Shop menü

KÉPES LEHET EGY MOLEKULA ÉHSÉGÉRZET NÉLKÜL MEGHOSSZABBÍTANI AZ ÉLETET?

A kalóriabevitel korlátozása számos kutatás szerint megnyújthatja az életet. Egy új vizsgálat alapján a litokolsav révén mindez anélkül érhető el, hogy éhesek lennénk – legalábbis egerek és néhány más faj esetében.
Jools _
Jools _
Képes lehet egy molekula éhségérzet nélkül meghosszabbítani az életet?

Eretnek gondolat így az ünnepek előtt, de az elfogyasztott kalóriák szigorú korlátozása az egyik legjobbnak tűnő stratégia az egészségesebb, hosszabb élethez. A bevitt táplálék mennyiségének csökkentése laboratóriumi kísérletekben megnyújtja az állatok életét, és úgy tűnik, hogy a hasonló korlátozás az emberek egészségét is javítja, ugyanakkor problémás, hogy hosszabb távon szinte senki sem képes fenntartani a kalóriaszegény étrendet. Kínai kutatók azonban nemrégiben azonosítottak egy olyan molekulát, amelyet a bélbaktériumok állítanak elő, és amely szintén biztosítja a kalóriakorlátozás előnyeit. Önmagában adva a molekula hatására a legyek és a férgek hosszabb ideig élnek, egereknél pedig helyreállítja az öregedés miatt meggyengült izmokat – mindezt anélkül, hogy az állatok éhesek lennének.

Az elmúlt 90 év kutatásai kimutatták, hogy a kalóriakorlátozás – ami általában a normálisnál 10–50%-kal kevesebb kalóriát tartalmazó étrendet jelent – meghosszabbíthatja az élettartamot olyan különböző élőlényekben, mint az élesztőgombák, a fonálférgek és az egerek. Egy kísérlet során majmoknál is találtak ilyen hatást. Annak vizsgálata túl sokáig tartana, hogy a kalóriakorlátozás növeli-e az emberi élettartamot, de a 2007 és 2010 között zajló, kétéves CALERIE kutatás résztvevői, akiknek célja a kalóriabevitel 25%-os csökkentése volt, számos javulást tapasztaltak. Többek között alacsonyabb lett az alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterinszintjük, nőtt az inzulinérzékenységük és 10%-kal csökkent a testsúlyuk. A vizsgálat során azonban az is kiderült, hogy a kalóriakorlátozás nagy kihívás: A résztvevők átlagosan csak a kísérletben kitűzött cél felével tudták csökkenteni kalóriabevitelüket.

A szakértők ezért olyan molekulákat keresnek, amelyekkel éhezés nélkül válthatók ki az egészségjavító, életet meghosszabbító hatásokat. Az új jelöltek azonosítása érdekében Sheng-Cai Lin molekuláris biológus és biokémikus (Xiamen University) és munkatársai szisztematikus megközelítést alkalmaztak, és több mint 1200 anyagcsere-molekula szintjét elemezték alacsony kalóriabevitelű egerek és az étrendi korlátozások nélkül táplálkozó társaik vérmintáiban. Felfedezték, hogy valamivel több mint 200 molekula mennyisége növekedett, amikor a táplálék szűkös volt. E lista szűkítéséhez Lin és munkatársai laborban tenyésztett sejtekhez adták a molekulákat, hogy meghatározzák, melyek stimulálják az AMPK-t, egy olyan fehérjét, amely számos biokémiai útvonalat aktivál, amikor kevés az energia, például kalóriakorlátozás során. A kutatók végül rábukkantak a litokólsavra, amelyet a bél normál bakteriális lakói állítanak elő.

Galéria megnyitása

A nem kalóriaszegény étrendű egereknek litokólsavval dúsított vizet adva úgy tűnt, hogy a rágcsálók anyagcseréje egészségesebbé vált, növekedett az inzulinérzékenység, javult az inzulinérzékenység, és nőtt a mitokondriumok, a sejtek energiatermelő szervecskéinek száma és teljesítménye. Amikor a szakértők fizikai tesztek sorozatának vetették alá a rágcsálókat, az ilyen egerek messzebbre és hosszabb ideig futottak, és erősebben fogtak, mint a sima vizet ivó társaik.

A kutatók felfedezték, hogy a litokólsavval táplált ecetmuslicák körülbelül 7–10%-kal tovább éltek, és a molekula több mint 20%-kal hosszabbította meg a fonálférgek élettartamát. Az egerek esetében azonban az előnyök kevésbé voltak egyértelműek: a litokólsav a hosszú élettartam kismértékű, de statisztikailag jelentéktelen növekedését eredményezte. Lin szerint azonban egyértelmű, hogy a molekula a kalóriakorlátozás számos pozitív hatását imitálja. Ugyanakkor figyelmeztet, hogy az emberek ne kezdjenek el litokólsavat fogyasztani, mert még további vizsgálatokra lesz szükség a hatások feltérképezéséhez. Lin és kollégái már elkezdték tanulmányozni a litokólsav hatásait majmokon, de végleges eredményekkel még nem rendelkeznek.

Ugyanennek a kutatócsoportnak egy második tanulmánya, amely szintén a napokban jelent meg a Nature oldalain, azt boncolgatja, hogyan aktiválja a molekula az AMPK-t. „A molekula két dolgot is csinál, ami nagyon előnyös” – mondja Dudley Lamming molekuláris fiziológus a Wisconsini Egyetem Közegészségügyi Karáról, aki nem vett részt a kutatásban. „Képes aktiválni az AMPK-t, és képes meghosszabbítani az élettartamot.”

Neked ajánljuk

    Tesztek

      Kapcsolódó cikkek

      Vissza az oldal tetejére