk a főbb specifikációkra, illetve azokra az eltérésekre, melyeket érdemes figyelembe venni. Elsőként itt van mindjárt a kameraszenzor, illetve a felvételek esetén elérhető maximális felbontás.

A Mini 2 SE egy 1/2.3 hüvelykes szenzort kapott, mely lényegében megegyezik a Mini 2 által használt megoldással. Fontos, hogy használat előtt távolítsuk el az áttetsző műanyag védőpajzsot, melyet aztán a helyére kell pattintanunk, mielőtt a drónt eltesszük pihenni. A kamera 12 megapixeles fotók készítését teszi lehetővé, de ami sokak számára izgalmasabb lehet, az a videók felbontása és a képkockasebesség. Ebben az árkategóriában sajnos nem érdemes épkézláb 4K-s lehetőséget várni, a gyártó viszont esetünkben egy kissé furcsa maximális felbontást választott, ami egyfajta középutas megoldás. Az elérhető plafon 2.7K, vagyis 2720 × 1530 pixel 24, 25, illetve 30 képkockával másodpercenként. Természetesen működik a hagyományos FHD-s, avagy 1920 x 1080-as opció is, ahol már nem hiányzik a 60 fps-es opció sem, a bitráta pedig 40 Mbps, mely kielégítő adatsűrűség.

Fotózáskor Single, AEB és időzített opcióink lesznek, tehát sima fényképezés, alul- és felülexponált képek, illetve megadott időközönként automatikusan lő majd egyet-egyet. A mozgóképes lehetőségek valamivel bővebbek, hiszen többféle automatizált reptetési mód elérhető, a rakétakilövésre hajazó felszállástól a startpontra visszatérő bumeráng manőverig. A panorámafelvételnél azonban érzékeny lesz, erős széllel a rendszernek meggyűlik a baja és inkább nem erőlteti a dolgot.

Mozgásra készen

De ha már a szélnél tartunk, említsük meg az akkuidőt, a rezgéscsillapítást és a különböző szenzorokat. A gyártó 10,7 m/s-os szélerősségben határozta meg a Mini 2 SE ellenállóképességét, tehát közel 40 km/h-s széllel képes dacolni. Ez egyáltalán nem rossz érték, de azt vegyük figyelembe, hogy ha nagyobb szembeszéllel szemben hajtjuk, az kihat majd az akkuidőre. Egy reptetés állítólag 31 percig tarthat bemelegített akkumulátorokkal, de ezt vegyük csak költői túlzásnak. Ahogy az lenni szokott, a kísérletezésnek az üzemidő fog határt szabni, mely a gyakorlatba inkább 25 perc körül alakul. A folyamatos videózás és száguldozás mellett a 31 percet nem nagyon lehet kisajtolni belőle, ráadásul itt már az akkumulátor is okos, ami annyit tesz, hogy nem hagyja magát csutkára merülni, mielőtt sor kerülne a biztonsági landolásra.

A rendszer mindig jelezni fog, ha a már csak 5 percünk van hátra a gép biztonságos visszahozására. Rá is bízhatjuk a hazatérést, de a biztonság kedvéért felszállópályának válasszunk egy nagyobb lapos felületet, hogy aztán ne pár centiméteren múljon a sikeres leszállás. Mi egy kb. 20 centis lemezre is megpróbáltuk visszahívni, de ennél érdemes nagyobb hibahatárral dolgozni, nálunk ebben a szeles időben pont a platform szélére érkezett. Amit viszont mindenképpen dicséret illethet, az a stabilizátor. Az arcunkat csapkodó széllökések a háromtengelyes mechanikus stabilizátorral felvértezett gimbalnak meg sem kottyantak. A felvételeken döccenés vagy komolyabb kilengés nem volt felfedezhető, amiért szintén jár az elismerés.

Sokak számára negatívum lehet a környezetet pásztázó szenzorok hiánya. Bár a 140 ezer forintos áráért talán már túlzásnak tűnhet elvárni a négyoldali szenzorkészletet, de mégiscsak egy kezdőknek szánt modellről van szó, ahol kifejezetten nagy szükség lehet az efféle segítségre. Egy pár érzékelő azért szerencsére mégis helyet kapott a készülék alján, mely elősegíti a biztonságos repülést alacsony sebességen, beltérben és földetéréskor is jól jön. Ha kicsit vagánykodnánk a barátaink előtt, a Mini 2 SE akár a kezünkbe is képes lesz leereszkedni. Keskeny kialakítása miatt két ujjunkkal stabil fogást találunk rajta, már ha nem makacsolja meg magát és nem emelkedik el tőlünk, amikor közeledéskor érzékeli a jelenlétünket, utóbbi esetben egy kis győzködésre szorul.

