Ahogy a Rosetta egyre közelebb kerül a Csurjumov−Geraszimenko-üstököshöz, egyre érdekesebb dolgok derülnek ki az égitesttel kapcsolatban. A legújabb információk fényében például várhatóan jelentősen változtatni kell majd a leszállási terveken, mivel az objektumnak egészen furcsa alakja van, ugyanis két nagyobb tömegből tevődik össze.
A mellékelt képsorozat az űrszonda által július 14-én készített felvételekből lett összerakva, ekkor az űreszköz 12 ezer kilométerre volt az üstököstől. A távolság egyelőre túl nagy ahhoz, hogy a felszíni formákat ki lehessen venni, vagyis a képeken feltűnő sötét és világos foltoknak egyelőre nem érdemes nagyobb jelentőséget tulajdonítani, de az égitest szabálytalan alakja már most is kitűnően látszik. A 36 darab, 20 perces időközönként készült képből összerakott videón teljes pompájában látható az égitest, amely több elemző szerint is leginkább egy kacsára emlékeztet, ami a formáját illeti. Az üstökös láthatóan két nagyobb elemből áll össze, amelyek közül az egyik megnyúlt formájú, a másik pedig gömbölyűbb.
A hasonló kettős objektumok nem számítanak ritkának az üstökös és aszteroidák világában. A Tuttle-üstökös például a legfrissebb rádiótávcsöves felvételek alapján szintén ebbe a kategóriába esik, bár két gömbölyded formából tevődik össze. A Hartley-üstökös ezzel szemben kifejezetten csont-alakú: két gömbölyű részét egy karcsúbb rész köti össze. Az aszteroidákkal kapcsolatos vizsgálatok során arra is fény derült, hogy a két részből álló égitestek gyakran nagyon eltérő sűrűségűek és összetételűek is lehetnek, ez jellemzi például a bab formájú Itokawa kisbolygót.
A hasonló objektumok formálódásával kapcsolatban több elmélet is létezik. Elképzelhető, hogy két üstökös alacsony sebességű ütközésének eredményét látjuk, amelyre több milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszer fiatal korában került sor. Ha ez történt a Csurjumov−Geraszimenko-üstökös esetében is, akkor annak vizsgálata kitűnő lehetőséget adhat a bolygóformálódás során fellépő folyamatok tanulmányozására is.
Az is elképzelhető, hogy egyetlen égitestként indult a két fél, és az idők során az általa ledobott vagy átformálódott anyag révén vette fel mai, szabálytalan formáját. Az üstökösök többségét ugyanis meglehetősen gyenge erők tartják össze, így egy közelükbe kerülő nagyobb égitest gravitációs hatása döntő befolyással lehet alakjukra. Megeshet, hogy ehhez nem is volt szükség másik égitestre, egyszerűen ilyen módon párolgott el róla a jég, amikor a Naprendszer melegebb térségeibe lépett. Végül egy későbbi ütközés lehetősége sem zárható ki, vagyis meglehet, hogy a már kész üstökös élete során valamikor egy csaknem katasztrofális becsapódás áldozata lett, amely majdnem kettétépte magját.
A szakértők egyelőre csak találgatni tudnak, hogy milyen történet húzódhat a Rosetta célpontjának különös alakja mögött, remélhetőleg azonban rövidesen válaszokat kapnak kérdéseik egy részére. Nagyon közel van a cél, hiszen az űrszonda és az üstökös augusztus 6-án találkozik egymással.
