Amikor felnézünk az égre, úgy tűnik, mintha különálló, magányos csillagokat látnánk. Ez azonban sok esetben csak a távolság eredménye, az égbolton látható égitestek legalább fele ugyanis több csillagból álló rendszerek tagja, amelyekben két, három, de olykor öt vagy hat csillag is keringhet egymás körül komplikált táncot lejtve.

A kettőscsillagoknak van egy megfigyelési szempontból különleges típusa, az úgynevezett fedési kettősök. Ezek olyan rendszerek, amelyekben a két csillag által kijelölt keringési síkra pontosan éléről látunk rá, így tőlünk nézve a két égitest rendszeresen kitakarja egymás fényét, ahogy pályájukon haladnak.

Ha az egyik csillag fényesebb a másiknál, akkor amikor a halványabb kerül a fényesebb elé, a  rendszer fényessége jelentősen csökken, amikor fordított a helyzet, akkor viszont a sokkal mérsékeltebb a fényességcsökkenés. Ez jellegzetes relatív fényességi görbét rajzol ki, ami alapján az ilyen rendszerek viszonylag könnyen azonosíthatók. (Hogy a görbe hogyan változik a csillagok tulajdonságainak függvényében, azt ezen a linken lehet kipróbálni az adatok módosítása révén.)

A fedési kettősök asztrofizikai szempontból kiemelten fontosak, mivel a csillagok pályaidejéből megmondható azok tömege, és mivel gyakorlatilag egyforma távolságra vannak a Földtől, látszólagos fényességükből tényleges fényességkülönbségükre is következtetni lehet. Ezen adatokból pedig egy sor más tulajdonság is megállapítható, és az így megismert információk a nem ilyen rendszerekben keringő égitestekre is alkalmazhatók lehetnek.

Pavel Cagaš cseh csillagász egy mindössze 30 centiméteres távcsővel nemrégiben felfedezett egy kivételes fedési kettőst a Szekeres csillagképben. A CzeV1640 katalógusjelű rendszerben első pillantásra nincs semmi különös (a már említetteken kívül), közelebbről megvizsgálva a fénygörbét azonban feltűnik, hogy azon kisebb kilengések láthatók. A szakértők közelebbi vizsgálódásai alapján erre az lehet a magyarázat, hogy nem egy fedési kettőst látunk, hanem kettőt, amelyek egymás körül keringenek.

Az első kettős, a CzeV1640A két fényesebb csillagból áll, míg a másik, a CzeV1640B két halványabból, és ezek összetett tánca rajzolja ki a különleges görbét. Az első duó tagjai 0,55 földi nap alatt kerülik meg egymást, míg a második kettős pályaideje 0,84 nap. Nagyon szoros pályákról van tehát szó, az adatokból azonban úgy tűnik, hogy a csillagok ennek ellenére elkülönülnek, és annyira nincsenek közel egymáshoz, hogy anyaguk észrevehetően vegyüljön.

A rendszer kapcsán rengeteg a kérdés, amelyekre a további észlelések remélhetőleg választ adnak majd. Egyelőre nem tudni, hogy a két kettős mennyi idő alatt kerüli meg egymást, és azt sem, hogy milyen típusú csillagok alkotják ezeket. A pályasíkok egybeesése azt sugallja, hogy a négy csillag együtt keletkezhetett, de az egyelőre szintén rejtély, hogy milyen körülmények között jönnek létre a hasonló rendszerek.