Szoftver és üzembe helyezés

A DJI Fly alkalmazást beszerzéséhez látogassunk el a DJI weboldalára és töltsük le a telepítőfájlt. Ez önmagában nagyjából 400 MB, de feltelepítve kerek egy GB-ot foglal, tehát mobilunkon készüljünk elegendő szabad tárhellyel. Természetesen Apple mobilokra és Androidra egyaránt elérhető, viszont iOS 11.0, illetve Android 7.0 verzióknál korábbi rendszerekkel (hivatalosan) már hiába próbálkoznánk. A szoftveres részleg amúgy tekintélyes mennyiségű alkalmazással van feltöltve, részben a gyártó különböző termékeihez igazítva, de ha kísérleteznénk, akkor akad itt kifejezetten drónfelvételekre felkészített vágóalkalmazás is.

A Fly indítása után adjuk meg a működéséhez és használatához szükséges engedélyeket, mely esetünkben a mobilunk tárhelyéhez, illetve a helyadatainkhoz való hozzáférést jelenti. Fogadjuk el a használati feltételeket, ezután egy kedvcsináló videó indul majd el, amit a jobb felső sarokban látható, aprócska “skip” felirattal ugorhatunk át. Ezt követően az elvárt működéshez szükséges adatgyűjtés részleteit szabhatjuk testre, beleértve különböző hardveres- és lokációs infókat. Még mielőtt minden létező adatunkat a gyártóra bízzuk, részt vehetünk a termékfejlesztést és a felhasználói élmény növelését célzó adatgyűjtésben is, de ez már nem létfontosságú a röpködéshez, így el is utasíthatjuk.

A bőséges mennyiségű segédanyaggal kezdőből profivá válhatunk.

A célvonal előtt még meg kell ejtenünk egy gyors regisztrációt, melyhez egy emailcímre vagy a telefonszámunkra lesz szükség. Ezt a lépést ugyan szintén átléphetjük, ám az alkalmazás figyelmeztet bennünket, hogy ebben az esetben repkedéskor kevesebb opciónk lesz és még a repülési távolságot is megnyirbálják, tehát valójában nem igazán van választásunk. A jelszó megadása után a menü következne, de nagy valószínűséggel először friss firmware-ről kapunk értesítést, melyet mindenképpen ajánlott telepíteni. A főképernyőre érve egyből a jobb felső sarokban látható Academy menüpont köszönt minket, jelezve, hogy a kezdő felhasználók itt találhatnak segítséget az első repülésükhöz, a tippektől kezdve a csatlakoztatás és kalibrálás folyamatáig. Nyugtázva, hogy megértettük, végre szabadon enged bennünket a szoftver, mehetünk repülni.

A drón bekapcsolása hasonló a kontrolleréhez, a gép hasán lévő fehér gomb és a négy LED is az ott megismert séma szerint működik. A drón fenekén egy multifunkciós LED-fény van, melynek elsődleges szerepe kevésbé a magasban szálló drón megtalálását, sokkal inkább az adatcserét segíti elő. Hosszan lenyomva ugyanis a drón átkapcsol "quick transfer" módba, amivel a memóriakártyán lévő tartalmakat közvetlenül a telefonunkra másolhatjuk. Valamivel feljebb, a hátoldalba ágyazták a microSD-nek kijelölt foglalatot, közvetlenül egy újabb Type-C csatlakozó mellé, ha az akkuk cserélgetése helyett közvetlenül szeretnénk tölteni. Ha mégis az akkuval bíbelődnénk, az ajtót is pontosan itt találjuk, a behelyezéskor pedig elég az érintkezőtűk elhelyezkedését figyelni, aztán ha halljuk a csatlakozást jelző kattanást, akkor mindent jól csináltunk.

