Shop menü

KETTŐSCSILLAG SZÜLETÉSÉT CSÍPTE EL AZ ALMA

A duó és a körülöttük lévő anyag egy óriási, kozmikus kozmikus perecet rajzol ki.
Jools _
Jools _
Kettőscsillag születését csípte el az ALMA

Az utóbbi évek kutatásai nyomán világossá vált, hogy Napunk egyáltalán nem tartozik az átlagos csillagok közé. Galaxisunk csillagainak legnagyobb része ugyanis kettős vagy többes rendszerek tagja: ha felnézünk az égre, a látható csillagok durván fele valójában kettőscsillag (vagy még több tagból áll), amelyek csak azért tűnnek egy égitestnek, mert túl messze vannak tőlünk ahhoz, hogy szemünk képes legyen érzékelni, hogy egy-egy fénypötty valójában két forrásból érkezik.

Mivel azonban saját rendszerünkben csak egy csillag van, a csillagképződési elméletek sokáig egy csillagról szóltak. Ezek jelen elképzelésünk szerint úgy keletkeznek, hogy egy gáz- és porfelhő valami okból összeomlik (például egy másik felhővel való találkozás vagy egy közeli csillag robbanása nyomán, és forgó korongot képez. A korong közepe felé zuhanó anyagok idővel annyira besűrűsödnek és felforrósodnak, hogy beindul a magfúzió, és létrejön egy csillag. A korong maradék anyagából pedig kisebb, helyi gravitációs összeomlások nyomán bolygók jönnek létre.

De mi a helyzet a kettőscsillagokkal? A szakértők szerint ezek részben hasonló anyagkorongokban keletkeznek, csak éppen a kialakuló instabilitások miatt a két pontban kezd összesűrűsödni az anyag egy helyett. Az úgynevezett cirkumbináris rendszerekben a kialakuló csillagok szorosan egymás közelében keringenek a rendszer közepén, és ezeket öleli körül a korong maradéka, majd az ebből formálódó bolygók.

Ennek a folyamatnak a pontos részleteit azonban egyelőre senki sem ismeri: a dolog fizikájáról már tudunk annyit, hogy modelleket alkossunk, de megfigyelésekkel még alig sikerült megerősíteni a teóriákat. Ennek oka, hogy nagyon szoros, sokszor a legnagyobb távcsövek feloldhatatlan kettősökről van szó, amelyeket ráadásul sűrű por vesz körül.

A milliméteres és szubmilliméteres tartományban vizsgálódó chilei ALMA azonban átlát a poron, és kellően nagy felbontással is bír. Ennek köszönhető, hogy amikor a szakértők nemrégiben a [BHB2007] 11 katalógusjelű,  nagyon fiatal kettőscsillagra irányították, egészen lenyűgöző részleteket tudtak megfigyelni. Ahogy a képen látható, a két csillag és a körülöttük lévő anyag egy kozmikus perechez hasonló, összetett formát rajzol ki, ahogy egymás körül keringenek és közben a korong anyagát is befolyásolják.

A duó már jókora teret takarított ki a korong közepén, részben magába gyűjtve, részben kisöpörve onnan az anyagot, a koronggal ugyanakkor anyagáramlások formájában továbbra is összeköttetésben vannak. Ahogy a csillagok mozognak, ezek az áramlatok követik őket, spirális mintát hozva létre. Az anyag a csillagok körüli kisebb, cirkumsztelláris korongokba áramlik, ahonnan aztán lassan beépül a csillagokba.

Galéria megnyitása

A csillagok nagyjából 4 milliárd kilométerre vannak egymástól, ez körülbelül megfelel a Nap és a Neptunusz távolságának. Saját, kisebb korongjaik pár száz millió kilométer átmérőjűek, és pár Jupiternyi tömeget hordoznak. Ez a mennyiség valószínűleg nagyjából állandó, hiszen a külső korong ugyan folyamatosan táplálja a belsőket, de közben azokból szintén folyamatosan épül be anyag a csillagba.

A cirkumbináris korong gigantikus: 27 milliárd kilométer átmérőjű, és teljes tömege 80-szorosa a Jupiterének. Ebből a szakértők úgy sejtik, hogy a csillagképződés a vége felé jár, mivel a rendszer anyagának java már beépült a csillagokba. Bolygóképződésre ugyanakkor bőven maradt nyersanyag, így könnyen lehet, hogy pár millió év múlva a korong helyén már planétákat találnánk.

Az új megfigyelés rengeteget segíthet a kettőscsillagok keletkezésével kapcsolatos kérdések megfejtésében, hiszen az ALMA-nak sikerült menet közben detektálnia egy ilyen folyamatot, amelyben a történesek nyomon követését a látványos anyagáramlatok is megkönnyítik.

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére