Az egyelőre kísérleti fázisban levő, embereken még nem tesztelt vakcina a jelek szerint képes olyan immunválaszt kiváltani, amely az influenza minden ismert altípusával szemben védelmet nyújt. Ha a módszer embereken is beválik, annak egy igazi univerzális védőoltás lehet az eredménye. A hírvivő RNS, vagyis mRNS-alapú védőoltásnak ugyanakkor egy kicsit más a célja, mint az évente beadandó vakcináknak: ez ugyanis nem elsősorban az egyéni vagy egy szűkebb populáción belüli influenzafertőzéseket hivatott megakadályozni, hanem a világjárványokat.
Az univerzális védőoltás felkészítené az immunrendszert arra, hogy erősebben reagáljon az új influenzavírusokra, csökkentve a kórházi kezelések, a halálozások és egyéb társadalmi, illetve gazdasági hatások kockázatát.
Az új védőoltással kapcsolatos eredményeket csütörtökön tették közzé a Science című folyóiratban. A vizsgálat egyik vezetője Scott Hensley, a Pennsylvaniai Egyetem mikrobiológus professzora, a kísérleti vakcina fejlesztését pedig Drew Weissman, az mRNS-vakcinatechnológia egyik úttörője vezeti. Hensley elmondása szerint, ha holnap bekövetkezne egy H7 szubtípusú új vírus okozta világjárvány, és mindannyian be lennénk oltva a most készülő vakcinával, várhatóan nagy arányban védettek lennénk a súlyos megbetegedés és a halálozás ellen.
Ez pedig valóban nagyon ígéretes irány, hiszen a szakértők szerint pontosan az új vírusok esetében áll fenn a leginkább a világjárványok kockázata, hiszen ezek ellen még nem alakulhatott ki védettség populációban. Vagyis ismeretlen kórokozók ellen kellene védekeznünk, ami viszont nyilvánvalóan problémás: az influenza elleni univerzális vakcina viszont pontosan erre kínálhat megoldást.
Régi tervek
Az influenza elleni univerzális vakcina keresése már évtizedek óta folyik, különböző kutatócsoportok különböző megoldásokkal próbálják az emberi immunrendszert felkészíteni arra, hogy felismerje a gyorsan változó vírusokat. Az emberek között jelenleg a legnagyobb arányban az influenza A vírus két típusa, a H1N1 és a H3N2, valamint az influenza B vírus két fajtája cirkulál, évente több százmillió megbetegedést okozva. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint egy szokásos influenzaszezonban világszerte 290–650 ezer ember hal meg influenzában.
A természetben ugyanakkor számtalan más influenzavírus is létezik, amelyek elsősorban más emlősöket és madarakat fertőznek. Időről időre előfordul, hogy egy ilyen vírus átkerül az emberre. Ez önmagában nem lenne akkora gond, viszont ha emberről emberre is terjedni kezd, világjárványt robbanthat ki. Ezek pedig egészen elképesztő méreteket ölthetnek: az 1918-as spanyolnátha-járvány becslések szerint 50 millió ember halálát okozta világszerte, de az 1957-es és 1968-as járványban is sok millión haltak meg. A legutóbbi, 2009-es H1N1-világjárvány ezeknél jóval mérsékeltebb volt, de így is negyedmillió ember halálát okozta a becslések szerint.
Hensley és munkatársai egy olyan vakcina fejlesztésén dolgoztak, amely a hemagglutinint, vagyis az influenzavírusok felszínén található, a sejtekhez tapadó és a fertőzési folyamatot megindító fehérje mind a 18 ismert típusát képes célba venni.
Ezek a típusok jelenleg H1-től H18-ig ismertek. A vakcina egyúttal a két leggyakoribb B-vonalat, Victoria és Yamagata nevű vírusokat is megcélozza.
A csapat egereken és vadászgörényeken végzett kísérletsorozatot a vakcinával, hogy lássák, az állatokban az összes célpont ellen immunválaszt vált-e ki az oltóanyag. És valóban így történt, ráadásul a beoltott egerek ellenanyagszintje gyakorlatilag állandó maradt a négy hónapos utánkövetési időszak alatt, ami meglehetősen hosszú idő egy egér életében, jegyezte meg Hensley.
Problémás imprinting
A vizsgálatot naiv egereken végezték, vagyis olyanokon, amelyek korábban nem fertőződtek meg influenzával vagy nem kaptak influenza elleni védőoltást. Az emberek közül azonban kevesen ilyen érintetlenek az influenza szempontjából: 2 éves korára a legtöbb ember már legalább egy fertőzésen túl van. Ezért a kutatócsoportnak olyan állatokon is tesztelnie kellett a vakcinát, amelyek már ki voltak téve az influenzának, hogy lássák, működik-e az oltóanyag olyan körülmények között, amelyek jobban hasonlítanak az emberi immunrendszer influenzával kapcsolatos viselkedésére.
Konkrétan a kutatók azt akarták kideríteni, hogy a vakcina képes-e felülírni az imprintingnek vezetett jelenséget.
Az influenzával való legkorábbi érintkezésünk egész életünk során meghatározza a víruscsaláddal kapcsolatos tapasztalatainkat.
Azok akik gyermekkorukban először a H3N2 vírussal fertőződtek meg, nagyobb valószínűséggel betegedtek meg súlyosan a 2009-es H1N1 világjárvány idején. A H3N2-domináns influenzaszezonok pedig sok áldozatot szednek azok közül az idősebb felnőttek közül, akik először a H1N1-gyel fertőződtek meg. Az imprinting azt is befolyásolja, hogy milyen jól reagálunk a hagyományos influenza elleni vakcinákra: erősebb immunreakciót produkálunk azokra a vírusokra, amelyekkel elsőként találkoztunk, mint a későbbi fertőzések okozóira.
Hogy kiderítsék, hogy az imprinting zavarja-e a más influenzatörzsekkel szembeni antitestek kialakulását, Hensley és munkatársai olyan egereknek adták be a vakcinát, amelyek korábban H1 influenzavírusokkal fertőződtek meg. Egyes esetekben olyan törzs okozta az első fertőzést, amely megegyezett a vakcinában lévő H1 vírussal, az esetek másik részben pedig olyan törzs volt az első fertőző, amely genetikailag távoli volt a vakcina célpontjához képest. Az egerek H1-ellenanyagszintje mindkét esetben megemelkedett. Ennél is érdekesebb azonban, hogy az állatokban a vakcina más célpontjaival szemben is erőteljes ellenanyagválasz fejlődött.
A beoltott egereket 28 nappal az oltás beadása után H1-vírusoknak tették ki. A vakcinában szereplővel azonos H1-törzzsel megfertőzött egerek kevés tünetet mutattak, és mind túlélték a betegséget. A távolabbi rokon H1-vírussal megfertőzött egereknél több volt a tünet, és néhányan bele is haltak a fertőzésbe. Ez azt jelzi, hogy ha egy ilyen vakcinák esetében a betegség enyhítésének mértéke eltérő lehet attól függően, hogy a vakcinával megcélzott törzs mennyire egyezik meg a betegséget okozó törzzsel.
A csoport vadászgörényeken is végzett kísérleteket, két adag vakcinát adva nekik. Később az állatokat megfertőzték egy olyan H1 influenzavírussal, amely nem passzolt igazán a vakcina által megcélzothoz. A vizsgálat során az összes oltatlan görény jelentős mértékben lefogyott, ami az állatoknál gyakori reakció a fertőzésre, és az ilyen állatok fele elpusztult. A beoltott görények körülbelül feleannyit fogytak, mint az oltatlan állatok, és egyikük sem pusztult el.
Henley elmondása szerint a vizsgálat azt sugallja, hogy a vakcina képes védettséget adni az olyan gyerekeknek, akik még nem voltak kitéve az influenzának az összes olyan influenzavírussal szemben, amellyel életük során találkozhatnak.
De egyúttal képes felülírni a felnőttek esetében fennálló imprintinget is, vagyis egyformán „harcképessé” teszi a szervezetet a vírusvariánsok széles skálája ellen.