Irányítás és felszállás

Ahogy azt a kontrollerrel kapcsolatban hangsúlyoztuk, az irányítás stabil alapokon nyugszik, a DJI nem ma kezdte a dolgot. Ha mi viszont igen, akkor is jó kezekben vagyunk, bár tény, hogy megszokást és gyakorlást igényel. Amint a gép karjait kellő odafigyeléssel a helyükre hajtogattuk, a csatlakozást követően ismerkedhetünk a lehetőségeinkkel. A bal kart felbillentve a drón emelkedni, lefelé tolva pedig ereszkedni fog. Balra vagy jobbra tolva a drón a tengelye mentén a kívánt irányba fordul. A jobb oldali analógot felfelé nyomva a drónunk megindul előre, az ellenkező irány pedig rükvercbe kapcsol, míg a bal és jobb irány az ezeknek megfelelő oldalazási manővert eredményezi. A szoftver segítségével látni fogjuk, amit a kamera lát, így már csak egy gombnyomásra leszünk attól, hogy látványos tájfelvételeket készíthessünk.

A navigálásban a képernyőn elérhető érintőgombok is segítséget nyújtanak, de természetesen a fotózásban is. Az akku töltöttségét szokott módon a kép jobb felső részén olvashatjuk le, ugyanitt láthatjuk a jelerősség mértékét is a kontroller és a drón viszonylatában, illetve a GPS-kapcsolat erősségét is. Mellettük a három pöttyel jelölt menü takarja a finomhangolási beállításokat. Itt korlátozhatjuk a repülési magasságot és távolságot, hogy a gép mikor induljon haza magától, de a gimbal részletesebb szabályozására is ez nyújt lehetőséget, például bekapcsolhatjuk a követőmódot, végül a rejtélyes funkciógomb is itt kaphat új feladatokat. Visszatérve a videó- és képbeállításokra, ezeket a jobb szegmensben érjük el, alattuk pedig láthatjuk a választott felbontást, illetve a tárhely kapacitását.

Összegzés és értékelés

Bár maga a drón, mint fogyasztói termékkategória meglehetősen fiatalnak mondható, a DJI máris az ipar veteránjának tekinthető. Ez pedig meg is látszik a termékeiken, hiszen még ezekről a belépőkategóriás eszközökről is üvölt az igényesség. Ahogy barátkozunk az eszközzel, azt is egyre jobban megértjük, hogy mi is kerül egy ilyen "játékszerben", felszereltségtől függően 140-200 000 forintba. Ami a dizájnt illeti, néhány éve már használják ezt a formavilágot, a Mini 2 pedig pár apró részletet leszámítva konkrétan ugyanígy néz ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Mini 2 SE ne nézne ki jól, ahogy az anyaghasználatról és az összeszerelés minőségéről sem tudnánk hosszasan panaszkodni, új forradalmat viszont ne ettől a leszázalékolt Mini 2 modelltől várjunk.

Így van ez az innováció kérdésével is, mely olyan szerep, amit viszonylag ritkán láthatunk a belépőszinten. A fejlett OcuSync 2.0 jelenléte dicséretes és megnyugtató, de korábban mutattak már nekünk OcuSync 3.0-t is. A kontroller nagyszerű, de a beépített kijelzős megoldások azért továbbra is praktikusabbak a telefontartós megoldásoknál. A kamera rendben van, de egy 200 000 forintos csomagnál azért már elkezdhetjük hiányolni a 4K-t. Persze ezek nagy része egyelőre bőven más árkategóriákhoz kapcsolódó extrák, ugyanakkor az újdonság varázsa egy ilyen frissített modellnél még kellemesebb meglepetés lenne.

Ez nagyjából igaz a technikai specifikációk jó részére is, hiszen a DJI a felkínált opciók nagy részét különböző méretű és árú termékeiben felsorakoztatta már, de ha megvagyunk 4K-s felbontás és a hiányzó biztonsági szenzorok nélkül, akkor a kínálat egészen decens. A rezgéscsillapítás parádés, a mozgás finom és késedelem nélkül reagál, az adatkapcsolat valóban stabil, a felkínált funkciók pedig szépen működnek. Az a helyzet, hogy az összhatás elég meggyőző, legfeljebb akkor kezdhetünk tűnődni, ha jobban szétnézünk a gyártó, vagy akár a konkurencia ajánlatai között és irigykedni kezdünk.

A 4K sokak számára vízválasztó lehet, az érzékelők pedig tagadhatatlanul jól jönnének azok számára, akik az első drónjuk megvásárlását fontolgatják. Mindezeket figyelembe véve és az előttünk álló kiadásra gondolva nem tudjuk könnyű szívvel tökéletes választásnak minősíteni, de a tetszésünket és a szívünket így is elnyerte, kompakt méretével családi nyaraláskor vagy hobbivideósoknak megfontolandó választás lehet.

Így értékelünk

Indul az iPon Tech Vibes

DJI mini 2 SE - lássuk mit tud (video)