Az Android főverziók mindig édességekről kapják a kódnevüket, és abc sorrendben halad ezekkel a keresőóriás (legalábbis az Android 1.5 Cupcake óta). A kódnév egy terméknél nem szokott túl érdekes lenni, de az Androidnál már jó előre előszeretettel találgatják az emberek, hogy vajon milyen édesség nevét fogja viselni; a Google pedig mesterien tartja vissza ezt az információt az utolsó pillanatig.
Nos, az Android O-nál a választás az Oreóra esett, ami igazából már egy ideje borítékolható volt. Ezt az édességet már valószínűleg nem kell bemutatni az embereknek, szinte biztos, hogy mindenki hallott róla. Érdekesség, hogy ez a második eset, amikor konkrét márkanévről beszélhetünk, korábban a KitKat volt még ilyen.
A Google a bemutató időzítését sem bízta a véletlenre, az Egyesült Államokban teljes napfogyatkozás volt a rövid rendezvény alatt, az pedig már csak a sors keze, hogy éppen az Android O volt a sztár a nap és a hold mellett, hiszen így az együttállás hellyel-közzel egy O-betűt formált. (Érdekesség, hogy legutóbb teljes napfogyatkozás 1979-ben volt látható az Egyesült Államok területén, szóval igencsak ritka eseményről van szó.) A vállalat pedig nem volt rest leütni a magas labdát, és az eseményt alapul vevő animációs kisfilmet készített a leleplezéshez.
Az Android Oreo rengeteg újdonsággal szolgál. Ennél az operációs rendszernél rugalmasabban lehet majd kezelni az értesítéseket, mert csoportokba rendezhetőek az applikációk, és így az összevont alkalmazásoknak az értesítései is egybe lesznek gyűjtve. Valamint el is halaszthatóak azok az értesítések, amikre esetleg abban a pillanatban nem akar vagy nem is tud figyelmet szentelni a felhasználó, de semmi esetre sem akarja teljesen eldobni. Érdekesség, hogy az Android 8.0-tól blokkolhatóak a rendszerszintű értesítések, így nem kell folyamatosan azt néznie a gépezet tulajdonosának, hogy kevés a tárhelye – minden bizonnyal az első figyelmeztetés után már tud róla. És még ide tartozik az is, hogy azok az appok, melyekben változás történt, meg lesznek jelölve egy ponttal. A kép a képben már sok androidos felhasználói felület része, ettől kezdve pedig eleve az Android részévé válik. Ennek köszönhetően jobban ki lehet majd használni az egyre nagyobb okostelefonok megjelenítőjét.
A grafikus felületet érintő változásokat is meg lehet majd figyelni az Android Oreo esetében. Az egyszerűsödés jegyében már kevesebb színes elem van, és több terület lesz fehér. Különösen feltűnőek az adaptív ikonok, amelyek valamilyen animációval reagálják le az érintéseket. A menürendszer jelentősen át lett alakítva az intuitívabb használat jegyében, elvileg mostantól egyszerűbben el lehet majd igazodni a beállítások között; vannak olyan lehetőségek is, amik több területen is jelen vannak, ami elsőre kicsit furán hangozhat, de egyébként abszolút praktikus lépés. Az alsó navigációs sávon nemcsak átrendezhetőek a virtuális gombok, hanem extra opciókat is ki lehet tenni ide a képernyő két oldalára. A többfunkciós gyorsbeállítás gombok és az Ambient Display nem voltak jelen a legutóbbi Android kiadás(ok)ban, de korábban már igen, és most ezek is újra visszatértek kisebb változtatásokkal.
Az Android Oreónál már jobb lesz az automatikus kitöltés mechanizmusa, és az ilyen jellegű adatokat harmadik féltől származó alkalmazás is kezelheti majd. Igazán hasznos újításnak ígérkezik az a lehetőség az Android 8.0-ban, hogy egy-egy kijelölt szövegrészt a rendszer a közbeiktatott gépi tanulásnak köszönhetően képes lesz értelmezni, és rögtön applikációk indítását is fel tudja ajánlani. Ha az ember kijelöl egy e-mail címet, rögtön át lehet ugrani a Gmail appba, és máris be lesz illesztve címzettként a kijelölt e-mail cím; egy postai címnél pedig azonnal indítható a Google Térkép az adott ponttal.
Önállóan képes kihasználni az AdobeRGB, a Pro Photo RGB vagy a DCI-P3 színtereket is az Android Oreo. Ez talán túlzásnak hangozhat, pedig már van is rá igény, mert a csúcskategóriás mobilokban megjelentek azok a panelek, amelyek képesek ezeket a különleges színtereket teljesen lefedni. Az Android Oreo újítása az AAudio API is, ez alacsony késleltetés mellett tud nagy teljesítményű zenei alkalmazásokat kiszolgálni. A Wi-Fi és a Bluetooth is hoz újdonságokat a friss rendszernél. Az előbbinél már van Neighbor Awareness Networking (NAN) mód, ami a Wi-Fi Alliance Wi-Fi Aware szabványán alapul, az utóbbi pedig a zenei oldalát tekintve javult, ugyanis megjelent a LDAC támogatás, ami lehetővé teszi a magas minőségű zenei tartalmak (990 kbps) problémamentes vezeték nélküli átjátszását.
A fejlesztők munkájának köszönhetően az Android Oreo egyrészt jobb teljesítményre lesz képes ugyanolyan hardveres alapon, mint a Nougat, és ha ez nem lenne elég, még az akkumulátort is kíméli közben, szóval hosszabb üzemidőt tud produkálni, mint az elődje. Ez részben annak köszönhető például, hogy a Google korlátozni fogja a háttérben futó applikációk képességeit, lehetőségeit. A tempó az induláskor is jobb lesz, az Oreóval hamarabb képes felállni a rendszer. Mindenképpen érdemes még kitérni a Project Treble-re is, amivel a Google szeretné megkönnyíteni az operációs rendszer frissítését, és végre eredményesen lépne fel a fragmentációval szemben. Ennek egy teljes hírt szenteltünk korábban, lényegében arról van szó, hogy a Google nemcsak a telepített alkalmazásoktól, hanem lényegében szinte mindentől elszeparálja az Android magját, és így az egyszerűen frissíthető lesz, nem kell rengeteg energiát fektetni a gyártóknak és a szolgáltatóknak is egy-egy új főverzióba, mielőtt tovább engednék a készülékek felé.
Az előzetes várakozásoknak megfelelően a Google elindította a végleges Android 8.0 Oreót. Akik a fejlesztői kiadásokat telepítették, azok OTA megkapják ezt a verziót. A támogatott készülékek listáján szerepel a Nexus 5X, a Nexus 6P, a Nexus Player, a Pixel C, a Pixel és a Pixel XL. Manuálisan is letölthető a rendszer a hivatalos weboldalról. Új készüléket nem állított rajthoz a Google.