Dózisok és reakciók
Henley és csapata remélik, hogy hamarosan megkezdhetik a vakcina módosított változatának emberi kipróbálását. Ez a változat ötféle hemagglutinint célozna meg. De ennek megvalósulása előtt még le kell küzdeni néhány akadályt. Az első az mRNS-platformmal kapcsolatos, konkrétan azzal, hogy mennyire jól tolerálja ezt a szervezet. A Covid–19-vakcinák, amelyek elsőként használták élesben az mRNS-rendszert, kellemetlen mellékhatásokat váltanak ki az oltottak jelentős részénél. A vakcinológiai szakszóval meglehetősen reaktogén oltóanyagokról van szó.
Kihívás lesz olyan dózist találni, amely mind a 20 influenzacélpont ellen kellő védelmet nyújt az emberekben, ugyanakkor jól tolerálható a beadásuk
– mondja Sarah Cobey, a Chicagói Egyetem vírusökológia és evolúció professzor, aki ebben a kutatásban nem vett részt, de más vizsgálatokban együttműködött Hensleyvel.
A reaktogenitás sok szempontból az mRNS-vakcinák Achilles-sarka, és sok aggodalomra ad okot az immunogenitás és a reaktogenitás közötti egyensúly megtalálása, teszi hozzá Cobey. Hensley egyetértett azzal, hogy az emberek számára szükséges dózis nagysága problémát jelenthet. Az állatkísérletekben 50 mikrogrammos dózist alkalmaztak, 2,5 mikrogrammot vírustípusonként. Hogy ezt kontextusba helyezzük, ez a Moderna Covid-elleni emlékeztetőoltása is ekkora dózisú, de az csak két SARS-CoV-2-törzset céloz meg. A Pfizer-BioNTech bivalens emlékeztetőoltása pedig 30 mikrogramm antigént tartalmaz.
Vagyis az egereken használt influenza elleni univerzális oltóanyag emberi változatához jelen állás szerint akár tízszeres oltóanyag-mennyiséget kellene beadni a Covid-vakcinákhoz képest alkalmazottnál, ami az oltási reakciókat is súlyosbíthatja.
Az engedélyezés dilemmája
Amennyiben az embereken végzett kísérletek azt mutatják, hogy a vakcina biztonságos és potenciálisan hatékony, a hatósági engedélyezés módjának kidolgozása szintén jelentős kihívást jelent majd. A piacra kerülő új vakcinák kapcsán általában azt kell bizonyítaniuk a fejlesztőknek, hogy az oltóanyag a fertőzések egy részét képes meggátolni.
Az új típusú influenza elleni vakcinának viszont nem ez lenne a célja, hanem a kórházi kezelések és a halálesetek mérséklése. Az ilyen hatás kimutatásához viszont a szokásosnál jóval nagyobb, szinte kivitelezhetetlen méretekben kellene végezni a klinikai vizsgálatokat.
Hasonlóképpen annak kimutatására se lenne igazán mód, hogy a vakcina védelmet nyújt-e olyan törzsek ellen, amelyek jelenleg nem terjednek az emberek között. Ellenanyagszinteket persze lehetne mérni, vagy challenge-vizsgálatokat is lehetne végezni, amelyek során a beoltott önkénteseket egy adott vírus gyengített változatának teszik ki. De egyáltalán nem biztos, hogy ilyen vizsgálatokhoz szívesen adnak majd engedélyt a hatóságok.
Utóbbiak ráadásul arra is joggal várnak bizonyítékot, hogy az új vakcina használata nem zavarja a szezonális influenza elleni oltások által kiváltott immunválaszokat. Ezek azonban mind olyan problémák, amelyeket előbb-utóbb meg kell oldani kutatási és szabályozási oldalról is, ha az emberiség érdemben fel akar készülni az eljövendő járványokra. A kérdés csak az, hogy sikerül-e a következő években keresztülvinni a változásokat, vagy ezek csak hosszabb távon valósulhatnak majd meg.
Cobey szerint minden azon múlik, hogy mennyire akarják a különböző közreműködők a végeredményt. „Akarjuk-e, hogy legyen egy eszközünk, amely kapcsán nagyon úgy tűnik, hogy képes megelőzni a legrosszabb forgatókönyvet? Úgy gondolom, hogy ha ez az irány tényleg olyan ígéretes, mint amilyennek tűnik, meg kell próbálnunk előre lépni, még akkor is, ha nem ismerünk minden lehetséges következményt” – mondja a szakértő.
