A James Webb már első felvételeivel bizonyította, hogy forradalmi eszköz lesz, és még mindig tartogat meglepetéseket. Az infravörös űrtávcső új megfigyelései például nemrégiben felforgatták egy viszonylag közeli csillagrendszerrel kapcsolatos korábbi megfigyeléseket. Látványosan éles képein eddig nem látott részletességgel jelenik meg a rendszer komplexitása.

Az Apep néven ismert öregedő csillagrendszert egy ókori egyiptomi kígyóisten után nevezték el, aki a káoszt testesíti meg. És hogy miért kapta ezt a nevet? A Very Large Telescope (VLT) megfigyelései kimutatták, hogy tekergőző porburokkal rendelkezik. A VLT több éves megfigyelései értékes információkkal szolgáltak, de a teljes kép csak az infravörös tartományban való további vizsgálódással tárult fel.

A James Webb egy infravörös teleszkóp, ami azt jelenti, hogy átlát a gázon és a poron, amire a látható fényben működő más teleszkópok, mint a Hubble, nem képesek. Az új űrtávcső így mélyebbre pillanthat a kozmoszba, mint valaha. Ennek részeként közeli infravörös műszere képes látni az Apep és a hasonló rendszerek ragyogó, hideg porát. Ennek köszönhetően derült ki, hogy az Apep körül nem egyetlen porburok található, hanem négy koncentrikus héj, amelyek közül a legkülső az űrbéli obszervatóriummal is alig kivehető. A porhéjak forrása két Wolf–Rayet-csillag, amelyek tömege a Nap tömegének 10–20-szorosa. Ezek rendkívül forró csillagok, amelyek elvesztik külső hidrogénrétegeiket, és héliumot, illetve más nehezebb elemeket fuzionálnak.

Ezek a csillagok azért nagyon érdekesek, mert a szakértők szerint szupernóvává válásukkor valószínűleg rejtélyes és nagyon erőteljes hosszú gamma-kibocsátások forrásai. A rendszer másik fontos érdekessége, hogy a csillagok nagyon hosszú idő, 190 év alatt kerülik meg egymást. „Ez egy egyedülálló rendszer, hihetetlenül ritka keringési periódussal” – mondja Ryan White, a Macquarie Egyetem doktorandusza és az Apepről szóló két új tanulmány egyikének vezető szerzője. „A poros Wolf–Rayet-kettőscsillagok közül a második leghosszabb keringési periódusa körülbelül 30 év. A legtöbbjük keringési periódusa pedig 2 és 10 év között van.”

A kérdéses 190 évből körülbelül 25 éven keresztül a csillagok elég közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy csillagszeleteik kölcsönhatásba lépjenek. Ez a keveredés sok szénben gazdag port hoz létre, amely másodpercenként 2000–3000 kilométeres sebességgel terjed szét, létrehozva az észlelt héjakat. A por a mi mércénkkel mérve forró, de a legtöbb távcső számára túl hideg lenne, a James Webb azonban észlelni tudja, részben annak is köszönhetően, hogy a szénszemcsék magasabb hőmérsékletet őriznek meg még akkor is, amikor már messze vannak a csillagtól, magyarázza a második tanulmány vezető szerzője, Yinuo Han, a Caltech posztdoktori kutatója.

A VLT és a James Webb kombinált adatai megoldottak egy másik rejtélyt is. Megerősítették egy harmadik csillag jelenlétét a rendszerben, amelynek először a 2018-as megfigyelések során látták nyomát. Ez egy szuperóriás kísérő, amelynek tömege a Nap tömegének 40–50-szerese, és amely rendszeresen átvág a héjakon, látványos alagutat fúrva azokban.

A Tejútrendszerben a szakértők szerint csak nagyjából 1000 Wolf–Rayet-csillag létezhet. Az Apep az egyetlen ismert rendszer közülük, amelyben két ilyen kering egymás körül, ami a szakértők szerint elképesztően ritkának számít, így hihetetlen, hogy megtalálták, és rendkívüli, hogy ilyen részletesen tudják tanulmányozni.