A Földön a víz gyakori, és legjobb tudomásunk szerint létfontosságú az élethez, de a Naprendszer belső vidékeinek többi részén alapvetően ritkának számít. A holdi vagy a marsi vízjég felfedezése a kráterekben és a talaj mélyén szenzációszámba ment, már csak azért is, mert erőforrásként a víz fontos lehet a mélyűr emberi felfedezése során. A kutatók így folyamatosan keresik a víz nyomait, és legutóbb a kisbolygóövben néztek körül. Azt vizsgálták, hogy olyan objektumok, amelyeknek nem kellene vizet tartalmazniuk, rejtegethetnek-e mégis vizet. Két esetben pedig rögtön a felszínen meg is találták, amit kerestek.

Különböző amerikai intézmények kutatói a mostanra már nyugdíjazott Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy (SOFIA) adatait használták fel, hogy négy szilikát aszteroidát vizsgáljanak. (A SOFIA a NASA és a német űrügynökség közös projektje volt, és nagy szerepet játszott a világegyetem közeli és távoli infravörös megfigyelésében.)  Ezek az égitestek a Naphoz közel formálódtak, így jobbára vízmentesnek kellene lenniük. A szóban forgó objektumok az Iris, a Parthenope, a Melpomene és a Massalia voltak, amelyek mind a fő Kisbolygóövben találhatóak, a Mars és a Jupiter pályája között.

„Az Iris és a Massalia aszteroidákon olyan jellegzetességet észleltünk, amely egyértelműen molekuláris víz jelenlétének tulajdoníthatók” – mondta el a kutatás vezető szerzője, Anicia Arredondo. „Vizsgálatunkat a Hold megvilágított felszínén molekuláris vizet azonosító csapat munkájára alapoztuk. Úgy gondoltuk, hogy a SOFIA segítségével más égitesteken is megtalálhatjuk ezt a színképjelet.”

Az aszteroidák kapcsán végzett korábbi megfigyelések során a szakértők még nem tudtak különbséget tenni a tényleges víz és annak kémiailag közeli rokona, a hidroxil között. Az új vizsgálat keretében viszont sikerült megoldaniuk ezt a problémát. Az adatok alapján a két vizsgált aszteroida talajának minden köbméterére körülbelül egy üdítősdoboznyi víz jut, ami nagyon hasonló a Holdon tapasztalt, szintén a SOFIA adatain alapuló értékekhez.

Az aszteroidák vizsgálata azért kiemelkedően érdekes, mert ezek az égitestek betekintést kínálnak a Naprendszer múltjába, és segíthetnek feltárni, hogyan alakultak ki a bolygók. „Az aszteroidák a bolygóképződési folyamat maradványai, így összetételük attól függően változik, hogy hol keletkeztek a planetáris ködben” – magyarázza Arredondo. „A víz eloszlása az aszteroidákon különösen érdekes, mert ez fényt deríthet arra, hogyan került a víz a Földre.”