A Csillagok háborúja Tatuinjához hasonlóan a Tejútrendszer exobolygóinak jelentős része kettős rendszerekben keringhet, tekintve, hogy a csillagok többsége, ellentétben a magányos Nappal, ilyen rendszerek tagja. Vagyis nagyon sok bolygóról látni kettős napfelkeltéket és napnyugtákat az univerzumban. A kutatók a Science Advances című folyóiratban a napokban arról számoltak be, hogy egy különösen szokatlan példát találtak egy ilyen bolygóra: a kérdéses égitest ugyanis merőlegesen kering ahhoz a pályához képest, amelyet a két, a csillagfejlődésben megrekedt központi objektum jár be, vagyis a barna törpék felső és alsó pólusai mentén halad, úgynevezett poláris pályán.
A csillagrendszerek gázból és porból álló, lapos, forgó korongokból alakulnak ki, és az anyag az újszülött csillagot körülvevő korong síkja mentén alakul bolygókká, holdakká és aszteroidákká. Ennek eredményeképpen a csillagászok általában nem számítanak arra, hogy egy bolygó a saját csillagának pólusait járja körbe. Ráadásul eddig mindössze 16 exobolygóról bizonyosodott be, hogy a központi csillagpárt kívülről kerüli meg, és ezek mindegyike egy síkban kering a csillagokkal.
Az új felfedezés tehát különösen izgalmas, hiszen ez az elrendezés elég ritkának tűnik, mondja Anna Childs, a Northwestern Egyetem csillagásza, aki nem vett részt a kutatásban. Ez tűnik az eddigi legjobb közvetlen bizonyítéknak az ilyen típusú poláris bolygókra, teszi hozzá a szakértő.
Mielőtt a csillagászok megtalálták volna ezt a különös bolygót, amelyet 2M1510 (AB) b néven emlegetnek, már jó ideje ismerték azt a két objektumot, amelyek körül kering. A kutatók 2018-ban a chilei SPECULOOS Déli Obszervatórium segítségével szúrták ki először a párost, amelyekről rövidesen kiderült, nem egészen csillagok. Barna törpék, vagyis olyan bukott csillagok, amelyek nem elég nagy tömegűek ahhoz, hogy tartósan beinduljon bennük a magfúzió. A Földtől mintegy 120 fényévnyire lévő duó korát mindössze 45 millió évre becsülték, ami a mi Napunk korának százada. „Nem sok ennyire fiatal rendszert ismerünk” – mondja Thomas Baycroft, a Birminghami Egyetem csillagásza, az új tanulmány vezető szerzője.
A rendszer még furcsábbnak látszott, miután Baycroft és kollégái a chilei Paranal Obszervatórium VLT teleszkópjával ráközelítettek. A kutatók meglepetésükre úgy látták, hogy a barna törpék mintha visszafelé mozognának. Az ehhez hasonló kettős rendszerekben a kettősben lévő mindkét objektum pályája ellipszis alakú, és az idő múlásával fokozatosan elmozdul, hasonlóan ahhoz, mint amikor a kukta forgó szelepje billegni kezd. Ez a pályaelmozdulás általában az objektum keringési mozgásával azonos irányban történik. A kérdéses barna törpék pályája azonban az égitestek keringési mozgásával ellentétes irányba mozdult el, amire a legjobb magyarázatnak az tűnt, hogy az égitestekre gravitációs hatást fejt ki egy, a pároshoz képest közel 90°-os szögben keringő bolygó.
Bár a csapat sosem számított rá, hogy egy ilyen furcsa bolygóra utaló bizonyítékokat fedeznek fel, az eredmény talán nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Baycroft elmondása szerint más rendszerekben is látni nyomát annak, hogy bennük poláris pályán keringhetnek bolygók. De a két barna törpe fordított keringője az eddigi legmeggyőzőbb bizonyíték egy ilyen rendszer létére.
Childs elmondása szerint ennek a fordított mozgásnak az észlelése csak olyan esetekben lehetséges, ha egy kettős gyorsan és nagyon közel kering egymáshoz. A két barna törpe megfelel ennek a feltételnek: keringésük 21 napos ciklusokban zajlik, és a két objektum a legközelebbi helyzetben 5,6 millió kilométerre van egymástól, ami kevesebb mint 4%-a a Föld és a Nap közötti távolságnak.
Ami a bolygó rejtélyes pályáját illeti, valami külső hatás érhette a rendszert, amitől a planéta ilyen magasan a két barna törpe keringési síkja fölé került. Lehetséges például, hogy egy másik csillag megközelítette, és ennek gravitációja billentette ki a bolygót hagyományosabb pályájáról. Baycroft reméli, hogy a jövőbeli megfigyelések segítenek majd a kutatóknak jobban megérteni a rendszer dinamikáját és eredetét, valamint azt, hogy más rendszerekben is előfordulnak-e hasonló anomáliák.
